Igehirdető: Gyimóthy Zsolt

Lekció: Zsolt 105:1-11

Alapige: 1Móz 17:1-8

Énekek:
105 – Adjatok hálát az Istennek
473 – Tisztítsd meg szíved
759 – Új szövetséged elfogadom

A múlt héten úgy kezdtük az istentiszteletet, hogy „Tíz év múlva …” Az első tíz év hiábavalónak érzett várakozása után Abrám és Száraj úgy döntött, hogy a megígért utód kérdését saját kezükbe veszik, igénybe véve a természetes folyamatokat. Meg is született Izmáel, akiről Abrám is, Száraj is, és mindenki más gondolhatta azt, hogy ő a megígért gyermek. Most akár úgy is folytathatnánk: „Újabb tizenhárom év múlva …”, Megszületett Izmáel az ígéret 11. és Abrám 86. évében. Ezután ugrik egy nagyot a történet. Vajon tényleg célba ért-e az ígéret?  – Alapigénk az 1Móz 17:1-8

Amikor Abrám kilencvenkilenc éves volt, megjelent Abrámnak az Úr, és ezt mondta neki: Én vagyok a Mindenható Isten. Járj színem előtt, és légy feddhetetlen! Megajándékozlak szövetségemmel, és nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat. Ekkor Abrám arcra borult, Isten pedig így szólt hozzá: Ez lesz az én szövetségem veled: Sok nép atyja leszel! Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek. Nagyon-nagyon megszaporítom utódaidat, népeket támasztok belőled, királyok származnak tőled. Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel. Mert Istened leszek, és utódaidnak is. Neked és utódaidnak adom a földet, ahol jövevény vagy, Kánaán egész földjét birtokul örökre, és Istenük leszek.

Tizenhárom év

Izmael születése után semmi olyan nem történt Abrám életében, amit Isten Lelke és az Ő tolmácsa Mózes közlésre érdemesnek tartana. Nem rugaszkodunk el a valóságtól, ha azt gondoljuk, hogy Isten ebben az időszakban háttérbe vonult. Isten utoljára akkor nyilatkoztatta ki magát Abrámnak, és beszélt vele, amikor természetfeletti módon szövetséget kötött vele. Ezután gondolta Száraj és Abrám, hogy az ígéret megvalósulhat egy második feleség bevonásával. Isten erre sokáig nem mondott semmit. Abrám pedig gondolhatta, hogy minden rendben. Beteljesült az ígéret, most már megy minden a maga útján, Istennek nincs újabb mondanivalója, megtette, amit kell, innen megy minden magától. Most már meg lehet nyugodni.

Tizenhárom év telt el ebben az álmos nyugalomban, a 99 éves Abrám azonban meglepő élményben részesült – az Úr újra megjelenik neki és kizökkenti ebből az álmos nyugalomból. Emlékezteti arra, hogy mi is történt tizenhárom évvel korábban: „szövetséget kötöttem veled”. Itt az ideje, hogy ezt a szövetségemet, amit neked adtam, beteljesítsem. Előbb azonban megerősíti ezt a szövetséget. Három lépésben történik ez a megerősítés:

1. Bemutatkozik.
2. Új nevet ad Abrámnak
3. És örökre szóló ígéretet ad

Ezek egyike sem hangzott még el ebben a formában, bár Isten korábbi ígéretei csírájában hordozták mindezeket, amelyeket ez a találkozás kibont.

Isten bemutatkozik

Én vagyok a Mindenható Isten.

Amikor ezt olvastam megdöbbenve lapoztam vissza a korábbi részekre és kerestem, hogy Isten miket mondott el magáról Abrámnak. Kiderült a számomra, hogy nem sokat mondott Isten magáról. Abrám csak érzékelte látomásokban Isten jelenlétét, de valójában nem tudta meg azt, hogy kicsoda valójában. Tapasztalt egy természetfeletti megszólítást, és nyilván azt gondolta, hogy valamilyen isten. Egy olyan világban, ahol sok istent imádtak, ez annyira nem lepte meg Abrámot. Úgy gondolta Abrám, hogy az az Isten, aki megszólította őt egy isten a korszak különböző istenei között, akiket az emberek imádtak. Vagy talán éppen egy új isten, akit addig még nem ismertek.

Annyiban különleges volt, hogy a többi istennel ellentétben ez az Isten kinyilatoztatta magát neki, de semmi több. Így indult el hittel Abrám. Nagy dolog ez. Később a Melkisédekkel való találkozásban Melkisédek a Felséges Istent áldja Abrám jelenlétében, ami már arra utaló kifejezés, hogy ez az Abrámot megszólító Isten felette van, nagyobb és erősebb a többi istennél. Itt azonban még erősebb kijelentést ad önmagáról, és direkt módon itt mondja el Abrámnak, hogy kicsoda ő.

A „Mindenható Isten”. Többen ismerhetik abban a formában is, hogy El-Saddaj. A Bibliában itt van az első említése az El-Saddaj-nak. Mit közöl Abrámmal itt Isten, amikor El-Saddajként mutatkozik be? Azt, hogy olyan hatalommal rendelkezik, amivel bármit megtehet – ennek később még lesz jelentősége. Őt az égvilágon nem korlátozza semmi. Nem korlátozhatják természeti erők, nem korlátozhatják természetfeletti hatalmak, ezért aztán végképpen nem korlátozhatják őt földi királyok; sem a fizika, sem a kémia, sem a biológia nem vethet gátat Isten erejének. Még azok is Őt szolgálják.

Itt azért képet kapunk Abrám hitéről. Abrám hitt az Úrnak, hittel indult el a szavára. De még nem ismerte azt az Istent, akit semmi sem korlátozhat, akinek ereje mindent áthat. Ha megnézzük az ókor hiedelemvilágának isteneit, akkor azt látjuk, hogy ezek az istenek bár nagyobb hatalommal rendelkeznek mint az emberek, és képesek – legalábbis a pogány hiedelmek szerint – felülről befolyásolni az emberi sorsokat, de messze nem korlátlan a hatalmuk. Isten ezzel kijelenti Abrámnak, hogy ő teljesen más, össze sem lehet hasonlítani ezekkel az istenekkel – amelyekről a kijelentés későbbi szakaszában egyértelművé teszi, hogy nem is létező istenek, csak az ember bálványgyártó lelkének alkotásai.

Az El-Saddaj azonban mélyebb és gazdagabb jelentéssel bír. Az eredeti héber szó jelentésében benne van, hogy „mindenre elég”, „teljesen elég”.

Miért ez a bemutatkozás? Mert Abrámról az derül ki, hogy Isten nem volt elég mindenre. Abrám úgy gondolta, hogy neki be kell segítenie Istennek. Nem elég az ereje, hogy a feleségével utódot nemzzenek. Istent nyilván korlátozza az emberi életkor. Ha Abrámé nem is, de Szárajé bizonyosan. Azért mindent ő sem tehet meg. Nos, az El-Saddaj-nak elégnek kell lennie Abrám számára. Ezt hallva Abrám leborul Isten előtt.

Vajon hányszor kell szembesülnünk azzal, hogy Isten nem elég nekünk? Hogy fontosabbak az ajándékai, mint ő maga. Vajon miért kell Abrámnak 25 évet várnia az ígéretre? Mert pontosan ezt kell megtanulnia: az El-Saddaj elég. És ha ő ígéretet tett, akkor az az ígéret meg fog valósulni, nincs szükség hozzá semmilyen emberi ügyeskedésre – ezt jelenti az El-Saddaj, akivel Abrám így szembesül.

Amikor Pál könyörgött azért, hogy Isten húzza ki a tövist a testéből; hogy ez valamilyen testi gyengeség volt, amiről úgy gondolta, hogy hátráltatja a szolgálatát, vagy az üldözői kellemetlenkedtek a számára, arról vannak viták, de egy biztos: Pál úgy érezte, hogy nem tud elég hatékonyan szolgálni Krisztusnak. Nem tudja annyira hatékonyan képviselni Isten dicsőségét, mint szeretné. Ezt gondolta Pál, de mennyire máshogy gondolta Krisztus, aki háromszori nagy könyögés után azt mondta Pálnak:

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. [2Kor 12:9]

Hogy miért mondta ezt Pálnak? Pál úgy értette meg: „hogy el ne bizakodjam”. Hogy megértse az Isten dicsőségének szolgálatában minden dicsőség Istent illeti meg. Hogy Istent semmi nem akadályozza abban, hogy dicsőségét munkálja az emberek között. Semmilyen gyengeség. Vajon elég-e Isten kegyelme? Elég-e az a kegyelem, amit Krisztusban kínál fel mindannyiunknak az El-Saddaj, akié minden hatalom a mennyen és a földön.

Nagyon sok hívő embert ér el életének egy bizonyos pontján Istennek ez az Igéje. Gondolj most arra, hogy amikor ez az Ige elért téged, akkor milyen helyzetben lett számodra valósággá azt, hogy Istened kegyelme ténylegesen elég a vigasztalásra, a gyógyulásra, a megújulásra. Mikor állt eléd úgy az El-Saddaj, a Mindenható és Mindenre Elég Isten, hogy elég neked az én kegyelmem? Isten Abrám elhívása után 24 évvel úgy mutatkozik be: Én vagyok az El-Saddaj, a Mindenható és Mindenre elég Isten. Ez előtt az Isten pedig mi mást tehetnénk, mint hogy leborulunk, ahogy Abrám tette.

Az új név – Ábrahám

Miután Isten bemutatkozott Abrámnak egy számára új néven, szövetsége megerősítéseként új nevet ad neki.

Sok nép atyja leszel!  Nem neveznek többé Abrámnak, hanem Ábrahám lesz a neved, mert sok nép atyjává teszlek.

Talán mindenkinek feltűnt, hogy az ősatyát eddig Abrámnak neveztem, a feleségét Szárajnak, holott Ábrahámként és Sáraként szoktuk őket hívni. Életük nagy részében így hívták őket.

Isten azonban új nevet ad nekik. Az eddigi Abrám, akinek a neve „felmagasztalt atya” volt, Ábrahám lett, aminek a jelentése az, hogy sok nép atyja. Elmondja Isten Ábrahámnak, hogy sok nép atyja leszel. Nem egyszerűen nagy lesz utódaid száma, akik vér szerint tőled tudják levezetni a származásukat, hanem ősatyaságod áldása sok népre fog kiáradni, sőt a föld minden népeire átárad ez az áldás az utódodon keresztül.

De most maradjunk az új név jelentőségénél. A Biblia világában mindig az apa ad nevet a gyermeknek, amelyben megfogalmazza a hitvallását, valamint a lelki reménységét a gyermekkel kapcsolatban. A név egyben áldás is. Itt Isten atyai fennhatóságát gyakorolja Ábrahámmal szemben. Az új név új élet ígéretét is magában hordozza. Ábrahámnak el kell hagynia a régi életét, amit még a Tárétól kapott neve fejez ki, hogy Istennel megerősített szövetségben új életben járjon, amit az Istentől kapott új neve fejez ki.

Jézus pontosan ezért adott új nevet az elhívott apostoloknak. Nem tudjuk mindegyikről, hogy volt-e régi neve, de biztosan tudjuk azt, hogy Péter neve eredetileg Simon volt, Mátéé Lévi, sőt később Pálé Saul. Én valószínűnek tartom, hogy minden tanítványnak volt valami régi neve és mi a többségüknél csak az újat ismerjük.

Azután a keresztyénség során sokáig élt az a gyakorlat, amikor valaki megtért és megkeresztelkedett, akkor új nevet kapott. Ez különösen az első időszakban volt jelentős, amikor sok embernek a neve valamilyen pogány istenséghez kapcsolódott, és a megkeresztélésével ezt a régi istenséget tagadta meg azzal, hogy új nevet kapott, amely sokkal inkább Krisztushoz kötötte őt.

Aztán ez a gyakorlat szépen lassan elkopott. A keresztyén kultúrában a szülők eleve valamilyen keresztyénnek tekinthető nevet adtak a gyermeknek; manapság pedig szinte teljesen eltűnt a tudatos és lelki választás a legtöbb embernél. Úgy adnak a gyermekeiknek nevet, hogy mi az, ami tetszik, mi az, ami divatos, vagy mi az, ami egyedi és különleges. És hogy hova jutunk? Minden évben a Nyelvtudományi Központ ismertetni szokta a legfurcsább új névkérelmeket. Ebből tavaly kiugrik kilóg a mezőnyből, hogy valaki Kolbász-nak szerette volna anyakönyveztetni a fiát. Nem tudni, hogy lesz a kisfiúból valamikor kis Kolbász, mert fél év után újra be lehet adni a kérelmet.

Mennyire más, amikor Isten ad nevet, ami az életünkben Őt emeli fel. Az Ő ígéretét hordozza és Őrá emlékeztet és az Ő fennhatósága alá von be. Lehet, hogy ma már az új név gyakorlata kikopott, de vagy egy ígéretünk, hogy Istentől kapunk egy új nevet, amit a mennyben fogunk viselni. Erről a Jelenések könyve beszél nekünk:

Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja. [Jel 2:17]

Ez pedig semmi mást nem jelenet, mint azt, hogy Isten kegyelmes fennhatósága és dicsősége maradéktalanul teljesedik ki az életünkben.

Örökre szól

Ezért köt Isten Ábrahámmal és velünk örökre szóló szövetséget.

Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel.

Istennél az örök valóban örök. Nemcsak nagyon sokáig tartó. Azt az ígéretet hordozza ez a számunkra, hogy ez a szövetség túlnyúlik nemcsak a földi halálunkon, hanem még a jelenlegi világ megszűnésén is. Jézus azt mondja a visszajövetelével kapcsolatban, hogy az ő eljövetele elhozza a most általunk ismert világ végét, elmúlik az ég és a föld [Mt 24:35]. De beszédei nem fognak elmúlni, mert azok Lélek és élet. És éltetik mindazokat, akiknek új életet adott.

Isten így erősíti meg a szövetségét Ábrahámmal tizenhárom év után.

1. Teljesebben mutatkozik be Istennek, mint El-Saddaj, a Mindenható és mindenre elég Isten. Számunkra az üdvösségre elég név, ami adatott a Krisztusé, aki nélkül nem juthatunk üdvösségre.
2. Új nevet, az Ábrahám nevet adja neki, amivel kinyilvánítja fennhatóságát Ábrahám új élete fölött. Ugyanígy nyilvánítja ki fennhatóságát fölöttünk Krisztusban, mígnem a mennyben mindannyian kapunk egy új nevet Istentől.
3. Végül kinyilvánítja, hogy a szövetség örökre szól. Nemcsak egy bizonyos időre, hanem múlhatatlanul örökre, ami túléli még a mostani eget és földet. Ez alapján kötött velünk egy új szövetséget Krisztusban. Mert az Ige szava, ami Ábrahámot megszólította neked személyesen is érvényes ígéret:

Örök szövetségre lépek veled.

A szövetség megerősítésének van még egy negyedik jele – a szövetség jele, de erről a jövő héten lesz szó.

Ámen.