Lekció: Jel 2:18-29
Alapige: 2Kor 6:2
Énekek:
38 „Haragodnak nagy voltában …”
303. „Jöjj népek megváltója …”
183. „Új világosság jelenék …”
„Hozz vissza” (MonGYÁLdást)
Sokszor lehet hallani azt a keresztyén közhelyet, hogy még tart a kegyelmi idő. A kérdés: ténylegesen úgy gondolunk-e a kegyelmi időre, ahogyan a Szentírás azt elénk adja – valóban a kegyelem idejének tartjuk; vagy sokkal inkább a mi időnknek, úgy hogy akkor még van lehetőségünk a test kívánságára, a szem kívánságára és az élettel való kérkedésre.
A múlt héten az advent idejéről kezdtem el beszélni. Ma arról fogok szólni, hogy az advent időszaka a kegyelem ideje. Alapigénk Pálnak a korinthusiakhoz írt második levele 6. fejezetének 2. verse:
„A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”
Ebben az igében Isten a kegyelem idejéről beszél velünk. Ez a kegyelmi időszak egybeesik advent időszakával. Az advent időszaka addig tart, amíg Jézus Krisztus vissza nem érkezik. Krisztus népe őt várja a mennyből üdvözítőül.
Miért a kegyelem időszaka az advent időszaka? Azért mert ez az az idő, amíg meg lehet térni. Ez az az időszak, amíg az emberek előtt nyitva áll bűneik bocsánatának a lehetősége. Amíg elfogadhatják Isten kegyelmét és örök életet kaphatnak ajándékba. A következő dolgokat szeretném, ha meg tudnátok jegyezni és a szívetekbe írni a Szentlélek segítségével:
- A kegyelem ideje Isten megmentő munkálkodásának ideje
- A kegyelem ideje az Istenhez kiáltás, az Istenhez fordulás ideje
- A kegyelem ideje most van.
1. A kegyelem ideje Isten megmentő munkálkodásának ideje
De miért is van szükség a kegyelemnek az idejére? Azért, mert a világ jelenlegi korszaka a sötétség korszaka az emberiség bűneinek az ideje. A sötétség egyedül és kizárólag annak köszönhető, hogy az ember lázad Isten ellen. A lázadó ember azután az Istent felruházza mindenféle hamis képpel:
- Irgalmatlan despota, aki csak kihasználja az embert, elveszi a szabadságát, és mindezért még imádatot is elvár.
- Egy olyan örömtelen és savanyú személy, aki semminek sem tud örülni és még az is bosszantja, ha más örül. Ezért a törvényeivel mindenféle örömtől meg akar fosztani.
- Szeszélyes kényúr, aki hol ad, hol elvesz. Ha igazságos lenne, akkor nem lenne ennyire igazságtalan a világ. Akkor nem a gonoszoknak menne olyan jól, és nem az igazak és ártatlanok szenvednének.
Az ember azért, hogy lázadását igazolni tudja ezeket a hazugságokat elhiszi Istenről és nemzedékről nemzedékre tovább is adja.
A bűn mindig hazugságra épül. A lázadás és az engedetlenség is hazugságra épül. Az ebben a rettenetes, hogy míg az ember lázadása erre a hazugságra épül fel, addig maga az ember csapdában van. Mert független ugyan az ember Istentől, de a saját bűnei megkötözik őt. Olyan kényszerpályára állítják az embert, amelyen csak egyre mélyebbre és mélyebbre jut.
Egy hazugság szükségképpen szüli az újabb hazugságokat. Az erkölcsi szabadosság felelőtlenné tesz az élettel szemben. És az ember egy idő után nem érti, hogy miért olyan kimerült, miért olyan feszült, miért olyan boldogtalan. El sem tudja képzelni, vagy egyszerűen nem hajlandó szembenézni azzal, hogy azért, mert mindent a saját erőforrásaira épít fel, holott Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy az életünk erőforrása ő maga legyen. De ha ő nem kell, akkor kénytelenek vagyunk a saját erőforrásainkra támaszkodni. És végül teljesen kiüresedik az életünk. Nem járunk-e úgy, mint a Monoply játék győztese?
A játékot összesen tízen játszhatják. Elkezdődik a játék. A nagy üzletek megkötése. A játék célja, hogy a táblán lévő összes ingatlanmezőt megszerezze az ember, mindenki mást lesöpörjön. Aki már játszott, az tudja, hogy ahogy rendeződnek az erővonalak, elkezdenek kiesni az emberek úgy válik egyre izgalmasabbá a játék … annak a számára, aki bennmarad. Sorban esnek ki a megkeseredett többiek, akiktől elnyerik a vagyonukat. Végül egyetlen ember marad a játékban. A győztes. Megszerzett mindent, de van kilenc csalódott és dühös ember. Nyert, örülne csak éppen nincs kivel megosztania az örömét, mert vajon örülni fognak-e vele azok, akiktől elvette mindenüket? Eljutott a győzelemre, de annak örülni sem lehet igazán. A Monopoly bizonyos értelemben hűen modellezi az életnek ezt a csapdáját és ürességét. Az ember teljes erőbedobással küzd a semmiért.
Egyik lelkészbarátom mesélte el az egyik saját esetét. Nemrég költözött a templomuk mellé egy, a mi mértékeink szerint nagyon gazdag ember, sokszoros milliomos. Hasnyálmirigy-rákot kapott. A betegsége utolsó stádiumában „gyónni” kezdett, aminek az volt a lényege, hogy annyira csak egy dologra koncentrált, hogy hagyta maga mellett elmenni az egész életet. És mit ért? Semmit.
Ezért annyira fontos tudnunk, hogy az advent ideje a kegyelem ideje. Mert miközben az életet hajkurásszuk észrevesszük-e, hogy az élet elmegy mellettünk és a végén nem marad semmink. Gondoltunk már arra, hogy önmagában az, hogy van időnk megtérni, mekkora kegyelem? Hogy Ádámot és Évát Isten kiűzte a paradicsomból, de úgy, hogy adott még egy esélyt a megtérésre és az újjászületésre az embernek. Élhetünk a paradicsomon kívül is, de Isten adott egy esélyt a szabadulásra. Ez az adventi kegyelem ideje.
Jézus Krisztust küldte el szabadítóul, hogy megszabaduljunk a bűneink terhétől és átkától. Hogy az ő nevéért bűnbocsánatot és örök életet nyerjünk. Hogy Jézus Krisztushoz térjünk és Jézusban új életet találjunk.
Ez a kegyelem a bűnösöknek szól. Csak és kizárólag a bűnösöknek. Aki nem tekinti magát bűnösnek, annak nincs kegyelem. Jézus azt mondta:
„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”[1]
Ha azt mondod, hogy nem szorulsz rá a kegyelemre, mert nem vagy bűnös, akkor nincs advent, és nincs kegyelem – vagy az advent nem lehet egyéb, mint
„az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.”[2]
Pedig Isten nagyon vár téged.
Az adventtel kapcsolatban több szó esik arról, hogy várjuk Jézust vissza, de kevesebb szó esik arról, hogy az advent Istennek is az adventje. Ahogy Isten várja a bűnösöket, hogy kegyelmét adhassa, hogy szabadítását adhassa, hogy üdvösséget adjon a bűnösöknek, szabadulást a bűn megkötözöttjeinek. Az advent Isten megmentő munkálkodásának ideje, amelyben ő vár téged, hogy megszabadíthasson.
2. A kegyelem ideje az Istenhez kiáltás ideje
Ezért másodszor a kegyelem ideje az Istenhez kiáltás ideje is. A 69. zsoltárban azt olvassuk, hogy Dávid király teljesen kilátástalan helyzetbe került. Néhány verset szeretnék olvasni ebből a zsoltárból.
De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg! Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből! Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája! Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám! Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg! Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől![3]
Ellenségek támadtak rá. Dávidnak az élete szüntelen háborúság volt. Ha nem éppen külső ellenséggel harcolt, akkor a saját királya elől kellett menekülnie. Vagy már királyként újra és újra lázadt ellene valaki. Többször is kellett megalázó módon menekülnie. A 69. zsoltár konkrét történeti hátterét nem ismerjük, de látjuk azt, hogy ebben a kilátástalan helyzetében mit tett? Kihez futott? Hova menekült? Nem egy hatalmasabb földi uralkodó pártfogását kérte. Nem támogatókat keresett trónja megerősítésére hűséges alattvalói között. És ami kilátástalan helyzetekben még elő szokott fordulni: nem a halálba menekült, hanem Istenhez kiáltott, Istenhez menekült. Miért? Mert tudta, hogy Isten maga bátorítja arra, hogy kiáltson hozzá. És nincsen hatalmasabb Istennél.
„Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!”[4]
Minden egyes mélység és minden egyes nyomorúság újabb lehetőség kiáltani Istenhez. És ezt nyugodtan lehet szó szerint venni. Az ember fájdalmában kiáltani és ordítani szokott. De milyen más, amikor ez a kiáltás már Istenhez száll. Nem tehetetlen fájdalom, hanem bizalmas könyörgés, még ha kiáltás is. Kiálts bátran az Úrhoz, szabad kiáltani!
Kiálts a bűn mélységéből. Az emberi élet egyik nagy válsága, amikor utolérik a bűnei és nem tudja hova menjen velük. Hogyan oldja meg a problémát? A modern pszichoanalízis és pszichoterápia egyik alapvető nagy tévedése, amely már az egész világ gondolkodásába beleprogramozódott, hogy az élet lelki bajait a bűntudat okozza. Az, aki bűnösnek érzi magát, nem lehet boldog. Mi erre a pszichoanalízis megoldása? Meg kell szabadítani az embereket… a bűntudattól. Ha sikerül megszüntetni a bűntudatot – nem a bűnt – akkor az emberek boldogok lesznek. Mert aki nem érzi magát bűnösnek, az boldog. Mivel bűnbocsánatot a pszichoterapeuta nem adhat, mire vállalkozhat? Arra, hogy feloldja vagy kiiktassa a bűntudatot. A bűntudat jó dolog – ha Istenhez visz minket; ha Istenhez kiáltunk. Mert ő a bocsánatával fogja megszüntetni.
Isten azt mondja, hogy azok a boldogok, akik bűnbocsánatot nyernek. Akiket Isten Fiának a vére megtisztít minden bűntől. Ezért nekünk nem a bűntudat megszüntetésére van szükségünk, nem annak elnyomására vagy elfojtására, hanem arra, hogy felszabadult bűnbánatunkkal megtaláljuk a bocsánat forrását. Hogy a bűnbocsánat tegyen szabaddá a bűntől és az ahhoz kapcsolódó bűntudattól. Már maga a bűnbánat is olyan nehezen szabadul fel. Bűneinkből és nyomorúságainkból kiálthatunk Istenhez. Ezekhez a kiáltásokhoz adott Isten drága ígéreteket:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”[5] – „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”[6]
Az advent ideje azért a kegyelem ideje, mert Isten meghallgatja a bűn mélységeiből és nyomorúságaiból hozzá kiáltót.
3. A kegyelem ideje most van
Legvégül azt szeretném kiemelni igénkből kiemelni, hogy a kegyelemnek ez az ideje most van. Ezt nagyon hangsúlyozza igénk: „Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”
Ebben először is van egy csodálatos bátorítás – ez az idő még nem járt le. Nem úgy van, ahogy a Jehova Tanúi tanítják, hogy a mennybe csak 144.000 szent mehet be, ez a szám pedig betelt. A többiekre csak a földi paradicsom várhat. Istennek nem két üdvössége van, hanem csak egy. Addig tart a kegyelem ideje, az advent ideje, amíg ez az egy üdvössége Istennek be nem telik. A Jelenések könyve 7. fejezetében van egy jelenet. Ebben azt látjuk, hogy a föld négy sarkán négy hatalmas angyal áll, akik féken tartják az ítélet erőit. Egy ötödik hatalmas angyal feljön napkelet felől, nála van az Isten pecsétje és azt kiáltja a négy angyalnak, hogy semmiképpen ne engedjék el az ítélet erőit addig, amíg homlokukon pecséttel meg nem jelölik az Isten szolgáit – vagyis egészen addig, amíg be nem telik a szentek száma. Isten egészen addig tartja vissza az ítélet erőit, amíg a választottak száma be nem teljesedik. Azok után viszont nem vár. Mire várna? Akkor jön vissza Jézus, beteljesedik az advent, véget ér a kegyelem ideje, hogy átadja az idejét a teljes üdvösség, Isten mennyei királysága idejének. Tehát az a bátorítás, hogy még van lehetőség megtérni, ha nem tértél meg az élő Istenhez.
A „most” viszont arra is utal, hogy nagyon nincs mire várni. Nincs meddig halogatni, mert a kegyelem idején van lehetőség megtérésre. Az egész emberiségnek akkor ér véget a kegyelem ideje, amikor az advent véget ér, Jézus Krisztus visszajön. De az egyes embernek ez az idő lejár, amikor meghal. A halál után nincs megtérés.
Drámaian mutatja be ezt a gazdag és Lázár példázata. A gazdag a pokolra kerül. Nagyon gyötrődik a pokolban és azt kéri, hogy Lázár hadd menjen át és egy kis vízzel enyhítse a kínjait. De erre már nincs lehetőség. Akkor azt kéri, hogy legalább küldje el Lázárt azért, hogy az öt testvére ne jusson oda. Erre sincs lehetőség, de szükség sem, mert ha valaki nem hallgat Isten igéjére, annak a számára az sem meggyőző, ha a halálból támad fel valaki.
A példázat remekül mutatja, hogy sem a saját sorsunkon nem tudunk változtatni a halálunk után, sem a földi szeretteink sorsát nem vagyunk képesek befolyásolni. Egyetlen lehetőségünk marad – a kegyelem ideje most van adventben, most térhetünk Istenhez. Ez viszont döntést kíván. Ha valaki úgy érzi, hogy megérett a szíve ennek a döntésnek a meghozatalára, nem kell ezt halogatni holnapig, hiszen
„Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja!”
Ámen.
[1] Mk 2:17
[2] Zsid 10:27
[3] Zsolt 69:14-19
[4] Jer 33:3
[5] Zsolt 50:15
[6] Rm 10:13