Lekció: Lk 2:1-14
Textus: Lk 2:10
… íme nagy örömet hirdetek nektek …”
A karácsony örömhír. Ezzel kezdődött a karácsony. Egy örömhírrel. Ez az örömhír a pásztoroknak szólt a bethlehemi mezőn, akik éjszaka őrködtek a nyájuk mellett.
Van, aki nem ismeri a történetet? Nem ismeri a pásztorok és az angyal, valamint az angyalkórus történetét? Felidézhetjük a jászolban fekvő kisgyermek alakját, a fényességet, amely körberagyogta a pásztorokat. Az angyali szózatot és az angyalok kórusának dicséretét. Mind-mind az az örömet érzékeltetik, amelyet az angyal hirdetett.
„… íme nagy örömet hirdetek nektek …”
Igen, az angyal ott a bethlehemi éjszakában egy nagy örömet hirdetett az akkor előbb megrettenő, majd később ámuló pásztoroknak. Talán éppen a jó hír a meglepetés.
Tele van a világ rossz hírekkel. Szinte mintha csak a rossz hírek érkeznének el hozzánk. De most ebben a számunkra nagyon nehéz időszakban – miközben annyi szomorú, félelmetes vagy éppen aggasztó hírt hallunk, mennyire vágyunk a jó hírekre. Nyilván sokan arra a jó hírre várnak, hogy végre itt van a megfelelő ellenszer, a vakcina,már nem kell félni annyira a megfertőződéstől, levehetjük a maszkot, ne kelljen tartani a távolságot, és érjen véget ez a borzasztó bizonytalan állapot.
Nos, én nem tudom, hogy azok a pásztorok ott a mezőn ha vártak is valamilyen jó hírt, milyen jó hírre vártak; de amit az angyal mondott minden várakozásukat felülmúlta. Persze ők nem készültek arra a karácsonyra, ahogy mi már készülünk a karácsonyainkra. Nekik váratlan volt ez az örömhír, ami így szólt:
Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
Ez volt az örömhír, ennek az örömét adták át az angyalok és ennek az örömét ragadták meg a pásztorok. De térjünk vissza oda
„… íme nagy örömet hirdetek nektek …”
Ránk vajon hogyan hat az örömhír? Érvényes örömhír ez ma is? Eljut-e még ennek az üzenetnek nem csak az igazsága, hanem az öröme is a számunkra? Ránk tud még törni azzal az erővel, amilyen erővel rátört a pásztorokra? Vagy beállunk a rossz híreken sopánkodók sorába és hagyjuk, hogy a rossz hírek özöne elnyomja az egyetlen igazi jó hírt, az egyetlen igazi örömüzenetet, amit egyedül Ő, a mi Istenünk hirdethet a számunkra – a jó hírt, amit úgy nevezünk evangélium.
Sokan panaszkodnak arra, hogy karácsonykor van éppen a legkevesebb okuk az örömre, vagy éppen ekkor élik át az öröm hiányát a legfájóbban. Pedig – és talán ez a meglepetés – éppen karácsonykor van a legtöbb okunk az örömre, mert a karácsony örömhír. De ehhez máshogy, bibliai fényben kell látnunk a karácsonyt. Mire gondolok?
Az általános közfelfogás szerint a karácsony öröme azt jelenti, hogy együtt van a család, a karácsonyfa körül elénekeljük a „Mennyből az angyalt” vagy a „Csendes éjt”, vagy valamilyen más karácsonyi éneket. Szépen szikrázik a csillagszóró, az ámuló gyermekszemekben izgatott öröm csillog, fenyő-, fahéj és sültillat lengi be a házat, és mindenki meghatott köszönetet mond az ajándékért. Egy család életében ezek valóban áldott és boldog pillanatok. Hálás vagyok magam is az ilyen pillanatokért – de azért mégsem ez a karácsony örömhíre.
Mert ha ennyi a karácsonyi öröm, akkor azoknak nincs karácsonyi örömhír, akiknek nincs családja, akiknek széthullott az élete, akik halálos ágyon küzdenek az életben maradásért; nincs karácsonyi örömhír a foglyoknak, a menekülőknek, az életükért aggódóknak, az elesetteknek?
Nos, amikor Jézus belépett a világba egy kisbabaként az angyalok ezt örömhírként hirdették a pásztoroknak és azt mondták, hogy ez az örömhír mindenkinek szól. Amit Jézus még egyértelműbbé tett, amikor megkezdte szolgálatát és azt mondta:
Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.[1]
Az örömhír Jézusról szól a szegényeknek is, a foglyoknak is, a vakoknak is, a megkínzottaknak is – mert nekik is hirdeti az Úr kedves esztendejét.
Azt hiszem a mi gondolatainkban a 2020. év nem lesz a legkedvesebb emlék. De az örömhír ettől még érvényes marad – sőt most élhetjük át igazán az érvényét.
Mert az örömhír nem azoknak szól, akik már amúgy is örülnek – az örömhír éppen azoknak szól, és azoknak is szól, akiknek emberi módon nincs okuk az örömre.
Így Jézus Lelkétől
Örömhírt hirdetek a bűneitől kétségbeesettnek, akit az ítélet és kárhozat félelme szorongat – íme minden elvégeztetett a kereszten, hogy megkapd bűneid bocsánatát.
Örömhírt hirdetek a megfáradtaknak és megterhelteknek – akiket Jézus hív, hogy az ő gyönyörűséges igájában megnyugvást találjanak a lelküknek.
Örömhírt hirdetek az elkeseredetteknek – nem romlást tervezek nektek, hanem reményteljes jövőt – mondja az Úr.[2]
Örömhírt hirdetek az eltaszítottnak, az egyedül maradtnak – ne félj, nem hagylak árván eljövök hozzád, ott leszek veled; veled töröm meg a kenyeret és közösségben leszel velem.
Örömhírt hirdetek a betegnek és az aggodalmas szívűnek – „De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.”[3]
Örömhírt hirdetek a gyászolóknak, a feltámadt Jézus nevében – a halál legyőzetett, mert a mi Krisztusunk nemcsak meghalt értünk, hanem feltámadt hogy előttünk menjen a nekünk elkészített országba.
Örömhírt hirdetek a halálba menőknek – Krisztusban íme minden kész, csak fordulj hozzá: „Jézus emlékezz meg rólam, amikor eljössz a te királyságodba” – szólt mellette a könyörgés a kereszten és Jézus így felel: „Még ma velem leszel a paradicsomban.”
Egy lelkipásztor mesélte el egy haldoklónál tett látogatását, akit a halálfélelem szorított. És ahogy beszélt neki Jézusról, a bűnösök barátjáról, a bűnbocsánatot szerző váltsághaláláról és feltámadásáról, egyszerre mintha fény ragyogott volna fel a leskelődő halál sötétségében. A beteg gyötrődő arca felderült és annyit mondott: Hiszen akkor én nyugodtan meghalhatok! – Igen – felelte a lelkipásztor – nyugodtan meghalhat, ha Isten azt készítette el.[4]
Értjük, hogy kiknek is szól az örömhír? Az angyal amikor a megrettenő pásztorokat megszólította azzal kezdte:
Ne féljetek!
Ezután folytatta:
… íme nagy örömet hirdetek nektek …”
Ebben az evangéliumhirdetésben annyira világosan egymásnak feszül két gondolkodásmód, két jövőlátás. Az egyik jövőlátás a félelemé. Amikor mindent a félelem és a szorongás határoz meg.
A másik jövőlátás az örömé. Amit az az öröm határoz meg, amit Isten elkészített a benne bízóknak, és amely éppen ezért sugározhat át a jelenbe. A félelem ellentéte az örömhír, amit most is hirdetek.
Én nem tudom, hogy a pásztoroknak volt-e bármi más okuk az örömre, mint az hogy örömhírt kaptak Jézusról. Ők elfogadták ezt az örömhírt és elindultak felé.
Ezért befejezésül hadd kérdezzek csak annyit: bármilyen helyzetben is vagy el tudod fogadni az ige szavát, ami neked is szól mardossa bármilyen félelem, szorongás vagy aggódás a szívedet; legyél bármilyen elhagyatott, reménytelen, szegény és örömtelen.
… íme nagy örömet hirdetek nektek … Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában”
[1] Lk 4:18-19
[2] Jer 29:11
[3] Mal 3:20
[4] Dr. Joó Sándor