Alapige: 1Jn 1:1-4
Egy gazdag holland kereskedő egy bizonyos fajta gyémántot keresett a gyűjteményébe. Egy híres New York-i ékszeres talált egy ilyen példányt, és felhívta, hogy menjen és nézze meg.
A kereskedő azonnal New Yorkba utazott, ahol az eladó a legjobb gyémántszakértőjét bízta meg az üzlet lebonyolításával. A holland, miután végighallgatta, ahogy a helyettes szakmailag tökéletes részletességgel leírja a gyémánt értékét és szépségét, úgy döntött, hogy nem veszi meg. Azonban mielőtt elment volna, a boltos odament hozzá, és megkérdezte őt:
{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-10-09.mp3{/audio}
Valaki egyszer elmesélte, hogy tizenöt éves korában engedélyt kapott a szüleitől, hogy a barátjával a házuk kertjében sátorozzon. Hajnali egy órakor jött az ötlet, hogy kiszöknek a városba, és úgy gondolták, hogy jó vicc lesz egy kicsit átrendezni a városképet. Leengedték az autók kerekeit, felborogatták a virágcserepeket és kitörték az utcai és kerti lámpák izzóit.
Másnap azonban jöttek a rendőrök és egy idézést hoztak a szülőknek a rongálással kapcsolatban. Hősünk barátjának az apja nem nagyon vette komolyan a dolgot, az egészet pusztán egy gyerekes csínytevésnek tartotta. Az ő apja azonban egészen máshogy közelítette meg azt, amit tett.