Harc az otthon(aink)ért

Alapige: 5Móz 7:26a

Lekció: 5Móz 7

 

 

Aki most a református rend szerint a Mózes 5. könyvét olvassa a héten beleütközhetett a Biblia – és ezen belül az Ószövetség – olvasásának egyik legkomolyabb dilemmájába.

Izráel már ott áll Kánaán határán, Mózes elismétli a törvényt és több nagy prédikációban értelmezi, megmagyarázza és kifejti azokat Izráel fiai számára. Milyen isteni rendelkezéseknek, törvényeknek és szabályoknak engedelmeskedjenek Kánaán elfoglalásakor és elfoglalása után. Mit tartsanak szem előtt, amit sohase felejtsenek el, ha Isten ajándékaként akarják megőrizni Kánaánt.

Eddig rendben. De hol a probléma, ami akár az istentelenek számára, akár jó szándékú hívők számára megkerülhetetlen akadállyá és botránykővé válik az Ószövetségben. Ez a kánaáni népek kiirtására vonatkozó kemény isteni parancs.

Ha valaki rosszindulatú elfogultsággal olvassa ezeket a történeteket, az minden józan és történeti érv ellenére úgyis azt fogja mondani: ezek a piszkos, gyűlölködéstől lihegő zsidók lám, már akkor is elnyomóként és népirtóként, földrablóként stb. léptek fel.

Ha valaki megpróbál bizonyos érzelmi távolságot tartani, józanul gondolkodni az mérlegeli, hogy mindez az ókori hadviselés általános és természetes része volt: azért háborúztak, hogy elvegyék ami a másé, és ha már legyőzték az ellenséget és kirabolták, akkor ki is irtották, vagy kicsit jobb esetben rabszolgaságba hurcolták a legyőzöttek munkaképes részét. Ebben nem voltak különbek sem a kánaáni népek, és az ókor népeinek egyike sem.

No de nem is itt van a gond. Hanem ott, hogy mindezt lekciónk szövege szerint Isten parancsolja. Isten parancsolhat ilyet? És ez valahogy nem akar összejönni azzal a jóságos, szerető mennyei Atya képével, akinek Jézus Krisztus jelentette ki Istent. Ezért például vannak olyanok, akik az Ószövetség Istenével kapcsolatban így nyilatkoznak:

Ilyen Isten mellett nincs is szükség ördögre!”

Vagy az egyik ismert ateista Richard Dawkins így fogalmaz:

Az Ószövetség Istene kétségkívül minden idők legellenszenvesebb regényhőse: féltékeny, és erre büszke is; kicsinyes, igazságtalan, megnembocsátó, megőrül a hatalomért; bosszúálló, vérszomjas etnikai tisztogató; nőgyűlölő, homofób, rasszista, gyermekgyilkos, népirtó, fiúgyilkos, járványokat terjeszt, megalomániás, szadomazochista, szeszélyes és rosszindulatú zsarnok.”

Többféle – jó és rossz – kísérlet is van ennek a dilemmának a feloldására, szívesen végigvenném ezeket, de a mai igénk kapcsán fontosabb dolgokról kell még beszélnünk, úgyhogy csak utalás szinten említenék meg néhány szempontot.

  1. Isten világossá tette, hogy a bűnnek igazságos és kemény büntetése lesz. - Kérdés: szeretnénk-e egy olyan világot, ahol a bűnnek semmiféle következménye nincs? Dehogy szeretnénk, hiszen éppen attól szenvedünk, hogy egyre inkább ebbe az irányba haladunk. Akkor viszont miért haragszunk Istenre, ha kinyilvánítja a bűn miatti haragját, és a bűnösön számonkéri a bűnét?

  2. Isten azt is világossá tette, már a kezdetektől, hogy akik őt keresik, akik elfordulnak a bűneiktől azoknak irgalmaz. Aki megtér Istenhez és engedelmeskedik az ő jó akaratának, annak megbocsát, mert a számonkérés megtörténik illetve megtörtént Jézus Krisztus helyettes áldozatában. Mindenki, aki ezen keresztül hittel közelít Istenhez, megmenekül.

  3. Aki viszont a számára rendelt kegyelmi időszak alatt sem fordul oda Isten kegyelméhez, a lejárt kegyelmi idő után szembe kell néznie az előre kijelentett igazságos ítélettel. Ez minden időben érvényes igazság. A kánaáni népeknek négyszáz év nem volt elég ahhoz, hogy elfogadják Istenüknek az Urat.

  4. Isten már Ábrahám pátriárkának megígérte, hogy nekik adja ezt a földet. Kánaán határán Izráel fiainak szembe kellett nézni hét nála nagyobb és erősebb néppel, akiket azonban Isten megítélt bálványimádó, erőszakos embertelen és istentelen életmódjuk miatt.

Erről bevezetésként nem szeretnék többet mondani, és remélem ennyi segít, hogy megértsük azt az üzenetet, ami Krisztus tanítványaiként aktuális és élő üzenetként megérthetünk.

Mi az, ami ebben a fejezetben történik? Isten világossá teszi, hogy az addig otthontalan nép számára otthont ad. Azt is világossá teszi, hogy ezért az otthonért meg kell küzdeni, és ezt a harcot úgy kell lefolytatni, hogy otthonuk Isten dicsőségének színtere legyen. Ezért a mai alkalmon arról a harcról szeretnék beszélni, ami az otthonainkért zajlik. Mert egy harc zajlik az otthonért, otthonainkért! Egy részletet szeretnék alapigeként felolvasni most az előbb felolvasott szakaszból. Az utolsó (26.) vers első felét.

Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba se …”

Mitől igyekszik megóvni Isten választottait ebben a szakaszban ezeknek a kegyetlennek tűnő parancsoknak a segítségével?

Attól, hogy ők a kis nép – a választott nép – a hatalmas bálványimádó közeg és környezet hatására hozzáidomuljanak és hasonuljanak annak az egész világnak a képére, amely körbeveszi őket. Kánaán, a választott nép otthona a szentség szigete legyen a világ szentségtelen tengerében. A Krisztusban választottaknak ez ugyanúgy parancs és amikor arról beszélek, hogy az otthonainkért meg kell harcolni, akkor azt ebből a kiindulási pontból teszem.

1. A szent nép otthonai is szentek

Az első, amit éppen ezért mindenképpen a szívetekre szeretnék helyezni azt, hogy a szent nép otthonai is szentek.

A parancsok hátterében ez a kijelentés áll:

Hiszen te Istenednek, az ÚRnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. … Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba se mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani!”

Ehhez a következőket kell megérteni:

  1. Az isteni kiválasztás szempontjait

  2. A szentségre hívás és a megszentelés céljait

1.1. Az isteni kiválasztás szempontjai

Isten világossá teszi Izráel számára, hogy ők Isten választása miatt egy szent nép. Tehát ők azért szent nép, mert Isten döntött arról, hogy kiválasztja őket erre a célra. Nem azért szent nép, mert ők olyan szent életet éltek amiért még Istennek is annyira tetszettek, hogy azt mondta: ők a legjobbak, akkor legyenek ők az enyéim. Nem. A kiválasztás szempontjai nem ilyenek. Az isteni kiválasztás szempontjai egészen mások. Erről beszél a 7. és 8. vers.

Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt, hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett.”

Isten világossá teszi, hogy nem a már elért kiválóságuk alapján választotta ki őket, sőt még csak azért sem, mert előre látta volna a kiválóságukat, hanem azért választotta ki őket, mert már az idők kezdete előtt ő így döntött szeretetéből, hogy megváltásának történetébe beemel népet – és erről a döntéséről ő, a szuverén Isten nem tartozik számot adni a teremtmény embernek. Ennek a kiválasztásnak az a lényege, hogy kiemelkedjen: minden isteni kiválasztás egyedül Isten kegyelmének köszönhető és nem már elért, vagy majdan elérendő és előre látott érdemeknek. Sem múltbeli, sem jelenlegi, sem jövőbeli erényeink nem okai Isten kiválasztásnak, egyedül Isten titkos döntése.

Ez nagyon fontos bibliai szempont. Mert annak a békességét adja meg, hogy kizárólag azért ismerheted az örökkévaló Istent és az ő Fiát Jézus Krisztus, azért lehetsz a követője, mert ő már a világ teremtése előtt kiválasztott magának és

ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.”1

Ez nagy vigasztalás azoknak, akik tisztában vannak a bűneik miatti méltatlanságukkal, hogy ennek ellenére lehetnek Isten gyermekei, ugyanakkor komoly figyelmeztetés azoknak akik úgy gondolják, hogy méltók vagy méltókká kell válniuk erre a kiváltságra.

Ha úgy gondolod, hogy méltó vagy bármilyen alapon is, akkor ezzel kizártad maga a kegyelmi kiválasztás köréből, márpedig Isten jelenlétébe csak ezen az alapon lehet bejutni.

Ha úgy gondolod, hogy méltóvá kell lenned, akkor hadd bátorítsalak: semmi olyan nincs, amivel megfelelhetnél, nyugodtan elfogadhatod, hogy Isten örök szeretettel szeretett és azért hív önmagához.

1.2. A szentségre hívás és megszentelés célja

A kiválasztás következménye a meghívás az üdvösségre és egyben az életszentségre hívás. A célja, hogy a szentségünk és szent életünk által Isten dicsősége megjelenjen és áradjon a földön. Isten Izráel népét szent néppé tette, vagyis egy olyan néppé, amit a maga számára különített el. Így azt a célt és feladatot tűzte ki eléjük, hogy a földet, amelyet otthonul adott nekik szentségükkel töltsék be.

Ebbe azonban nem fér bele semmilyen tisztátalanság, erkölcstelenség, bálványimádás. Persze ezek a szavak a számunkra sokszor már elkoptatott és érzelemmentes szavak.

De a kánaáni népek vallási életben olyan vallásgyakorlatok voltak az uralkodók, amely a mai fogalmaink szerint kimerítik a destruktív szekta fogalmát. Nemcsak az új egyházi törvény szigorú kritériumai szerint nem lehettek volna egyházak a kánaáni vallások, hanem nincs ma olyan civilizált és kulturált állam a földön, ahol egyházi státuszt kaphatnának. A termékenység-istenek imádatából következő tömeges és nyilvános szexuális vallásos ünnepek, amelyekben a ki tudja kivel és milyen állapotban történő szexuális együttlét mindennapos volt, a mai fogalmaink szerinti pedofília, és az emberáldozatok, főleg gyermekáldozatok gyakorlata, ahol élő gyermekeket, csecsemőket áldoztak Istennek. Nagyon valószínű, hogy ha mi ismertük volna ezeket a népeket, jó érzésű emberként magunk is azt mondtuk volna, hogy töröltessenek el a föld színéről ezek a mocskos és istentelen kultúrák.

Azt mondja Isten, hogy ha elűzi őket Istened az Úr, akkor engedelmességgel, Isten iránti hálával járva, Istent magasztalva szenteld meg a neked adott földet. Semmilyen módon ne keveredjenek bele az életedbe. Se úgy, hogy megtartasz bármit is a bálványaik közül, se úgy, hogy a gyermekeid életébe beengeded őket azzal, hogy házasodtok velük.

A szent nép otthona is szent. Ezt ismerte fel Józsué, amikor a sikemi országgyűlésen egyértelműen kijelentette:

De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!”2

Isten titeket is a Krisztusban kiválasztott a szentségre. Az Efézusi levél világosan fogalmaz:

Krisztusban kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.”3

A szent nép otthona is szent. Ha szent vagy – az Istené vagy – akkor az otthonod is szent és az Istené.

2. Az otthon szentségéért meg kell küzdeni

Ez a szakasz világossá teszi ugyanakkor azt is, hogy otthon szentségéért meg kell küzdeni. Több fronton zajlik a harc.

  1. Le kell győzni őket harcban és meg kell semmisíteni.

  2. El kell pusztítani mindazt, ami az okkult, babonás bálványkultuszhoz tartozik, még az értékes aranyat és ezüstöt is, mert sértik Isten szentségét és dicsőségét, mivel hazugságok és tönkreteszik az embert szellemileg, lelkileg és erkölcsileg egyaránt.

  3. Nemet kell mondani mindenféle keveredésre. Világos, hogy még azokat is képes csábítani a bűn és e világ szellemi erőszakossága, akiket Isten szentségre választott ki.

Ez egy nagyon kemény harc. Az emberek megsemmisítésével kapcsolatban csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy Isten itt nem arra vonatkozó parancsot adott, hogy válogatás nélkül vérgőzős indulattal mészárolják le a teljes lakosságot. Még az ítéletében is a kegyelem nyilvánul meg, mivel látszik két dolog:

  1. Ha totális mészárlásról lenne szó, akkor nem kellene tiltani a kánaániakkal való szövetségkötést és házasodást, hiszen ha nincs kivel, akkor tiltani sem kell.

  2. Világossá teszi Isten a fokozatos honfoglalást, amely kegyelme eszköze Izráelnek is - „mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra.” De még mindig maradt sokak számára kegyelmi idő az Istenhez térésre. Kérdés, hogy élt-e ezzel bárki is.

A tendencia világos. A szent otthonokért és az otthon szentségéért meg kell küzdeni. Sokszor azt gondoljuk, hogy az „én házam, az én váram” - és ettől máris hamis biztonságba ringatjuk magunkat, miközben nem vesszük észre, hogy az otthonunk nem biztonságot nyújtó vár, hanem egy nagyon kemény szellemi harctér. Ezalatt most nem a tönkrement házasságokra gondolok, ahol már csak háború dúl két egymást gyűlölő ember között.

Nem ilyen harctérről van szó most, hanem arról, amely az otthonaink szentségéért illetve megszentségtelenítéséért folyik. Amely ott dúl otthonaink falai között, mert valamit nem veszünk komolyan, amit alapigénk úgy mond:

Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba se …”

Tehát nemcsak arról van szó, hogy miután az életünk Jézus Krisztusé lett, azután meg kell küzdeni otthonaink megszenteléséért azzal, hogy száműzzük az életünkből mindazt, ami a régi életünk istentelenségeinek a maradványai – hanem arról, hogy ne is vigyünk be ilyet az otthonunkba, vagy ne vigyük be újra az otthonunkba.

De mit? Az elmélet szép és igaz. De sokszor olyan úgy rábólintunk egy igazságra, hogy komolyan és gyakorlatiasan végiggondolnánk, és egyáltalán nem is vesszük észre, hogy elmarasztalhatóak vagyunk. Ezért most nézzünk néhány gyakorlati megközelítést.

2.1. Küzdelem a kívánsággal

Az egyik ilyen küzdelem az otthon szentségéért a kívánsággal kapcsolatos. A kívánságon múlik szinte minden.

Isten komoly jólétet és anyagi áldásokat is kínál nekik, ha engedelmeskednek. De vajon elég-e az, amit Isten ad? Elég-e az a jólét, amit Isten ad? Tudjuk-e vallani újszövetségi hittel, hogy

Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel …”4

Mert tudjátok, hogy mi az ördög módszere? Az, hogy mindig ráígér, rálicitál Isten ajándékára. Jézusnak az egész világot kínálja fel egy kis imádatért5. Higgyétek el, hogy Isten bármilyen áldást és jólétet ajándékoz, az ördög mindig rá tud kínálni, anélkül persze, hogy igazi hatalma lenne rá. És még azt hazugságot is elhisszük, hogy ha többünk lenne, akkor mennyi jót tudnánk tenni az anyagi áldással. Erre mondja Pál nem kevés ironikus humorral:

ha megvan a készség, az aszerint kedves, amije kinek-kinek van, nem aszerint, amije nincs.”6

És amikor látjuk, hogy a szomszéd vagy az istentelen és igazságtalan főnök évente cserélgeti az autóját, és megy egzotikus utakra, veszi a nagy képernyős TV-t, az istentelen és tisztességtelen adócsaló vállalkozás virágzik, míg az etikus, az adóját befizető vállalkozás csak napról napra nyög, akkor azt mondjuk – de hát nekem áldást ígértél, miért maradok le az istentelenek mögött?

Ezt az érzést már a zsoltáros is ismerte. A 73. zsoltárban elég őszintén meg is fogalmazza Ászáf az érzéseit.

az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. … Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.7

Mit is mond? Azt, hogy az istentelen gazdagok dúskálnak az anyagi jólétben és kinevetik, lenézik azokat, akiknek kevesebbje van mint nekik. És ők a nép szemében a pozitív, kívánatos minta. Ezzel szemben hogyan látja magát?

De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.”8

Őszintén bevallja, hogy eljátszott azokkal a gondolatokkal, amelyekkel a szívében az ördög ráígért Isten áldására, különösen akkor, amikor próbák alá került a hite.

Bizony a kívánságaink azok, amelyek megszentségtelenítik az otthonainkat – a kívánság betör az ajtókon, bemászik az ablakokon – sőt magunk visszük be, amikor engedjük a tudatalattinkra hatni a reklámokat, vagy csak úgy szörfölgetünk a neten.

A kívánságnak ez a terrorja, az ördögnek a rálicitálása hiteti el azzal a keresztyén vállalati középvezetővel is – akinek a havi jövedelme többszöröse az enyémnek – hogy úgy kell megragadnia Isten áldását, hogy nyer a lottón, mert azzal milyen nagyszerű dolgokat fog tenni Isten országáért. Azt hiszem nagyobb áldás, ha nem nyer, mert ha nyerne megtapasztalná, hogy ez a fajta nem áldás, hanem átok.

Isten azt mondja az izráelieknek, hogy ne csak a bálványszobrokat semmisítsétek meg, hanem a rajtuk lévő aranyat és ezüstöt is, semmit ne kívánjatok, ami ebből a világból származik, ezt nem én adom nektek – higgyétek el, bőségben fogtok élni, ha rám bízzátok magatokat. Ehhez viszont az kell, hogy vegyétek észre, ha az ördög a kívánságaitokon keresztül hazugul rálicitál arra, mit én kínálok és adok.

Otthonaink megszenteléséért folytatott harcunk egyik területe a kívánságé.

2.2. A világ terrorja a gyerekeken keresztül

De mi van akkor, ha már sikerült megküzdenünk ezt a harcot a saját kívánságainkkal. Hátradőlhetünk-e kényelmesen és megelégedéssel? Most egy olyan területről szeretnék beszélni, ahol nagyon kemény nyomás és terror nehezedik az emberekre, nemcsak a keresztyénekre, hanem mindenkire.

A világ szellemi terrorja ugyanis betör az otthonainkba … a gyerekeinken keresztül. Alapigénkben is megjelenik ez, amikor azt mondja:

ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül.

És ha szeretné? Akkor sem!

És a világ gyerekeinken keresztül beáramló terrorja teszik különösen is keménnyé a harcot. Sejtettem, hogy mi sem fogjuk ezt megúszni, bár titkon reméltem.

Tudom, hogy sokan csodabogaraknak tartanak bennünket az otthontanítással kapcsolatban. Nem egy sétagalopp ez, kemény munka a családnak, de azon túl, hogy sokkal hatékonyabban, kevesebb időráfordítással, költséggel és stresszel tanulnak a gyerekek, mint az iskolai karámban, két másik hasznát is meg tudom fogalmazni.

  1. Nem hurcolnak haza úton útfélen fertőző betegségeket. Meg nem mondom az idejét, hogy akármelyik is mikor volt utoljára beteg – közben ne felejtsük el, hogy nincsenek hermetikusan elzárva az emberi közösségektől és kapcsolatoktól, hiszen járnak zeneiskolába, sportolni és járnak a gyülekezetbe is.

  2. De ami ennél fontosabb, mert nagyobb veszélyeket jelent. Sokkal kevesebb szellemi fertőzést hoznak haza – legyenek azok akár a babonás és pogány ünnepi népszokások – amelyeket néha olyan kis kedvességnek tartunk és nem is gondolkodunk arról, hogy ezzel kinek is áldozunk. Vagy akár a „neki már van olyan, nekem még nincs, és nekem is kell olyan” … vég nélküli kívánságlistákon keresztül.

Úgy tűnik sokan már fel sem veszik a harcot – bár néha erőtlenül sopánkodnak egy kissé – de engednek a terrornak és a gyerekeik kedvéért beszállnak egy kilátástalan versenybe. Ha az oviban vagy iskolában tanulnak valamit e világ babonáiból – hadd csinálja, olyan kedves, hát mégsem mondhatom, hogy ne csinálja.

Ki mondja ezt, ha nem a szülő? Ki mondja, ha nem az, akié a felelősség a családi otthon szentségéért? Mert végül már semmire nem lehet azt mondani, hogy ne csinálja, hiszen mindenki azt csinálja; füvezik, hát mit tehetnék, mégsem mondhatok nemet. Hazahordja a fiúját vagy a barátnőjét éjszakára, de hát ha nemet mondok akkor elmegy máshova. El tudjátok ti ezt képzelni arról a Józsuéról, aki ezt mondta:

De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!”

Ha a másiknak már van, akkor meg legyen nekem is. Mert ha valamit nem lehet kontrollálni az a gyermeki kívánság. Pontosabban lehet, de a gyermek nem fogja – az a szülő dolga. És csak akkor fognak érett felnőtt személyiségekké válni, az idejükkel és anyagi javaikkal felelősen bánni tudók, ha értelmes nemekkel a természetes fékeket igyekszünk kialakítani bennük.

Nézzünk egy példát. Sok gyerek kap a szülőtől mobiltelefont. Úgy gondolom hasznos és jó dolog, megnyugtató lehet, ha a gyerek tudja hívni a szülőt, ha valami baj van, a szülőnek is megnyugtató lehet, hogy rátelefonálhat a gyerekre, ha elmarad. Rendben. Hasznos és jó eszköz. De vajon ezért van a gyerekeknél az a sok mobiltelefon. Ez a hivatalos ideológia, de a valóság mást tükröz.

Találkoztam olyan esettel, amikor a szülő azért vett mobiltelefont a gyereknek, mert már csak az ő gyerekének nincs már, hát legyen. Hát ezért ne legyen. Értitek? Nem egy valóságban jelentkező szükség motiválja, hanem e világ terrorja.

De ha már mobiltelefon, akkor az sem mindegy, hogy milyen. Nem a telefonálásra egyszerűen alkalmas és használható készülék kell ám. Fényképező, videó, facebookozó, szuperéles érintőképernyős telefon, mert az trendi. Kiderül: már nem is igazán a telefonálás a fontos, de még mindig azt hitetjük el magunkkal, hogy ezért van a gyereknek. Nem ezért. Mint ahogy most már a Tablet PC, saját notebook – vagy netbook – és persze a menő márkás. Vagy amikor a másik mindennap viszi a cukrozott üdítőt, az otthon főzött tea meg ciki.

Miért beszélek erről? Azért, mert azt kell megérteni: ha az ember belemegy ebbe a kilátástalan versenybe, akkor tényleg nincs vége. Mert mindig lesz valakinek jobb telefonja, jobb cipője, jobb médialejátszója. És akkor felnőttkorban is folyamatosan azzal kell küzdeni, hogy mindig lesz valakinek jobb háza, jobb autója, jobb TV-je, jobb nője. Vagy netán sikerül elérni, hogy mégis ő legyen a legmenőbb? Hogy azután olyan legyen, akiről Ászáf így ír a 73. zsoltárban

Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak.”9

Ászáf viszont mást is megért velük kapcsolatban.

Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket!”10

Az otthonaink megszenteléséért vívott harc a falainkon belül dől el. Engedünk-e az otthonainkba gyerekeinken keresztül beözönlő kívánság-terrornak vagy inkább Istenre figyelünk és az ő akaratának engedelmeskedünk – megtanulva és megtanítva azt, hogy

nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel”

Ne felejtsétek el: ördög mindig ráígér Isten ajándékaira csak azért, hogy ne bízzatok Istenben.

Ne engedjétek és vigyétek be házatokba az utálatos dolgokat mondja Isten.

3. Bátorítás a harcra

Mindez mégis olyan reménytelennek és kilátástalannak tűnik. Ha nem engedünk a gyerekeinken keresztül beözönlő kívánságterrornak, úgy érezzük folyamatos vesztes szüntelen vesztes harctérré válik az életünk. De tényleg: az otthonaink szentségéért meg kell küzdeni, máskülönben elönt bennünket a szenny és a szentségtelenség. Azzal küzdünk, hogy nem lehet szellemileg hermetikusan elzárni az otthonainkat, hiszen ki kell menni a világba, végezni a hivatásunkat, elvégezni a feladatainkat – sőt Isten gyermekeiként még Istent is képviselnünk kell a világban. De vegyük komolyan, hogy ezt csak a megszentelt otthon szellemi hátterével tudjuk hitelesen és hatékonyan megtenni. Tudjuk, hogy nagy a felelősség és Istenre figyelő bölcsesség kell, hogy mit engedünk be és mit nem. Sok mindenben nem is feltétlenül gondolkozunk egyformán. De vannak jó szűrők, ha tisztán és őszintén alkalmazzuk, előbb önmagunkra, azután a házunk népével kapcsolatban. Gondoljuk néhányat ebből végig.

  1. Azért engedek, mert tehetetlennek és gyengének érzem magam arra, hogy nemet mondjak?

  2. Azért engedek, mert még nem tudtam elengedni azt a hazugságot, hogy mégiscsak meg kell felelni valamilyen nívónak és külső elvárásnak?

  3. Azért engedek, mert úgy érezzük, hogyha nem szállunk bele a világ terrorjának versenyébe, akkor kicsik és lemaradottak leszünk?

  4. Azért engedek, mert be akarom pótolni a gyerek számára, amiből én kimaradtam, így kompenzálva saját betöltetlen vágyaimat?

  5. Azért engedek, mert nem is élek igazából Isten szentségében?

Érdemes ezeket időnként újra és újra végiggondolni és még időben határozott határokat húzni önmagunk számára. Mert ha nem jelöljük ki ezeket, gátlástalanul nyomul és tör be megszentelt életünkbe és otthonainkba e világ szellemi terrorja, amit azután képtelenek leszünk megállítani. Higgyétek el az ördög nem lesz udvariasan tekintettel arra, hogy az életetek Istené. Ő mindent tönkre akar tenni, ami az Istené és ha erre a gyerekeinket tudja felhasználni, akkor gátlástalanul fogja felhasználni a gyerekeinket.

A honfoglalás előtt az izráelieknek is meg kellett küzdenie egy csomó kisebbrendűségi érzéssel. Isten parancsa világos. Győzzétek le őket! De le tudjuk győzni ezeket az erőket? Sokkal kisebbek vagyunk, sokkal kevesebben vagyunk. És Mózes egy csodálatos bátorítást ad a szentségért vívott harcban

De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket? Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, hogy mit tett Istened, az ÚR … Ne rettegj tőlük, mert közötted van Istened, az ÚR, a nagy és félelmetes Isten!”11

Tudjátok mit jelent ez a számotokra? Azt, hogy nem kilátástalan, és nem reménytelen otthonaink megszenteléséért vívott küzdelem. Nem szabad megijedni e világ szellemi terrorjától, nem szabad megijedni magától a harctól sem, hiszen a mi Istenünk nagy harcos, aki értünk küzd.

De nem is tét nélküli. Hiszen otthonaink megszentelése a legvégső otthon szentségének az előszobája, amiről Isten világosan megmondja:

„tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.12

Ezért pedig nemcsak kell, de érdemes is megküzdeni azzal, hogy megharcolunk otthonaink megszenteléséért.

Szent nép vagytok, Krisztusban kiválasztottak és megszenteltek. Bátran küzdjetek meg otthonaitok megszenteléséért Jézus Krisztus nevében, kegyelmével és szelíd lelkével. Ámen.

12Tim 1:9

2Józs 24:15

3Ef 1:4

41Tim 6:6

5Mt 4:9

62Kor 8:12

7Zsolt 73:2-5

8Zsolt 73:13-15

9Zsolt 73:7

10Zsolt 73:17-18

115Móz 7:18-21

12Jel 21:27

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok