Lekció: Mt 25:1-13
Alapige: Mt 25:11-12
Énekek:
116 – Szeretem és áldom az Úr Istent
666 – Örök élet reggele
205 – Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr
845 – Tégy, Uram, engem áldássá!
Jézus azt követően, hogy utoljára jött ki a jeruzsálemi templomból, és nem tanította ott soha többé [vö. Mt 24:1] a sokaságot, az utolsó vacsoráig tartó időszakot már csak tanítványai körében töltötte és beszélt nekik a visszajöveteléről. A második eljövetelről. A tanítványok ezt nyilván még nem tudják jól érteni, mert Jézus amikor beszélt a haláláról és a feltámadásáról, a halála kétségbe ejtette őket, a feltámadása pedig teljesen érthetetlen volt a számukra. Tehát úgy beszél Jézus a második eljövetelről, hogy a tanítványok számára ennek a titka majd csak feltámadása és a Szentlélek eljövetele után lepleződik le és válik a hitük alapvető részévé.
Ezek között a tanítások között található a tíz szűz példázata. Ezt hallottuk a felolvasásban. Jézus második eljöveteléről itt Máté evangéliumában négy példázatot mondott el: az okos és gonosz szolga példázatát, a tíz szűz példázatát, a talentumok példázatát, a juhok és kecskék szétválasztásának példázatát. Ezek mind nagyon drámai példázatok, többek között azért is mert mindegyik nemcsak a mennyek országa eljövetelének az örömét mutatja be, hanem Jézus követői számára mindegyikben megfogalmaz egy nagy figyelmeztetést is.
Ebben a példázatban Jézus önmagát egy vőlegényhez hasonlítja, követőit pedig tíz koszorúslányhoz, akik arra készülnek, hogy fáklyás tánccal köszöntsék az ifjú feleséggel hazatérő vőlegényt, hogy megünnepeljék esküvőjüket. Szépen fel is készültek ezek a koszorúslányok a vőlegény fogadására a lámpásaikkal. De öten a tízből nem készültek fel arra, hogy késni fog a vőlegény és nem vittek magukkal tartalék olajat. A vőlegény hosszas késlekedése miatt elfogyott az olajuk és az öt okosnál lévő olajmennyiség nem lett volna elég mind a tízüknek. Ezért kénytelenek voltak megpróbálni olajat szerezni, de amikor visszatértek, az ajtót zárva találták, a vőlegény pedig nem is engedte be őket, egyszerűen megtagadta őket.
A példázatnak ezt a végét szeretném most előttetek kiemelni és erről beszélni. Alapigénk a Mt 25:11-12
Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk! Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.
A mai igehirdetésünk címe: Később vagy későn?
Máté úgy fogalmaz: „később megérkezett a többi szűz is …” Ez a később azonban nem pusztán egy kis késéről tanúskodik, hanem a túl későről. Amiről az öt szűz úgy gondolta később – az túl késő lett a számukra.
Az ördögnek nagyon sok rafinált kísértése van. Isten gyermekei számára azt gondolom, hogy a nyilvánvaló bűnre kísértés – ha okoz is gondot – de messze nem okoz akkora nehézséget, mint ezek a nagyon finom, rafinált kísértések.
Az egyik ilyen rafinált kísértés: „nem kell azonnal, ráérsz később”.
A megtéréssel kapcsolatban
Először beszéljünk erről a megtéréssel kapcsolatban.
Jézus hívása egészen világos:
Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban. [Mk 1:15]
Ha megfigyeljük Márk evangéliumát, akkor ez az első, amit az evangéliumi leírásban Jézus mond. Mindent ezzel kezd. Eljött az idő, közel jött az Isten országa: erre egyetlen jó válasz létezik: térjetek meg és higgyetek az evangélium alapján.
Azaz higgyetek Jézusban, mint életetek megváltójában. Higgyetek Jézusban, aki mennyei dicsőségéről lemondva azért üresítette meg önmagát, hogy helyettetek haljon meg engesztelő áldozatként a bűneitekért a kereszten. Higgyetek Jézusban, aki ha meg is halt, a halál nem győzhette le őt. Feltámadt a halálból és a mennybe ment, hogy uralkodjon a mennyen és földön; és a benne való hit által élő uratok legyen, vele kapcsolatban és közösségben éljetek, hogy így
„Vezessen az égbe föl
Irgalomnak napvilága,
Könnyek gyászos völgyiből,
Üdvösségnek szép honába,
Hol az üdv és béke majd egyre tart.”
És amikor valakit elkezdenek foglalkoztatni az örök kérdések – amelyek túl vannak a mit együnk, mit igyunk, mit vegyünk fel, hol lakjunk, hova menjünk nyaralni, merre tanuljon tovább a gyerek – és elkezd vonzódni Isten iránt és megszólítja az evangélium, és elkezd érlelődni a szívében, hogy teljesen átadja az életét a teremtő és megváltó, szerető mennyei Atyának, akkor rögtön ott terem az ördög. Ne gondoljuk, hogy nem. Ilyen vagy olyan formában, de rögtön ott van. És ha nem sikerül visszarángatni őt az ilyen dőre gondolatoktól az ún. „valóságba”, akkor legalább azt igyekszik elérni, hogy „igen, a lelki dolgok fontosak, a megtérés fontos, de ráér később, hiszen olyan szép az élet, minek elrontani ilyen dolgokkal most még, hogy Jézus követés, az Atya akaratának való engedelmeskedés, lelki növekedés, szent élet, igehallgatás, keresztyén közösség.” Jó lesz az később is.
És hogy mennyire rafinált: odamutat a kereszten megtérő latorra és azt mondja: látod, ő is az utolsó pillanatban tért meg, és még aznap a paradicsomba került. [vö. Lk 23:43]
Mindig beleborzongok, ha valaki ezt a jelenetet így alkalmazza. Mert ha valaki jobban belegondol, akkor ő hova halogatott volna tovább. Neki az volt az egyetlen lehetősége – legalábbis az evangéliumok nem tudnak semmilyen korábbi lehetőségről. Mire várt volna? Azt ragadta meg, ami adatott neki. Nem egészen úgy reagált erre, ahogy a Lator c. olasz filmben, ahogy a lator erre azt válaszolta Jézusnak: „Köszönöm uram, nekem nem sürgős!” El tudjuk képzelni ezt? Nyilván nem. Mégis hányszor hagyjuk magunkkal elhitetni: „Köszönöm uram, nekem nem sürgős”.
Jézus azt mondja:
Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.
A Hegyi Beszédből ismerjük a szoros kapu, keskeny út példáját. Lukács is említi, méghozzá sokkal sürgetőbb, megtérésre hívó formában mint Máté. Hasonló következtetést fűz hozzá, mint amit mostani példázatunkban és alapigénkben olvasunk:
Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. [Lk 13:24-25]
A kérdés: később vagy későn? Vigyázz, a később, nehogy késő legyen.
A hitbeli készültséggel kapcsolatban
Ezt a megtérésről mindenképpen el kellett mondanom, de ha jobban megnézzük akkor Jézus ezt a példázatot nem is megtérésről mondta el. Itt azokat a hívőket figyelmezteti Jézus, akik már a követőinek vallják magukat.
Én hiszem az elveszíthetetlen üdvösség keresztyén tanítását. Hiszem azt, hogy akik igaz hit által beoltattak a Krisztusba, azok elveszíthetetlen üdvösséggel rendelkeznek. De akkor hova tegyük ezeket a figyelmeztetéseket – vigyázz, ha nem állsz készen, zárt ajtót találsz magad előtt, amikor bemennél a mennyei örömbe. Vajon nem ellentmondás ez? Vagy ha nem az, mégis hogyan oldhatjuk fel a feszültséget?
Jézus igazából attól akar óvni bennünket, hogy hamis bizonyosságba ringassuk magunkat. Például a megtéréssel kapcsolatban.
Mert a megtérés élménye nem azonos magával a megtéréssel. Ahol a megtéréssel nem egy lelki növekedés kezdődik el a Krisztus szentségében – lehet, hogy beszélhetünk megtérés-élményről, de vajon beszélhetünk-e megtérésről?
- ahol nem következik be gyökeres életfordulat a gondolkodásmódban
- ahol nem következik be radikális kapcsolatváltozás Istennel és a világgal kapcsolatban: elfordulás a világtól és odafordulás Istenhez
- ahol a döntéseket nem a Szentlélek és az Ige vezeti, hanem az indulatok, vágyak és érzések
- ahol az ember a maga dicsősége helyett nem kezdi el keresni egyre mélyebben Isten dicsőségét
- ahol az ember nem keresi szenvedélyesen Krisztus szavát
Ott lehet, hogy volt valami megtérés-élmény, de igenis őszintén fel kell tenni a kérdést: ez a megtérés-élmény megtérésre is vezetett? Vagy puszta élmény maradt? Nagyon hasznosnak tartom a Heidelbergi Káté megtérésről adott tanítását, ahol nem esik szó megtérés-élményről, de szó esik a megtérésről. Négy kérdésben dolgozza fel a megtérést:
88. Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése?
Kettőből: az óember megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből.
89. Mi az óember megöldöklése?
Az, hogy a bűneinket szívből fájlaljuk, egyre jobban gyűlöljük és kerüljük azokat.
90. Mi az új ember megelevenítése?
Istenben való szívbeli öröm Krisztus által, és az Isten akarata szerinti jó cselekedetekben gyönyörködő szeretet.
91. Melyek a jó cselekedetek?
Csak azok, amelyek igaz hitből fakadnak, Isten törvényének megfelelnek és az ő dicsőségére történnek; nem pedig azok, amiket mi tartunk jónak, vagy amelyek emberi meghagyáson alapulnak.
Még egyszer mondom: a tíz szűz nem a hívők és hitetlenek közötti különbséget, hanem Krisztus eljövetelére felkészült és a fel nem készült hívők közötti különbséget mutatja be. Ha az előbbi megközelítéssel alkalmazzuk, akkor valahogy úgy fogalmazhatjuk meg: a megtérésen átment és a megtérés-élménnyel rendelkezők közötti különbséget mutatja be.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne legyen megtérés-élményünk; de az megtérés is legyen, ne legyen csonkán, pusztán egy élmény.
Mert a megtérés után sem hagy fel az ördög a rafinált kísértéseivel. Hasonló halogató kísértésekkel, mint a megtérés előtt.
Az ördögnek az egyik általános és rafinált módszere itt is nagyon hatékony. Ha nem tudod őt távol tartani a megtéréstől, akkor tedd elfoglalttá. Ne érjen rá igét olvasni reggel – legfeljebb a lelkiismerete megnyugtatására csak úgy kutyafuttában, mint amikor beugrik a pékhez és még útközben a zacskóból bekapkodja. Nem legyen lelkiereje igét olvasni este. Semmi ideje ne maradjon találkozni a testvéreivel, és lehetőleg legyen annyi elfoglaltsága, hogy még vasárnap se érjen rá leülni az Úr lábaihoz.
Vagy. Megértetted, hogy valamiben meg kell újulnod? Annyi minden visszatart ettől. Még annyi mindent el kell végezned. Később. De a később nem lesz-e későn? Ahogy a buta koszorúslányok kapkodnak a vőlegény érkezésekor, amiről ők úgy érzik, hogy később érkeznek, de a vőlegény világossá teszi, hogy túl későn érkeztek:
Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.
Érdemes-e vajon halogatni a megszentelődést, a Krisztusnak való engedelmességet, a bűneinket szívből fájlalni és azokat egyre jobban kerülni? Érdemes-e halogatni az Isten akarata szerinti jócselekedetekben gyönyörködő szeretetet? Érdemes-e halogatni a tanítványi közösséghez való tartozást, az Igével való lelki táplálkozást egyénileg a Biblián keresztül és közösségben istentiszteleten és kiscsoportban? Vajon nem ezek készítenek-e fel a Krisztus második eljövetelére? A példázat azt mutatja be: a később érkezők későn érkezők.
Még ifjúságis koromban a kezembe került egy kis traktátus, ami mélyen megérintett. Sokáig kerestem, érdeklődtem, hogy ismeri-e valaki, végül sikerült szert tennem egy példányra. A Keresztkérdések sorozatra csináltam belőle egy kisfilmet. Azóta régen terveztem, hogy egy kicsit frissebb változatot készítek belőle. Ez mára el is készült, szeretném bemutatni nektek. Mindössze egy perc és a régi traktátus gondolatait viszi végig.
Később vagy későn? Nincs is különbség a példázat szerint. Ezért szól az evangélium, ezért szól Krisztus Igéje, hogy ne legyen később későn.
Ámen.