Az üdvösség - csapatjáték

Lekció: Mk 4:35-41

Alapige: Júd 3

 Letöltés, meghallgatás

 

Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.

Hallottuk a bizonyságtételeket a Szentírás alapján és a Heidelbergi Káté szavaival. A konfirmáció egy kiváló alkalom arra, hogy újra összefoglaljuk közös üdvösségünk hitbeli alapjait. Júdás levelének ebből a 3. verséből két emelkedik ki. Az egyik a

„közös üdvösség”

A másik az ehhez kapcsolódó intés, amit szükségesnek lát leírni:

„küzdjetek a hitért”

Beszéljünk először a „közös üdvösségről”.

Ezzel kapcsolatban egy fontos mondatot szeretnék a szívetekre helyezni: Az üdvösség csapatjáték.

Vannak köztetek (a konfirmandusok), akik fociznak. Képzeljétek el azt a helyzetet, amikor feláll a pályára az ellenfél csapata, mind a 11 fővel, a kispadon ülnek a cserejátékosok, ott az edző és a teljes szakmai segítő stáb. Te pedig felballagsz a pályára egyedül. Melyik csapat győzelmére fogadnál? Naná, hogy nem a saját csapatodra, ami nem is csapat. Legfeljebb abban a csodában bízhatnál, ha az ellenfeled valamilyen őrület folytán a saját kapujára kezdene el játszani. Egyébként semmi esélyed. Akármilyen jó játékos vagy, akármilyen erőfeszítéssel küzdesz, nem győzhetsz – mert veled szemben egy csapat van, te pedig egyedül vagy.

Valaki mondhatná, hogy ott vannak az egyéni sportolók. A Forma-1-es pilóta egyedül ül az autóban és úgy küzd. Mindenki tudja, hogy a Forma-1-es pilóta mögött milyen hatalmas csapat van – gondoljunk csak egy bokszkiállásra. A pilóta a leginkább látható tagja a csapatnak, de csapat nélkül semmire sem menne. De ugyanez igaz a kerékpárosokra, atlétákra is.

Az üdvösség közös üdvösség – az üdvösség ezért egy csapatjáték. Amiben benne vannak a hit közös tapasztalatai. Egy ilyen történetet olvastam fel a Márk evangéliumából. A tanítványok küzdenek együtt, egy csapatban – vesztésre állnak, de a csapatkapitány kézbe veszi a dolgokat. És együtt teszik fel a kérdést:

„Ki ez, hogy a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?”[1]

A közös hittapasztalat története ez, amely a közös üdvösség felé vezeti őket.

Egy hét múlva pünkösdöt ünneplünk. Mi történt pünkösdkor? Jézus elküldte a megígért Szentlelket és bejelentette a világban az üdvösség csapatát, és meghirdette a tagfelvételt. Be is lépett a csapatba ott és akkor háromezer ember. Ezt a csapatot nevezzük gyülekezetnek, egyháznak. De Jézus nemcsak csapatot hirdetett, hanem egyenesen bajnokcsapatot. Azt mondja, hogy ez a csapat fogja elnyerni a dicsőség koronáját, a közös üdvösséget. A másik csapatnak az örökkévalóságnak ebben a küzdelmében nincs esélye.

Miért mondtam ezt el? Azért, mert rengetegen gondolják azt, hogy az üdvösségre – a dicsőséges örök életre eljutnak a csapat nélkül. Egyedül. Nincs szükségük egyházra. Jól elvannak Jézussal.

Jézus azonban világossá tette, hogy ő csapatkapitány – bibliai kifejezéssel: az egyház feje – aki a közös üdvösség csapatát irányítja. Ebben a csapatban mindenkire személyesen gondja van, de a csapaton kívül nem kezdhet velünk semmit. Miért? Mert akkor egy másik csapat tagja. Egyszerre pedig senki sem játszat a Madridban és a Barcelonában, a Manchesterben és a Liverpoolban, a Fradiban és a Dózsában. Ezért nem lehet egyszerre játszani a szentek csapatában és a világ csapatában.

„Közös üdvösség” nem „egyéni üdvösség” – az üdvösség csapatjáték. A konfirmáció előtt a csapat junior tagjai voltatok. A konfirmációval ennek a csapatnak a felnőttválogatottjába kaptok meghívást. Egy nagy felhívás ez és lényegében komoly kihívás elé is állít titeket: maradtok-e csapattagok, vagy mentek a másik csapatba – a világ csapatába.

Még egyszer a szívetekre szeretném helyezni. Ez a csapat a győztes csapat a közös üdvösség győzelmének koronájára. A miénk a legjobb kapitány, a miénk a leghatalmasabb edző és a miénk a legjobb csapat. Ez a közös üdvösség csapata, a Gyülekezet vagy Egyház.

Ehhez kapcsolja a szükségesnek tartott intést

„küzdjetek a hitért amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.”

„Küzdjetek a hitért”. Pál írja, hogy mennyire fontos a hit az üdvösség útján.

kegyelemből van üdvösségetek a hit által[2]

A hitért – annak a tisztaságáért folyamatos küzdelmet kell vívni. Mert ez ad erőt a csapatnak. A csapatnak küzdenie kell. ezért fontos, hogy csapattagok legyetek, ne csak drukkerek.

A másik csapat után szeretnék beszélni pár szót a drukkerekről. A drukker az, aki beéri a csapatérzés illúziójával. A drukker úgy érzi, hogy a csapathoz tartozik. Ha veszít a csapat, azt mondja vesztettünk; ha győz a csapat azt mondja győztünk. De hiába mondja, hogy győztünk – nem ő győzött. A meccs nem a lelátón dől el, hanem a pályán. Tudom, hogy a csapatoknak számítanak a drukkerek, de igyekezzünk a lényegre figyelni. A mennybe a csapat megy és nem a drukker. A drukker legfeljebb nézheti a csapat mennybemenetelét.

Drukker akarsz lenni vagy csapattag?

Egyvalamit higgyetek el. A végső elszámolásnál nem fog számítani, hogy ellendrukkerek vagy éppen drukkerek voltatok-e. Egyvalami számít. Csapattagok voltatok-e, aki a közös üdvösség csapatában együtt küzdöttetek a hitért, amely Isten kiválasztott szentjeire – a csapatra – bízatott.

Többször korholtalak benneteket, hogy eddigi 25 éves szolgálatom során a legproblémásabb konfirmandus csoport voltatok. Nem külön-külön, de valahogy együtt nem haladtunk. De a végére csak összeállt. Hadd tegyem hozzá. Ez az egész nem számít, ha tényleg beléptek a csapatba. Ha nem másik csapatban folytatjátok, vagy foglaljátok el a helyeteket a lelátón drukkerként. Akkor teljesen mindegy, hogy milyen volt ez a két év. Egyet teszünk:

 ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.[3]

Az üdvösség csapatjáték – mondja számunkra Isten. Júdás levele 3 verséből hallottuk Isten szavát:

Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott.

 

[1]Mk 4:41

[2]Ef 2:8

[3]Fil 3:14

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Táborzárás. Megyünk haza.

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok