Alapige: Mk 3:7-12
Jézus pedig tanítványaival együtt elvonult a tenger mellé, ahová nagy sokaság követte Galileából; valamint Júdeából és Jeruzsálemből, sőt Idumeából, a Jordánon túlról, Tírusz és Szidón környékéről is nagy sokaság ment hozzá, amikor hallottak arról, milyen nagy dolgokat visz véghez. Jézus pedig szólt tanítványainak: legyen készen számára egy csónak a sokaság miatt, hogy ne tolongjanak körülötte. Mert sok embert meggyógyított, úgyhogy akinek valami baja volt, megrohanta őt, hogy megérinthesse. A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban ezt erélyesen megtiltotta nekik, nehogy felfedjék kilétét.
Szokták mondani, hogy ha valakiről még az ellensége is jót mond, annak igaznak kell lennie. Mai szakaszunk végén azzal a különleges jelenséggel találkozunk, hogy a tisztátalan lelkek borultak le Jézus előtt és kiáltozták, hogy „Te vagy az Isten Fia!” Ezzel azért már lehetne kezdeni valamit, hiszen kell-e ennél erősebb bizonyíték arra, hogy kicsoda Jézus valójában, mint az, hogy még a szellemvilágban található ellenségei is bizonyságot tesznek róla; még ha abból a kényszerből is, hogy nem bírják elviselni a közelségét.
Jézus mégis elhallgattatta őket, nem akarta, hogy az emberek ilyen úton halljanak róla. Miért? Azért, mert bár Jézus sokszor bizonyította, hogy ő az emberi testbe öltözött Isten, hogy ő szabadítóként jött a földre, mégsem akarja azt, hogy a belé vetett hitünket ezekre akarjuk alapozni. A jelekre és csodákra alapozó hitnek ugyanis van egy olyan vonása, hogy sosem tud megelégedni, mindig újabb és újabb jeleket követel, újra és újra megéhezik; újra csak követelőzik, annak hiányában pedig elesik, mint Izrael a pusztában.
Jézus a belé vetet hitünknek sokkal szilárdabb és maradandóbb alapot akar adni. Nem a csodákra és a jelekre, hanem az ő halálára és feltámadására épülő hitet.
Ellenségei a kereszten is kihívják őt: „mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, és szállj le a keresztről!”[Mt 27:40] Volt ott azonban egy ember – a kivégzést felügyelő százados –, akiről azt olvassuk, hogy amikor látta, hogy Jézus „így lehelte ki lelkét” azt mondta: „Bizony ez az ember Isten Fia volt!”[Mk 15:39]
Lássuk csak kit is hirdet Pál apostol? Elsősorban nem a csodák és jelek Jézusát, hanem „mi a megfeszített Krisztust hirdetjük”[1Kor 1:23] – mondja. Mert „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel.”
Imádkozzunk (az ének szavaival 485)
„Engem ily nagy szerelmedből,
Végy hozzád szent kegyelmedből,
Vegyek erőt keresztedből,
És végbúcsút bűneimtől.
Jézus engedd hozzád térnem,
Veled halnom, veled élnem.”