Alapige: Mk 8:34-38

Ekkor magához hívta a sokaságot tanítványaival együtt, és ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”

Arról szeretnék ma beszélni, hogy Jézus vajon az ő követésének miért egy kivégzési eszközt – a keresztet, annak a felvételét tette az ő követésének szimbólumává.

Az ókori ember, amikor hallotta Jézusnak ezt a képes beszédét, az a kép jelent meg a szemei előtt, amikor egy súlyos bűnökért – gyilkosságért, lázadásért – elítélt bűnözőt kísértek a vesztőhelyre. Az az ember biztos nem önszántából vitte magával a keresztjét, nem felvette, hanem rákényszerítették, hogy vigye, hogy majd azután azon kivégezzék. Itt azonban Jézus arról beszél, hogy csak úgy tudjuk őt követni, ha saját, tudatos, szabad döntésünkkel azt a keresztet a vállunkra vesszük. Hol van ebben a szabadság, hol van ebben az én döntésem?

Jézus döntése

Először nézzünk Jézusra! Előtte arról beszélt, hogy neki azért kell Jeruzsálembe mennie, hogy ott szenvedjen, elvettessen és végül megölessen, de kivégzése után a harmadik napon bizony fel kell támadnia.

Jézus tudta, hogy mi vár rá. Tudta, hogy őt az evangéliumért, az Atya szeretetének a jó híréért kitaszítják, megkínozzák és megölik. De azt is tudta, hogy csak ez az egyetlen útja és módja van annak, hogy elkészítse számunkra a megváltás útját és megnyissa előttünk az örök életre vezető utat. Minden egyes lépése ezen az úton az ő szabad döntése volt. Szabad döntése volt az, hogy engedte, hogy elfogják a Gecsemáné kertben. Szabad döntése volt, hogy állta a köpéseket és az ütéseket, szabad döntése volt, hogy végigszenvedje Pilátus korbácsolását, a római katonák gyalázkodását, az út mentén a gonosz tömeg gúnyolódását, végül a gúny és kínzás közepette ott maradjon fönn a kereszten.

Jézus azt is világossá tette, hogy ezt a folyamatot van hatalma bármikor megszakítani. Bármikor harcba hívhatja Isten angyalseregeit, hogy harcoljanak érte és megszabadítsák. Jézus minden egyes lépésével, amit megtett a vállán a kereszttel, meghozta érted azt a döntést, hogy végigmegy az úton.

Jézus, amikor a keresztfelvétel döntéséről beszél, akkor egy olyan útról beszél, amit ő végigjárt – nem tehetetlenül végigverték rajta, hanem hagyta, hogy végigverjék rajta, mindezt a mi megváltásunkért.

Döntés mellette

Jézus azt mondja, hogy aki mellette dönt, ha valaki utána akar menni, annak azt a döntést kell meghoznia, hogy felveszi a saját keresztjét. A keresztyénség történetében ez nagyon sokféle dolgot jelentett. Volt, amikor a Krisztus melletti kiállás tényleges keresztrefeszítést jelentett. A világ még azt is felkínálta a keresztyéneknek, hogy ezt elkerüljék. Mit vallasz Jézusról? Mondd, hogy „Jézus átkozott!” és mehetsz. Mondd, hogy „Jézus ÚR!” és véged. Volt, aki kitartott amellett, hogy Jézus Úr. Volt, aki azt mondta: nekem ennyit nem ér és inkább azt mondta: „Jézus átkozott”.

Jézus világosan előre megmondta: aki azt mondja Jézus Úr, az megmenti az életét, mert ő megszabadította a bűntől és a haláltól. Aki pedig azt mondja „Jézus átkozott” – az hasonlóan jár ahhoz, amit Ámósz próféta mond:

Olyan lesz, mint mikor valaki oroszlán elől fut, és medve támad rá, vagy bemegy a házba, kezével a falhoz támaszkodik, és kígyó marja meg. [Ámósz 5:19]

Azt hiszi megmenekült, de végül veszendőbe megy az élete. Még úgy is gondolhatja, hogy megnyerte a világot.

Ma is erről vallunk – nem csak pont a mai napon – hanem jelen korunkban. Jézus Úr vagy Jézus átkozott. Erről pedig árulkodik az, hogy felvesszük-e a keresztünket. Megtagadjuk-e magunkat?

Csak röviden az önmegtagadásról, ami képessé tesz a keresztfelvételre. Vannak természetes késztetéseink. Ha megsértenek haragszunk. Ha bántanak visszavágunk. Ha gyűlölnek gyűlölünk. A bukott, megítélt világban ez a normális. Az önmagát megtagadó ember ezzel ellentétesen cselekszik. Jézus azt mondja:

Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. [Mt 5:38-39]

Azt is mondja:

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük, mert ez a törvény, és ezt tanítják a próféták.” [Mt 7:12]

Azt is mondja, hogy az életeteket ne az aggodalom és a félelem irányítsa, hanem a mennyei Atyába vetett feltétlen bizalom.

De ezek olyan útmutatások, amelyek teljesen idegenek a született természetünktől. A született természetünkkel csak annak a természetnek a késztetéseit tudjuk tenni, ami egyre távolabb és távolabb visz Istentől – „hacsak a Szentlélek újjá nem szül bennünket.” – ahogy tanultuk.

Döntéseitek

Tulajdonképpen számotokra a mai nap – és a jövő hét vasárnap – egy döntéssorozat nagy állomása. Hiszen úgy döntöttetek, hogy csütörtök délutánonként eljöttök a konfirmációi órára. Úgy döntöttetek, hogy a feladott kérdéseket megtanuljátok, a kiadott házi dolgozatokat megírjátok. Nem mintha ebben nem kellett volna néha erőteljesen is noszogatni benneteket, de mégis úgy döntöttetek, hogy nem hagyjátok abba. Ennek az eredménye az, hogy itt vagytok. Lehet, hogy sokszor kényszernek éreztétek, elvárásoknak kellett megfelelnetek. Remélem a végső eredmény mégis örömmel tölt el benneteket.

Amikor én konfirmáltam azt a külső kényszer szülte. Nem szerettem. Nem a családom várta el, mert nem keresztyén családban nőttem fel. Végül engedtem a kényszernek, de utáltam minden percét. Dönthettem volna persze másként, de mégis végigcsináltam. De utána azt mondtam, ennyi elég. Nem kell többet.

De később mégis életem egyik legjobb döntésének bizonyult. Jézus nem felejtette el és másfél évvel később utolért, hogy azt a fogadalmat, amit a konfirmációmkor meghoztam, váltsam életre vele együtt és legyek a követője.

Jézus most is arra hív: azok a döntések, amelyeket a konfirmációhoz vezető úton tettetek érjenek meg a döntéssé: Jézussal akarod élni az életedet, ehhez vállalod önmagad megtagadását és a kereszt felvételét.