Lekció: Préd 4:1-12
Alapige: Jn 13:34-35

 Letöltés, meghallgatás 

A lopás egyik formája a hamisítás. Minden kornak megvoltak a maga hamisítói. Hamisítanak mindent, aminek az eredetije értékes. Hamisítják a pénzt, hamisítják az aranyat. Hamisítanak műtárgyakat és szent ereklyéket. Nem tudom, hogy volt-e már közöttetek valaki, hogy valamilyen hamisítvánnyal átverték.

Aztán vannak olyanok is, akiknek nem telik valamilyen eredetire ezért, hogy előnyösebb anyagi és társadalmi helyzetűnek mutassa magát vesz egy hamisítványt, mondjuk egy hamisított svájci órát, hogy azzal mint egy eredetivel el tudja hitetni, hogy ő valaki. Ezt persze néha nem hamisítványnak nevezik, hanem replikának, de a lényeg az, hogy nem eredeti. Szóval a hamisítás egyidős az emberi kultúrával.

Ugyanakkor az ember meghamisíthatja az igazságot is. Akár egyéni, akár társadalmi szinten komolyan működik az igazsághajlítás. Nagyon nehéz dolgunk van, ha akár csak egy vitás ügyben valóban látni akarjuk az igazságot, hiszen egy vitás ügyben akár mindkét fél hajlíthatja azt; de ha csak az egyik hajlítja, a gyanú akkor is rávetül a másikra.

És pontosan így feszül egymásnak ebben a világban egy valódi és egy meghamisított keresztyénség. Nincs könnyű dolga sem a keresztyéneknek, sem a nem keresztyéneknek ha meg akarják különbözteti a valódit a hamistól.

Ma folytatjuk a keresztyénségünk jeléről szóló sorozatot, amelynek a Jn 13:34-35-ben található jézusi parancs képezi az alapját.

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

Ahogy már korábban megállapítottuk, Jézus ezt a parancsot az utolsó vacsorát követően adta a tizenegy tanítványnak. Amikor Jézus azt mondta, hogy arról lehet felismerni a tanítványairól, hogy valóban az ő tanítványai, ha szeretik egymást. Ebben pedig van egy nagyon hangsúlyos és határozott állítás:

Bővebben: Valódi keresztyének, valódi szeretet

Lekció: Lk 10:25-37

Alapige: Mk 12:28-31

A múlt heti ünnepünkön igyekeztünk egy kicsit mélyebben betekinteni Jézusnak az utolsó vacsorán elhangzott utolsó parancsába, amelyben arról beszél, hogy annak az ismertetőjele, hogy valaki az ő tanítványa az, hogy szereti Jézus többi tanítványát. Sőt azt mondja, hogy ez az egymás iránti szeretet az Őhozzá tartozás a minden korszakon átívelő, és minden kulturális különbözőség fölött álló szimbólum. Igen, a szeretet is egy szimbólum, egy jel. Nem lehet templomok tornyára, vagy zakó hajtókájára tűzni, nem lehet fülbe vagy nyakba akasztani, nem lehet zászlókra festeni. A cselekedeteinkben és szavainkban megnyilvánuló jel ez. Az ahogy szeretjük egymást, arra utaló jel lesz, hogy Jézus tanítványai vagyunk.

Bővebben: A tanítványok szeretete és a nagy parancsolat