Lekció: Mt 5:43:48

Alapige: 2Kir 5:1-19

Ma is egy olyan bibliai alak Istenéről szeretnék beszélni, akin keresztül az evangélium elért a szívemig. A múlt héthez képest egy kicsit visszamegyünk az időben. Maradunk a királyok korszakában, de nem egy királyról szeretnék beszélni, sőt még csak nem is egy izrálitáról, hanem egy pogány hadvezérről. Ma Naamán történetén keresztül fogunk Istenre nézni – kicsoda Naamán Istene? A történetet a 2Kir 5:1-19-ből olvasom.

¹Naamán, az arámok királyának hadseregparancsnoka, nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az Úr Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. ²Egyszer rabló arám csapatok vonultak ki, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének a szolgálója lett. ³Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából. ⁴Naamán megjelent ura előtt, és elmondta, hogy mit beszélt az Izráel országából való leány. ⁵Arám királya ezt mondta: Menj csak el, én meg levelet küldök Izráel királyának. El is ment, és vitt magával tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat meg tíz rend ruhát. ⁶Átadta a levelet is Izráel királyának, amely így szólt: Most, amikor ez a levél hozzád érkezik, kérlek, hogy gyógyítsd meg bélpoklosságából szolgámat, Naamánt, akit hozzád küldtem! ⁷Amikor Izráel királya fölolvasta a levelet, megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Hát Isten vagyok én, aki megölhet és életre kelthet, hogy ideküld ez énhozzám egy embert, hogy meggyógyítsam bélpoklosságából?! Értsétek és lássátok meg, hogy csak ürügyet keres ellenem!

⁸Amikor Elizeus, az Isten embere meghallotta, hogy Izráel királya megszaggatta a ruháját, ilyen üzenetet küldött a királynak: Miért szaggattad meg a ruhádat? Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben! ⁹Ezért Naamán elment lovaival és kocsijával, és megállt Elizeus házának a bejáratánál. ¹⁰Elizeus egy követet küldött hozzá ezzel az üzenettel: Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested! ¹¹Naamán azonban megharagudott, elment, és így szólt: Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. ¹²Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott. ¹³Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagyot parancsolt volna, azt is megtetted volna. Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz. ¹⁴Lement tehát, és megmerítkezett hétszer a Jordánban az Isten emberének a kívánsága szerint. Akkor újra tiszta lett a teste, akárcsak egy kisgyermeké.

¹⁵Ezután Naamán visszatért egész kíséretével az Isten emberéhez, bement, megállt előtte, és ezt mondta: Most már tudom, hogy nincs máshol Isten az egész földön, csak Izráelben. Most azért fogadj el ajándékot szolgádtól! ¹⁶De ő így felelt: Az élő Úrra mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy nem fogadok el semmit! Bár unszolta, hogy fogadja el, ő hajthatatlan maradt. ¹⁷Akkor ezt mondta Naamán: Ha nem fogadod el, akkor viszont adass szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár öszvér elbír, mert nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak! ¹⁸Csak azt az egy dolgot bocsássa meg az Úr a te szolgádnak, hogy amikor az én uram bemegy Rimmón templomába, hogy ott leboruljon, és az én kezemre támaszkodik, én is leborulhassak Rimmón templomában. Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak! ¹⁹Ő azt felelte: Menj el békével!

Naamán története

Ebből a szakaszból lényegében mindent megtudunk Naamánról, amit tudni lehet ennyi év távlatából. Különleges alak ő, annyira különleges, hogy még Jézus is tesz említést róla, amikor azt mondja:

Sok leprás volt Izráelben Elizeus próféta idejében, de egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.[1]

Mi teszi ezt az embert annyira különlegessé, hogy van annyira fontos, hogy a Biblia megosztja velünk az ő történetét és azon keresztül beszél Istenről?

Naamán egy szír, arám hadvezér, aki uralkodója előtt nagy becsben volt, mert katonai tehetsége és erényei hatására az arámok megszabadultak az idegen uralom alól. Egy sikeres, a maga területén tehetséges embert látunk magunk előtt karrierje csúcsán. És akkor beütött a krach. Kiderült, hogy elkapott egy fertőző betegséget, ami úgy tűnik, hogy egyik pillanatról a másikra derékba törheti nemcsak a karrierjét, de romba döntheti az egész életét.

Azonban egészen váratlan helyről segítség érkezett a számára. Egy korábbi portyázás során rabul ejtett kislány, aki feleségének volt a személyi szolgálója megemlítette, hogy Izráelben van egy próféta, az meggyógyítaná, ha elmenne hozzá. Nem tudom, hogy ez a kislány miből gondolta ezt, de a feleség elmondta a férjének, aki ezután ezt elmondta a királyának, aki pedig támogatásáról biztosította, sőt diplomáciai útlevelet is adott, hogy azzal menjen el Izráel királyához.

Naamán el is ment a samáriai királyi udvarba, ahol azonban a megjelenését provokációnak gondolták. Meghallotta azonban Elizeus próféta az esetet és rögtön üzent a királynak, hogy hozzá küldje Naamánt azzal, hogy

Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!

Naamán új reményt kapva el is ment hozzá, de nem találkozhatott Elizeussal, mert még csak ki sem ment hozzá a próféta, hanem csak azt üzente, hogy fürödjön meg hétszer a Jordánban és meg fog tisztulni a betegségéből. Naamán eleinte mérgesen vonakodott, nem ezt várta. Több tiszteletet, több hókuszpókuszt várt – a Jordán folyó jelentőségét is lebecsülte, otthoni gyógyvizeik lényegesen többet értek. Végül a szolgái győzték meg arról, hogy ennél nagyobb dologra is hajlandó lett volna, akkor ezt is megteheti. Naamán hallgatott a szolgái szavára és megfürdött hétszer a Jordánban és meggyógyult. Így tért vissza Elizeushoz, hogy kifejezze a háláját, de a próféta nem fogadott el semmilyen ajándékot. Naamán két dolgot kért a prófétától.

• Először annyi földet, amennyit két öszvér elbír, hogy abból építsen oltárt az Úrnak, mert már nem akar más Istennek áldozatot bemutatni.
• Másodszor pedig azt kéri, hogy ő mint a szír király jobbkeze, ha az uralkodó a Rimmón templomában istentiszteletre megy, és a tisztségéből adódóan ő is bemegy és le kell borulnia, arra nyerjen bocsánatot az Úrtól. Ennyit tudunk Naamánról.

Gyógyíthatatlan beteg volt, Isten beavatkozásának következtében csodás módon meggyógyult – ebből következően meghozta azt a döntést, hogy többé nem akar semmilyen más Istennek szolgálni az Úron kívül, és így tért haza az otthonába. Semmit nem tudunk a további sorsáról. Nem tudjuk, hogy kitartott-e a döntésében; nem tudjuk, hogy megmaradt-e szír hadseregparancsnoknak. Nem tudjuk. De nézzük azt, amit tudunk, különösen azt, amit Naamán Istenéről megtudunk.

1. Naamán Istene bemutatja, hogy mit jelent szeretni az ellenséget

Amikor Jézus a Hegyi Beszédben elmondta az embereknek azt, hogy

Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket …[2]

Akkor bár radikálisan újat mondott a zsidóknak – ez a mai ember számára is radikális és új –, de mégsem mondott semmi olyat, amire ne találtak volna Isten Igéjében útmutatást.

Itt van ez a Naamán nevű férfi. Érdekes, hogy az Írás lényegében pozitív dolgokat emel ki róla:

„nagyra becsült, tekintélyes … erős vitéz

Szóval egy kiváló katona, akivel királya is elégedett, de aki népe sorsát is fontosnak tartja, hiszen Arámot felszabadította az elnyomás alól. Hogy kinek az elnyomása alól, azt nem részletezi az Írás, de nem is számít.

A pozitívumok mellett, amiket az Írás mond, mégis ha belegondolunk abba, hogy ki is ez az ember, akkor nem szabad elmenni amellett, hogy ez az ember a zsidók – Isten választott népe ellensége. Ha van is egy átmeneti béke Izráel és Arám között, a viszály szinte állandó közöttük. Az izráeli király is, aki fogadja Naamánt az Arám király támogató levelével egyből arra gondol, hogy az Arám király csak ürügyet keres vele szemben, hogy megtámadhassa.

A szöveg arra is utal, hogy az egymás területeire való átcsapás – arám részről egészen biztosan – általános volt. Úgy került Naamán háztartásába is az a zsidó kislány rabszolgaként, hogy arám portyázó csapat rabolta el és adta el rabszolgának. Szóval Naamán minden pozitív tulajdonsága ellenére mégis csak ellenség, Isten választott népének ellensége, aki ha Izráelt bántja, Isten szeme fényét bántja.[3]

Amikor kiüt rajta a kórság vajon Isten egy jó istenfélő gyermekének nem az jutna eszébe: na most jól megkapta, amit megérdemelt. Kellett neki Isten népére támadnia. Tért volna meg, most aztán jól megérdemelten megkapja Istentől, ami jár ennek az istentelen embernek.

Már az eleve érthetetlen, ahogy az Ószövetség erről a pogány emberről a pozitívumokat emeli ki. Egy rossz szava sincs Naamánról, pedig valószínűleg lehetne, legalábbis Izráelnek, Isten szeme fényének nézőpontjából.

Csakhogy Isten nemcsak a kórságot küldi ennek az embernek, hanem a megoldás lehetőségét is a zsidó kislánynak a személyének közvetítésével. Mert látnunk kell Isten küld Naamánhoz egy olyan embert, aki a tanúságtételével kinyitja a számára az ajtót Isten felé.

Bárcsak eljuthatna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná bélpoklosságából.

Nézzük meg, hogy ez a kislány mennyi szeretettel beszél. A szeretet az, ami indítja őt arra, hogy űrnőjének beszéljen arról, hogy lehet megoldás, és közben mennyi szeretettel beszél – ha nem is közvetlen módon – Istenről.

Honnan van ebben a kislányban ennyi szeretet, ami még az elrablóinak és rabtartóinak is a javát keresi? Onnan, hogy Isten gyermekeként él ebben a világban és tulajdon mennyei Atyja szeretetéből merít. Mert hogyan is tanít Jézus az ellenség szeretetére?

 Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, ⁴⁵hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai …

Naamán Istene először is tehát olyan Isten, aki szereti még ellenségét is és bemutatja, hogy mit jelent szeretni az ellenséget.

2. Naamánt Istene végigvezeti a megaláztatás útján

Naamán útja nem lesz könnyű. Eleinte lehet, hogy ő könnyűnek gondolja. Feltételezhetjük, hogy mielőtt ennek a zsidó kislánynak a bizonyságtételére elindult, ő otthon már mindent megpróbált megtenni a gyógyulás érdekében, de semmi sem segített. De ha ilyen gyógyító van Izráelben, akkor viszünk annyi pénzt, hogy annak láttán még csak eszébe se jusson nemet mondani. Milliós, sőt tízmilliós értékekkel indul útnak. Visz 3-400 kg ezüstöt, kb. 70 kg aranyat és 10 értékes ruhát. Egy életre gazdaggá teheti azt, aki meggyógyítja.

Naamán úgy gondolja, hogy ez az út könnyű lesz. Tekintélye és pénze megadja a megoldást. Nyilván azért megy a királyhoz is. Pénze van, de biztos, ami biztos igénybe vesszük a hatalom támogatását is. Csakhogy az izráeli király egészen máshogy látja a történetet. Fel sem merül benne az, ami a zsidó kislányban felmerül: hogy tanúságot tegyen Istenről és megpróbáljon segíteni. Persze hogy nem, hiszen Izráelben, a kettészakadt ország északi felének királyi udvarában már nem az élő Istent szolgálják és tisztelik, hanem a bálványokat.

Mégsem olyan könnyű ez az út. Naamán az izráeli királyi udvarban támogatás és útmutatás helyett gyanakvással és kétségbeeséssel találkozik. Pénze és tekintélye nem segít. De jön a segítség váratlan helyről. A próféta meghallotta, hogy Naamán mit keres Izráelben, ezért üzent a királynak:

Jöjjön ide hozzám az az ember, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben!

Ezek után, amikor Naamán elment hozzá, nem is ment ki hozzá, nem fogadta a rangjának kijáró tisztelettel, csak egy tömör üzenetet küldött követ útján:

Menj, és fürödj meg hétszer a Jordánban, akkor újra megtisztul a tested!

Ekkor szakadt el a cérna Naamánban. Ki is fakadt:

Én azt gondoltam, hogy majd ki fog jönni, elém áll, és segítségül hívja Istenének, az Úrnak a nevét, azután végighúzza kezét a beteg helyen, és meggyógyít a bélpoklosságból. ¹²Hát nem többet érnek-e Damaszkusz folyói, Abáná és Parpar, Izráel minden vizénél? Megfürödhetnék azokban is, hogy megtisztuljak! Azzal megfordult, és haragosan eltávozott.

Ő valami egészen mást várt. Látta ő korábban, hogy a bálványimádó varázslók milyen bonyolult kézmozdulatokkal és érintésekkel kísérik a maguk mágiáját. Azt gondolta, hogy majd Elizeus próféta is kijön hozzá elmondja a mágikus szavakat („segítségül hívja az Úr nevét”), elvégzi a mágikus mozdulatokat. Ehelyett a gyógyvízként nem igazán számon tartott Jordán folyóban merítkezzen meg hétszer. Na ez aztán mindennek az alja – gondolja Naamán. És megoldás nélkül indult haza.

A szolgái több józanságot mutattak. Azt mondják, hogy sokkal többet is megtennél. Egy egész vagyon itt hagynál azért, hogy meggyógyulhass. Akkor ez mibe kerül, hogy megtedd, amit a próféta mondott? Lényegében semmibe – pusztán egy kis hitbe. De milyen nehéz ehhez az egyszerű hithez eljutni.

Naamánnak éppen ezért kellett végigmennie a megaláztatás lépcsőfokain, hogy ehhez a hithez eljusson.

1. Neki a nagy vitéznek szembe kellett nézni a tehetetlenségével. Az az ember, aki addig mindent a kezében tartott – ő volt a nagyvezér – a saját életét nem tudja a kezében tartani. Szembe kellett nézni annak a rémével, hogy mindent elveszít és kitaszítottként kell élnie haláláig.

2. Szembe kellett néznie azzal, hogy sem a hatalma, sem a pénze nem tudja őt megmenteni. Az az út, amit bejárt Arám királyi palotájától Izráel királyi palotájáig semmilyen segítséget nem nyújtott. A történetből egészen érdekes megfigyeléseket tehetünk. A megoldásban Naamánt mindig az egyszerű emberek segítik előre. A zsidó kislány, a próféta, és végül Naamán szolgái. Nem a hatalom berkeiből érkezik a megoldás. Mit mutat meg ezzel Isten? Azt, hogy egyedül nála van a megoldás. A 146. zsoltárban így dicséri a zsoltáros az Urat.

 Dicsérem az URat, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek. ³Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani. ⁴Ha elszáll a lelke, visszatér a földbe, és azonnal semmivé válnak tervei. … ⁸Az ÚR megnyitja a vakok szemeit, az ÚR fölegyenesíti a görnyedezőket, az ÚR szereti az igazakat. ⁹Az ÚR őrzi a jövevényeket, támogatja az árvát és az özvegyet; de a bűnösöket tévútra vezeti.[4]

Miért kell végigjárnia Naamánnak a megaláztatásnak ezt az útját? Az Úr nem azért vezeti őt ezen az úton, hogy megleckéztesse. Sokkal fontosabb célja van. Az, hogy lássa csak ő egyedül az az Isten, aki képes megtartani az életét teljesen függetlenül az emberi hatalmaktól, vagyontól, tehetségtől, sikertől és karriertől. Naamánnak azért kellett egészen idáig alászállni, hogy engedjen el minden emberit, amiben bízott addig. Hogy végül eljusson oda, amit azután a gyógyulása után ő maga mond:

nem készít többé szolgád sem égőáldozatot, sem véresáldozatot más istennek, csak az Úrnak!

A kegyelem és a gyógyulás nem igényelt Naamántól semmi egyebet, csak egy kis mustármagnyi hitet. Nem kellett nagy áldozatokat hozni, sem vagyonokat fizetni, csak egy kis hitre volt szüksége. Megaláztatásának az útja viszont azt mutatja, hogy még ehhez a kicsi hithez is milyen nehéz eljutni. Hogy az ember végül csak az Úrban és az ő szavában bízzon.

De miért nincs szükség valami nagy dologra, vagy nagy áldozatra? Miért arra tanít minket ez a történet, hogy csak egy kicsi hitre van szükségünk? Nem annak van igazán értéke, amiért az ember áldozatot hoz? A túl könnyű, ingyenes dolgokat nem vesszük komolytalanul? De igen, csakhogy az áldozathozatal megtörtént. Ezt az áldozatot Isten hozta meg értünk – hiszen mit adhatnánk mi áldozatként az üdvösségünkért, az életünkért? Ezért van nekünk is szükségünk arra a kicsi hitre, amire nem is olyan könnyű eljutni – amire akkor jutunk el igazán, amikor feladjuk a mi emberi gondolatainkat és elképzeléseinket arról hogyan mentsen meg minket Isten.

3. Naamán Istene nem terheli túl Naamán kezdő hitét

És itt érkezünk el Naamán kéréséhez. A kérése úgy szól, hogy ha királya a Rimmón templomában leborul az ő istene előtt, akkor hadd kapjon annyi engedményt, hogy tisztségéből fakadó kötelezettségének ő is eleget tegyen és leboruljon a Rimmón előtt. Így fogalmaz:

 Azt, hogy én leborulok Rimmón templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak!

Ami világossá válik ebből a mondatból:

1. Az Úr Naamán számára nem egy plusz Isten, hanem ő az egyetlen Isten, aki imádatra méltó.

2. Naamán ezért világosan bűnnek látja azt, hogyha régi bálványistenei előtt leborul. Máskülönben nem kérne erre előre bocsánatot.

Mit mondanánk erre mi a próféta helyében?

Lehet, hogy valaki azt mondaná: nem olyan nagy bűn ez; azt mégsem lehet elvárni Naamántól, hogy mindent feladjon.

Lehet, hogy valaki viszont azt mondaná: Naamán, ha az Urat választod, akkor minden helyzetben ki kell állnod a hitedért. Akkor nem lehet színészkedni, hívő embernek a bálványtemplomban nincs keresnivalója.

Bizonyára ez utóbbit tartanánk helyesnek, ahogy az előbbi egyáltalán nem helyes. De a próféta mégsem ezt mondja, hanem azt:

Menj el békével!

Mit jelent ez a mondat? Mert ez nem egy semmitmondó mondat. Miért nem fogalmaz meg akkor egyértelmű útmutatást? Mondja azt, hogy az Úr törvényével mindez nem összeegyeztethető.

Vegyük észre, hogy ez egy lelkigondozói mondat. Világos, hogy Naamán számára bűnné lett az, hogy Rimmón előtt hajlongjon, de még nem tudja a megoldást. Egy kicsit aggódik is miatta. Mi legyen most? Ő tényleg az Urat akarja csak szolgálni, de vannak kötelezettségei. A próféta itt nagy önmérsékletet és bölcsességet tanúsít. A legfontosabbra irányítja a figyelmet. Nem kell előre aggódni olyan dologért, aminek a megoldása szintén az Úr kezében van. Egész egyszerűen nem akarja hirtelen megterhelni Naamén új életét és újonnan felébredt hitét. Ugyanakkor ez nem engedély a bűnre. Sokkal inkább arra akarja rávezetni Naamánt az Úr, hogy ha a leprától megszabadította, akkor a bálvány-istentisztelet kérdését is nyugodtan rábízhatja, ő meg fogja adni erre is a megoldást. Ebben pedig lehet békessége, nem kell aggodalmaskodni azon, hogy mit hoz a jövő az ő számára.

A folytatást nem ismerjük. De mi magunk is nyugodtak lehetünk afelől, hogy Naamánt az Úr békességben vezette tovább az életében és megtartotta őt a kegyelemben.

Ámen.

---

[1]Lk 4:27

[2]Mt 5:44

[3]Zak 2:12

[4]Zsolt 14:2-4.8-9