Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: Jn 1:1-13

Alapige: 1Pt 1:1-2

Énekek: 431. 50. 168. 235.

Csak úgy érdekességképpen – hadd kérdezzelek meg benneteket testvérek – most csak a Gyálon lakókat kérdezem:

1. Ki az, aki közületek gyáli születésű?
2. Ki az, aki „bevándorló” Gyálra. (Én és Dóri pl. bevándorló vagyok, de a gyerekeink gyáliak.)
3. Ki az, aki úgy tagja a gyülekezetnek, hogy gyáli volt, de most nem az?
4. Ki az, aki lakhelye szerint nem volt gyáli és most sem az?

Látjuk, hogy elég sokfélék vagyunk még ezen a kis közösségen belül is. Vannak gyáli születésű gyáliak. Vannak Gyálra költöző gyáliak. (Esetleg vannak volt gyáliak, akik most nem azok) és vannak, akik a gyülekezethez tartoznak, de semmilyen más gyáli kötődésük nincs.

Nekünk szól Isten üzenete, hogy gyáli gyülekezetként, akik ide tartozónak valljuk magunkat, épüljünk fel lelki házzá. A mai naptól, ahogy Isten Lelke vezet bennünket azt a levelet fogjuk részletesebben és bővebben megismerni, amelybe Péter ezt az üzenetet belefoglalta, az első levelét. Ma a levél első két versét nézzük meg:

Péter, Jézus Krisztus apostola, Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeknek, akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre: Kegyelem és békesség adassék nektek bőségesen.

Péter

Amikor egyik testvérünkkel megosztottam, hogy Haggeus próféciája után Péter apostol levelét szeretném magyarázni a gyülekezetnek, akkor azt mondta, hogy nagyon várja, mert ő szereti Pétert.

A levél címzése szerint ezt a levelet Péter, Krisztus apostola írta. Pár szóban hadd foglaljam össze, hogy kicsoda Péter, messze a teljesség igénye nélkül.

Péter Jézus Krisztus tanítványa volt, akit a halászháló mellől emberhalásszá hívott el. Részt vett Jézus szolgálatában, követte őt és tanult tőle. Jézus azonban nemcsak tanítványának hívta el, hanem apostollá is tette őt, a tizenkettő egyikévé. Néhány olyan dolognak is tanúja volt, amit még az apostolok közül sem láthatott mindenki – pl. Jézus megdicsőülésének. Ő volt az, aki nagy hangon bizonygatta, hogy soha nem fogja elhagyni Jézust, végül ő lett az, aki nyilvánosan átokkal és esküvel tagadta meg őt. Feltámadása után Jézus ennek ellenére megerősítette apostoli elhivatottságát és megbízatását. A Szentlélek kitöltetése után ő lett az apostolok szóvivője Jeruzsálemben. Elsősorban a zsidók apostolaként tekintünk rá, de Isten rajta keresztül és először vele értette meg, hogy a pogányok felé is nyitott az evangélium üzenete. Az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedetei első felében hangsúlyosabb a jelenléte, később elhalványul és el is tűnik, Lukács beszámolójában átadva a helyét Pálnak. Az apostoli korszakban Pál munkája lesz meghatározóbb az egyház életében, gondoljunk bele abba, hogy Páltól maradt fenn tizenhárom levél, amely az Újszövetség részévé, az isteni kijelentés részévé vált, Pétertől mindössze kettő. Ez természetesen nem kisebbíti Péter apostoli tekintélyét, de általában az újszövetségi tanításban az ő bizonyságtételére kevesebb figyelem hárul. Most viszont az év hátralevő részében az ő tanítói munkásságának gyümölcse, az általa írt, neki tulajdonított levél lesz figyelmünk középpontjában.

A levél címzettjei

Péter a levél címzettjeiként

Pontusz, Galácia, Kappadócia, Ázsia és Bitinia szórványában élő jövevényeket

szólítja meg. Ezért is sorolják Péter levelét az ún. egyetemes levelek közé, mert címzettjei nem egy helyi gyülekezet, vagy egy gyülekezet vezetője, pásztora, hanem a több tartományban szétszórtságban élő keresztyén gyülekezetek.

Az Apostolok Cselekedeteiből úgy tudjuk, hogy ezek a területek nagyobbrészt páli missziós területek voltak. Nem tudjuk, hogy Péter apostol végzett-e missziói munkát ezeken a területeken, de a levél írásából bátran következtethetünk arra, hogy Péternek megvolt az apostoli tekintélye ezen egyházak és gyülekezetek tagjai előtt, legalábbis a levélben semmi sem utal arra, hogy neki az apostoli tekintélyéért küzdenie kellett volna. Ellenben Péter valami olyat lát már ott, ahonnan ír, hogy a keresztyénekre komoly megpróbáltatások várnak a Római Birodalomnak ezekben a tartományaiban is, ezekre igyekszik úgy felkészíteni őket, hogy amikor ezek a megpróbáltatások odaérnek, akkor az ne érje őket felkészületlenül, ki tudjanak tartani a hitben, az üdvösségben és a közösségben. De mindenről akkor majd a maga idején még beszélünk.

Mert a címzésben az igazán fontos most következik:

… jövevényeknek, akik ki vannak választva …

Ez a levél tehát a kiválasztott jövevényeknek szól. És ezzel Péter apostol nagyon jól körülhatárolja a keresztyének helyét és helyzetét ebben a világban.

A keresztyének

Jövevények

Az első, amiről beszélni kell: a keresztyének jövevények a világban. Ehhez viszont meg kell érteni a keresztyénség lényegét – hiszen bár a Péter által megszólított gyülekezetek tagjai lehettek az adott tartományokban akár bevándorlók is, mégsem ez a lényeg a keresztyén élet összefüggéseiben.

Hogyan lesz egyáltalán egy ember keresztyénné? Nagyon határozottan le kell szögeznünk, hogy az ember keresztyénnek nem születik, nem születhet. Ez akkor is így van, ha valaki keresztyén családba születik, akkor is így van, ha kisgyerekként megkeresztelték és befogadást nyert a három-egy Isten szövetségébe. Ha valaki valamely keresztyén felekezet közösségében, keresztyén családban nő fel, az ad egy nagyon jó kulturális, erkölcsi alapot az élethez, még keresztyénnek is gondolhatja magát; sőt a kívülállók is gondolhatják keresztyénnek, de a keresztyénség több mint kultúra és több mint egy erkölcsi rendszer; a keresztyénség egy egyértelmű és határozott döntés amellett, hogy

1. az ember követi Jézus Krisztust
2. elfogadja Istennek a Jézus Krisztusban kínált megváltását a bűnből.

Ez azt is jelenti, hogy el kell fogadnia azt, hogy bűnös – bűnben született és ahhoz, hogy Krisztus megváltásában részesüljön, ezt el kell ismernie a szent Isten előtt és kérnie kell a megváltást. Ezt nevezzük megtérésnek is.

Isten ezt a döntést pecsételi meg azzal, hogy aki megtér őhozzá, megkapja a Szentlelket és újjászüli egy új életre. Ennek az lesz a következménye, amit Pál apostol így mond:

ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.[1]

A régi élete elmúlt. Akár hitetlen környezetben nevelkedett, akár egy keresztyén közegben, akkor is egy új életet kapott Istentől, ami teljesen változtatja meg az életét.

Ez viszont alapvetően változtatja meg a helyét a világban. Aki Isten oldalára áll Krisztusban, annak Isten Igéje kezdi el megváltoztatni a teljes gondolkodásmódját, teljes emberi mivoltát. Péter apostol maga már az első prédikációjában nagyon határozottan képviselte ezt az üzenetet, amikor a prédikációját azzal fejezte be:

Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől![2]

Péter miután megmagyarázta a Szentlélek csodát, miután elmondta az evangéliumot és a megváltás ígéretét – ez volt a végső konklúziója. A levelében is visszatér erre a gondolatra, amikor kicsit később ezt írja:

tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.[3]

Vagyis a megtérés után egy olyan helyzetben találja magát a megváltott keresztyén, hogy hirtelen nemcsak ő lett más, hanem minden más lett. Hirtelen az, ami addig örömet okozott, inkább kellemetlen; ami annyira otthonos volt, hirtelen idegenné vált. Sőt azt is megérzi, hogy hirtelen más szemmel néznek rá azok, akiket addig ismert. Mintha idegen lenne a számukra – és ez így is van. De ezen nem kell csodálkozni, még ha eleinte szokatlan és meglepő is.

Gondoljatok Jézusra! János evangéliuma a bevezetőben leírja azt, hogy bár Jézus a saját világába jött, mégis idegenként, jövevényként kezelték – és a saját világa nem fogadta be. Sőt nem egyszerűen nem fogadta be, hanem elviselni sem bírta és kivetette magából a világ Krisztust. Jézus is – bár a saját világába jött – idegenként és jövevényként élt itt  földön.

Isten választottainak, Isten gyermekeinek és Isten népének ez az alapélménye ezen a földön. Ábrahám, aki minden hívők ősatyja, elhívása után idegenként élt a földön, ahova Isten vezette. Izráel népe az egész történelem során a népek tengerében idegenként, jövevényként élt, mindig meg nem értés, időnként pedig gyűlölet és üldözés közepette. Ez a jövevénység a Krisztusban kiválasztottaknak is alapvető élménye: nincsen itt maradandó városunk, ez a világ csak átmeneti szálláshelyünk.

Miután Krisztust elfogadtuk Urunknak és Megváltónknak, miután Lélektől születtünk ezen a földön jövevénnyé váltunk. Fontos, hogy megtanuljunk így tekinteni önmagunkra is és a világra is. Fontos, hogy a Krisztusban való növekedésünk olyan legyen, hogy bennünk a világ fejedelmének ne legyen semmije.[4]

Kiválasztottak

Van azonban még egy nagyon fontos jelző, ami ezt a jövevény jelzőt nem ijesztővé, hanem egészen vonzóvá és kívánatossá teszi. Olyan jövevények, akik ki vannak választva.

A keresztyének Isten kiválasztottai. Tehát azért vagyunk mások, mint a világ, mert Isten erre választott ki minket magának. Ezt pedig megtette már eleve. Így fogalmaz a szöveg:

… akik ki vannak választva az Atya Isten eleve elrendelése szerint a Lélek megszentelő munkája által …

Eleve

A Biblia számos bizonyságtétele szól arról, hogy a kiválasztottak egyedül és kizárólag Isten döntése és akarata következtében lettek kiválasztottak.

Vannak sokan – keresztyének is – akik, nagyon nem tudnak mit kezdeni ezzel az eleve kiválasztással (eleve elrendelésként is szoktuk emlegetni). Ők arra hivatkoznak, hogy itt egy olyan szó van, ami az jelenti, hogy az övéit Isten előre ismerte. Előre ismerte azt, hogy kik lesznek azok, akik méltóvá válnak arra, hogy ők beléphessenek az üdvösségre. De ezek a jószándékú keresztyének mégiscsak tévedésben vannak és fordítva ülnek a lovon. Itt az előre tudás nem arra vonatkozik, hogy Isten előre ismerné azt, hogy kik fognak dönteni mellette – hanem már előre tudta, hogy kiket fog kiválasztani magának arra, hogy döntsenek mellette. Röviden: előre tudta, hogy kiket fog kiválasztani az életre. Már a világ teremtése előtt megszületett a szívében ez a döntés. Az időben pedig akiket előre kiválasztott, a Lélek megszentelő munkájával hív el, és pecsétel el a megváltás napjára.

Pontosan ezt tart bennünket a legteljesebb alázatban és vesz ki belőlünk minden felfuvalkodottságot és hamis büszkeséget. Ugyanis, ha jól értjük a kiválasztottság titkát, akkor azt is tudjuk, hogy az égvilágon semmi okot nem adtunk mi Istennek arra, hogy kiválasszon bennünket. Nem adtunk okot arra sem azzal, hogy megtérünk, sem azzal, hogy hiszünk Krisztusban és követjük őt. A kiválasztottságunk egyedül és kizárólag Isten döntése mindentől függetlenül ami bennünk van; ez teljesen független a bűneinktől és az erényeinktől is. Pontosan ezért nem fuvalkodhatunk fel. Pontosan ez kell, hogy alázatban tartson bennünket. A kiválasztottság nem az önmagunk büszkeségére, hanem a legteljesebb alázatra kell, hogy vezessen minket.

Gyuri bácsitól, akitől nemrégen vettünk búcsút – de sokszor  hallottam ezt a kérdést: Miért én? Ő is újra és újra rácsodálkozott arra, hogy hogy lehet az, hogy Isten őt szereti, beszél vele és kegyelmesen hordozza, ahogy hordozta egész életén át.

Honnan tudta Péter?

Persze feltehető a kérdés, hogy honnan tudta Péter ilyen határozottan ennyi emberről, akik közül sokakat személyesen nem is ismert, hogy ő kiválasztottak? Mi alapján mondja ezt? Vajon ez valami apostoli előjog, vagy pusztán retorikai fogás, ún. captatio benevolentiae?

A klasszikus retorikában tanítják azt, hogy a beszéded elején nyerd meg a hallgatóságod jóindulatát – azaz figyelmét. Valami jó viccel, dicsérettel. Valami ilyesmiről van szó? A captatio benevolentiae nem baj, ha nem hazugságot állít, vagy pusztán üres hízelkedés. De Péternél ilyesmiről szó sincs. Valóban az Atya által eleve elrendelt kiválasztottakat szólítja meg.

Fontos ez, mert bárhol jövevénynek lenni, nagyon bizonytalan létet és egzisztenciát jelent a világban. De Péter itt egy biztonságot, egy nagyon mély lelki biztonságot nyújtó bátorítást fogalmaz meg.

De mégis honnan tudta Péter? Hiszen Isten kiválasztása titkos, csak a Szentlélek egyedi kinyilatkoztatása által ismerhető meg. Ez azt jelenti, hogy mindenki személyesen a Lélek bizonyságtétele által lesz bizonyosság saját kiválasztása felől, de másokéról semmi biztosat nem foghat fel és nem állíthat. Ez még az apostolokra is érvényes alapelv.

Az apostol itt egyvalamiből indul ki: abból, hogy ha Isten valakit elkülönít a világtól és beleplántál az ő egyházába, az a kiválasztás jele. Ez pedig még akkor is így van, ha az időben sokan eltántorodnak, elpártolnak, meghidegülnek és elhagyják a választottak közösségét. Egész egyszerűen ezzel együtt az a szeretetnek a jele, hogy mindazokat kiválasztottaknak tekintjük, akikben az Isten úgy munkálkodik, hogy összegyűjti őket a Lelke által, hogy Igéjével megszólítsa őket. Akinek pedig van füle meghallja az Isten éltető Igéjét. Mert nagyon igaz az, hogy a választottak és a nem választottak együtt ugyanazt hallgatják, de nem ugyanazt hallják.

Engedelmességre és megszentelődésre

Mert Péter – és mára ezzel befejezem – meghatározza a kiválasztás célját is. Isten a választottakat az üdvösségre választja ki, de Péter itt nem a világon túlmutató, hanem a világban megvalósuló célt mutatja fel először:

akik ki vannak választva … engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre …

Ebben azt mutatja fel, mielőtt rátérne az üdvösségre, hogy ebben a világban Isten az övéit az engedelmességre és a megszentelődésre választja ki.

Tanulságok

Röviden összefoglalom az Ige mai üzenetét, ahonnan tovább fogunk lépni.

1. Isten elhívása következtében keresztyén életünk jövevénylét ebben a világban.
2. Jövevényként Isten eleve kiválasztott gyermekei vagyunk.
3. Kiválasztásunk engedelmességre és megszentelődésre hív bennünket.

Azt kell mondanom befejezésül: akár sokszor hallottad, akár most először hallod Isten üzenetét – téged is úgy szólít meg a Szentlélek: Isten eleve kiválasztott gyermeke vagy, aki jövevény ebben a világban. Ragadd meg ezt a titkot – és ha valóban az a választott vagy, akinek Isten nevezett, a szíved nem marad közömbös, hanem felhevül hálásan és a Szentlélek személyesen neked is kinyilatkoztatja ezt az ajándékát. Ámen.

---

[1] 2Kor 5:17

[2] ApCsel 2:40

[3] 1Pt 1:18-19

[4] Vö. Jn 14:30 (Károli)