Lekció: Lk 21:7-19
Alapige: Eszter 4:13-16
Lassan úgy tűnik lecseng a járvány, véget ér a veszélyhelyzet. Természetesen a gondolatainkban nem múlik el nyomtalanul, újra és újra visszatérünk: mi a jó magatartás? Maradjunk továbbra is óvatosak, vagy éppen próbáljuk meg az életet – ha nem is pont úgy ahogy korábban, de mégis valamiféle normalitásban élni?
A világjárvány kezdetén hívők és nem hívők próbálták feltárni az okokat és a nagyobb összefüggéseket. A nem hívők elsősorban arra helyezték a hangsúlyt, hogy az emberiség önfeledten felelőtlen életmódja is felelős ezért a járványárt. A hívők azonban Istent is keresték az események mögött. Többféle reakcióval találkoztam:
– valaki szerint Isten büntetése az emberiségen
– valaki szerint Isten felemelte a mutatóujját
– lelkészek pedig arról is beszámoltak, hogy gyülekezeti tagjaik fordultak hozzájuk azzal a kérdéssel, hogy ezt miért hagyja Isten; hol van ilyenkor Isten? Most ez utóbbinál szeretnék egy kicsit elidőzni, mert ezekből a kérdésekből világosan látszik két dolog:
1. Az emberek szeretnék az események mögött meglátni Isten.
2. De nem látják.
Ezzel együtt van egy kellemetlen érzésem ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban. Ez pedig az, hogy, olyan emberek, akik évek vagy évtizedek óta hallgatja az evangéliumot, miért lepődnek meg? Nyilván, ha valaki csak ismerkedik az evangéliummal, vagy csak nem régen lépett rá az Úr útjára, érthető ha feltesz ilyen kérdéseket – de aki régóta hallgatja, esetleg még olvassa is a Szentírást, annak miért kérdés?
Tudom, hogy ez most úgy hangzik, mintha ítélkeznék – de mindenképpen érdemes mérlegre tennünk igehallgatásunk minőségét. Péter azt írja az első levelében:
Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne háborogjatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket.[1]
Péter ezt az akkor aktuális üldözésekkel kapcsolatban írta, de a megpróbáltatás ölthet más formát is. Erről beszélt Jézus is a nagy megpróbáltatással és az Emberfia eljövetelével kapcsolatban. Külön beszél arról is, hogy jönnek természeti katasztrófák, járványok, éhínségek és rettenetes dolgok. Márpedig, ha Jézus beszélt ezekről, akkor egy hívő ember számára nem kell, hogy meglepetés legyen a megpróbáltatás – nemcsak a személyes jellegű, hanem a világ vajúdása sem.
De ha a világ szegezi nekünk a kérdést: hol van Isten, hol látható mindezekben az Isten, tudunk-e hitből, az Igére alapozott bölcs választ adni? Mert Isten tényleg nem látható – ő rejtőzködik az események mögött. De az, hogy rejtőzködik az események mögött, nem jelenti azt, hogy nincs ott.
Van egy könyv a Bibliában, aminek az a különlegessége, hogy egyszer sincs megemlítve benne Isten. Semmilyen formában. Sem maga az író, sem a szereplők nem beszélnek Istenről. Nem említik sem név szerint, sem nem utalnak rá. Nem tesznek róla bizonyságot és nem imádkoznak hozzá. Eszter könyve ez a különleges könyv. Mégis ma Eszter Istenéről szeretnék nektek beszélni. Egy részletet olvasok ebből a könyvből alapigeként, de a teljes történetet igyekszünk szem előtt tartani. Eszt 4:13-16
13Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra? 15Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak: 16Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek, és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóimmal, aztán bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha elveszek, hát vesszek el!
Eszter könyvének története
Miről is szól ez a történet? A könyvnek két főszereplője van Mordokaj és unokatestvére Eszter.
A történet Ahasvérós király király idejében játszódik, akit a történelemben Xerxész néven ismernek. Ebből egészen pontosan meghatározható a történelmi időszak, a Kr. e. 5. század, hiszen Xerxész 485-465 között uralkodott. Ez a perzsa uralom korszaka. Rögtön kiviláglik egy nagyon fontos dolog. Círus már korábban hazaengedte Perzsiából a zsidókat és Dárius is engedélyt adott a templom felépítésére, aminek a felszentelése 515-ben megtörtént. No de akkor mit keres Mordokaj és Eszter Perzsiában?
Az a nagy igazság, hogy a fogságba vitt zsidóság nagy része olyan jól berendezkedett a fogságban, az idegen földön, hogy amikor letelt a fogság ideje és a zsidók megkapták az engedélyt a hazatérésre, akkor a többség ott maradt Perzsiában. Úgy tűnik Mordokaj és Eszter családja sem indult haza, ők már berendezkedtek ott, annak a világnak a keretei között. Bízniuk kellett volna a prófétai ígéretben, amit pl. Jeremiás így fogalmazott meg:
Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. 11Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.[2]
Mordokaj és Eszter családja már a perzsiai jövőt építgette és nem az Úr reményteljes jövőjében látta az áldást. Ez az a helyzet, amiben a történet elkezdődik. Ennek is megvannak a maga lelki üzenetei, de most elsősorban nem erre fogunk figyelni.
Ahasvérós király több napos gazdag lakomájával kezdődnek az események, amikor nem számolták és méricskélték sem az ételt, sem az italt. A lakoma hetedik napján a király úgy döntött, hogy büszkélkedik feleségének, Vastinak a szépségével a vendégek előtt. Vasti azonban nem teljesítette ezt a megalázó parancsot. Az engedetlenség miatt – amire a tanácsosok azt mondták, hogy rossz példát mutat minden feleségnek a birodalomban – a király megvonta tőle a királynői méltóságot. Azonban király nem lehet meg királyné nélkül így egy nagy castingot szerveztek az új királynő kiválasztására.
A királyi palotában szolgált Mordokaj, aki meghallotta a királyi tervet egyből benevezte Esztert is castingra. Eszter árva lány volt és Mordokaj volt a gyámja, és azt gondolta, hogy így egyengeti Eszter és a saját életét, karrierjét is. Lelkére kötötte azonban, hogy el ne árulja, hogy zsidó. Egy hosszú tizenkét hónapos előkészítő időszak után a lányokat megtekintette a király és végül kiválasztotta Esztert királynőnek.
Ez időszak alatt Mordokaj leleplezett egy merényletet, amit a király ellen tervezett két testőre, amit Eszter el is mondott a királynak. A kivizsgálás során kiderült, hogy a két testőr valóban meg akarta ölni a királyt, kivégezték őket és az esetet feljegyezték az udvari krónikába.
Egy Hámán nevű embert a király kiemelt a többi udvari embere közül és lényegében első emberévé tette. Olyan nagy lett a befolyása Hámánnak, hogy mindenki térdet hajtott előtte. Mordokaj azonban nem hajtott térdet Hámán előtt, arra hivatkozva, hogy zsidó. Ez nagyon mélyen sértette Hámán büszkeségét, akinek fejébe is szállt a hatalom és a dicsőség és úgy gondolat, hogy elégtételt vesz Mordokajon, de nemcsak rajta, hanem az egész zsidóságon és elkezdett dolgozni azon, hogy a perzsa birodalomban kiirtsa az összes zsidót. Egy alkalommal sikerült is rávennie királyt arra, hogy kiadjon egy rendeletet, hogy a zsidókat tekintet nélkül arra, hogy fiatalok vagy öregek, férfiak vagy nők vagy gyermekek, meg kell semmisíteni, el kell pusztítani és a vagyonuk pedig szabad préda bárki számára – szóval ki lehet rabolni. Nem az első és nem az utolsó ilyen szándék a zsidók ellen a történelemben. Hámán a következőre hivatkozik:
Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják meg. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király! 9Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba.[3]
Szabad kezet kap a királytól, a hatalmas mennyiségű ezüstöt sem kell megfizetnie és ki is adják a rendeletet a zsidók lemészárlásáról. Hámán pedig Mordokajnak készíttetett egy külön akasztófát, hogy arra akaszthassa fel.
Mordokaj ekkor fordul segítségért Eszterhez, hogy vesse latba a befolyását a királynál. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Bár Eszter királyné, első feleség, de még ő sem rendelkezett szabad bejárással a királyhoz. Oda csak az mehetett, akit a király hívatott. Aki csak úgy a király közelébe merészkedett, annak azzal kellett számolnia, hogy felkoncolják az őrök, kivéve, ha a király kinyújtotta felé királyi aranypálcáját. Esztert azonban már egy hónapja nem hívatta magához a király.
Ekkor üzente meg neki Mordokaj azt, hogy
Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül! 14Mert ha te most néma tudsz maradni, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?
Eszter ezután úgy döntött, vállalja a kockázatot és bemegy a királyhoz. A király kegyes volt Eszterhez és fogadta őt. Ekkor Eszter meghívta őt és Hámánt egy lakomára, de semmit nem mondott a tervről. Nyilván próbálta felkészíteni a királyt, hogy olyan kegyes hangulatba kerüljön, hogy eredményt érhessen el. Azonban más vonalon is történtek az események. A király egy álmatlan éjszakán felolvastatott magának az udvari krónikából és visszaidézték neki azt az esetet is, amikor Mordokaj meghiúsította a két udvari ember merénylettervét. A király kérdésére, hogy mivel jutalmazták Mordokajt, kiderült, hogy nem jutalmazták meg. Hámán éppen akkor érkezett az udvarba, hogy engedélyt kérjen Mordokaj felakasztására, hát éppen őt kérdezte meg a király, hogy mi tegyen a király azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni.
Hámán már addigra annyira el volt szállva magától, hogy eszébe sem jutott hogy lehet szó másról is, mint róla, úgyhogy amit csak ki tudott találni magának, azt javasolta királynak. Ekkor jött viszont a koppanás: a király megparancsolta neki, hogy mindezt tegye meg Mordokajjal. Hámán ekkor ráérzett, hogy nagy a baj.
Eszter második lakomáján, ami olyan jól sikerült, hogy a király látatlanban megígérte neki, hogy bármit kér megadja neki, Eszter kegyelemért könyörgött népe számára. A kegyelmet megkapta, Hámán pedig arra az akasztófára került, amelyet Mordokajnak ácsoltatott, a zsidó nép pedig megkapta az ellenállás jogát, amivel éltek is.
Hogy kerül ide ez a történet?
Ennyi összefoglalva a történet, javaslom, hogy olvassuk el. Ha csak simán a Bibliában olvassuk, magától értetődőnek vesszük, hogy ez a történet Istenről szól? De hogyan szólhat Istenről, ha ő meg sem jelenik ebben a történetben? Mit akart az írója?
Leírni egy zsidó ünnep keletkezéstörténetét? Erre a szabadulásnak az emlékére a zsidók minden évben nagy örömünnepet ülnek, amit purim ünnepnek hívnak. És ezen túl? Egy regényt akart írni vagy mégiscsak egy bizonyságtételt? Erről folytak viták – hiszen ha nem szól benne Istenről semmi, akkor hogyan lehet mégis bizonyságtétel? A viták arról szóltak, hogy bekerüljön a bibliai kánonba vagy sem. Végül a Szentlélek bölcsességének és vezetésének a hatására mégiscsak itt van ez a történet. Úgy, hogy sem az elbeszélés, sem a szereplők nem beszélnek Istenről. Sem Mordokaj, sem Eszter. Valójában az sem derül ki, hogy Mordokaj és Eszter hisznek-e egyáltalán Istenben? Ők csak a népüket említik. Azt nem állíthatjuk, hogy Mordokaj és Eszter nem hisznek, de egyértelműen a szöveg alapján azt sem, hogy hisznek – legfeljebb feltételezhetjük. Beszélhetünk-e így Eszter Istenéről?
Eszter Istene mindig ott van a történések mögött és fölött
Éppen ebben rejlik ennek a történetnek a bizonyságtéli ereje. Az, hogy Isten mindig ott van a történetek mögött és fölött. Ott van akkor is, amikor a gonosz árnyéka borul az életünkre.
A minap beszéltem egy feleségét gyászoló emberrel, aki elmondta, hogy most nagyon megrendült a hite, mert úgy látja, hogy a gonosznak nagyobb hatalma van a világban, mint Istennek. Látva a világ folyását és eseményeit könnyen megkísérthet bennünket ez a gondolat. Valóban nagyobb lenne a gonoszság, amelynek árnyéka újra és újra rávetül az életünkre? Legyen az emberi gonoszság vagy bármilyen egyéb katasztrófa? Bár ha megvizsgáljuk a katasztrófákat, számtalan esetben még ott is visszavezethető az emberi eredőre: a világ pusztulása mögött valahogy mindig felfedezhetjük az emberi önzést és gonoszságot.
Láthatjuk-e Istent az események fölött és mögött? Erre csak azt a kérdést tudom feltenni, hogy van-e bármikor is olyan, hogy nem süt a nap? A nap még éjszaka is süt, csak a föld túlsó oldalán és bizton várhatjuk, hogy a föld arra fog fordulni és újra világos lesz. Ha felhők borítják az eget, akkor is tudhatjuk, hogy a felhők fölött ott a napsütötte ég. Első repülős utazásom adott nekem erről egy csodálatos élményt.
Egy kora tavaszi hajnalon vastag felhőtakaró borította Budapest egét, szürke volt minden, csepegett az eső. Ahogy azonban a repülőgép felgyorsult és felemelkedett, majd átfúrta magát a felhőkön csodálatos napsütésbe érkeztünk meg, alattunk pedig a felhő takaró, mint egy csodálatos habos paplan. Gyönyörű volt.
Ezt látta József is, akinek a történetét a mostani napokban olvassuk Mózes első könyvéből. A gonosz testvérei képében meg akarta ölni, végül rabszolga lett Egyiptomban. Isten felemelte őt. De a gonosz ott is utánanyúlt gazdájának felesége képében. Börtönbe került. Isten ott is felemelte őt. Az a döbbenetes, hogy József nem az emberi történetet nézte, hanem a ráboruló árnyak fölött látta Isten munkálkodását. Egyszerűen nem engedte meg magának, hogy a ráboruló árnyék végleg elborítsa a lelkét. Ez pedig lehetőséget adott Istennek újra és újra, hogy feljebb és feljebb emelje őt, így valósítva meg a terveit.
Mi alulról csak a ránk árnyékot borító felhőt látjuk – de ott a felhő túloldalán ott van a nap, amely nem szűnik meg sütni és amely végül el fogja oszlatni a felhőket.
Eszter Istene végül jóra fordítja népe sorsát
Ez ennek a történetnek a nagy bizonyságtétele. Ha Isten az emberi szem számára láthatatlanul is ott van az események mögött és fölött, mégis munkálkodik és végül jóra fordítja népe sorsát.
Ellenállhatatlanul vonzódunk ezekhez a történetekhez, amelyben a gonosz bűnhődik és a jó elnyeri méltó jutalmát. Amikor végül minden jóra fordul: a hős győzedelmeskedik ellenségei fölött és a jó győz. Nem szeretjük azokat a történeteket, amikor a jó elbukik, a gonoszok pedig diadalt ülnek.
De éppen ez a problémánk is. Annyiszor azt látjuk, hogy a gonoszé a siker. Hogy Góliát lenyomja Dávidot és a jó szándékot elnyeli az emberi önzés, gonoszság. Beszélhetünk arról, hogy a jó győzedelmeskedik?
Eszter királyné története azt mutatja: igen győzedelmeskedik a jó, Isten nem hagyja veszni választottait. Ha ez igaz az ószövetségi nép életében, még inkább igaz azokra, akikre kiterjesztette irgalmát Krisztusban.
Isten végül mindent jóra fordít. Istennek van egy terve, ahova a gonosz nem hatolhat be. Van egy fal, amin a gonosz nem jut át. A falnak ezen az oldalán tűnhet úgy, hogy győzni tud. Elvehet mindent – ahogy Luther is írja:
„Kincset, életet, hitvest gyermeket, mind elvehetik …”
De ő is tudja, hogy valamit nem vehetnek el, így fejezi be:
…mit ér ez őnekik? Miénk a menny örökre.
Ezt látja a hívő ember. Várhatjuk itt a földön is, hogy Isten eloszlassa az árnyakat. Hogy meggyógyítsa betegségeinket, hogy megszabadítson a bennünket gyötrő gonosz emberektől és kísértésektől. Krisztusban megkaptuk a felhatalmazást, hogy ezt várjuk és kérjük. De gonoszság újra és újra tervet sző Isten gyermekei ellen. És érezheti úgy is, hogy diadalt ül. De Krisztusban ott van a végső menedék, ahová nem hatolhat el a gonosz.
Eszter Istenét Krisztusban fedezhetjük fel
Mindazt, amit elmondtam a hit számára éppen Krisztusban fedezhetjük fel.
Krisztust elpusztította ez a világ. Sehol máshol nem látható olyan élesen és sötéten a gonosz diadala az emberi szem számára mint Krisztus keresztjénél. Miért nem mutatkozik Isten, amikor keresztre szögezik a fiát? Gúnyolják és érte: ha tényleg Isten az apád, akkor most lépjen elő és mentsen meg. De nem menti meg; sőt az ember Jézus elől is eltakarja a nagy sötétség az Atyát, amikor felkiált:
Miért hagytál el engem?
El tudom képzelni ezt a mondatot hallva a gúnyolódók diadalérzését. Az Atya nem fordítja jóra dolgok menetét, Krisztus meghal a kereszten. De miért?
Hogy végül az Atya úgy fordítsa jóra mindazt, ahova már nem ér el a gonosz ereje. Péter beszél erről pünkösdkor:
De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. … Tudja meg tehát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.[4]
Isten hagyta meghalni Krisztust. De nem hagyta, hogy győzzön a bűn és halál. Krisztus halálával megtörte a bűn erejét és feltámadásával legyőzte a halált. Ebbe a titokba nyer beavatást a hívő, aki Krisztusnak adja az életét.
Isten ott van a kereszt eseményeiben. Nem látható, hagyja, hogy a dolgok a gonosz tervei szerint alakuljanak. De mégis kezében tartja az eseményeket, hogy miközben a gonosz munkálkodik a maga pusztító tervein végül saját maga pusztulását munkálja, mert Isten végül mindent úgy fordít jóra, hogy oda már nem hatolhat be a gonosz.
Ezt hordozza magában a feltámadás ígérete. Ő Eszter Istene, aki mindig ott van az események mögött és fölött láthatatlanul, de a hit számára mégis láthatóan; aki végül úgy fordítja jóra a gonosz szándékait, hogy oda már nem hatolhat el a gonosz. Ezért énekelhetjük az énekünket hittel:
Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék,
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.
Ámen.
[1]1Pét 4:12
[2]Jer 29:10
[3]Eszter 3:8-9
[4]Apcsel 2:24-36