Alapige: Mk 2:13-17
Azután ismét kiment a tenger mellé, az egész sokaság pedig odament hozzá, és tanította őket. Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt. És történt, hogy mikor Lévi házában az asztalnál ült, sok vámszedő és bűnös is odatelepedett Jézus és a tanítványai mellé, mivel sokan voltak, és követték őt. Amint a farizeusok közül való írástudók látták, hogy bűnösökkel és vámszedőkkel eszik együtt, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik együtt a vámszedőkkel és bűnösökkel? Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
Lévi – azaz Máté – elhívásának története közvetlenül a béna meggyógyításának történetét követi. (Mindhárom szinoptikus evangéliumban). Kapcsolódik is hozzá. A béna meggyógyítása történetének középpontjában nem a gyógyulás áll, hanem annak bizonyítása, hogy Jézus isteni felhatalmazással, isteni hatalommal bír arra, hogy megbocsássa a bűnöket, és bizonyítsa bocsánatának az erejét.
Mai szakaszunkban miután a Galileai-tenger partján tanította azokat az embereket, akik vették maguknak a fáradságot, hogy odamenjenek hozzá meghallgatni őt; mentek, mert szerették volna meghallgatni a tanítását, Jézus kilép hallgatói köréből és egyetlen embert szólít meg. Ő történetesen egy éppen a munkáját végző vámszedő volt. Olyan ember, akit a munkájáért megvetettek. A vallásos emberek Isten előtt bűnösöknek tartották őket: becsületes és tisztességes vámszedő nincs. Igazuk is volt. A vámszedői tevékenység nem foglalta magában a tisztesség és becsületesség erényét. Jézus pont egy vámszedőt szúrt ki magának.
Mit látott meg? Meglátott egy embert, akinek orvosra volt szüksége. Egy bűnöst, akinek szüksége volt megszólításra és meghívásra az Isten országába. Jézus pedig nem akadályozta meg Lévi állapota abban, hogy odalépjen hozzá és meghívja! Sőt világosan megmondja, hogy éppen őt, éppen az ilyeneket kereste.
Kövess engem! – szólt a meghívás, amely megnyitotta Lévi fülét és szívét. Megértette, hogy neki, a bűnösnek megnyílt az út a bűnbocsánat és egy gyökeresen más élet felé. Felkelve ezért elindult. Kiderül, nem minden bűnös érzi jól magát a bűnében – csak addig, amíg nincs előtte más perspektíva, mi mást választhatna? Meghívás nélkül ki sem derül. Lévi pedig felkelve elindult Jézus után, megszégyenítve ezzel azokat, akik jól látták ugyan, hogy bűnös, de Jézuson kívül senki sem volt hajlandó a számára kiutat mutatni a szabadító Istenhez.
Ez a csoda történik meg minden alkalommal, amikor a sokaságból, akik hallgatják Jézus tanítását, éppen téged szólít, szólított meg a hívás: „Kövess engem!”
Imádkozzunk (az ének szavaival 290)
„Vezess Jézusunk, Véled indulunk.
Küzdelemre hív az élet,
Hadd kövessünk benne téged;
Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.