Lekció: Lk 24:1-12
Alapige: 1Kor 15:12-20
Mostani igénk egy érdekes alaphelyzetből indul ki: a korinthusi hívők egy része ugyanis tagadta a hívők feltámadását, és ezzel komoly meghasonlást okoztak a gyülekezetben. Tegnap valaki megkérdezte, hogy mi van akkor, ha valaki tagadja a feltámadást. A beszélgetésből kiderült, hogy olyanokra gondolt, akik Krisztusban sem hisznek. Amikor ma a hívők feltámadásának tagadásáról beszélünk, akkor nem azokról lesz szó, akik a Krisztusban való hitet elutasítják, hanem olyan hívőkről, akik bár hívők, a hívők feltámadását mégsem vallják, az a hitüknek nem része, vagy tagadják is. Voltak ilyen hívők a korinthusi gyülekezetben – ez a levélből kiderül.
Ők Krisztusnak a feltámadását ugyan nem vonták kétségbe nyíltan, de hogy halottak feltámadnának, azt határozottan elvetették. Erre viszont Pál nem mondja azt, hogy az a lényeg, hogy hisznek Krisztusban, és tulajdonképpen nem is olyan nagy baj az, hogy nem hiszik a hívők feltámadását, mert ez nem üdvösségkérdés. Mostani istentiszteletünkön azt fogjuk meglátni, hogy a holtak feltámadásának kérdése a Szentírás szerint igenis üdvösségkérdés. Ezért nem mindegy, hogy mit hiszünk a hívők feltámadásáról. Tehát ma azt kérdést fogjuk körbejárni, hogy milyen következményei vannak az Írások szerint annak, ha valaki bár keresztyénnek vallja magát, de mégsem hiszi, ill. tagadja a halottak, a hívők feltámadását. 1Kor 15:12-20
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el. Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
1. A görög gondolkodás
Némelyek a korinthusi gyülekezetben azt mondták, hogy a halottak nem is támadnak fel. Pál tulajdonképpen csodálkozva teszi fel a kérdést
Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?
Ez jelzi azt is, hogy amikor Pál a gyülekezeteket megalapította nagyon világosan elmondta az evangéliummal együtt azt, hogy
- Krisztus a bűnösökért szenvedett és halt meg, hogy Isten megbocsáthasson azoknak, akik bűnbánatra jutnak és megtérnek hozzá;
- Krisztust Isten igazolta azzal, hogy feltámasztotta a halálból. Igazolta azt, hogy halál egyedi, különleges bűnöket eltörlő halál. Igazolta azt, hogy elfogadta Krisztus értünk hozott áldozatát, eltörölte a bűneinket, megbocsátva azokat.
- Krisztus halálának és feltámadásának egyértelmű következménye, hogy az utolsó ítélet előtt Isten feltámasztja a holtakat, a hívők örök üdvösségre, a Krisztusban nem hívők pedig örök kárhozatra mennek.
A hívők feltámadásának kérdése tehát az evangélium lényegéhez tartozik, vagyis ha az evangéliumnak ezt az elemét valaki elkezdi tagadni, akkor az egészet tagadni kezdi. Ezt nem látták át a korinthusiak, ezt kell átlátniuk, hogy ne torzuljon el a hitük. De miért is kezdték el tagadni a hívők feltámadását?
Mindennek a gyökere a pogány-görög gondolkodásban található, amelynek kultúrájában a korinthusi emberek, mint görög származásúak felnőttek.
A görög gondolkodást mélyen áthatotta egy filozófia, amelyet kb. 500 évvel korábban az ókor egyik nagy filozófusa Platón dolgozott ki és amely a lélek halhatatlanságát vallotta. Ennek az a lényege, hogy az emberben levő lélek halhatatlan, testetlen, kezdet és vég nélküli. Ennek a léleknek a földi test csak börtöne, és amikor a test elpusztul, a lélek boldogan szabadul ki ebből a testből és tér vissza azokba a felsőbb régiókba, amelyekből alászállt. Nos, mivel a görög filozófia alapján az átlag görög ember így gondolkodott, a számukra a halottak feltámadása legalább annyira bolondság volt, mint a megfeszített Krisztus üzenete.
A lélek halhatatlanságának ez a platoni elképzelése szemben áll az Újszövetségnek a halottak feltámadásáról szóló üzenetével. Az egyik hamis filozófia, a másik igazi evangélium. Éppen ezért nem lehet eléggé hangsúlyozni azt, hogy a megtérés újszövetségi értelemben a gondolkodásmód megváltozása. A korinthusi pogány-keresztyén görögöknek a gondolkodásmódja nem változott meg a hívők feltámadásával kapcsolatban. Jobban ragaszkodtak a lélek halhatatlanságának platonista eszméjéhez, mint a hívők feltámadásának újszövetségi örömhíréhez.
Ma nagyon sok keresztyén ebben a tekintetben inkább platonista, mint biblikus gondolkodásmódú: mert miközben az apostoli hitvallásban azt mondja: „hiszem a test feltámadását”, sokkal inkább a lélek halhatatlanságát hiszi. Sokszor azt mondják, hogy a kultúránk zsidó-keresztyén kultúra – de legalább annyira görög-római kultúra is, amelynek vannak vitathatatlan értékei, de akkor is egy olyan eszmerendszer, amely az újszövetségi gondolkodásmóddal szemben áll.
A Biblia azt mondja: aki a halottak feltámadását nem biblikus értelemben hiszi és vallja, az az evangélium lényege ellen intéz támadást. Nézzük meg akkor ezeket a következményeket.
2. A halottak feltámadása tagadásának következményei
Pál apostol azonban azt mondja: ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy a halottak feltámadása nem központi hitigazság, vagyis tagadja azt, hogy feltámadnak a halottak, akkor annak következményei egészen mélyrehatóak és a hit lényegi elemeit támadják.
2.1. Krisztus feltámadását tagadja
A legelső következménye a halottak feltámadása tagadásának, hogy aki tagadja a halottak, ill. a hívők feltámadását, ezzel párhuzamosan tagadni kezdi Krisztus feltámadását is. Ez a tagadás nem feltétlenül jelent nyílt tagadást. A korinthusiak lehet, hogy erre nem is gondoltak. De rejtett módon támadás éri ezáltal Jézus Krisztus feltámadását is. Ez a nyílt tagadásnál sokkal alattomosabb. A halottak feltámadásának tagadása – vagy jelentéktelenségbe fullasztása pontosan ilyen alattomos szellemi támadás Jézus feltámadásának valósága ellen. Nézzük mit mond az Írás (13. vers)!
Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
Hogyan van ez a kettő összefüggésben? Miért van ilyen szoros kapcsolat a kettő között? Miért nem lehetséges, hogy Krisztus feltámadt, a halottak lelkei meg a mennybe mennek? Azért mert
- Krisztus világosan megmondta, hogy az utolsó napon feltámasztja azokat, akik hisznek benne. János evangéliuma 6. fejezetében Jézus háromszor is szó szerint azt mondja a benne hívőről: „Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”[1]
- Azért mert így lesz teljessé a győzelem a bűn felett. Hiszen Jézus nemcsak a léleknek, hanem a testnek is az üdvözítője[2], mint ahogy a megváltás előtt az embernek nemcsak a testét, hanem a teljes embert járja át a bűn ereje és természete. A hívők feltámadása biztosítja azt, hogy Isten teljes győzelmet aratott a bűn felett.
Vagyis a hívők feltámadásának tagadása rejtett módon, de egyértelműen tagadása Krisztus feltámadásának is. Ez nagyon sokszor tetten érhető abban, hogy a feltámadás nem tud kellő ujjongást és örömet kiváltani sok mai keresztyénből, nem képes sokakat Krisztus feltámadása igazán és mélyen megerősíteni a reménységükben. De mit is mond az Írás?
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
2.2. Hamis és tartalmatlan a keresztyén igehirdetés
A második következménye annak, ha valaki tagadja a hívők feltámadását, az egyben tagadja a biblikus keresztyén igehirdetés igazságát. Azt olvassuk:
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk … Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Miről szól a biblikus keresztyén igehirdetés? Arról, hogy Isten feltámasztotta Fiát a halálból és azokat is feltámasztja, akik az igehirdetés szavára hisznek Jézusban. Ezzel kezdődött minden. Az első keresztyén igehirdetéstől kezdődően. Péter Jeruzsálemben így prédikált:
De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. … Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.[3]
Vagyis mit állít az apostoli igehirdetés mind a mai napig? Azt, hogy Istennek az a nagy munkája, hogy feltámasztotta a Fiát. Viszont, ha Jézus nem támadt fel, és a hívők sem támadnak fel, akkor az apostoli igehirdetés hazugságot állít Istenről. Nem egyszerűen csak hazugságot állít, hanem Istenről és Isten munkájáról hazudik. Ezért mondja Pál azt – ha Krisztus nem támadt fel, akkor az igehirdetés – ez az istentisztelet is, meg minden istentisztelet – hiábavaló, fölösleges időtöltés. Az eredeti szöveg szerint üres és tartalmatlan. Vagyis nem szól semmiről, nem több mint ostoba fecsegés. Ezzel szembeszegezi azt, amit ha nem írná, hanem mondaná, akkor kiáltana:
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
Ezért az igehirdetés igaz tanúság Isten munkájáról, ezért az igehirdetés az igazságnak és az életnek a beszéde, Isten ereje minden hívőnek az üdvösségére. És tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse azokat, akik ennek hatására hisznek Krisztusban.
2.3. Tartalmatlan a hit, és szánalmasak a keresztyének
A harmadik következmény, hogy tartalmatlan lesz a hit és szánalmasak a keresztyének. Ebből az is következik, hogy ha Krisztus nem támadt fel, és ezért a hívők sem támadnak fel, akkor nemcsak a keresztyén igehirdetés üres és tartalmatlan, hanem üres és tartalmatlan a keresztyén hit is, és a Krisztusban hívő keresztyének szánalmas nyomorultak.
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló … a ti hitetek is. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek.
A keresztyén hit a Krisztus által Istenbe vetett hit. Ez nem egy általános hit Isten létezésében.
Ha nem támadnak fel a hívők és nem támadt fel Krisztus, akkor kiben hiszünk? Hiszen akkor egy olyan Krisztusban hiszünk, aki nem valóságosan létező személy.
Így viszont kihez imádkozunk? Kiben bízunk? Kitől várunk segítséget a nehézségeinkben, kitől várunk vezetést és választ a kérdéseinkben? Kinek adunk hálát az örömeinkben. Kire hallgatunk és kit követünk, ha nincs aki előttünk menjen? Kitől várjuk az üdvösséget és a boldog jövőnket? Kitől várunk és kitől kapunk bocsánatot a bűneinkre? Bizony, ha a hívők nem támadnak fel és Krisztus sem támadt fel, akkor a hitünk tartalmatlan és üres.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
Ezért valljuk, hogy Krisztus él! És az a Krisztus, aki él bocsánatot ad, éltet, vezet, bátorít, és üdvözít bennünket. Azért igaz a mi hitünk, mert Krisztusba vetjük, aki feltámadt a halálból és minket is feltámaszt. Nem egy illúzióban hiszünk, hanem egy örökkévaló Királyban. Nem egy szemfényvesztés szánalomra méltó áldozatai vagyunk, hanem egy hatalmas Úr irigylésre méltó gyermekei.
2.4. Nincs bűnbocsánat
A negyedik következménye annak, hogyha a hívők nem támadnak fel, és Krisztus sem támadt fel, akkor megoldatlan marad a bűneink kérdése is. Lehet, hogy ez valakit nem zavar, mert úgy gondolja, hogy úgysem olyan bűnös ember, aki bocsánatra és kegyelemre szorul – de mi van azokkal, akiket terhelnek a bűneik, akik a bűneikre keresnek és várnak megoldást?
Ha Krisztus nem támadt fel és a halottak sem támadnak fel, akkor nincs bocsánat, nincs kegyelem, nincs elengedés – és ebből következően örök élet sincs. Vagyis akkor azt mondja Pál – nem mondhatjátok, hogy Isten megszentelt gyermekei vagytok, akiket megváltott a halálból, hanem ugyanolyan bűnösök vagytok, mint előtte. Akkor nem változott semmi. Még mindig a bűneitekben vagytok.
Miért jött Krisztus erre a földre? Nem azért, hogy halálával elvegye a bűneinket, és elhordozza helyettünk az ítéletünket? De igen. Éppen ezért fontos a feltámadása is. A Biblia nagyon világosan mondja:
halálra adatott bűneinkért, és feltámasztatott megigazulásunkért.[4]
Jézus maga is így beszélt erről.
Mert az Emberfia … azért jött, hogy … szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.[5]
Azonban Jézus sem csak a haláláról beszélt, hanem a feltámadásáról is.
tanítani kezdte őket arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, és el kell vettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia.[6]
Éppen ezért mondja az Írás azt, hogy mivel Jézus Krisztus feltámadt ezzel érvényesítette a bocsánatunkat és ezáltal nem vagyunk többé a bűneinkben.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
Ezért van bocsánat a bűneinkre és nem másért.
2.5. Nincs örökélet
Legvégül, ha a halottak nem támadnak fel, és Krisztus sem támadt fel, akkor nincsen örök élet sem. Értjük ennek a jelentőségét? Ezzel az Írás egyértelműen azt mondja, hogy nincs a hitünk nem a lélek halhatatlanságára épül, és aki tagadja a hívők feltámadását, vagy nem hisz benne, azzal az örök élettől vágja el magát.
Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
Itt az eredeti szöveg nagyon világosan úgy fejezi: akik a Krisztusban aludtak ugyan el, mégis végleg elpusztultak, megsemmisültek. Feltéve ha Krisztus nem támadt fel, és emiatt a hívők sem támadnak fel.
A hívők feltámadásának reménysége és a Krisztus feltámadásának hite nélkül igaza van a hitetleneknek és a hitetlen világnak: tényleg csak illúziókat kergetünk, ha lélek halhatatlanságába, a lélekvándorlásban vagy valamilyen hasonló lelkinek mondott dologban hiszünk.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
Örök élet éppen azért lehetséges, mert Krisztus feltámadt, és amikor Krisztus visszajön a mennyből, akkor feltámasztja a hívőket és hitetleneket, a hívőket magához veszi az új ég és új föld királyságába, a hitetleneket pedig a második halálban az örök kárhozatra veti. Jézus azt mondja:
És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.[7]
3. Befejezés
Tehát, aki tagadja a halottak feltámadását, az ebből következően Krisztus feltámadását is tagadja. De mi hisszük Krisztus feltámadását – így higgyük a holtak feltámadását és így bizonyosak lehetünk abban is, hogy
- Az igehirdetés az igazságról szól és nem üres fecsegés;
- A hitünk jól megalapozott és ezért irigylésre méltó kiváltságos gyermekei vagyunk Istennek, nem pedig egy csalás szánalomra méltó áldozatai
- Istennek elhívott és megszentelt gyermekei vagyunk, és nem vagyunk többé a bűneinkben, a bűn uralma alatt
- Az örök élet győzelme a mi végső reménységünk, és nem kell félnünk a végső megsemmisüléstől.
Krisztus feltámadt – a hívők is feltámadnak egy dicsőséges örök életre. Ámen.
[1]Jn 6:40 „Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom őt az utolsó napon.”
Jn 6:44 „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon.”
Jn 6:54 „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.”
[2]vö. Ef 5:23 „mert a férfi feje a feleségnek, ahogyan Krisztus is feje az egyháznak, és ő a test üdvözítője is.”
[3]ApCsel 2:24.32
[4]Rm 4:25
[5]Mk 10:45
[6]Mk 8:31
[7]Jn 14:3