Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Lekció: Jn 3:1-7
Alapige: 1Pt 2:1-3
Énekek: 134. 235. 512.
A bibliai újjászületés egy nagy titok. Ezt a nagy titkot még az olyan hűséges és istenfélő bibliatanító, mint a farizeus Nikodémus sem értette. Amikor elment Jézushoz beszélgetni, akkor Jézus határozta meg a beszélgetés témáját: ez a téma pedig az újjászületés volt. Egészen világos, hogy még az istenfélő és bibliahű zsidóság számára is az újjászületés egy teljesen új információ volt. A zsidóság, amely egész életét a mózesi törvény világából vezette le, két oszlopra építette a hitét és az üdvösség reménységét:
- Az erkölcsi és a vallási törvény betartása, amely a törvényben lett kinyilatkoztatva – vagy ahogy Pál apostol fogalmaz: a törvény cselekedetei.[1]
- Valójában a zsidók is tudták, hogy akármennyire is igyekeznek betartani a törvényt, abban mindig lehet, lesz hiba, mindig lesz hiányosság. Ezért a másik oszlop az áldozati szertartási rendszer volt, amelyről hitték, hogy a helyettes áldozat elégtételt ad Istennek az elkövetett erkölcsi vétkekért és vallási botlásokért. Természetesen volt jelentősége – van egy helyettes áldozat, de az a Krisztusé, az ószövetségi áldozatok csak kiábrázolták, előremutattak arra az egyetlen helyettes áldozat, ami valóban eltörli a vétkeket.
Az újjászületés gondolata nem jelenik meg markánsan az Ószövetség kijelentéseiben. Természetesen magként ott van, hiszen a Szentírás teljes egységet alkot, de a Szentlélek általi újjászületés üzenete Krisztusban nyílt ki mind a zsidóság, mind a pogányság számára.
Ez Nikodémus dilemmája is. Mi volt a kérdése?
Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét?[2]
Ne gondoljuk, hogy Nikodémus itt egy buta kérdést tette fel! Szó sincs ilyesmiről – képes beszédet használ, hogy érzékeltesse a kérdésének a lényegét: Valóban lehetséges és szükséges az eddigi életet teljesen leírni nullára, és úgy megváltozni, hogy egy teljesen új életet kezd az ember – mintha elölről kezdené az életét? Nem elég csak egy puszta korrekció, a személyes élet helyreigazítása? Hiszen akkor – és ez benne van a kérdésben – amiben eddig hittem az nem segített rajtam?
Jézus válasza egyértelmű: ez a teljes újrakezdés nemcsak lehetséges, hanem szükséges is:
ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát … Újonnan kell születnetek.[3]
Nikodémustól elindulva érkezünk meg mai szakaszunkhoz Péter apostol első leveléből, amelynek megértéséhez fontos volt Nikodémus dilemmáját tisztázni. Vajon vissza kell térni az élet kezdetéhez, amikor újjászületünk, lehetséges ez? Tényleg szükséges ez? Ez milyen változásokat hoz az ember életébe? Ma egyetlen ilyen változást fogunk a figyelmünk középpontjába állítani, mégpedig az Isten Igéjéhez való viszony megváltozását: nevezetesen az újjászületett emberek vágyakoznak Isten Igéje után. Alapigénk: 1Pt 2:1-3
Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr.
Péter az első fejezetben annak alapján, hogy a keresztyének Isten irgalmából újjászülettek és így elérték hitük célját a lelkük üdvösségét, adott négy parancsot:
- Reménykedjetek a kegyelemben!
- Éljetek megszentelt életet!
- Félelemmel éljetek földi vándorlásotok idején! (Ezt a korábbi két alkalommal is részleteztem, most nem térek ki ennek a magyarázatára, ajánlom a két előbbi alkalom megtekintését/elolvasását.)
- Szeressétek egymást tiszta szívből!
Itt ennek a fejezetnek az elején ennek a négy parancsolatnak a következtetésével kezdi. (Péter nem fejezetekre osztva írta levelét, ez folyamatos szöveg.)
Mi következik a négy parancsból? Két utasítást fogalmazhatunk meg ennek alapján, amit egy emlékeztetéssel erősít meg.
- Vetkőzzétek le a régi emberi természet minden tulajdonságát: a romlottságot ill. gonoszságot, az álnokságot, a képmutatást, az irigységet és a rágalmazást.
- Kívánkozzatok mint újszülött csecsemők a lelki tejre.
Az emlékeztetés pedig arra vonatkozik, hogy ne feledjétek, hogy már megízleltétek, hogy „jóságos az Úr”.
Az Úr jóságának megízlelése
Az Ige kibontását hadd kezdjem most ezzel az emlékeztetéssel.
Kedves keresztyének – mondja Péter – ti már belekóstoltatok az Úr jóságába. Mi ez a jóság? Itt Péter elsősorban nem Isten általános jóságát emeli ki. Nem arról beszél, hogy Isten olyan jó, hogy nincsen benne semmi gonoszság. Nem arról a jóságról beszél, amiről Jézus és a gazdag ifjú párbeszédében hallunk:
„Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó az egy Istenen kívül.”[4]
Péter tehát itt nem Isten jó természetét, mindent felülmúló jóságát említi nekünk, hanem az Úrnak az irántunk mutatkozó jóindulatát. Péter itt a 34. zsoltár 9. versét idézi, amelyben Dávid azért magasztalja az Urat, mert nyomorúságában megtapasztalta Isten kegyelmes jóindulatát azzal, hogy megmentette attól, amitől rettegett és így adja a bizonyságot a hívő imádkozóknak:
Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, aki hozzá menekül.[5]
Teljes mértékben bizonyos vagyok abban, hogy mindannyian, akik hallgatjátok most Isten igéjét már megkóstolhattátok az Úr jóindulatát az irányotokban. Ez a megkóstolható jóindulat nem más mint a Krisztusban felkínált evangélium, amellyel felkínálja minden haláltól és kárhozattól rettegő bűnösnek az üdvösség kegyelmét.
Minden ember, aki hallgatja az evangéliumot megkóstolhatja az Úr jóindulatát, amelyen megtérésre hív a bűnökből, amelyben felkínálja az újjászületés ajándékát és az örök kárhozat helyett az örök üdvösség ajándékát, az Isten csodálatos mennyei királyságában az örök élet békességét. Mondom, minden ember, aki az evangéliumot hallja, hallotta ezt a jóindulatot kóstolhatja. De van, aki kiköpi.
Figyeljük meg, hogy itt Péter a már újjászületetteknek mondja, hogy megkóstoltátok az Úr jóindulatát. Ők viszont nem köpték ki, hiszen az Úr jóindulatának ez a kóstolása megtérésre vezette őket, újjászülettek Krisztusban. Mint „újszülött csecsemők” úgy beszél róluk.
Ezért csak annyit szeretnék kérdezni mindnyájatoktól így először: vajon kiköpitek vagy kiköptétek az Úrnak ezt a megkóstolt jóindulatát, vagy elfogadtátok? Péter még a keresztyén közösségen belül is reális veszélynek látja, hogy vannak a közösségen belül olyanok, akik csak úgy kóstolgatják az Úr jóindulatát, de azután ki- kiköpködik azt. Ez abból tükröződik vissza, hogy egyenesen felszólítja őket: „vágyakozzatok a hamisítatlan lelki tejre.”
A lelki tej
Beszéljünk akkor erről a lelki tejről. Ez a kifejezés ismerős lehet Pál apostoltól is és a Zsidókhoz írt levélből is, de Péter nem ugyanabban az értelemben használja ezt a kifejezést. Hogy értsük Péter gondolatát vessük össze Pállal és a Zsidókhoz írt levéllel.
Pál és a Zsidókhoz írt levél
Pál apostol és a Zsidókhoz írt levél kétféle lelki eledelt mutat meg. A tejet – ami lényegében a hit alapelemeinek a tanítása, valamint a kemény eledelt, amit csak azok az érettebb keresztyének tudnak megemészteni, akik kinőttek a Krisztusban kiskorúságból és így már járatosak az igazság Igéjében. Akiknek az élete és gondolkodásmódja már lelki és nem testközpontú.[6] Itt tehát a tej és a kemény eledel az igében való járatosságra utal.
Péter és az „igei tej”
Péter a „lelki tej” kifejezést más összefüggésbe ágyazza be. Az eredeti szöveg nem is lelki tejet említ, hanem egész pontosan igei tejet. Péter itt nem is az ismerettel, az Igében való járatossággal hozza összefüggésbe, hanem a vágyakozással.
Tulajdonképpen azt mondja: úgy vágyakozzatok Isten Igéje után, ahogy az újszülött csecsemő az anyatej után.
Vágyakozás az Ige után
Egy kisbaba gyakorlatilag csak egyféleképpen tud kommunikálni a világgal. Bármit közölni akar, akkor sírni kezd. Ha éhes sír, ha fáj a hasa sír, ha bekakilt vagy bepisilt sír. A kisbaba – az egészséges környezetben élő egészséges kisbaba abba sem hagyja a sírást addig, amíg nem kap anyatejet. Azt mondja Péter: az igazi Ige utáni vágyakozás az pont ilyen. Ahogy a kisbaba mindenképpen anyatejhez akar jutni, addig az a keresztyén, aki már megkóstolta az Úr jóindulatát, ugyanígy vágyakozik az Úr szavára. Mert az Úr szavában újra és újra ízlelheti az Úr jóindulatát.
Egy kisbaba számára 6 hónapos koráig nem létezik jobb és egészségesebb táplálék mint az anyatej. Nincs az a tápszer, ami felül tudná múlni az anyatejet. Csodálatos, ahogy Isten szava mennyire örökérvényű.
Péter még egy természetes és mindennapi megfigyelést alkalmazott, hogy illusztrálja az igazságot. Azóta az emberi tudomány azt is megállapította, hogy semmi jobbat nem lehet adni a csecsemőknek az anyatejnél. A WHO – az Egészségügyi Világszervezet – hat hónapos korig a csecsemő táplálását kizárólag szoptatással javasolja. Sőt, ha a totyogókor után is, még kisgyermekkorban az édesanya folytatja a szoptatást, kb. két éves korig, azzal sokkal kisebb a hirtelen csecsemőhalál kockázata és nagyobb eséllyel a gyermeknél magasabb intelligencia alakul ki, ellenállóbb lesz a vírusos megbetegedésekkel szemben, alacsonyabb a rák és a leukémia, a cukorbetegség, asztma, ekcéma, fogbetegségek, későbbi elhízási hajlam és a pszichológiai rendellenességek kialakulásának valószínűsége. De nemcsak a gyermekeknek előnyös, hanem az anyáknak is: segíti a méh terhesség előtti méretének elérését, csökkenti a szülés utáni vérzést és hamarabb érik el az anyák terhesség előtti súlyukat. Sőt a szoptatás egyaránt csökkenti a mellrák későbbi kialakulásának esélyét.
Péter nyilván mindezeket még nem tudhatta, hogy az anyatej egy ilyen „csodaszer” de a Teremtő igen, hiszen ő találta ki. Ugyanez a Teremtő pedig újjászületésünk után is egy ilyen „csodaszerrel” táplál. Ha pedig tudjuk, hogy mennyire egészséges az anyatej, ez a kifejezés, hogy „igei tej” egyértelműen azt mondja el nekünk, hogy az újjászületett keresztyének legegészségesebb lelki tápláléka a hamisítatlan és torzítatlan, nem átszerkesztett, hanem tiszta Ige.
Sok mindennel tápláljuk a lelkünket. Vannak köztük jó és értékes dolgok, és van sok egyértelmű szemét. Azt nem mondom, amit a régi puritánok, hogy egy hívő embernek csak egyetlen olvasmánya lehet a Biblia és minden más az ördög találmánya.
Jó lelki táplálék lehet egy jó lelki könyv, hitmélyítő irodalom. A lelki egészséghez hozzátartozik mind a szép- mind a szórakoztató irodalom olvasása is – természetesen azért nem bármilyen; ahogy a zenehallgatás, moziba járás, filmek megnézése, sőt a sport művelése is kinek-kinek a maga fizikai állaptához mérten. Ezek mind fontosak és jók. De nem helyettesíthetik, csak kiegészíthetik az egyetlen igazi egészséges lelki táplálékot az „igei tejet”, ami után Péter azt mondta, hogy vágyakozzatok. Úgy, ahogy az újszülött csecsemők az anyatej után.
A vágyakozás hiánya
Vajon miért szólít fel Péter arra, hogy „kívánjátok az igei tejet”? Vágyakozzatok az „igei tej” után! Nem ez lenne a természetes? Nem az a természetes, ha egy csecsemő vágyakozik az étel után? De igen, az a természetes. De mi van, ha valami akadályozza ezt a vágyakozást.
Emlékeszem egy esetre, amikor egy fiatal anyuka az újszülött kislányát szoptatta. De egy idő után gyanús lett valami a gyerekkel. Amikor a gyerekorvos megvizsgálta a kislányt, akkor derült ki, hogy éhezik. Valami olyan probléma volt, hogy szopott valamennyit a gyerek, de messze nem eleget – nem volt étvágya. Még időben észrevették a bajt és tudták kezelni, úgyhogy nem lett komolyabb probléma ebből, azóta szép fiatal nővé cseperedett.
Szóval a természetes az, hogy az ember vágyakozik az étel után – megéhezik és van étvágya. Ha pedig nincs étvágya akkor valami baj van. A vágyakozás – az étel kívánásának hiánya egyértelműen valamilyen betegségre utal.
Vajon ha hiányzik az életünkből a hamisítatlan igei tej utáni kívánság akkor az mire utal?
Egyrészt utalhat az újjászületés hiányára. A megtérés és újjászületés nélkül tele vagyunk vágyakkal és kívánságokkal, ezek azonban irányulnak mindenfélére, csak éppen nem az „igei tejre”. De újjászületés nélkül az ember nem is képes úgy vágyakozni az „igei tejre”, mint az újszülött csecsemők az anyatejre.
De bizony a megtérés és újjászületés után is jelentkezhetnek problémák. Vajon még nem éltétek át azt, hogy nem igazán vágytatok az „igei tejre”? Nem volt még úgy, hogy inkább mentetek máshová mint istentiszteletre? Péter levelének olvasói számára az „igei tejjel” való táplálkozás elsődlegesen az istentisztelet volt és nem a bibliaolvasás, mivel a Biblia szövege messze nem volt olyan könnyen elérhető mint manapság. Ma már mindenkinek könnyen lehet saját Bibliája, ezért nemcsak az istentiszteleten elhangzó igehirdetés az „igei tejjel” való táplálkozás egyetlen formája, hanem a napi táplálkozás inkább a Biblia olvasását jelenti imádságos lélekkel. Szóval még nem volt olyan, hogy annyi minden volt, hogy eszedbe sem jutott kinyitni a Bibliát akár napokig vagy hetekig? Hova lett a vágyakozás, az „igei tej” kívánása?
Ezért vezeti be Péter ezekkel a szavakkal:
Ezért letéve minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást … a hamisítatlan igei tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre;
Ha őszinte szívvel hallgatjuk vagy olvassuk ezeket a szavakat máris értjük, hogy miért hiányzik a vágyakozás. Mert bár újjászülettünk, de bizony a régi természet még mindig uralkodni akar. Az a régi természet, amelyik nem kívánja az egészséges „igei tejet”.
Ha újjászülettél és észreveszed, hogy megszűnt a vágyakozásod az „igei tej” után, kezdj el gyanakodni, hogy van valami rendellenesség az életedben. Vajon miért nem vágyakozol, miért nem kívánod? Ilyenkor érdemes komolyan elgondolkozni, hogy nem valami olyan vonás kezdte visszavenni az uralmat – itt Péter példákat sorol az álnokságra, képmutatásra, irigységre, rágalmazásra – amit nem szeretnél, ha az „igei tej” megvilágítana az életedben?
Az „igei tej” utáni étvágytalanság betegségre utal. De nevezzük nevén a dolgokat: bűnre utal. Ezekről pedig azt mondja Péter: akkor fog visszaállni a lelki egészség, az „igei tejjel” való táplálkozás utáni vágy, ha leteszed. Amíg nem teszed le, nem szállsz szembe vele, addig marad az étvágytalanság, addig nem lesz növekedés az üdvösségre.
Szállj szembe az étvágytalansággal. Ebben Isten Igéje határozottan eligazít: tedd le, ami az étvágytalanságot okozza és emlékezz arra, hogy már megízlelted az Úr jóindulatát Krisztus evangéliumában.
Ámen.
[1] Vö. pl. Gal 2:16
[2] Jn 3:4
[3] Jn 3:3.7
[4] Mk 10:17
[5] Zsolt 34:9
[6] Vö. 1Kor 3:1-3 és Zsid 5:12-13