Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: Zak 14:6-9.20-21
Alapige: Jn 2:13-22
Énekek: 90. „Tebenned bíztunk” 226. „Krisztusom kívüled …”
A héten egy testvérünk hívott telefonon és biztosra akarta tudni, hogy tényleg lehet-e jönni istentiszteletre, nemcsak online közvetítés lesz. Elmondta, hogy már mennyire hiányzik neki – minden óvatosság mellett azt kell mondjam ideje volt, és őrizzen meg minket az Úr attól, hogy ismét be kelljen zárni; sőt adja meg, hogy mire véget ér a járvány tudjuk értékelni az istentisztelet lehetőségét és ajándékát és rendszeresen megteljen a templomunk olyan emberekkel, akik
- Jézust Urunknak és Megváltójuknak vallják – és ezért az ő dicsőségére és imádatára átadják az életüket.
- Akik hálásak Istennek az ajándékaiért és valóságos módon is ki akarják mutatni ezt a hálájukat.
- Akik lelki közösségben élő kövekként akarnak felépülni azzá a lelki házzá, amivé a Szentlélek épít minket.
Remélem, hogy a járvány olyan emlék marad – még nincs vége! – ami után úgy tekintünk rá, hogy megerősített bennünket hitünkben, a közösségben és az egymás iránti szeretetünkben.
Ha nem is a nulláról kell kezdenünk, de magunkban is, szívben, fejben, hitben újra kell építkeznünk. Ezt is igyekszik számunkra megragadhatóvá tenni az évi igénk.
Ma egy olyan történetet hoztam a János evangéliumából, amelyben Jézus kinyilvánítja azt, hogy ő egy új templomot akar építeni választottai életében. Ma megnézzük, hogy Jézus hogyan épít templomot, Jn 2:13-22
Közel volt a zsidók húsvétja, Jézus is felment Jeruzsálembe. 14A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. 15Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból. A pénzváltók pénzét pedig kiszórta, az asztalokat felborította, 16és a galambárusoknak ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen: ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!” 17Ekkor tanítványainak eszébe jutott, hogy meg van írva: „A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem.” 18A zsidók pedig megszólaltak, és megkérdezték tőle: „Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?” 19Jézus így felelt nekik: „Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.” 20Ezt mondták rá a zsidók: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?” 21Ő azonban testének templomáról beszélt. 22Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.
János evangéliuma közlésében Jézus úgy lép a nagy nyilvánosság elé, hogy egy húsvét ünnepén felmegy Jeruzsálembe és ott megtisztítja a templomot. Eddig csak tanítványai számára nyilvánult meg messiásként, a tanítványai számára jelezte, hogy ő a Messiás.
Jézus tehát úgy lép a nagy nyilvánosság elé, hogy egyből egy hatalmas konfliktust gerjeszt. Jézus ugyanis bement a templomba és ott lelki szempontból áldatlan állapotokat talált. A templom tele volt árusokkal és pénzváltókkal. Hogyan is képzeljük ezt el?
Maga a templom egy olyan épületkomplexum volt, amelynek több része volt és bizonyos részek el voltak zárva bizonyos emberek elől. A templomnak először is volt egy nagy külső udvara, amelyet pogányok udvarának neveztek. A nem izráelita pogányok, akik istenfélők voltak, vagy Izráel Istenét keresték csak idáig jöhettek, itt imádkozhattak az Úrhoz. Itt zajlott még a Tóra tanításai is a rabbik részéről Ezen belül volt egy szent kerítéssel elválasztott rész, amelyben belül az ún. asszonyok udvaráig mehettek be Izráel asszonyai és eggyel beljebb az Izráel udvaráig mehettek a zsidó férfiak. Ők idáig hozhatták az áldozatukat, amelyet felajánlottak. Innen beljebb már csak a zsidó papok léphettek a zsidók udvarába és a szentélybe, ahol elvégezték az áldozatokat és legbelül volt a Szentek Szentje, ahova senki nem léphetett be. Még a papok sem, egyedül a főpap évente egyszer az egész népért bemutatott engeszteléssel.
Jó okkal feltételezhetjük, hogy az árusok tömegei a pogányok udvarában árulták a maguk portékáit, ami persze nem akármilyen portéka volt, az ünnepre érkező zarándokok számára biztosította az áldozathoz szükséges állatokat – szarvasmarhát, juhot vagy galambot, illetve a pénzváltók a világ minden tájáról érkező emberek számára váltották át a pénzt arra a pénzre, amelyen minden zsidó embernek meg kellett fizetnie a templomadót. Szóval ez itt egy „szent”-nek tartott kereskedelem volt. De ha valóban az lett volna, akkor nyilvánvalóan nem hívja ki maga ellen Jézus haragját. Ez a nagy „szent” kereskedelem ugyanis két dolgot tett abszolút lehetetlenné.
- Hogy a templomba betérő emberek imádkozhassanak
- A rabbik megfelelő körülmények között végezhessék a Tóra tanítását, vagy vitathassanak meg Isten Igéjének részeit.
És nemcsak a zsivaj okán, hanem a szemérmetlen és botrányos haszonlesés okán is, ami nagyon komoly felháborodást váltott ki a népből. A papi kaszt ezekkel a kereskedőkkel karöltve olyan monopolhelyzetet teremtett, amiből elképzelhetetlen mértékű tisztességtelen hasznot húzott.
Ezért Jézus kötélből ostort font és kiűzte az árusokat templomból a pénzváltókkal együtt. Bár János ezt nem emeli be a jelek sorába, hiszen elsőnek a kánai mennyegzőt nevezi, a másodiknak pedig a kapernaumi királyi tisztviselő gyermekének a meggyógyítását, ezzel együtt Jézus itt bár nem csodás, de mégis jelet ad arról, hogy ő a messiás. A messiás eljövetelével kapcsolatban ugyanis a próféciák azt is elmondják, hogy a messiás meg fogja tisztítani a templomot.
Malakiás azt írja:
Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura. 2De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja. 3Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak.[1]
Zakariás pedig azzal zárja le prófétai könyvét, hogy a messiási birodalom templomában nem lesz többé kereskedő a Seregek Urának házában.[2]
A messiás lényegében Isten legfőbb prófétájaként megszünteti a botrányos templomi gyakorlatot, az Úr nevével való üzérkedést, megtisztítja az istentiszteletet.
Pontosan ezt kérik számon Jézustól? Azt kérdezik tőle
Milyen jelt mutatsz nekünk, amelynek alapján ezeket teszed?
Egyértelműen arra vonatkozott a kérdés, hogy ha te vagy a Messiás, akkor bizonyítsd. Adj messiási jelet. Bár a városban több jelet is adott, amit János nem részletez, de feltételezhetjük, hogy főleg gyógyítások voltak, amelynek alapján sokan hittek benne, de azokat nem azért tette, hogy azzal igazolja magát. Nem vitatkozik. Egyetlen jelet hajlandó hátrahagyni:
Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.
Itt kezdődik az értetlenség. Milyen templomról beszél? „Ezt a templomot” – mondja Jézus és teljes természetességgel az éppen megtisztított templomépületre értik a zsidók, amire meg is kérdezik egyből:
Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted?
Ehhez fűzi hozzá János evangélista azt, hogy Jézus mire is gondolt, amikor a templom felépítéséről beszélt:
Ő azonban testének templomáról beszélt.
Alázatosan azonban hozzáteszi még azt is, hogy mindezt valójában a tanítványai is csak azután ragadták meg hittel, miután Jézus feltámadt a halálból, csak azután hittek az Írásnak és Jézus beszédének.
De miért fogalmaz Jézus ilyen homályosan, félreérthetően? Mert bár a szóhasználatban – ami annyira a magyar fordításban nem ütközik ki – már utal a feltámadásra, azért azt nem értik sem a zsidók, de még a tanítványok sem. Ők is csak utólag értették meg annak ellenére is, hogy Jézus nekik többször is beszélt arról, hogy neki meg kell halnia és azután a harmadik napon fel kell támadni.
Van, amit felróhatunk azoknak, akik nem értették Jézust, azt gondolom ezt az értetlenséget még nem. Most még nem. A feltámadás után azonban igen. Akkor már érthetővé vált. Érthetővé válik az is, hogy hogyan épít Jézus templomot. Hogyan épít élő kövekből lelki házat?
1. A régi istentiszteletnek meg kell tisztulnia
Azt látjuk, hogy Izráel istentisztelete az anyagi haszonlesés miatt végzetesen beszennyeződött. Sajnos az istentisztelet más módokon is be tud szennyeződni. A próféták sok olyan dologra rámutattak Izráel életében, amely miatt az Úr azt mondta, hogy utálatos minden áldozatuk és nem hajlandó az imádságaikat meghallgatni.
A napokban olvastuk Ámósz próféta könyvét, aki bár az északi Izráel prófétája volt, a jeruzsálemi Ézsaiás prófétával nagyon egybehangzóan prófétált, amikor azt írta:
Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket, ünnepségeiteket ki nem állhatom![3]
Ézsaiás egy kicsit bővebb és ő még azt is írja:
Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez![4]
Kevés – lelki értelemben – tragikusabb dolgot tudnék mondani mint azt, hogy miközben az ember azt hiszi, vagy azzal áltatja magát, hogy istentiszteletet mutat be azzal inkább Isten undorát váltja ki, mint Isten tetszését. Ezért magának az istentiszteletnek kell megújulnia.
Újra és újra saját istentiszteletünket is önvizsgálatnak kell alávetnünk.
Tényleg Jézus Krisztus és az ő beszéde, az evangélium van annak a középpontjában? Tényleg az ő áldozata iránti hála és szeretet váltja ki belőlünk azt, hogy be akarunk kapcsolódni az istentiszteletbe vagy inkább egyfajta rutin, vagy kényszerű megfelelési vágy? A rutin vagy a megszokás átsegíthet nehéz lelki időszakokon, hogy az ember ne szakadjon el a forrástól, de igenis gondolj újra és újra arra, hogy azért van istentisztelet, mert Krisztus a világ megváltója és a te megváltód is, azért van istentisztelet, hogy kegyelmében, megváltásában megerősítsen éppen azáltal, hogy tanít az evangéliummal. Most, hogy 2021-ben újraindítjuk az istentiszteletet, erősítsük meg a szívünkben azt, hogy tiszta istentiszteletet szeretnénk ünnepelni azzal is, hogy hiszünk az Írásoknak és Jézus beszédeinek.
2. Új templomnak kell épülnie
A második, amit a történetből és a Szentírás egészéből megértünk, hogy ehhez az istentisztelethez új templomnak kell épülnie. Egy egészen más templomnak. A régi templom kőből épült. Az új pedig élő kövekből épül. Ennek alapja pedig Jézus Krisztus feltámadott teste. Ő az a kő, amit az építők megvetettek, mégis sarokkővé lett.
Azt mondja Jézus: romboljátok le ezt a templomot, hogy azután három nap alatt felépítsem. És a zsidók le fogják rombolni azt a templomot. Jézust bevádolják, meggyalázzák, leköpdösik, testét összetörik és keresztrefeszítik. Az emberi bűn alapos rombolást végzett Istennek azon a tiszta és szép templomán. Mert a mi testünkkel ellentétben Jézus teste tiszta és bűntelen templom volt az Atyának a földön. Jézus azonban még annál is dicsőségesebbet épített. Egy romolhatatlan templomot. Egy dicsőséges és múlhatatlan templomot. Hiszen az ő dicsőséges teste többé nem hal meg, nem lát elmúlást.
A feltámadás azonban csak a kezdet. Jézus a feltámadásával elkezdte építeni az ő dicsőséges templomát itt a földön, amely dicsőségének teljes fényét a mennyben éri el. Ezt a templomot építi élő kövekből.
Az egyház történetében is vannak olyan kőtemplomok, amelyeket azzal a szándékkal építetettek olyan grandiózusra, hogy azzal valahogy Isten dicsőségére mutassanak. Minden tiszteletem mellett azt kell mondjam: ez zsákutca. Mert a leggrandiózusabb, legszebbe, leghatalmasabb, leg leg templom sem tudja úgy visszatükrözni úgy Isten dicsőségének fényét, mint az élő kövekből épült lelki ház.
Egy egyszerű példa: egy gyönyörű, szépen felújított és karbantartott, de üresen kongó templom semmit nem mutat meg a lelki ház gyönyörűségéből, szemben azzal a kis templommal, pajtával, szobával vagy imateremmel szemben, amely megtelik az igét szerető, hallgató és annak engedelmeskedő testvérekkel. Néha az az érzésem, hogy a ma egyháza is aránytévesztésbe esik.
Jézus élő kövekből – belőletek, belőlünk épít egy lelki házat. Ezt pedig teszi úgy, hogy Kajafás öntudatlan főpapi prófáciáját is beteljesítse:
Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.[5]
Maga a kajafási szöveg így szólt, amit János azután megmagyarázott:
jobb nektek, hogy egyetlen ember haljon meg a népért, semhogy az egész nép elvesszen. Mindezt pedig nem magától mondta, hanem mivel főpap volt abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért; és nem is csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.[6]
Bizony, ez a járvány bennünket is jól megtépázott és szétszórt. De azt is hiszem, hogy Jézus Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjti. És bár nem ért véget a járvány, még mindig korlátozások között élünk, még mindig tartani kell a távolságot, de az a reménységem, hogy Jézus minden egyes szétszóródott gyermekét visszahívja, összegyűjti, hogy élő kövekből építse az ő templomát. Aki pedig nem hallja meg az ő hívó szavát, félő, hogy soha nem volt élő kő.
Jézus így épít templomot: élő kövekből. Lerombolják a Golgotán testének templomát, hogy azután feltámadásával megalapozza az új templomot, az ő megváltó áldozatára épülő új istentiszteletet. Ebbe a templomba gyűjti Jézus most is az élő köveket.
Ámen.
[1] Mal 3:1-3
[2] Zak 14:21
[3] Ám 5:21
[4] Ézs 1:15
[5] Jn 11:52
[6] Jn 11:50-52