Igehirdető: Gyimóthy Zsolt
Alapige: 1Móz 3:15
Énekek: 95. 312. 451.
Az advent kezdetén beszéljünk az advent kezdetéről. Magáról az őskezdetről. Arról az őskezdetről, ami nem újra és újra kezdődik minden évben, ahogy minden évben újrakezdjük az advent ünneplését a karácsonyra is készülve, hanem ami elindította az adventet. Ahol kezdődött minden. Az 1Móz 3:15 szól az advent kezdetéről.
Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt, a te utódod és az ő utódja közt: ő a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
A bűneset utáni ígéret
Ádám és Éva engedetlenségét követte Isten büntetése. Ez mindenekelőtt abban öltött testet, hogy egyszer s mindenkorra kiűzettek az Éden kertjéből, a halhatatlanság és öröm, az Istennel való mély belső közösség kertjéből.
Ennek persze lettek következményei az emberre nézve.
- Mindenekelőtt a halál, az elveszett halhatatlanság, hiszen az ember többé nem férhetett hozzá az élet fájához. „Bizony por vagy és vissza fogsz térni a porba.”
- A fájdalom. Az élet kezdetétől a végéig végigkíséri az életet a fájdalom. Könnyek között érkezünk a világra és könnyek között távozunk. Amikor Isten azt mondja, hogy „fájdalommal szülöd a gyermeked”, az nemcsak az anya szüléskori fájdalmára vonatkozik, hanem az egész életet átható, az élet kezdetétől, élet végégi tartó fájdalomra, ami végig velünk van – kezdve a világra érkezés fájdalmától, a betegségek fájdalmán át, a távozás fájdalmáig.
- Sok-sok hiábavaló küzdelem az életért. „legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben. Tövist és bogáncsot hajtson neked … arcod verejtékével egyed kenyeredet.” Mózes az imájában ennek esszenciáját így fogalmazza meg: „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több nyolcvan esztendő.”[1]
Röviden összefoglalva: Isten szabadságot és örömöt biztosító uralma helyett a bűn és a halál uralma az ember és az egész teremtés fölött.
Az ígéret azonban nemcsak azt tartalmazza – mert az ember szívében ott marad a vágy az elveszett Éden után. Sőt valamennyire az Isten utáni szomjúság is benne van mindenben.
A megoldás ígérete
A bűneset utáni ígéret azonban nemcsak azt tartalmazza, hogy mit vesztettünk és mivel kell szembenéznünk az életünk során. Benne van az a különleges ígéret is, az evangélium kis magja, amely az advent reménysugarával ajándékozza meg az egész emberiséget. Ez pedig nem más, mint az, hogy arra rettentre, amit erre a világra és saját magunkra eresztettünk Isten eltervezte, elkészítette és véghezviszi a megoldást. Az ígéret így szól a Sátánnak címezve:
[az asszony utódja] a fejedet tapossa, te meg a sarkát mardosod.
Ez az ígéret a következőket tartalmazza:
- Isten legyőzi azt a hatalmas ellenségünket, aki jószándékú szövetségesnek álcázva csalt be az engedetlenség csapdájába. A Sátánnak a kígyó formájában sikerült elhitetnie az emberrel – és ebben továbbra is sikert sikerre halmoz – hogy Isten ellenség, Isten kegyetlen zsarnok, akinek az elnyomása alatt nem élhetünk szabadon.
- Ez a győzelmet az asszony utódján keresztül véghezvinni. Vajon milyen utódra vonaktozik ez? Vajon, amikor Kain megszületett Éva és Ádám remélhették azt, hogy ő lesz a megígért utód? Ez a reménység viszonylag hamar szertefoszlott, amikor Kain nem a kígyó fejére taposott, hanem a testvérét Ábelt ölte meg. Itt valami másról van szó. A héber szöveg nagyon finoman utal arra, hogy az asszony utódja – az asszony magja fogja elhozni a megoldást. Azt hordozza ez az utalás, hogy mivel a teremtésben nem az asszonynak van magja, hanem a férfinak, itt egy különöse erővel, és különös felhatalmazással születő ember lesz az, aki a Sátán képes lesz legyőzni. Olyan, akin nem uralkodik a bűn. Olyan, aki nem testből, vérből, hanem Istentől született.
- Ez az utód tehát nem férfi magvából származik, hanem a Szentlélektől foganva születik meg, aki azután a kígyó fejére tapos azzal, hogy áldozatával legyőzi a bűnt és feltámadásával legyőzi a halált is.
Az Ószövetség ennek az előkészítéséről és erről a várakozásról szól, egészen Krisztus eljöveteléig, aki megszületett a Szentlélektől foganva Máriától, beteljesítve az ős-advent ígéretét. De az advent nem ért véget, az folytatódik egészen addig, amíg a feltámadt és mennybe ment Krisztus vissza nem tért, hogy véget érjen az advent és Krisztusban visszatérjünk mennyei Atyánk múlhatatlan és tökéletes szeretetébe, a megújult és elmúlhatatlan Édenbe, a mennyei Jeruzsálembe, amely az égből száll alá, ahol nem lesz többé fájdalom, sírás és gyász.
Az ígéretből fakadó reménység
Utoljára ezért az ígéretből fakadó reménységről mondok néhány szót.
- Az Édenből való kizárás után egészen az idők végéig adventben él a világ.
- Éppen ezért soha nem törhet ránk a világ bajainak és az ember bűneinek olyan sötétsége, amelyben ne mutathatná meg a reménység útját az evangélium világossága.
- Bármilyen reménytelennek is tűnik a világ sorsa – a bűnével szembeforduló és ezzel az Krisztushoz forduló ember sorsa egyáltalán nem reménytelen, ahogy a Jeremiás prófétán keresztül hozzánk szóló ígéretében fogalmaz Isten.
Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.[2]
Ez a reményteljes jövő a mi adventünk – amit Krisztus hozott és hoz el nekünk.
Ámen.
[1] Zsolt 90:10
[2] Jer 29:11