Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: ApCsel 2:1-14a
Alapige: 2Tim 2:9
Énekek: 84. 229. 463. 434.
A legtöbb ember korábban is ismerte, hallotta már a karantén szót. De az elmúlt egy évben lett a karantén kifejezés a mindennapjaink részévé annyira, hogy a karantén szóról mindenkinek a bezártság jut az eszébe. Magyar szavunk is van rá, amit kevesebben használunk – ez a vesztegzár. Egyébként a karantén kifejezés az olasz Quaranta – azaz negyven – szóból származik és arra utal, hogy a Velencei Köztársaságban a nagy járványok idején nem engedték kikötni hajókat csak egy negyven napig tartó vesztegzárat követően.
Az egyház lelki közösségén belül is nagy volt a dilemma, amikor felfutóban volt a járványgörbe – bezárjunk-e, akkor ha mindenki bezár? Vagy éljünk a vallásszabadságunkkal és a jog adta kereteken belül maradjunk nyitva? Volt, aki azonnal zárt, más a nyitva tartást egyfajta hitvallásként közelítette meg. Volt már a világtörténelemben ennek előzménye. Például az 1918-as spanyolnátha idején az amerikai főváros gyülekezetei októberben néhány hétre bezártak azzal az ajánlással: „… továbbá azt az ajánlást tesszük, hogy a hozzánk tartozók otthonaikban tartsanak valamiféle istentiszteletet, megemlékezve a betegekért mondott imádságról.”
Ezek a bezárások nyilván a közjó érdekében történtek, a járvány lassítását ill. megállítását tűzték ki célul. Az egyháznak azonban a jelenlegi világban nem ezek a bezárások jelentik az igazi karantént – mert a világ folyamatosan karanténba akarja zárni az egyházat – vagy inkább bibliai szóhasználattal: bilincsbe verni, bebörtönözni – néha csak jelképes értelemben, néha a legszószerintibb értelemben.
Ma Pünkösdöt ünneplünk. A Szentlélek csodáját ünnepeljük. A Szentlélek csodája pedig az a csoda is, hogy az egyház kitör a karanténból, mert az egyházat nem lehet karanténba zárni. Ez a mai üzenetünk központi gondolata. Alapigénket a 2Tim 2:9-ből olvasom.
Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.
Pál börtönben
Pálnak ez az utolsó ismert levele. Börtönből írja, és már tisztában van vele, hogy nem fog kiszabadulni, ki fogják végezni. Nincs benne semmi keserűség, mert tudja, hogy elvégezte a futását, megtartotta a hitet és eltétetett neki az igazság koronája.
Talán többen kétségbeestek a nagy apostolra váró kivégzés miatt. Mi lesz így az evangéliummal, ha ő már nem lesz többé? Erre válaszol az apostol:
… az evangéliumért még bilincseket is viselek mint egy gonosztevő. Isten Igéje azonban nem lett börtönbe vetve.
Pál bátorítja az olvasókat: őt börtönbe vethetik, ahogy az élete során olyan sokszor megtörtént, de Isten Igéjét nem tudják börtönbe vetni. Mert Isten Igéje önálló hatalom – ő maga az, aki testet öltött Krisztusban, hogy aki engesztelő áldozat lett a bűneinkért és feltámadt a halottak közül. Olyan erő van Isten Igéjében, amiről a zsoltáros így vall:
Elküldi parancsát a földre, beszéde gyorsan terjed.[1]
Olyan, aki a próféta csontjaiba rekesztett tűz, ahogy erről Jeremiás tesz bizonyságot:
Azt gondoltam: nem törődöm vele, nem szólok többé az ő nevében. De perzselő tűzzé vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.[2]
Olyan hatalom, hogy ha azok, akiknek adatott elnémulnak, helyettük a kövek fognak kiáltani[3] – mert nem lehet, hogy ne szóljon az élet megmentő igéje azoknak, akiknek számára küldetett az élet igéje.
Isten Igéje nincs bilincsbe verve – Isten Igéjét nem lett bebörtönözve, mert Isten Igéjét nem lehet börtönbe vetni.
Ahogy kezdődött …
Ennek a kezdete Pünkösddel kezdődött. Előtte is volt Istennek Igéje a világban – de igazán világméretűvé a Krisztusban beteljesült ígéretekkel vált. De hogy is kezdődött?
Az Atya Egyszülött Fiát keresztre verte a bűnös ember – de ő legyőzte a halált és feltámadt a halálból. Tanítványai azonba szétszaladtak, majd bezárt ajtók mögött félve gyülekeztek. A feltámadt Jézus még negyven napon át megjelent nekik és beszélt nekik az Isten országa dolgairól, majd a mennybe ment. Ekkor Jézusnak 120 követője gyűlt össze és imádkozva várták a Szentlelket. Sok bátorság nem lehetett bennük. A mennybemenetel után tíz nappal bekövetkezett az, amit Jézus előre megígért és amire készültek. Kitöltetett a Szentlélek. Nagy szélzúgás, kettős tüzes lángnyelvek szálltak le rájuk és különböző nyelveken szóltak. A kívülállók értetlenkednek, gúnyolódnak. És Lukács leír egy egyszerű kis mondatot, ami az egyszerű leíró jellege ellenére is döntő jelentőségű:
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel, felemelte a hangját …
A Szentlélek erejével álltak elő. Addig nem álltak elő. Ezután álltak elő, de úgy álltak elő, hogy soha többé nem tudták elhallgattatni őket. Akár megparancsolták nekik, hogy hallgassanak, akár bebörtönözték őket, akár kivégeztek közülük egyeseket – mindig lett valaki más, aki előállt az evangéliummal.
Pál egyenesen azt írja a filippieknek
12Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, 13mert ismertté lett az egész testőrségben, és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, 14úgyhogy az Úrban testvéreink többsége fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét.[4]
Miféle szent őrület ez? – tehetné fel valaki a kérdést. Bebörtönzik Pált és ez nem megfélemlíti és elbizonytalanítja a testvéreket, hanem még bátrabbakká teszi? Igen. De nem szent őrület ez, hanem annak a Léleknek a munkája, akit nem lehet bebörtönözni, akit nem lehet karanténba zárni. Így kezdődött.
Ahogy folytatódott …
De ahogy kezdődött úgy is folytatódott. Ezernyi példából most hadd emeljek ki kettőt.
John Bunyan
John Bunyan, akit engedély nélküli prédikálásért előbb három hónapra börtönözték be, majd miután nem hagyott fel az engedély nélküli prédikálással, ült tizenkét további évet, és még egyszer hat hónapot. A börtönben írta meg világhírű és csodálatos regényét a Zarándok útját. El tudjuk képzelni? Mert sok a három hónap is, a hat hónap is. De tizenkét év? Krisztus prédikálásáért? De Isten Igéje nem lett bebörtönözve és John Bunyan könyvei, bizonyságtételei Krisztusról ma is hatnak.
Dévai Bíró Mátyás
A másik a lánglelkű magyar reformátor, az első egyike, aki Mohács után lett az evangélium hirdetője. Szinte bárhol megfordult, mindenhonnan elüldözték, bebörtönözték. Budán is leültették az igehirdetésért Szapolyai János uralma alatt. Mellé került a börtönben egy kovács, akit azért ültettek le, mert a király lovának patkolása közben megsérült a király lova. Mivel részeges volt a kovács, lehet hogy ez is okozta a sérülést. Nagydarab kötekedő ember is volt. Az elzáráskor megmondták a kovácsnak, ha a király lova elpusztul, akkor őt is fellógatják. Dévai neki is beszélt az evangéliumról, ami eleinte hidegen hagyta, sőt bosszantotta a kovácsot. Azonban megbetegedett és Dévai ápolta, sőt még a takarójával is betakarta a betegsége idején. Az evangélium és Dévai ápoló szeretete annyira mélyen megérintette ezt a kovácsot, hogy amikor a király lova meggyógyult és el akarták engedni, akkor azt mondta: ő inkább Dévaival marad, és ha Dévait meg akarják égetni, akkor őt is égessék meg vele együtt, mert egy hiten vannak a Krisztusban. És milyen csodálatos az Isten munkája – mindkettejüket kiengedték. Mert Isten Igéjét nem lehet bebörtönözni – mert még a börtönben is elvégzi a munkáját.
Ahogy folytatódik …
Isten azt ígéri Ézsaiás prófétán keresztül:
Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.[5]
Isten Igéje ma sem zárható sem börtönbe, sem karanténba. Elvégzi azt, amit akar. Hirdeti az evangéliumot, a Krisztus örök életre hívó szavát. És nem üres szó az ige. Valakinek élet szava, valakinek ítélet szava lesz. Valakinek könyörület, mást megkeményít[6]. Valakinek élet illata életre, másnak halál illata halálra[7]. De sohasem szól hiába. Mert Isten Igéjét nem lehet bebörtönözni. És így az egyházat sem lehet karanténba zárni. Ma sem.
Amikor elkezdődtek a bezárások még tavaly egyáltalán nem ijedtünk meg. Tudtuk, hogy van lehetőségünk szólni Isten Igéjét. Egyből kerestük a megoldást és fejlesztettünk, hogy akihez csak lehet eljuttassuk az evangéliumot az interneten keresztül. De a világ nem is így akarja az egyházat karanténba zárni. Sokkal inkább akarja gúnnyal, sokkal inkább akarja azt. Sokkal kevésbé az a veszélyes a világ számára, ha a templomainkat zárja be – inkább minket akar bezárni a templomainkba, hogy ne szólaljon meg az evangélium üzenete az elveszettek számára.
De ebben a helyzetben is számunkra ugyanaz a feladat, ami mindig is marad, ami azon az első pünkösdön is történt:
Ekkor előállt Péter a tizeneggyel együtt …
ahogy azután Pál is tanítja Timóteust ugyancsak a második levelében:
hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, … [8]
A most konfirmáló ifjaink is elő fognak állni hamarosan, ide a gyülekezet elé, hogy megvallják a hitüket és bizonyságot tegyenek. Szép bizonyságokkal készültek.
Most hozzátok fordulok – még egy szóval. Tudom, hogy amikor az embernek elé kell állni, akkor gombóc van az ember torkában. Emlékszem: nekem is sokszor volt gombóc a torkomban nemcsak akkor, amikor konfirmáltam, hanem amikor Krisztusról kellett beszélnem az embereknek. És vannak helyzetek, amikor most is gombóc van a torkomban. De a Szentlélek az, aki megerősíti a ti bizonyságtételeteket, nemcsak most, hanem bármikor amikor készek lesztek kiállni az ő bizonyságával a világ elé, ami újra és újra karanténba akarja zárni Krisztus tanítványait. Ne féljetek – mert Isten Igéje nincs bilincsbe verve – az Isten hatalma minden hívőnek az üdvösségre.[9]
Ámen.
[1] Zsolt 147:15
[2] Jer 20:9
[3] Lk 19:40
[4] Fil 1:12-14
[5] Ézs 55:10-11
[6] Rm 9:18
[7] vö. 2Kor 2:16
[8] 2Tim 4:2
[9] vö. Rm 1:16