Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: Zsid 6:9-12

Alapige: 1Móz 16:1-6

Énekek:
30 – Dicsérlek, Uram, tégedet
183 – Akik bíznak az Úr Istenben
290 – Vezess, Jézusunk

„Segíts magadon, az Isten is megsegít!”

Bizonyára hallottuk, sőt talán a mi szánkból is elhangzott ez e népi bölcsesség – amiben megfogalmazódik az a gondolat, hogy szép dolog a hit, de a dolgok nem fognak maguktól megoldódni. Nekünk is tennünk kell érte. Ma Abrám és Száraj életéből egy olyan epizód lesz előttünk, amikor maguk is így gondolták, hogy ők segítenek magukon a maguk módján. 1Móz 16:1-6

¹Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve. ²Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára. ³Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott.

⁴Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. ⁵Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! ⁶Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle.

Tíz év múlva …

Ismerős a filmekből az a dramaturgiai eszköz, hogy a film elején bemutat röviden egy eseményt, majd vágás után megjelenik a felirat – „tíz év múlva”. Megfigyelhetjük azt, hogy hőseink életére milyen hatással vannak a tíz évvel korábbi események.

A felolvasott történet idején éppen tíz évvel vagyunk azután, hogy Abrámot Isten elhívta arra, hogy áldás legyen, és azt ígérte, hogy utódot ad neki; valamint neki és utódainak birtokul Kánaánt. Ábrahámmal hittel lépett és engedelmeskedett Isten elhívó szavának. Amikor elbizonytalanodott Isten még egy szövetségkötéssel is megpecsételte ígéretét. Abrám pedig hitt az Úrnak.

De tudjuk, hogy milyen az, amikor telik az idő és várni kell. Tíz év pedig egy ember életében nagy idő. Gondoljunk csak arra, hogy számunkra mit jelent tíz év. Valakinek a tíz év azt jelenti, hogy tíz évvel ezelőtt, még gyermek volt, most pedig már neki van gyereke. Valakinek azt jelenti, hogy tíz évvel ezelőtt még felpattant a biciklire, ma pedig az ágyból is alig tud kikászálódni. Abrámnak és Sárának pedig a tíz év azt jelentette, hogy már tíz éves volt az az ígéret, ami útnak indította őket. Abrám 85, Száraj pedig 75 éves. Volt ebben olyan időszak is, amikor nem hittel és nem hitből léptek, de Isten visszaterelte őket az ígéret útjára.

Hogy kezdődik a történet „tíz év múlva”?

Száraj Abrám felesége nem szült neki …

Mi minden sűrűsödik össze ebben az egyetlen mondatban!

Volt egy ígéret. Miért nem teljesül? Mi megtettük azt, amit az Úr mondott, az Úr ezzel szemben nem cselekedett és nem valósult meg az ígéret. Száraj fel is hozza Abrámnak ezt, amikor azt mondja Abrámnak:

Íme, az Úr bezárta méhemet …

A Biblia héber szövege szerint Száraj úgy fogalmaz: „az Úr elzárt engem a szüléstől”. Lényegében tíz évig várt és nyelt, majd azt mondja: Isten kizárt engem ebből az ajándékból. Személyes sérelem is ez, a reménytelenség szava is ez. Tíz év eltelt és csak az bizonyosodik be, hogy nincs remény arra, hogy szülessen gyermekem. Vajon törődjünk ebbe bele? Mi mást tehetnénk?

Száraj azonban kínál egy megoldási javaslatot is.

Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! … ³Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül;

Ami a számunkra szokatlan és furcsa, az a kor kultúrájába és törvényeibe teljesen legálisan belefért. A kortörténészek szerint Hammurapi óbabiloni király kortársa volt Abrámnak; még olyanok is vannak, akik szerint a korábban megismert háborúban szereplő keleti királyok egyike Hammurapi is lehetett. Hammurapi leginkább a törvényeiről ismert; az ő törvényei kifejezetten szabályozták azt a kérdést, hogy mi van akkor, ha egy feleségnek nem születik gyermeke. Ha egy feleségnek nem születik gyermeke, akkor a férj gyermekszülés céljából vehetett magához másodfeleséget, de a törvény szerint a másodfeleség semmiben sem sérthette a feleség jogait; sőt, ha a másodfeleség a feleséggel vetélkedni kezdett, azt nagyon szigorúan szankcionálta maga a törvény. [Hammurabi törvényei 145-146§.]

Látjuk tehát, nemhogy megszokott volt, amit Száraj javasolt hanem egyenesen törvényes megoldást talált a tíz éves várakozás lezárására. Meg is történt a házasságkötés. Hágár, a szolgálólány teherbe esett; ezután nem bírt magával és megvetette úrnőjét, amiből aztán Szárajnak újabb panasza született. Most azonban nem az Úr ellen, hanem Abrám ellen fordul:

Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr!

Abrám azonban nem kíván beavatkozni az ügybe, hagyja, hogy Száraj a maga jogkörében, szintén a kor törvényei szerint bánjon a felfuvalkodott és Száraj jogait megsértő Hágárral. Így Hágár megszökött és valószínűleg megpróbált visszatérni Egyiptomba. Eddig a történet. A következőket állapíthatjuk meg:

• Száraj és Abrám úgy tűnik, hogy találtak az utód ígéretének problémájára egy megoldást.
• Minden legális és törvényes, semmiben nem vétenek a törvények ellen.
• Így most már a dolgok a helyükre kerülnek. Legalábbis ebben bíznak.

Miért fogalmaztam így? Mert végig sem gondoljuk a történetet, mégis rögtön érezzük, hogy az egész úgy, ahogy van sántít. Úgy is mondhatnám, hogy bűzlik. Csak éppen azok nem érzik ezt, akik benne vannak.

Elfogyott a türelem

Ami nagyon markánsan kiemelkedik a történetben az az, hogy elfogyott a türelem. Száraj itt jelenik meg először aktív szereplőként, aki kezébe veszi a dolgok alakulását. Eddig mindig csak úgy láttuk őt, mint akivel történnek a dolgok. Amikor a férje elindul, zokszó nélkül vele tart. Amikor Egyiptomban nagyon veszélyes és nehéz helyzetbe kerülnek, és Abrám úgy igyekszik abból a helyzetből kikecmeregni, hogy Szárajt ráveszi, hogy tagadják le, hogy a felesége, akkor abba is belemegy és a fáraó feleségül veszi. Most azonban hallatja a hangját. Kezébe veszi a dolgokat és nagyon gyakorlatias tanácsot ad. Vedd feleségül a szolgálómat, ha pedig gyermeket szül, akkor örökbe fogadom és megvan a megígért gyermek.

Mindig nehéz várni arra, amire vágyakozunk. Száraj elért türelme határáig, és bár Abrám ebben a történetben inkább csak követi az eseményeket, úgy tűnik, hogy számára is meggyőző ez a lehetőség. Az az Abrám, akiről az előző fejezetben azt láttuk, hogy milyen szépen vizsgázott a hitből, ebben a szakaszban Szárajjal együtt megbukik türelemből.

Mert ez a szakasz nem a nyers hitetlenségről szól. Nem arról van itt szó, hogy csalódva Istenben elfordulnak tőle és a maguk útját kezdik el járni. Inkább az mutatkozik meg, hogy sok-sok év várakozása és imádsága után úgy gondolják, hogy megtalálták a megoldást arra, hogy Isten hogyan teljesíthetné be az ígéretét. Itt van egy legális út, egy legális módszer, egy legális eszköz arra, hogy haladhasson előre az Isten terve. Itt van egy gondolat – Hágár szüljön Szárajnak gyermeket. Vajon ezt a gondolatot nem az Úr adta-e?

Dilemma – cselekedni, vagy türelmesen várni?

Szépen kibontakozik előttünk a hívő ember életének egyik vissza-visszatérő dilemmája. Mikor kell cselekedni, és mikor kell türelmesen imádkozva várni. Mikor kell hitből türelmesen várakozva elfogadni azt, amit Isten ad, és mikor kell cselekedni – szintén hitből – elfogadva az Isten által felkínált eszközöket?

Ma, a XXI. században Abrám és Száraj valószínűleg nem ebben a formában lépnének a gyermekvállalás irányába, hanem elmennének egy termékenységi központba, próbálkoznának a mesterséges megtermékenyítéssel, sőt modern Hágárként felfogadhatnának egy béranyát. Vannak lehetőségek. Legális és elfogadott lehetőségek. Mielőtt valaki félreérti – most csak és kizárólag Abrámról és Szárajról beszélünk, és nem a gyermekvállalás alternatív útjairól, hanem az Isten ígéreteire való ráhagyatkozásról.

De valóban ott a kérdés! A hívő ember csak és kizárólag Isten természetfeletti csodáira várjon egy nehéz és kétségbeejtő helyzetben, vagy igénybe veheti-e hittel természetes eszközöket is?

Hányszor ütközünk bele ebbe a kérdésbe? Egy betegség, sőt súlyos betegség kapcsán: csak az imádságra támaszkodjunk hitből várva a gyógyulást, vagy vegyük-e igénybe az orvosi segítséget és a gyógyszeres kezelést? Egy nehéz és vitás helyzetben csak Istenre hagyatkozzunk, vagy vegyünk igénybe jogi segítséget? Várjunk vagy cselekedjünk? Valóban „segítsünk magunkon, hogy Isten is megsegítsen”?

A II. Helvét Hitvallás, amikor a VI. fejezetben, amikor megfogalmazza Isten gondviseléséről a református hitelveket úgy fogalmaz:

Ugyanakkor nem vetjük meg és nem tekintjük haszontalanoknak azokat az eszközöket, amelyek által az isteni gondviselés működik, hanem azt tanítjuk, hogy ezekhez csak annyira kell alkalmazkodnunk, amennyire azt nekünk Isten Igéje ajánlja. Ezért helytelenítjük azoknak vakmerő beszédét, akik így szólnak: ha mindent Isten gondviselése intéz, bizonyára haszontalanok a mi próbálkozásaink. Elég, ha ráhagyunk mindent az isteni gondviselés igazgatására, és nem szükséges, hogy ezentúl bármivel is törődjünk, vagy bármit is tegyünk.

Majd hoz bibliai példákat arra, hogy amikor Isten szentjei Isten gondviselése eszközeiként igénybe vették a természetes eszközöket.

Tehát egyáltalán nem vagyunk könnyű helyzetben – mint ahogy Abrám és Száraj sem voltak könnyű helyzetben. Tíz év várakozás, amikor úgy érzik már minden perc számít különösen hosszú idő. És minderre nincs érvényes és általános szabály. Egy azonban mégis biztos: a türelmetlenség megingathatja az Isten iránti bizalmat és rossz irányba fordíthat. A mai ószövetségi igeszakaszunkban is igyekszik Isten Lelke eligazítani bennünket:

A türelmes ember telve értelemmel, a türelmetlen pedig bolondnak bizonyul. [Péld 14:29]

Sajnos Abrám és Száraj esetében ennek a türelmetlenségnek mai napig ható súlyos következményei lettek, Izmael és utódai képében. Mert Hágár nem volt Isten tervének eszköze – ezt csak a türelmetlenségük miatt gondolták így. Végül mindhármuk életét megkeserítette ez a türelmetlenség, mert a türelmetlenségük gyümölcseit le kellett aratniuk.

Tenni vagy várni?

De még mindig ott van a nagy kérdés, hogy tenni vagy várni? Nem tudom, hogy kinek sikerült megfigyelnie az életében azt, hogy amikor tenni kellett volna várt, amikor várni kellett volna türelmetlenül cselekedett? Bizony nem lepődnék meg, ha kivétel nélkül mindannyian fel tudnánk hozni példát egyikre is, másikra is.

Amikor Jézus a követésére hív, akkor mennyit szeretünk várni. Pedig akkor nekünk Mátéknak és Pétereknek kell lennünk. Amikor Jézus odament Máté vámszedő asztalához és azt mondta neki, hogy kövess engem, akkor Máté felkelt és követte őt. És hogy ez mennyire nem természetes arról éppen azok a beszámolók beszélnek, amikor valaki húzódozik, és az életére hivatkozva keres kifogásokat. Lukács két ilyen esetet is bemutat:

Egy másikhoz pedig így szólt: „Kövess engem!” De ő ezt kérte: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Jézus így válaszolt neki: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” Egy másik is ezt mondta: „Követlek, Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek házam népétől.” Jézus pedig így felelt: „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Jézus egészen világossá teszi, hogy amikor a követésére hív, akkor nincs helye a türelemnek és a halogatásnak. A mérlegelésnek igen. De a mérlegelés ne halogatás legyen. Mit mérlegelj?

Három dolgot!

1. Mit kínál fel Isten?
2. Mit vár tőled Isten?
3. Mit nyersz ezzel?

Csak röviden:

Mit kínál Isten?

Teljes bűnbocsánatot és bűntől szabad életet. A bűnbocsánat árának kifizetését azzal, hogy Jézus Isten bűntelen bárányaként helyetted meghalt a kereszten, így véve el rólad minden kárhoztatást.

Mit vár Isten?

Bizalmat. Azt, hogy bízz benne. Bízd rá az életedet a gondviselésére, kegyelmére, és vezetésére.

Mit nyersz ezzel?

Amikor Péter feltette a kérdést: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Jézus erre ezt válaszolja:

„Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” [Mt 19:27-29]

Ugyanakkor hányszor és hányszor azt mondja Isten: várj, amíg én cselekszem. Megint csak egy példa. Amikor Izráel ott áll a tenger partján kétségbeejtő helyzetben beszorulva a víz és az egyiptomi sereg közé, azt mondja Isten Mózesnek:

Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg! [2Móz 14:14]

Amikor azonban kettényílik a tenger, indulni kell. De várni kell addig, amíg Isten nem cselekszik.

Nagyon nehéz várni. A várakozásban az ördög is megtalálja a maga kis réseit, hogy elbizonytalanítson Isten ígéretei felől. Ezt történt Szárajjal és Abrámmal. Türelmetlenségünk okozta a bolondságukat.

Tanulságok

Befejezésül nézzünk néhány tanulságot, amelyek segíthetnek eligazodni bennünket egy nehéz, a türelmünket is próbára tevő helyzetben:

1. Nem minden ötlet és gondolat jön Istentől. Egész egyszerűen csak azért, mert van valami szentnek tűnő gondolatunk, nem vehetjük készpénznek, hogy az Istentől jött. Így böjtben rögtön adja magát a példa, Jézus megkísértésének a története, ami egy nagy böjttel kezdődik. Készül Isten Fiaként küldetése betöltésére. Végig kell gondolnia, hogy mi kell ahhoz, hogy betöltse küldetését. Ehhez nyilván az is kell, hogy felismerjék és elismerjék annak, aki. Megszólal a hang az elméjében: „Ha Isten Fia vagy, változtasd a köveket kenyerekké.” Ez bizony elég meggyőző. „Ha Isten Fia vagy, ugorj le a templom párkányáról, hiszen ígéret van arra, hogy Isten nem engedi, hogy bármi bajod történjen.” Mindezt pedig igazán csak úgy tudod elérni, a világra csak úgy tudod igazán kifejteni azt a hatást, amit szeretnél, ha ezt hatalmi pozícióból teszed. Ülj fel a hatalom csúcsára és minden jót elérhetsz, amit csak akarsz. Ott dolgoznak ezek a gondolatok Jézus elméjében. De tudja, hogy ez a gondolat honnan jött. Amit Száraj és Abrám nem ismert fel.
   Tehát nem minden gondolat jön Istentől – ahogy Jézus tette, nagyon komolyan a kijelentett Ige mérlegére kell tenni a gondolatokat.
2. Ami az adott kultúrában elfogadott, vagy az állam törvényei szerint legális, még egyáltalán nem biztos, hogy Isten törvényeivel is összeegyeztethető. Abrám és Száraj teljesen legális és kulturálisan elfogadott megoldást talált. Ma is nagyon sok mindenről mondhatjuk, hogy teljesen legális, a kultúrában elfogadott, általános, mégis a Krisztusban élve, megértve Isten szándékait vissza kell utasítanunk. Néhány teljesen egyszerű és szinte automatikusan eszünkbe jutó példát mondok:

Elválni a házastárstól és válás után újra házasodni legális és teljesen elfogadott kulturálisan. Jézus azt mondja: „Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.”

Egy nem kívánt terhesség szinte minden további nélkül megszakítható. Ezt teljesen legális és kulturálisan is a többség szemében elfogadott. De egy ártatlan emberi élet teljes mértékben Isten védelme alatt áll, még akkor is, amikor ez az emberi élet még nem bontakozott ki a szemünk előtt.

Amikor a jog nem az igazságot védelmezi, hanem csak a hatalmasoknak biztosít lehetőséget arra, hogy kifosszák a velük szemben kiszolgáltatottakat. Körbe lehet bástyázni törvényekkel, legálissá lehet tenni a becstelenséget. Isten határozott ítéletével kell szembenézni, Ézsaiás kemény prófétai szavai szerint: „Kiirtják mindazokat, akiknek gonoszságon jár az eszük, akik vétkesnek nyilvánítják az embert a peres ügyekben, és tőrbe ejtik, aki feddeni meri őket a kapuban, semmit érő ürüggyel fosztják meg jogától az igazat.”[Ézs 29:20-21]

Isten Krisztusban egy különb utat kínál, a türelemben is megmutatkozó hit útját. Ezt röviden így összegezhetjük:

• Isten ígéretet tesz.
• A hit elhiszi.
• A remény megelőlegezi.
• A türelem várakozik rá.

Gondolj most arra, hogy mi az, amire olyan türelmetlenül vágyakozol? Gyógyulás? Egy szeretted megtérése? És vársz rá már évek óta? Mit tehetsz? Tehetsz bármit is türelmetlenségben, hogy siettesd? Vagy marad a türelem, az imádság és a hűséges tanúságtétel Krisztus szeretetéről? Ragadjuk meg Isten Igéjének útmutatását:

De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.[Zsid 6:11-12]

Ámen.