Lekció: ApCsel 1:4-14
Alapige: 1Kor 13:12

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.

Gyerekkoromban óriási élmény volt számomra az elvarázsolt kastély a vidámparkban. Igazából az volt a kedvencem. A sok jópofa dolog volt ott, többek között a tükörterem, ahol torzító tükrök garmadája volt található. Volt ott kövérítő tükör, soványító tükör, alacsonyító tükör, magasító tükör. Volt olyan, amiben nagy volt az ember feje, a teste pedig parányi – és ami torzítást csak ki lehetett találni és megvalósítani azt lehetett. Jót nevettünk rajta és tudtuk, hogy nem olyanok vagyunk valójában, mint amit magunk előtt látunk.

De gondoltál-e már arra, hogy, hogy a legjobb minőségű tükörben sem láthatod meg azt, hogy milyen is vagy valójában?

Tovább olvasom

Lekció: Jn 13:1-35

Alapige: 1Kor 11:17-34

Nagycsütörtök ünnepe egy olyan alkalom, amelyben annyi esemény történik, és olyan gyors egymásutánban, hogy valóban változatos lehetőségét kínálja annak, hogy rávezessen bennünket az igazán nagy ünnepre. A legjelentősebb talán mégis mindezek között az utolsó vacsora, amelyen Jézus utoljára van együtt a tanítványaival, és amelyen János evangéliuma szerint még egy nagy utolsó tanítást ad nekik halála előtt, összefoglalva az evangéliumot azzal, hogy kiemeli eredeti jelentéséből a vacsora két mozzanatát – a kenyér megtörését és a kehely megáldását -, és elrendeli választott egyháza számára, hogy minden időkben a kenyér megtörésével és közös elfogyasztásával, valamint a kehely körbeadásával emlékezzenek meg az ő haláláról.

Tovább olvasom

Lekció: Ézs 6:1-3

Alapige: 1Kor 3:17

 Letöltés, meghallgatás!

Ahogy visszatekintek az elmúlt évre, egy kicsit vegyes érzéseim vannak. Az évi igénk Isten és a gyülekezet szentségére világítottak rá, a fohász a megszentelődésre szóló elhívásunkról, az áldás pedig Isten megszentelő áldásáról szólt. Nem is ezek okozzák bennem a vegyes érzéseket, hanem elsősorban az, hogy úgy terveztem, hogy ebben az évben Isten szentségéről mint alapról és a gyülekezet szentségéről mint ennek következményéről is tanulni fogunk. De az előző évről erre az évre átnyúló Galata-levél sorozat jobban elhúzódott, mint ahogy arra számítottam, így Isten szentségéről csak az ifjúsági táborban volt szó – és ezzel adósa maradtam a gyülekezetnek. Mindenképpen szándékom, hogy ezt az adósságomat a későbbiek során törlesszem, most azonban röviden szeretném újra felidézni évi igénket és ennek alapján szeretném, ha el tudnánk csendesedni, a Szentlélek világosságával a szívünkbe tudnánk nézni.

Tovább olvasom

Lekció: Zsolt 93

Alapige: 1Kor 3:17

 Letöltés, meghallgatás!

Tegnapi évzáró istentiszteletünknek ezt a címet adtam. Továbbtanulás. A reformációi emlékévünk központi gondolatává tettük azt, hogy megtanuljunk hitből élni. Földi életünkben azonban nincs bizonyítványosztás, egyáltalán nem mondhatjuk el azt, hogy megkaphatjuk a hitből való élet bizonyítványát és felsőbb osztályba léphetünk. És bár a hívő embernél az az egészséges, hogy növekedik a hitben és jó, ha mindig látjuk a növekedés irányát, de csak úgy érhetünk el újabb és újabb magaslatokat, hogy közben nem feledkezünk meg soha a hit alapelemeiről.

Ahogy elcsendesedtem azon, hogy Isten merre akar vezetni bennünket, először halkan, majd egyre erősebben elkezdett bennem visszhangozni ez a szó: szentség. Egy ijesztő szó, amitől félünk. Körülbelül úgy, mint a tökéletességtől. András testvérünk a karácsonyi prédikációban föltett egy költői kérdést: ki merné feltenni a kezét közülünk, hogy én tökéletes vagyok. És valószínűleg senki, vagy ha valaki mégis megtenné, akkor bizony magyarázatot várnánk tőle, hogy ezt mégis hogyan gondolja. Valószínűleg ugyanez lenne a helyzet, ha így kérdeznénk: ki merné feltenni a kezét, ha arra kellene válaszolni, hogy közületek ki szent? Talán még úgy is nehezen tenné ezt meg valaki, ha egyébként tisztában van a szentség bibliai fogalmával. De vajon értenék-e a többiek?

Tovább olvasom

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nemrég lelkészi körben egy hevenyészett bibliodráma csoportban dolgoztuk fel az utolsó vacsora eseményeit. Ott volt Jézus, a tanítványok – de volt, aki az ördög szerepébe, és volt aki annak a mosdótálnak a szerepébe helyezte bele magát, amiből Jézus megmosta a tanítványai lábát. A bibliodráma célja nem az, hogy előadjuk a történetet, hanem – bár nem vagyok hozzáértő, és lehet, hogy most rosszul fogalmazom – eljátsszuk azt a történetet, mintha magunk lennénk benne abban a szerepben – és azután értékeljük ki a szerepünket, hogy az hogyan hatott ránk, hogyan éltük meg. Szóval az utolsó vacsorát dolgoztuk fel.

Az utolsó vacsora Jézus és tanítványainak utolsó – majdnem – zavartalan együttléte, amikor együtt ünneplik a páska ünnepet, a nagy szabadulás ünnepét, amikor Isten kihozta a népet az egyiptomi fogságból, hatalmas kézzel és kinyújtott karral. Tette ezt azért, mert szövetséget kötött Ábrahámmal, akinek megígérte, hogy utódait különös gonddal és szeretettel fogja körülvenni a történelemben, de ennek elsősorban az a célja, hogy Ábrahám utódai közül emelkedjen ki az, akiben Isten megáld és megvált minden népet. Amikor Isten már nem csak Ábrahám testi utódaival, hanem Ábrahám minden utódjával szövetséget köt, aki Ábrahám engedelmes hitével követi az Urat.

Tovább olvasom

Alapige: 1Kor 2:14

Letöltés, meghallgatás!

 

Akkoriban, amikor még nem lehetett arra számítani, hogy középületekben vízvezeték és lefolyócsatorna található, egy angol nő Németországba készült utazni. Lefoglalt egy kis szobát egy olyan fogadóban, amely a helyi tanító és felesége tulajdonában volt. Az utazó aggódott amiatt, hogy lesz-e angolvécé a fogadóban. (Angliában a vécét általában a „W.C.” rövidítéssel jelölik, ami a „water closet” kifejezést takarja.) A hölgy írt tehát a tanítónak egy levelet, amelyben érdeklődött afelől, hogy hol található a W.C. A tanító, aki csak törte az angolt, elment a helybeli paphoz megkérdezni, hogy nem tudja-e, mit jelent a „W.C.”. Együtt töprengtek a betűk lehetséges értelmén, és végül arra jutottak, hogy a wayside chapel (útszéli kápolna) kifejezésre utalhatnak. A hölgy, vonták le a következtetést, nyilván arra kíváncsi, hogy van-e valahol a ház közelében egy útszéli kápolna. A tanító a következő választ írta az angol hölgynek:

Tovább olvasom

Alapige: 1Kor 15:58

Lekció: Zsolt 90

Letöltés, meghallgatás!

 

Nemrégiben voltak napi igék a Prédikátor könyvének üzenetei. Ez az a könyv, amivel sokszor nehezen tudnak megbirkózni azok a keresztyének, akik olvassák, mivel minden emberi törekvésre azt mondja hiábavaló. Bármiben akarod megtalálni az élet értelmét, előbb-utóbb szembesülsz azzal, hogy értelmetlen. Ezt mondja Salamon a gazdagságra és az élvezetekre, ezt mondja a befektetésekre, ezt mondja a sok fáradozásra, a tekintélyre és a népszerűségre; gyakorlatilag minden emberi törekvésre. Beszélgettem is valakivel a könyv üzeneteiről, aki elmondta, hogy milyen egy depressziós könyv, a hiábavalóságok felfedezése közben már-már úgy érzi az egész életnek semmi értelme. És ott van Mózes éneke, a 90. zsoltár, ami az emberi életet így összegzi:

„… úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”1

Tovább olvasom

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 

 

A Nagycsütörtök a legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep nyitánya, ha tetszik az ünnep előestéje, amelynek egyik kiemelkedő mozzanata Jézus Krisztus utolsó vacsorája a tanítványokkal. Legalábbis legtöbbször utolsó vacsoraként emlegetjük, így festik meg a festők, így adja meg a címet a bibliafordító és szerkesztő bizottság az események leírása elé. De tényleg utolsó vacsoraként kell tekintenünk erre a vacsorára? Nem kellene inkább első vacsoraként beszélnünk róla?

Természetesen nem baj, ha utolsó vacsoraként is említést teszünk róla, hiszen utolsó abban az értelemben, hogy a zsidó páskát megünnepelték Jézus halála előtt, ezzel is emlékezve Isten nagy szabadítására Egyiptomból. De első vacsora is abban az értelemben, hogy Jézus már nem az egyiptomi szabadulásra teszi a hangsúlyt, hanem arra a szabadításra, amit ő szerzett nekünk a keresztfán kiontott vérével, arra a szövetségre, amellyel Isten szövetséget kötött velünk az ő halála árán, és első vacsora, mert Jézus azóta is együtt van velünk az úrvacsora alkalmával is a Szentlélekként.

Tovább olvasom

Alapige: 1Kor 15:50-58

Letöltés, meghallgatás!

 

Szeretnék nektek beszélni egy emberről, akiről nemrégen olvastam1. Ezt az embert 11 éves korában Libériában törzsi pappá avatták és ennek kapcsán már gyermekként részt vett egy ember feláldozásában. Ezeknek a praktikáknak a végzése közben maga az ördög is felkereste és megígérte neki, hogy ha embereket áldoz és eszik, akkor hatalmas hadvezér válik belőle. Tizenkilenc évesen már a libériai elnök melletti szellemi tanácsadó volt és pogány főpap. A libériai polgárháborúban valóban hadvezér lett, katonáit rendszeresen meztelenül vezette harcba mivel úgy hitte, hogy meztelensége golyóállóvá teszi őt. Az emberáldozatokat természetesen folytatta, rendszerint gyermekeket áldozott fel. Saját bevallása szerint 20.000 ember haláláért közvetlenül felelős.

Tovább olvasom

Alapige: 1Kir 17:8-16 Lekció: Lk 4:25-27

{audio}files/istentiszteletek/2011/2011-03-06.mp3{/audio}

 

 

Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. Fölkelt tehát, és elment Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta: Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! Amikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal! De az asszony így felelt: A te Istenedre, az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk. Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj, csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. Az asszony elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony és a háza népe is minden nap. A lisztesfazék nem ürült ki, az olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés által.

Tovább olvasom

Igehely szerint

Gyülekezetünk elérhetőségei:

Címünk: 2360 Gyál, Zrinyi u. 33
Telefon: 06-29-340-531
E-mail címünk: hivatal@gyaliref.hu
Az egyházközség számlaszáma: 64400044-10408234
A lelkész hivatal nyitvatartási ideje: Kedd-Péntek: 16:00-18:00


Térkép:

 

Copyright © 2013 Gyáli Református Gyülekezet. Minden jog fenntartva.

A Joomla! a GNU/GPL licenc alatt kiadott szabad szoftver.
Fordította a Magyar Joomla! Felhasználók Nemzetközi Egyesülete

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hétköznapok ünnepei

Gyáli Református Egyházközség (@gyaliref.egyhaz) által megosztott bejegyzés,

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok