Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: 1Móz 15:7-21

Alapige: 1Móz 15:17-18a

Énekek:
25 – Szívemet hozzád emelem
728 – Rád tekint már hitem
173 – Mely igen jó az Úr Istent dicsérni
461 – A töredelmes szívet
759 – Új szövetséged elfogadom

Úrvacsora alatti énekek:
355 – Én lelkem ébredj fel
356 – Ó, üdvösséges áldozat
358 – Az úr énnékem hűséges vezérem
362 – Ó, Jézus, mi üdvösségünk

Amikor gyerekek voltunk számunkra még nagyon erős élmény volt a Karl May -féle indiánregények, és a hasonló kalandos történetek világa. Abban, az író által felfestett romantikus világban a hőseink a barátságaikat vérszerződéssel pecsételték meg, éles késsel a kezükön ejtettek egy vágást, majd a két vágást egymáshoz szorítva úgymond vértestvérekké váltak; ezzel is kifejezve, hogy kitartanak egymás mellett jóban-rosszban kérdés nélkül.

Ez nekünk kisiskolásoknak annyira tetszett, hogy megpróbáltuk mi is – persze nem késsel egy nagy vágás, csak az ujjunkon egy kicsi, és az ujjunkat szorítottuk össze. Szóval nagyon benne éltünk abban a világban, együtt a hőseinkkel.

A vérszerződés egy nagyon erős szövetséget feltételez. A magyar hagyomány szerint a magyarság első alapszerződése is egy vérszerződés volt, amelyben a magyar törzsi vezérek a vérüket egy edénybe csorgatták és ott összekeverték, ezzel kifejezve egységüket, egységes fellépésüket; valamint azt, hogy ha bárkit is közülük támadás ér, azt önmaguk elleni támadásként is értelmezik és úgy lépnek fel.

A múlt héten ott hagytuk abba Abrám pátriárka történetét, hogy az elbizonytalanodó és kétségeiben kifakadó ősatyát Isten ígéretének megújításával erősítette meg és Abrám hite valóban megerősödött, hitt az Úrnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. Abrám hite Isten megújított ígéretének hatására erősödött meg. Ma azonban tovább megyünk egy lépéssel. Az előbb felolvasott szakasz (az 1Móz) 17-18. versét olvasom:

Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal …

Miközben tehát Isten ígérete, ígéretei elegek ahhoz, hogy Abrám „reménység ellenére is remélkedve higgyen”, Isten az ígéreteket mégis megtámogatja azzal, hogy szövetséget köt Abrámmal.

Isten szövetségei

Ha végignézzük a teljes Szentírást, akkor azt látjuk, hogy abban az üdvtörténet és a kijelentéstörténet nagy fordulópontjait Isten szövetségkötésekkel erősíti meg. Egy-egy rövid utalás erejéig idézzük fel ezeket.

Első szövetség – szivárvány

Az első ilyen nagy fordulópont az özönvíz utáni szövetségkötés Noéval. Ezt a szövetséget Isten a teljes emberiséggel kötötte, hiszen az özönvíz után Noé lényegében az emberiség ősatyja is lett. Minden egyes emberre igaz, aki a földön él, hogy nemcsak Ádám és Éva, hanem Noé leszármazottja is. A szövetség tartalma az volt, hogy Isten többé nem bocsát özönvizet a földre, és ezt a szövetségkötést kíséri egy szimbólum is: a szivárvány. [vö. 1Móz 9:12]

Második szövetség – a kegyelmi kiválasztás szövetsége

A második szövetség – a mai üzenetünk szövetsége – a kegyelmi kiválasztás szövetsége. Isten megszólított egy embert, minden előzetes érdem nélkül. Ő Abrám. Küldetést adott neki: hogy áldás legyen. Ígéretekkel látta el Abrámot: születni fog egy gyermeke az ígéret alapján, akin keresztül Abrám utódai nagy néppé lesznek, de Abrám utódján keresztül Isten a föld teljes népességét meg fogja áldani. Ezeket az ígéreteket pecsételi meg Isten egy szövetségkötéssel, amelyet szintén kísér egy szimbólum, a körülmetélkedés [ld. 1Móz 17:9-14].

Harmadik szövetség – a törvény

Isten a harmadik szövetségét Mózesen keresztül nyilatkoztatta ki. Ez a kinyilatkoztatás a Törvény formájában történt a Sínai-hegyen. Ez lényegében az Ábrahámmal kötött szövetség megújítása és megerősítése Izráel egész népe számára. Ezért is nevezi a törvényt „szövetségkönyv”-nek is a Szentírás. Itt a szövetséget kísérő szimbólum maga a törvény. Azzal együtt, hogy a mózesi szövetség Izráellel köttetett az egész világ számára jelentőséggel és érvénnyel bír, hiszen ennek a szövetségnek a magja a Tíz Ige – amit Tízparancsolatként ismerünk.

Negyedik szövetség – a bűnbocsánat minden nép számára

Isten negyedik – egyben utolsó – szövetsége a bűnbocsánat szövetsége és Ábrahám áldása minden nép számára. Ezt a szövetséget Isten egyetlen Fiának áldozatával kötötte meg velünk. Őbenne eltörölte minden vétkünket és teljes bocsánatot hirdet mindazoknak, akik hisznek Krisztusban, Isten Egyszülött Fiában. A szövetséget kísérő szimbólum a keresztség.

Amikor négy szövetséget említek, az nem négy különálló szövetség, hanem valójában egyetlen szövetség, amely ahhoz az üdvösséghez vezet bennünket, amelyet Krisztusban ajándékoz nekünk Isten.

Itt tehát Abrámmal Isten szövetséget kötött, ahogy olvastuk:

Ezen a napon kötött az Úr szövetséget Abrámmal…

A szövetségkötés

Nézzük meg akkor az Úr szövetségkötését Abrámmal.

A kérdés

Abrám miután hitt Isten ígéretének, még vár egy megerősítésre.

Ó, Uram, Uram! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt?

Tulajdonképpen Abrám egy jelet kér. A bibliai hívők életében sokszor felfedezhetjük ezt a jelkérést. Ilyen jelkérés volt Gedeon gyapjúja. Ilyen jelkérésnek tekinthető Mária kérdése is, amikor az angyal bejelenti Jézus születését és Mária megkérdezte:

„Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” [Lk 1:34]

Olyan is van, amikor az Úr maga ajánlja a megerősítő jelet, mint például Mózesnek, amikor elhívásakor azt mondja neki:

Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. [2Móz 3:12]

Maguk a jelek is lehetnek sokfélék – természetfelettiek, vagy éppen természetesek bár, de mégis a körülmények alakulásából látszik, hogy az Úr munkálkodott.

Itt a kérdés, hogy az az Abrám, aki hitt az Úrnak, mégis miért kér jelet Istentől?

A jelkérés kétféle lehet. Lehet hitetlenségből fakadó jelkérés. Amikor a hitetlen, hitetlenkedő lélek azt mondja, hogy majd akkor hiszek, ha jelet kapok. Ezzel a hitetlen lelkülettel tette fel a kérdését Keresztelő János apja Zakariás, amikor azt mondta Gábrielnek fia születésének ígéretére:

Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú. [Lk 1:18]

Zakariás megtudja. Gábriel azt mondja neki:

íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek. [Lk 1:20]

Abrám kérdése nem ilyen. Hiszen tudjuk, hogy ő már hitt az Úrnak. De amikor a hívő is úgy érzi, hisz Isten ígéretében, amivel erősítette őt, de saját magát érzi bizonytalannak és hitét erőtlennek. Szeretne megerősödni, és ezt alázattal az Úr elé tárja. Erre Isten nagyon kegyelmesen válaszol.

Azt mondja Abrámnak a kérdésre válaszul:

Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot.

Ezzel egy, a korban szokásos szövetségi áldozat előkészítésére utasítja Abrámot.

A szövetségi áldozat

Amit Abrám tesz, az egy szövetségi áldozat előkészítése. Egy ősi szövetségkötési formulát követ. Amikor két fél úgy döntött, hogy szövetségre lép, és megállapodtak a szövetség feltételeiben egy szimbolikus cselekedettel erősítették meg a szövetségkötést. A szövetségi áldozatban leölt állatokat kétfelé vágták, a két fél darabot egymással szembefordítva úgy tették le, hogy át lehessen menni a darabok között. Mit is fejeztek ki ezzel? Azt, hogy ha bármelyik fél ezt a szövetséget megszegi, az megérdemli, hogy kettévágják, mert megszegte a szövetséget. Gyakorlatilag a szövetségkötéshez átmentek a halálon szimbolikusan, hogy kifejezzék: szövetségszegés esetén megérdemelten kell átmenniük a halálon.

Érdekességképpen megnéztem két nagy katonai szövetség szövegét. Az egyik a NATO-é volt. A NATO szövegébe semmilyen szankció nincs belefoglalva a szövetségből való kilépés, vagy a szövetség megsértése esetére. Ezzel szemben a Varsói Szerződésben az ún. korlátozott szuverenitás elve alapján belefoglalták, hogy ha valaki szeretné elhagyni a béketábort, azt katonai erővel is vissza lehet kényszeríteni abba. És hogy ez a gyakorlatban is így működött, arra két évszám a bizonyíték: 1956 és 1968.

Az esemény

A szövetségkötés eseménye azonban teljesen szokatlanul zajlott. Miután Abrám elkészítette az áldozatot, Isten kijelentette számára a saját személyes sorsán túlmutató jövőt, amely egyrészt lehangoló, hiszen azt hallja, hogy utódait jövevényként rabszolgasorba kényszerítik; másrészt felemelő, hiszen Isten azt is megígéri, hogy nem hagyja magára az övéit, hanem hatalmasan cselekszik azért, hogy ígéreteit megtartsa.

Ezután amikor leszállt az este lezajlott a szövetségkötés. De a megszokottól eltérően nem mindkét szövetséges fél ment át a szövetségi áldozat darabjai között.

Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között.

Egyedül az Úr ment keresztül az áldozat részei között. Ez pedig feltárja előttünk annak a szövetségnek az isteni mélységeit, amit Isten kötött a hitének megerősítését kérő Abrámmal. Az Úr egy füstölgő kemence és tüzes fáklya képében ment keresztül ezek között a húsdarabok között.

Mit mutat meg ezzel?

Először is megmutatja, hogy amikor választottai a szenvedés kohójába kerülnek, akkor az nem Isten nélkül történik az életükben. Akkor Isten van ott velük a kohóban – ahogy történt ez Dániel három barátjával is, midőn a hitvallásukért Nebukadneccar a tüzes kemencébe vetette őket; a király azonban nem három, hanem négy alakot látott a tűzben. Isten ott van velünk szenvedéseink kohójában, hogy amikor maga elé állít bennünket, akkor megtisztulva szentségben és feddhetetlenségben állhassunk előtte [vö. Ef 5:27].

Másodszor megmutatja, hogy Igéjének világosságával vezeti azokat, akikkel szövetséget kötött.

Isten kegyelmesen egyoldalúan áll oda Abrám mellé a szövetségben. Abrámnak nem kell átmennie a szövetség áldozatában, semmi mást nem kell tennie, mint elfogadnia Isten ígéretének áldozatban elpecsételt kegyelmi szövetségét.

A megtört test

Amikor Isten megkötötte velünk is – kiterjesztve ránk Abrám áldását – bűneink bocsánatának szövetségét, akkor nem kettévágott állatok maradványai között megy keresztül, hanem ő maga emberi formában hagyja a bűneink őt magát törjék össze, ahogy Ézsaiás próféta is megírta róla:

bűneink miatt törték össze. [Ézs 53:5]

Abrám áldása így árad ki ránk Krisztuson keresztül, így ajánlotta és ajánlja fel Isten örök szövetségét nekünk. És miből tudjuk ezt meg? Abból, hogy Isten

tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta [Rm 8:32]

A legbiztosabb és legtisztább jel, amivel Isten megmutatja nekünk, hogy ő velünk szövetséget kötött arra, hogy bármilyen próba érjen minket, bármilyen magaslatokon járjunk, ő elvisz bennünket az üdvösség házába.

Amikor megtörjük a kenyeret Jézus szavaival:

ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik [1Kor 11:24]

akkor ez emlékeztet bennünket arra: Isten milyen áldozat árán kötött velünk örök szövetséget. Tudunk-e erre a hit engedelmességével válaszolni?

Ámen.