Az új szövetség istentiszteleti rendje

Alapige: Zsid 9:8-14

Lekció: Zsid 9:1-7

 Letöltés, meghallgatás!

Ahogy felolvastam a lekciót, el tudom képzelni, hogy volt, aki azt gondolta: ez nagyon messze van tőlünk, mit kell erről beszélni? Hiszen egy olyan istentiszteleti hagyományt, és egy olyan istentiszteleti helyet ír le, amihez nekünk soha semmi közünk nem volt. Kétszeres is a közbevettetés, hiszen egyrészt a régi szövetség istentiszteleti rendjéről beszél, és a régi szövetség istentiszteletének szent helyéről. Egy olyan szövetségről, amihez soha nem is volt semmi közünk, hiszen azt egy kiválasztott nép kapta Istentől. Az gyakorlatilag csak a zsidóknak szólt, amihez elvben csatlakozhattak ugyan pogányok, de az olyan nehézkes és körülményes volt, hogy valójában elenyésző volt a zsidókhoz csatlakozó pogányok száma.

Másrészt maga a levél is zsidókból lett keresztyéneknek íródott, olyanoknak, akik abból a vallásból jöttek ki, és akiknek valamiféle lelkiismereti konfliktust okozott őseik hagyományának elhagyása; volt egyfajta visszafelé vonzódás, ami kimondottan erőssé vált akkor, amikor a keresztyén hívőket a Római Birodalomban üldözni kezdték.

Ezt a kettős közbevettetést tömören nagyjából úgy fejezhetnénk ki: 1. nem vagyunk zsidók; 2. nem is voltunk zsidók; mit kezdjünk ezzel az egészen speciálisan zsidóknak, zsidókból lett keresztyéneknek szóló szakasszal? Van-e bármiféle üzenetértéke ennek a számunkra, hiszen nekünk soha semmi közünk nem volt az első szövetséghez, mi az új szövetségbe nem a régi szövetségből, hanem szövetségen kívülről érkeztünk.

Bízom benne, hogy meg fogjátok kapni erre a választ a mai napon meg majd a következő alkalmakon is, és többet fog jelenteni számotokra mától ez az igeszakasz is, mint egy érdekes vallástörténeti leírást. Mégpedig azért, mert itt beszél Isten arról, hogy hogyan tisztulhatunk meg a holt cselekedetektől a lelkiismeretünkben az Isten igazi imádatára. A lekciónk a régi szövetség istentiszteleti rendjéről beszél. Ma pedig az új szövetség istentiszteleti rendjéről fogunk beszélni és megértjük azt, hogyan tisztulhat meg a holt cselekedetektől a lelkiismeretünk az Isten igazi imádatára. Alapigénk a megkezdett 9. fejezet folytatása a 8. verstől.

A Szentlélek ezzel azt jelenti ki, hogy amíg az első sátor fennáll, addig nem nyílik meg a szentélybe vezető út. Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.

Krisztus pedig, mint a jövendő javak főpapja a nagyobb és tökéletesebb sátoron át jelent meg, amely nem emberkéz alkotása, azaz nem e világból való. Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

1. A Szentlélek kijelentése

Amit a mostani igeszakaszunk világosan leszögez az az, hogy amiről itt szó van, az a Szentlélek kijelentése. Tehát maga Isten mondja el nekünk, hogy igenis van jelentősége beszélni a régi szövetség istentiszteletéről még azokkal is, akik eredetileg nemhogy nem voltak benne abban az istentiszteletben, de még csak nem is ismerték. De miért?

2. A lelkiismeret jelzése

A válasz a lelkiismeretben van. A lelkiismeret egy nagyon furcsa dolog bennünk. Képes az akaratunktól függetlenül működni. Nem hagyja magát irányítani. Nagyon makacs, aki még velünk is szembeszáll. Ez a saját lelkiismeretünk. Bár sokszor megpróbáljuk a lelkiismeretet leigázni, bizony a lelkiismeret nem mindig hagyja magát. Képes arra, hogy akaratunk ellenére gyötörjön bennünket, amit szeretnénk elfelejteni, nem felejtjük el, amiről szeretnénk semmit sem tudni, újra és újra eszünkbe juttatja. Képes arra, hogy beteggé tegyen minket. Máskor talán sikerül elhallgattatni, elnyomni és valamiféle megnyugvást elérni, hogy azután a legváratlanabb pillanatban előtörjön, megkínozzon és emlékeztessen: olyat tettél, olyat mondtál, ami helytelen volt, ami bűn volt, amivel fájdalmat okoztál, ami kárt tett benned is, és másokban is. A lelkiismeret az az asszony, ami nem hagy nyugtot, mindig csak piszkál – a görögök legalábbis nőnemű főnévként határozták meg a lelkiismeretet.

De mi bennünk ez a nyugtalan asszony, a lelkiismeret? Miért jelentkezik és jelez akkor, amikor valami helytelent tettünk, amit a lelkiismeretünk bűnnek ítél? Azért, mert a lelkiismeret egy teremtésbeli adottság. A lelkiismeretet Isten ültette belénk. De ezt nem azért tette, hogy kínozzon minket, hanem azért, hogy olyan tudatot adjon nekünk, hogy mi Istenhez tartozunk. Ádám és Éva lelkiismerete szabad volt. Ők teljesen szabadon közeledhettek Istenhez. De engedték, hogy lelkiismeretüket az ördög kijátssza, becsapja és ezután a lelkiismeretük beszennyeződött a bűn következtében.

És a lelkiismeretet elkezdte uralni a félelem. Elkezdte gyötörni a szégyen. Ezért takarják el önmagukat egymás elől, és ezért rejtőzködnek Isten elől. Mert a lelkiismeret még mindig azt mondja nekik, hogy Istené az életük, de közben már elszakadtak tőle. A lelkiismeret, ha elkezd gyötörni, ha félelemmel tölt el, ha szégyennel tölt el, arról jelez, hogy megromlott az Istenhez való viszonyunk, elszakadtunk tőle. A lelkiismeretet nem lehet megölni, és borzasztó nehéz kiiktatni – bár az ördög nagyon ügyes partnernek jelentkezik a lelkiismeretünk kiiktatására.

De még az istentelen pogányokban is működik valamennyire a lelkiismeret. Pál apostol egyfajta istenbizonyítékként tárja római olvasói elé a lelkiismeret jelenlétét az emberben. Így ír a második fejezetben:

amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd,

Amit semmiképpen ne felejtsünk el, ezt nagyon szeretném ha megjegyeznétek: a lelkiismeret elsősorban nem azt jelzi, hogy valamit rosszat tettünk, hanem azt, hogy Istennel nem vagyunk rendben. Tehát, amikor a lelkiismeret gyötör, akkor az az istenkapcsolat rendezetlenségét jelzi.

3. A vallás külsősége a lelkiismeret megnyugtatása

A Szentlélek ezért valami fontosat akar megmutatni nekünk a lelkiismerettel kapcsolatban. Azt, hogy a lelkiismeret és a vallásosság összefügg. Mivel a lelkiismeret az Isten hiányára emlékeztet bennünket, ettől a félelmetes kínzó érzéstől az ember úgy próbál meg szabadulni, hogy elkezdi keresni Istent. Elkezd áldozatokat bemutatni, elkezd istentiszteletet alkotni, hogy valahogy megpróbáljon közelebb kerülni Istenhez, hogy a lelkiismeret szorongást és félelmet okozó hatásától szabaduljon, hogy a lelke egyensúlyba kerüljön, hogy valamennyire megbékéljen.

Az ember gyógyíthatatlanul vallásos – ez pedig a lelkiismeret miatt van. Még akkor is gyógyíthatatlanul vallásos az ember, ha egyébként tagadja a vallást. A vallásosság hihetetlenül sokféle alakot ölthet. Nemcsak olyan alakot, amit általában vallásnak nevezünk. Alakot ölthet a babonában, de még az ateizmus is lényegében egy vallás. A vallás lényege a lelkiismeret megnyugtatása.

Csakhogy van egy bökkenő. Az emberi vallásosság megnyugtatni lehet, hogy képes valamennyire a lelkiismeretet, de megtisztítani nem. Márpedig nekünk alapvetően nem a lelkiismeret megnyugvására van szükségünk, hanem a megtisztulására, ami azután igazi és végső megnyugvást hoz.

Erről szólt Izráel vallása is az első szövetség alatt. Akkor, amikor Isten elrendelte az első szövetség idejére a szent sátor megépítését és az ahhoz tartozó istentiszteleti tárgyak elkészítését, valamint az egész áldozati rendszert, ezzel egy egészen speciális célja volt. Az, hogy megmutasson nekünk valamit. Isten azt akarja megmutatni, hogy

Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. Ezek a külső rendelkezések, amelyek ételekre, italokra és különböző mosakodásokra vonatkoznak, csak az új rendelkezés idejéig kötelezők.

Isten célja az volt a lévita áldozati rendszer elrendelésével megmutassa: vallásos külsőségekkel akárhogy próbálunk is közeledni istenhez, nem vagyunk képesek közel jutni hozzá. Nem vagyunk képesek bejutni Isten békességébe. A lévita áldozati rendszer külsőségei és még más külsőségek is, mint a tiszta és tisztátalan ételek és italok, különféle tisztasági törvénye betartása a régi szövetség idején helyénvaló és kötelező volt. Isten rendelte el. De a céljuk nem az volt, hogy örökre fennmaradjanak, hanem az, hogy amikor eljön az új szövetség akkor megszűnjenek, mivel nem lesz rájuk szükség, hiszen azt, amire szükségünk van nem képesek véghezvinni. Nem képes a lelkiismeretünket tökéletessé tenni – azaz odavinni bennünket Istenhez, ahol a lelkiismeretünk is megtisztulhat minden bűntől és ezért igazi őszinte istentiszteletet és imádatot adhatunk Istennek.

4. Lelkiismeretében megtisztított imádó

Szeretném, ha most különösen két versre koncentrálnánk a szakaszunkból. Ez a 9. és a 14. vers:

Példázat ez nekünk a mostani időre, hogy ott olyan ajándékokat és áldozatokat mutatnak be, amelyek nem tudják lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt. … a Krisztus vére … megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Mit láthatunk meg ezekből a versekből?

4.1. A bűn miatt nem tudjuk igazán imádni Istent

Az első, amit megmutat ez a szöveg, hogy a bűn miatt nem tudunk közel kerülni Istenhez és imádni őt. Végeredményben az igaz istentisztelet és az igazi istenimádat a tét, ami az életünk egyik Istentől rendelt fő célja. A bűnös ember nem mehet közel Istenhez és semmiképpen nem imádhatja őt megfelelően. És ezen semmilyen külsőség nem segít.

Valaki megkérdezhetné, aki követte a szöveget, hogyan jön ide az imádat? Ilyenről nem olvasunk a szövegben. De amikor azt olvassuk, hogy „lelkiismeretében tökéletessé tenni a szolgálattevőt”, valamint azt, hogy megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek”, olyan kifejezéseket használ a szentíró, ami kimondottan az istentiszteleti imádatra vonatkozik. Ebből a görög kifejezésből származik az általunk is használt liturgia szó.

Tehát a vallási külsőségek nem képesek bennünket odavinni Isten imádatára és nem képesek bennünket tisztává tenni az Isten imádatára.

Erről szól Jézusnak és a samáriai asszonynak a párbeszédéből is egy részlet. Az asszony azt mondja Jézusnak: „A mi atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.”

A zsidók azt mondták, hogy a Sion hegyén kívül nem lehet igazi istentiszteletet tartani. Most is ezt mondják és ezt fájlalják. Ezért nincs engesztelő áldozat a zsidók számára a templom pusztulása óta. A samáriaiak ezzel szemben azt mondták, hogy az Istentől rendelt istentiszteleti hely a Garizim-hegy és csak ott lehet igazán imádni Istent. És mit mond Jézus? Azt, hogy az istentiszteletnek nem egyik-vagy másik helyen kell történnie, hanem a hívők megigazult lelkében, megtisztított lelkiismeretében:

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.1

Ahhoz azonban, hogy lélekben és igazságban tudjuk imádni Istent, meg kell tisztulnia a lelkünknek a bűntől, a bűntudattól és a holt cselekedetektől is.

4.2. A vallás külsőségei csak holt cselekedetek

A vallás külsőségei azonban nem képesek megtisztítani bennünket a bűntől. Azt mondja a szöveg, hogy

Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz …

Mi az, hogy külsőleg tisztává tesz? Gyakorlatilag azt mondja el ezzel, hogy látszatra rendbe hoz ugyan minket, de mindez nem képes a lelkünkbe hatolni. Mert az áldozati állatok vére nem tisztíthatja meg a lelkiismeretünket. Minden ilyen áldozat csak holt cselekedet. És minden más is holt cselekedet, ami a belső tisztátalanságot, külsőleg akarja tisztává tenni. A költőzseni Arany János kiválóan jeleníti meg ezt az Ágnes asszony balladájában. Akárhogy mossa a patakban Ágnes asszony a véres lepedőt, amelyen férje vére száradt, miután megölték a szeretőjével, az a véres lepedő lelki szemei előtt már soha nem lehet tiszta. Csak mossa, mossa … de a vérfolt ott marad. „Ó irgalom atyja ne hagyj el!”

Értjük, hogy miért olyan fontos, hogy ne gondoljuk azt, hogy a külsőségek, az istentisztelet külsőségei képesek bennünket rendbe hozni Istennel és igazi imádóvá tenni minket. Ezért zsákutca minden olyan kísérlet, ami létre akarja hozni a tökéletes és változhatatlan istentiszteletet, bebetonozni a liturgiát és a papi öltözetet szabályozni egészen odáig, hogy milyen színű legyen a liturgus zoknija. (Természetesen fekete.) Valaki tényleg úgy gondolja, hogy ez tenné istentiszteletünket érvényessé, imádatunkat igazzá és elfogadhatóvá Isten előtt?

Azt gondolom, természetes, hogy ha valaki megteheti az ne toprongyosan, hanem ünnepien és ízlésesen öltözzék fel egy istentiszteletre, ezzel is kifejezve, hogy valóban tiszteli Istenét. De egy biztos: az igazi imádat csak megtisztult lelkiismerettel lehetséges, és nem a külső eszközökkel, amelyek legfeljebb annak érzetét adják, hogy rendben vagyunk, de a lelkiismeret továbbra is jelez: nem vagy rendben Istennel.

Érdemes lehet ma még önvizsgálatot tartani azzal kapcsolatban, hogy mivel próbálod megnyugtatni a lelkiismeretedet, ami azonban nem képes tisztaságot adni, és a lelkiismeret újra és újra jelez, hogy nincs rendben az életed.

4.3. Jézus vére tisztítja meg a lelkiismeretünket

Ha semmilyen vallásos külsőség nem képes megtisztítani a lelkiismeretünket, hogy Istenhez közeledjünk, akkor mit láthatunk meg, hogyan oldódhat meg ez a problémánk?

Azt mondja az Írás:

Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Jézus Krisztusnak a vére az, ami a lelkiismeretünket meg tudja tisztítani. De mitől? Egyrészt a holt cselekedetektől. Amelyek nem tudnak közel vinni Istenhez, ezért nemcsak maguk a cselekedetek holtak, hanem a halált teljesítik ki az életünkben.

Egészen addig nyugtalan marad a lelkünk, amíg meg nem nyugszik Istenben. De Isten valódi segítsége nélkül nem tud megnyugodni a lelkünk. Ehhez van szükségünk Krisztus áldozatára. Az az egyetlen áldozat, ami tényleg képes megtisztítani minket bűntől és

– megszabadítani lelkünket az Istentől való jogos félelemtől. Amíg nem vagyunk rendben Istennel jogos a félelem. Hiszen addig egyértelműen Isten haragja alatt élünk. És ebben az állapotban sokkal nagyobb baj, ha nem félünk Istentől, mintha félünk tőle. De amikor befogadjuk Krisztus áldozatának titkát, a lelkiismeretünket Isten megszabadítja a félelemtől, hiszen a büntetés megtörtént a Golgotán, és ezért már nekünk nem kell a büntetéstől tartanunk.

– megszabadítani az önvádtól. Néha a bűntudatot összekeverik az önváddal. Az jó, ha van bűntudatunk. Az jó, ha tudjuk mi a bűn és mi nem. Mi a bűn az életünkben és mi nem. És ha a bűntudatból őszinte megbánás fakad. Ez jó. De ha megszabadultunk a bűntől, akkor meg kell, hogy szűnjön az az önvád, amivel képesek vagyunk a végtelenségig vádolni magunkat a bűneink miatt. Ehhez semmi más nem kell, mint őszintén bűnnek vallani Isten előtt, majd elfogadni Jézus áldozatának arra is kiterjedő hatását. Elvégeztetett, eltöröltetett. Nincs kárhoztató ítélet.2

És ezután képesek leszünk úgy imádni Istent, úgy szolgálni Istennek, ahogy abban Isten is gyönyörködni tud. Isten előtt ugyanis nincs utálatosabb, mint egy olyan istentiszteletnek nevezett komédia, amiről például Ézsaiás így ír:

Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!3

Ez nem azt jelenti, hogy Istennek nem is kell egyáltalán az istentisztelet. Az már a ló másik oldala lenne. Ha a régi szövetségnek volt istentiszteleti rendje, az újnak is van. Csakhogy az új szövetség istentiszteleti rendje nem külsőségekre, hanem Krisztus lelkiismeretet megtisztító és Isten igazi imádatára vezető áldozatára alapozódik. Mai alapigénk pont az ellenkezőjét mondja:

Krisztus vére, … megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.

Vagyis egyedül Jézus Krisztus tud olyan tisztaságot adni az egész életünknek, a lelkiismeretünknek, egyedül Krisztus vére az, ami olyan tisztaságot, békességet és összhangot ad az életünknek, hogy imádni tudjuk Istent és ő gyönyörködik a mi imádatunkban. Ez hozza egyensúlyba az egész életünket már itt a földön, hogy azután megérkezzünk a háborítatlan és romlatlan imádás helyére, a mennyei szentélybe. Ámen.

1Jn 4:23-24

2Rm 8:1

 

3Ézs 1:12-13

 

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok