MonGYÁLdást

Miért éppen „MonGYÁLdást”?

„Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeretne jó napokat látni? Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat, és ajkad ne beszéljen csalárdságot!” (Zsoltárok 34:13-14)

A gyáli dicsőítő csoport sokáig kereste a nevét. Már régóta szolgáltunk, amikor még nem volt kialakult neve a zenekarnak. Olyan nevet szerettünk volna, ami frappáns, figyelemfelkető, és amely név már önmagában utal az elkötelezettségünkre, hitünkre, bibliai alapjainkra. Átmenetileg, elnevezés hiányában gyáli református zenekarként hivatkoztak ránk, mutattak be, ha gyülekezeten kívüli szolgálatot választottunk. Eközben több név is előkerült, amikor is egyik énekesünk, Boros Zoli felvetette, hogy olyan nevünk legyen, ami továbbra is utal arra, hogy a gyáli gyülekezet dicsőítő zenekara vagyunk, ezért a névben szerepeljen a gyáli, vagy a Gyál településnév. Egyszer csak kimondta a nevet: Mondj áldást. De ha ezt a nevet úgy írnánk, ahogyan kiejtjük és halljuk – azaz fonetikusan -, akkor már is benne van a Gyál szó: „MonGYÁLdást”! Zoli mindig is szeretett játszani a szavakkal, a magyar nyelvvel, ez az ötlet jól mutatta ezt a tényt. Szinte rögtön e név felmerülésével egyszerre többünknek is eszébe jutott, hogy egy igehelyen olvastunk arra felhívást, hogy mondjunk áldást. El kezdtük keresni a Bibliában az igeverset, és hamarosan meg is találtuk Péter első levelének 3. fejezetében az ismerős sort:

„Ne fizessetek a gonoszért gonosszal, vagy a gyalázkodásért gyalázkodással, hanem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örököljetek.” (1Péter 3:9)

Ez az igevers tökéletes volt, hiszen jól kifejezte küldetésünket és elhívatásunkat! Mi akik Isten gyermekei vagyunk, „ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak” (Róma 8:17), el vagyunk hívatva arra, hogy áldást örököljünk! Jézus azt mondja, hogy áldjuk azokat, akik átkoznak és imádkozzunk értük (Lukács ev. 6:28). Valóban mindenki megtapasztalhatja életében azt, hogy gonoszságot mondanak rá, vagy tesznek ellene, sőt, sokszor halljuk Istent vagy az ő tanításait, a világra, a bűnre, vagy a jövőre vonatkozó állításait gyalázni: és ha Isten népéhez tartozol, azonnal érintve érezheted magad, főként, ha kitartasz keresztyénségedben, és szót is emelsz azért, akiben hiszel. Közvetlenül, vagy közvetve átélünk támadásokat, fültanúi vagyunk a gúnyos kritikának, ami a hit dolgaira vonatkozik: ilyenkor tőr járja át a szívünket. De mit tegyünk? Mivel fizessünk a bizonyságtételünket érintő rosszért, gyalázkodásért? Gonosszal, gyalázkodással? Péter szerint áldással, hiszen mi magunk már örökösei vagyunk az áldásnak. Ezt az utat szeretnénk választani: áldással fizetni, és dicsérni Isten nevét azért a kegyelemért, hogy elhívott bennünket, és örököstársai vagyunk a világmindenség Urának!

Ez a mi elhívásunk! Ez a név valóban frappáns lett, és kifejező. Azóta sem változtattunk rajta! Érdemes az 1 Péter 3-ban a teljes igeszakaszt is elolvasni, mert ez az igevers egy összefüggő igeszakasz része, amiben sok útmutató, útravaló van – ha figyelünk rá – a MonGYÁLdást zenekar szolgálathoz is. Szól ez a testvérszeretetről, ami a zenekarunkban is nagyon fontos, s arról, hogy legyünk egyetértők. Szól ez a szakasz arról is, hogy szeretnénk örülni az életnek, és jó napokat látni. Szól arról is, hogy ehhez naponként meg kell tagadni testi gondolkodásunkat, hogy nehogy az álnok nyelv bűneibe essünk. Szól Isten gondoskodásáról, és arról, hogy Ő meghallgatja könyörgésünket, énekeinket. Itt szerepel, ami a legfontosabb egy keresztyén dicsőítésvezető csoportnak, hogy Krisztust, mint Urat tartsuk szentnek szívünkben. Ott van útnak indító igeszakaszunkban az evangélium is: Jézus halála és feltámadása, mert „szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket” (18.v.).

Összességében is érdemes látni ennek az igeszakasznak a jelentését: arról szól, hogy ne ijedjünk meg, ha az igazságért kritika, fenyegetés érne bennünket, vagy más formájú nyomás alatt éreznénk magunkat (sokszor éreztük már a nyomást még szolgálat közben is), hanem – dicsőítésünkkel is – készek legyünk számot adni a bennünk élő reménységről: hiszen megment a megfutamodástól bennünket a hitből vállalt keresztség.

Gazdag igeszakasz áll tehát már évek óta dicsőítésvezető csoportunk neve és szolgálata mögött. Jó ennek újra és újra tudatában lenni, hogy a szolgálatunk egyre gazdagabb, örömtelibb, felszabadultabb és hiteles lehessen!

„Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet; mert az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel, az Úr arca pedig a gonoszt cselekvők ellen fordul. De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra? De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata. Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. (…) Noé bárkájában kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, aki miután felment a mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.” (1Péter 3: 9-17, 20-22)