Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: Zsid 12:22-29
Alapige: Hag 2:1-9
Énekek: 68. 358.
Haggeus próféta üzenetének/üzeneteinek megismerésébe kezdtünk bele a múlt héten. Az volt a kiindulópontunk, hogy vajon a lelki közösségek között a járvány milyen rombolást végzett. Ezt igyekeztünk párhuzamba állítani azzal a helyzettel, amikor a zsidó nép Kürosz perzsa király engedélye nyomán visszatérhetett Babilonból az isteni ígéretek földjére az újjáépítés engedélyével, akkor a hazatérők fel is állították az égőáldozati oltárt, le is rakták a templom alapkövét, de azután el is akadt a templom újjáépítése jó húsz évre. Ebbe a helyzetbe kiáltott bele Haggeus próféta üzenete az Úrtól
építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! (Hag 1:7)
Ezek után csoda történt – a helytartó, a főpap és a nép is hallgattak a prófétai szóra és belefogtak a templomépítés folytatásába, vállalva érte az áldozatot.
Azt mondtam csoda történt. Az, hogy hallgattak a prófétai szóra – ami intette őket a restségük, az önzésük, az Isten dicsőségének az elhanyagolása miatt – az valódi csoda. A próféták sorsa általában nem az volt, hogy hallgattak rájuk. Ha megnézzük a prófétaság történetét, akkor fő vonalakban azt látjuk, hogy a próféták rettenetesen kilátástalan küzdelmet folytattak Isten népének lelkéért. A sorsuk elutasítás, megaláztatás, bántalmazás és megölés volt – amire még Jézus is felhívta a figyelmet egy beszédében:
47Jaj nektek, mert síremlékeket építetek a prófétáknak, pedig atyáitok ölték meg őket. 48Tehát egyetértetek atyáitok tetteivel, és helyeslitek azokat, hiszen azok megölték őket, ti pedig síremlékeiket építitek. 49Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök hozzájuk prófétákat és apostolokat, és közülük némelyeket megölnek és üldöznek, 50hogy számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ kezdete óta, 51Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az áldozati oltár és a templom között pusztult el. Bizony, mondom néktek, számot kell adnia ennek a nemzedéknek. (Lk 11:47-51)
Szóval Haggeus könyvének tanulmányozása során egy igazi csoda szemtanúi vagyunk: a politikai vezetés, a vallási vezetés és a nép együtt hallgat a prófétai szóra. Azt látni, hogy ez egy elképesztően különleges kegyelmi korszak. Ezt a kegyelmi korszakot élheti át az a gyülekezet, amelyik így hallgat az élő Isten Igéjére.
Nézzük hogyan folytatódik a templomépítés! Alapigénk a Hag 2:1-9
1A hetedik hónap huszonegyedik napján így szólt az Úr igéje Haggeus próféta által: 2Beszélj Zerubbábellel, Sealtiél fiával, Júda helytartójával és Jósua főpappal, Jócádák fiával, meg a megmaradt néppel, és kérdezd meg tőlük: 3Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest? 4Azért most légy bátor, Zerubbábel! – így szól az Úr. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek Ura. 5Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek!
6Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 7Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. 8Enyém az ezüst, enyém az arany – így szól a Seregek Ura. 9Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.
1. Gyors elakadás
Azt olvastuk tehát, hogy az Úr felindította a helytartónak, a főpapnak és a népnek a lelkét a prófétai üzenet meghirdetése után huszonhárom nappal meg is kezdődik az építkezés.
Egy hónap múlva pedig el is csüggednek és elakadnak. A hatodik hónap huszonnegyedikén megkezdik az építkezést, a hetedik hónap huszonegyedik napján pedig kénytelen megszólalni ismét az Úr a próféta szája által.
Mire véljük ezt a gyors ellankadást?
Talán ismét a külső ellenség kezdett el kellemetlenkedni? Nem.
Talán a bürokrácia falaiba ütköztek? Az sem.
Esetleg mégsem akarnak áldozatot hozni és inkább visszatérnének a saját házaik csinosításához? Ez sem.
A csüggedésnek, az ellankadásnak most nem külső forrása van, nem is valamilyen kicsinyes önzés az oka, hanem egy belső lelki elbizonytalanodás – ez először is a próféta kérdéséből derül ki.
Ki van köztetek olyan, aki még látta ezt a templomot régi dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, szerintetek ez semmit sem ér ahhoz képest?
1.1. A régi szemtanúk sopánkodása
Az építkezés megkezdése után lehettek olyan öregek, akik elkezdték mondogatni: mi még láttuk a salamoni templomot. Az volt ám a templom. Gyerekek ez a nyomába sem fog érni, annak a templomnak a dicsőségét ez már úgysem érheti el, nem is érdemes csinálni, nem is tudjátok ezt rendesen megcsinálni. A régiek még tudták hogy kell, de ez semmit sem ér.
Mondta ezt az néhány megmaradt ember, aki még láthatta a templomot. Számoljunk csak: 67 évvel korábban pusztult el a templom. Ha még élt is néhány ember, aki azt látta, többnyire csak gyerek lehetett. A gyerekek pedig mindent máshogy látnak, mindent nagyobbnak.
Erre egy döbbenetes emlékem emlékeztetett. Gyerekkoromban nagyon sokat voltam a nagymamámnál egy kis szegény dél-hevesi faluban. Gyerekkorom majdnem felét ott töltöttem – a maihoz elképzelhetetlen romantikus szabadságban. Néhány éve egy délutánra visszatértem a húgommal a faluba. A döbbenetes élmény a következő volt. Összement a falu. Fő vonalakban minden megvolt mint negyvenegynéhány éve, és minden ugyanott volt. De az egész úgy összement, olyan kicsi és szűk lett minden. Mert eltelt több mint harminc év és már nem a tízéves szemével, hanem negyvenegynéhány éves felnőtt szemmel láttam ugyanazt.
Na, egyrészt így érdemes elképzelni annak a pár nagy öregnek a szövegét. Bezzeg a mi időnkben olyan dicsősége volt a templomnak: ez semmi lesz ahhoz képest. Hát hogyne menne el a kedvük. Még egy hónapja sem dolgoznak, de már elment a kedvük az egésztől. Egy ilyen semmit miért is építsünk – tehették fel a kérdést.
1.2. Az elveszett frigyláda
Van azonban egy sokkal súlyosabb dolog ennél. Haggeus próféta nem tesz rá közvetlen utalást – bár közvetetten utal rá. Érdekes, hogy az általam olvasott írásmagyarázók egyike sem említi. Ez pedig az elveszett frigyláda, a szövetség ládája, amely az első templom pusztulása után tűnt el, és azóta sem került elő – valószínűleg nem is fog.
A szövetség ládájának az Isten dicsősége szempontjából döntő szerepe volt a nép körében és életében.
A szövetség ládának az elkészítését Isten rendelte el Mózesnek, és azt az ígéretet fűzte hozzá, hogy a szövetség ládájának fedelén a kerúbok között jelenik meg felhőben. A szent láda által biztosította Isten dicsőséges jelenlétét, a sekinát. A templom lerombolásával és a frigyláda elveszésével ez a sekina is elveszett. Úgy tűnik, hogy bár az oltárt és a templomot a nép újra felépíthette, de a szövetségláda által biztosított isteni jelenlét biztosítéka eltűnt. Nincs ott a sekina. Nem tér vissza Isten dicsősége. Arra pedig nem kapott és adott a próféta parancsot, hogy a szövetségládát ismét elkészítsék. Az elveszett.
A Makkabeusok második könyve régi feljegyzésekre hivatkozva leírja, hogy amikor Jeremiás prófétát Egyiptomba vitték a babiloni ostrom utáni időszakban, ő a szövetségládát is magával vitette, és útközben a Nébó[1] hegyen rejtette el egy sziklabarlangban, amelyet azután már hiába kerestek, nem talált meg senki. Sőt a próféta maga feddte meg a keresőket és a könyv szerint azt mondta:
Ismeretlen maradjon ez a hely mindaddig, amíg Isten össze nem gyűjti népét és irgalmas lesz hozzá. Akkor majd az Úr nyilvánosságra hozza mindezt, és megjelenik majd az Úr dicsősége és a felhő, úgy mint amikor Mózes idejében látható volt, és amint Salamon imádkozott azért, hogy Isten hatalmasan szentelje meg a helyet.[2]
Szóval az a néhány ember, aki még gyerekkorában láthatta a templomot ugyancsak elbátortalanította mind a politikai, mind a vallási vezetést és az egész népet. Akármit csináltok, az úgysem lesz már olyan, hiszen már úgysem lesz itt az Isten sekinája, jelenlétének felhője, hiszen nincs meg a szövetségládája, hiába is keressük. Mert régen minden jobb volt.
A templomépítőknek – amely az Isten egyháza – sokszor kell szembenéznie ezzel a csüggesztő kísértéssel. A régiek megcsinálták a reformációt. Az ébredés micsoda nagyszerű korszak volt. Elődeink megalapították a gyülekezetet. Felépítették a templomot. Mit tudunk mi már ehhez hozzátenni? Amit csinálunk az már úgysem lesz olyan felemelő és nagyszerű.
2. Isten válasza
Mit mond erre Isten? Az az, Isten, aki parancsot adott az újjáépítésre?
2.1. Bátorítás
Először is a próféta elmond egy csodálatos bátorítást Istentől.
Légy bátor Zerubbábel …
Légy bátor Jósua főpap …
Legyen bátor az ország népe …
Valóban bátorság kell a nagy feladathoz. Mint ahogy bátorság kellett Józsuénak a honfoglaláshoz. De az Úr emlékezteti őket valamire:
Mert ígéretet tettem nektek, amikor kijöttetek Egyiptomból, és lelkem köztetek marad! Ne féljetek!
Isten emlékezik az ígéreteire. Nem felejtette el azokat. Újra elmondja nekik is, ahogy újra és újra elmondja minden nemzedéknek.
Jézus azt ígérte meg a tanítványainak a mennybemenetele előtt, hogy ő, akinek adatott minden hatalom a mennyen és a földön és ezért elküldi őket azért, hogy tegyenek tanítvánnyá minden népet – ezzel építve Isten szent egyházát – velük lesz minden napon a világ végezetéig. És minden egyes keresztelés alkalmával elhangzik ez az ígéret, mert megerősíti minden egyes alkalommal ezt az ígéretét. Ahogy azt is megígérte, hogy
16Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.[3]
Jézus ígérete ugyanaz, mint a Haggeus által átadott üzenet: Megígértem még akkor, amikor kijöttetek Egyiptomból és lelkem köztetek marad! Ne féljetek! Ahhoz, hogy újra cselekedni tudjatok bátorság kell; ahhoz, hogy legyőzzétek a csüggedést, legyőzzétek a régiekkel való értelmetlen összehasonlítást bátorság kell – hiszen Isten minden nemzedék számára csodákat készít. Az egyik nemzedéknek a közösség alapítást, a másik nemzedéknek a templomépítést, egy következő nemzedéknek pedig a templomépítés folytatását – ami már egy lelki templom; sőt egy válságot követően, amikor Isten megrázza és megrostálja népét egy dicsőséges és csodálatos újjáépítést. Ilyen ígéretek mentén léphetünk előre.
2.2. Felszólítás munkára
A bátorításhoz kapcsolódóan azonban egy rövid felszólítást is ad nekik Isten:
… és dolgozzatok, mert én veletek vagyok!
Gyermekeim! A templom nem épül fel magától. Abban benne kell lennie a ti munkátoknak is. Túl a megélhetés gondjain, túl a munkaidőn, túl önmagadon.
Az Isten egyháza, amely az Isten mennyei templomát építi itt a földön, a benne élők és a benne hívők munkájára épül. Isten úgy alkotta meg az életünket, hogy nem spórolhatjuk meg ezt a munkát – mint ahogy nem Zerubbábel helytartó, nem Jósua főpap volt az, aki építette a templomot, hanem az ország népe, így nem kerülhetjük ki ezt a kérdést – a Krisztus népe az, aki felépíti az Isten egyházát. Mert az Egyház, a Gyülekezet a közöttünk és bennünk levő Lélek által épül, de nem magától épül. Épülhetne magától is. De nem úgy épül. Áldozatos munka mellett épül.
Van ennek egy láthatatlan része, ami kizárólag Isten hatásköre. Ami a lelkekben történik. Feltehetjük a kérdést: miért lett Haggeus olyan kiváltságos, hogy rá hallgattak és az intő szó ellenére és a bátorító szó hatására elkezdték a templom újjáépítését? Ez az, amit csak a Szentlélek végezhetett el bennük. Nem Haggeus személyes sármja volt az, ami ezt végbevitte, hanem az Úr Lelkének emberi lelkekben végzett munkája. De a köveket a kezeiknek kellett egymásra rakniuk. Ahhoz, hogy a templom – ahhoz, hogy az egyház Isten dicsőségét hirdesse – nem lehet megspórolni a munkát.
A munka sokrétű és csak röviden szeretnék egy példát hozni a pünkösdi gyülekezet életéből. Lukács azt írja az első gyülekezetről:
Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban.[4]
Lukács ebben foglalja össze az Isten szent templomának az építését. Ebben összegződik egy-egy rövid kifejezésben, amit munkakét odatehetünk a templom építésében végzett munkánkként. Egy-egy rövid megjegyzést fűznék most ebből a négyből háromhoz.
2.2.1. Imádság
Az egyház imádság által épül. Ahol a tagok kitartóan részt vesznek a közös imában. Vajon, hogyan viszonyulunk ehhez? Bizony, kitartóan részt vettek az imádságban – épült is az egyház.
2.2.2. Apostoli tanítás
Ez nem pusztán annyit tett, hogy meghallgatták a prédikációt. A tanítás mindig tanulást is feltételez. Bizony nem spórolták meg a tanulást sem – hiszen erővel és magabiztosan akkor tudnak beszélni a hitükről, ha komolyan elsajátítják a bibliai igazságokat.
2.2.3. A közösségben
Ez egyetlen szó, mégis hihetetlen sokat jelent. De leginkább azokat a cselekedeteket foglalja össze, amit a hívők a közösségért tesznek. Mit tehetek a közösségemért, amiről hiszem, hogy az Isten temploma, amelyet az én Atyám velem is építeni akar? Ne mondd, hogy semmit.
Ne féljetek! Dolgozzatok! Veletek vagyok!
3. A nagyobb dicsőségű templom
Haggeusnak azonban van egy olyan próféciája, amely messze túlmutat az ott és akkor elvégzendő munkán. Nemcsak Isten korábbi ígéreteire emlékezteti őket, hanem olyan célt és értelmet állít eléjük, ami messze túlmutat rajtuk.
Nagyobb lesz e későbbi templom dicsősége, mint a korábbié volt, mondja a Seregek Ura, és ezen a helyen békességet adok! – így szól a Seregek Ura.
Valami olyat mond nekik, ami mind jelentőségében, mind az időben messze túlmutat rajtuk. Ők építenek egy templomot, ami külsőségeiben úgy tűnik messze alatta marad a salamoni templom dicsőségének – mégis nagyobbá válik. Tudjátok ebben benne rejlik, hogy Isten dicsősége a történelemben folyamatosan növekszik. Akár látjuk ezt, akár nem. Akár hisszük ezt, akár nem. Haggeus népe elhitte és folytatódott a templomépítés.
Emberlétünk akkor teljesedhet ki igazán, amikor képesek vagyunk átadni magunkat valami olyannak, ami messze túlmutat rajtunk. Amikor már nemcsak önmagunk kiteljesítése a cél – hanem valami nagyobbért magunk tudunk kisebbé lenni, amire Keresztelő János is útmutatást adott:
Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.[5]
Akiben Isten Lelke van, az érti.
De miben vált – válik láthatóvá ez a nagyobb dicsőség? Talán visszatér a sekina – a szövetség ládájának felhője a szentek szentjébe? Nagyobb történik itt. Isten fokozatosan teljesíti be ezt az ígéretét.
Három fokozatról szeretnék még beszélni.
3.1. Történelmi beteljesülés
Később valóban olyan hatalmasra és csodálatosra épült a jeruzsálemi templom, hogy a csodájára jártak. Még a tanítványok is ámulva hívták fel rá Jézus figyelmét[6]. De ennek van a legkisebb jelentősége, hiszen Kr. u. 70-ben a második templomot is lerombolták és azóta sem épült fel, csak a siratófal kövei vannak meg belőle.
3.2. Megváltó beteljesülés
Jézus azonban azt mondta: „nagyobb van itt Salamonnál”[7]. Azt is mondta, hogy
Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítem.[8]
Ő viszont testének templomáról beszélt – teszi hozzá János evangélista.
Isten minden ígérete a Krisztusban nyeri el végső értelmét és beteljesülését. A próféta ír egy különleges eseményről – ami a templom nagyobb dicsőségéhez vezet.
Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. 7Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel.
Szeretnék most az evangéliumból olvasni egy rövid részt:
Jézus pedig ismét hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét. És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.[9]
Máté beszámol arról, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, egy nagy földrengés következett be, aminek következtében a szentek szentjét elzáró kárpit felülről lefelé kettéhasadt. Ami azt jelzi, hogy Isten teljesen kiengesztelődött minden ember iránt – és szabadon mehetünk oda Isten kegyelméhez. Ahhoz, a kegyelemhez, amit az apostol Isten dicsőséges kegyelmének nevez, és amit így ad elénk az Írás:
Testvéreim, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, … [10]
Az új templom nagyobb dicsőségét éppen az adja meg, hogy nincs elzárva előlünk a kegyelem útja, a bocsánat útja – és Isten dicsőséges kegyelmében így épül Isten szent temploma minden nép és minden nemzedék között – ha nem félünk dolgozni azon és azért.
3.3. Végső beteljesülés
Ez a prófécia azonban még a végső beteljesülés felé halad. Afelé a beteljesülés felé, amikor Isten még egyszer és utoljára meg fogja rendíteni nemcsak a földet, hanem az eget is, hogy a teremtett dolgok megrendüljenek és megmaradjanak a rendíthetetlenek. A mi országunk, és mi szent templomunk rendíthetetlen – mondja Isten. Ezért szolgálhatunk hálás szívvel.
A „még egyszer” pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel.[11]
Az erre szóló a nagyobb dicsőségű templom építésének munkájára hív Isten. Ez nem egyszerűen újjáépítés – a nagyobb dicsőségű templom építése Krisztusban. Mert a láthatónál mindig nagyobbat építünk.
Ámen.
[1] vö. 2Makk 2:4 és 5Móz 34:1
[2] 2Makk 2:7-8
[3] Jn 14:16-17
[4] ApCsel 2:42
[5] Jn 3:30
[6] vö. Mk 13:2
[7] vö. Mt 12.42
[8] Jn 2:19
[9] Mt 27:50-51
[10] Jn 10:19
[11] Zsid 12:27-28