Lekció: Mt 27:62-66
Alapige: Mt 28:11-15
Énekek: 19. 505. 268. 728.
„Van az a pénz …” – szokták mondani és általában valahogy így folytatódik
- „… amiért megéri lemenni kutyába.”
- „… amiért elárulja a barátait, szövetségeseit, hazáját.”
- „… amiért eladja az anyját.”
- „… amiért érdemes meghamisítani az igazságot.”
- „… amiért lepaktáljon az ördöggel és eladja a saját lelkét is.”
És sokszor látjuk, hogy „tényleg van az a pénz.” Mai üzenetünk egy ilyen történetre épül és nem, nem Júdásról lesz szó. Vannak mások is.
Jézus feltámadás után vagyunk a napi igék olvasása során és ma azt nézzük meg, hogy milyen utóélete van Jézus feltámadásának a világban. Ezt a történetet csak Máté osztja meg velünk az evangéliumban. Alapigénk: Mt 28:11-15
11Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. 12Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak, 13és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. 14És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból. 15Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.
A négy evangélistából három – Márk, Lukács és János – a Jézus feltámadása körüli, illetve főleg utáni események közül csak azzal foglalkozik, hogy ez milyen hatással van Jézus követőire, az asszonyokra és a tanítványokra. Hogyan jutnak el a hitetlenségből a hitre, hogy változnak a félelmeik örömmé; Jézus hogyan jelenik meg nekik és hogyan bizonyítja jelenlétével, hogy ő él. Máté azonban teljesen máshogy keretezi Jézus feltámadását. Ő két nagyon sötét, hitetlenséggel reagáló történet közé helyezi be a feltámadást, mint egy nagy magányos hegyet.
A feltámadás előtt
Az első történet, amit felolvastam, Jézus halála után, de még a feltámadása előtt történik, Jézus halálának és temetésének estéjén másnapján, szombaton. Azt olvastuk, hogy a főpapok és a farizeusok Pilátusnál gyülekeztek össze és azt kérték Pilátustól, hogy őriztesse a sírt, amit Pilátus ugyan elég ingerülten, de engedélyez nekik. Arra hivatkoznak, amit Jézus maga is többször elmondott, hogy fel fog támadni a halála utáni harmadik napon. Azt feltételezik, hogy arra készítette fel a tanítványait, hogy lopják majd el a holttestet és utána állítsák azt, hogy Jézus feltámadt a halálból.
Két dolgot bizonyosan leszűrhetünk ebből:
- Ők tanúi voltak Jézus halálának és biztosak voltak abban, hogy Jézus meghalt. Jézus ellenségeinek tehát semmi kétsége nincs afelől, hogy Jézus ténylegesen meghalt. Ez egy nagyon fontos közvetett megerősítés arról, hogy Jézus ténylegesen feltámadt a halálból, hiszen ha valóságos volt a halála, akkor a feltámadásának is valóságosnak kell lennie.
- A másik, amiről meg voltak győződve, hogy Jézus nem támadhat fel. Ő egy csaló. Lényegében minden valóságos korábbi korábbi jelét Jézusnak tagadták, aminek maguk is tanúi voltak: csalás volt a béna talpra állítása, a vakok szemeinek megnyitása, a leprások megtisztítása, a kenyerek megsokasítása, a halottak feltámasztása. De még súlyosabb a helyzet. Nemcsak Jézust tagadták meg ezzel, hanem Isten Igéjét is megtagadták, a legnagyobbnak tartott prófétáikat, Mózest és Illést is, akiket Isten maga is felhatalmazott időnként hatalmának jeleivel, Illés és Elizeus próféta még halottakat is támasztott fel. [vö. 1Kir 17:22; 2Kir 4:35] De Máté máshogy is nagyon érzékletesen utal arra, hogy megtagadták Isten Igéjét. Szombaton mennek el Pilátushoz, a nyugalom napján – azok, akik szüntelenül vádolták Jézust a szombat megsértésével, most látványosan meggyalázzák a szombatot. Pont ez a baj a politikai vallásossággal. Hogy a vallás csak a politika eszköze és abban a pillanatban ahogy a politikai érdek mást diktál, már semmit nem számít Isten Igéje és Isten akarata.
De jó, fogadjuk el, hogy Jézus nem tudta őket meggyőzni, nem tudta legyőzni a vele kapcsolatos gyanakvásukat. De a feltámadás után történtek, még jobban leleplezik lelki romlottságukat, éppen az általuk állított őrökön keresztül.
A feltámadás után
Miután másnap hajnalban bekövetkezett a számukra elképzelhetetlen, az őrök beszámolójából elég részletesen tájékozódhattak arról, hogy mi történt.
Mit jelentettek az őrök?
- Jelentették, hogy történt egy nagy földrengés. Ez valószínűleg az egész városban érzékelhető volt, ahogy a Jézus halálakor történt rengés is.
- Jelentették az Úr angyalának alászállását az égből, ami a számukra halálosan rémísztő volt, hiszen „Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó.”[Mt 28:3]
- Jelentették, hogy ez a mennyből leszálló angyal egyedül elgördítette a követ.
- Jelentették, hogy az a hófehér ruhájú, villámló tekintetű alak beszélgetett az asszonyokkal, akik a sírhoz érkeztek és elmondta neki, hogy a megfeszített Jézus nincs a sírban, mert feltámadt, a tanítványainak pedig mondják el mindezt. [Mt 28:5-7]
Minden készen áll arra, hogy beismerjék a tévedésüket – hogy Jézus nem csaló, hanem valóban az, aki mondta magát, Isten Messiása, Izráel népének és az egész világnak a bűnökből való megváltója. Az igazságot nem másoktól hallották, mint az eseményt leginkább átélő közvetlen szemtanúktól. De mi van, ha ezt beismerik és elhiszik? Hát csak az, hogy minden amit addig elértek összeomlik, amit a kezükben tartónak gondoltak kisiklik az irányításuk alól. Hogy már nem övék a kontroll az életük felett, hanem ezt át kellene adni az Úrnak, a világ királyának. Be kellene ismerni, hogy Isten és az Ő Fia Jézus Krisztus Úr az életük felett. El kellene engedni az Istentől elbitorolt hatalmat és át kellene neki adni Jézusnak.
És erre még mindig van lehetőségük. De ezt nem akarják: mert ehhez el kellene ismerni a bűneiket, amely Jézust a keresztre juttatta. El kellene ismerni, hogy ők meghamisították Isten Igéjét és akaratát.
Pontosan ez a bűnös ember – bármelyik bűnös ember – nagy harca. Jézus vagy én. Én fogom továbbra is kontrollálni az életemet, vagy átengedem azt Jézusnak. Elismerem, hogy Jézust az én bűneim is keresztre juttatták vagy újra és újra azt hajtogatom, és mentegetem magamat, hogy nekem nincs közöm Jézus halálához; hiszen ott sem voltam. De az evangélium bizonyságtétele elég világos ezzel kapcsolatban, ahogy Péter fogalmaz az első levelében:
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg. [1Pt 2:24]
Tisztán és egyértelműen fogalmaz: Jézus Krisztust a kereszten súlyosan terhelte a mi minden vétkünk is – de ez nekünk a bűnnek való meghalást és az igazságnak élést eredményei. Az ő sebei árán gyógyulunk ki minden Isten elleni lázadásunkból. (Megerősítitek ezt egy hangos ámennel? Tudom, hogy ez szokatlan és nem szoktunk hozzá, de olvassuk el hangosan és mondjunk rá hangosan áment.)
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.
Itt van a főpapok, írástudók és farizeusok számára is a lehetőség, ahogy nektek is megadatott:
- meghalni a bűnnek
- élni az igazságnak
- meggyógyulni az isten elleni lázadásból az ő sebei által.
Viszont, ha valaki nem akar meghalni a bűnnek, nem akar Krisztus ebei által meggyógyulni az Isten elleni lázadásból, az nem akar az igazságnak sem élni. Pont úgy, ahogy Izráel vezető és a velük üzletet kötő katonák sem: „Mert van az a pénz, amiért hajlandók elhajlítani az igazságot.”
Az igazság meghamisítása
Végig nézhetjük az igazság eltorzításának és hazugságokkal helyettesítésének egy klasszikus folyamatát.
A főpapok és az írástudók tudják az igazságot: Jézus feltámadt!
A katonák tudják az igazságot: Jézus feltámadt!
Mégis képesek teljesen elferdíteni az igazságot egy hazugsággal, amiért sok ezüstpénzt kaptak. Megint csak kiderül: „Van az a pénz …” „Van az az érdek …”
De mégis mi az oka? Egyszerű: Csak hinni ne kelljen.
Igenis – azért, hogy ne kelljen hinni a Megváltóban, a feltámadott Krisztusban inkább megegyeznek egy hazugságban. És kitalálnak egy olyan hazugságot, amely ha valaki nem jár utána az igazságnak, hihetőbb mint maga az igazság. „A tanítványok ellopták Jézus testét, amíg mi aludtunk”. Első hallásra sokkal hihetőbb és logikusabb, mint a valódi igazság. Ettől olyan gonosz és ördögi.
A hazugság akkor a legpusztítóbb, amikor hihetőbbnek hangzik mint az igazság. És a hazugság valóban elpusztítja azokat, akik híresztelik, de azokat is, akik elhiszik.
Természetesen, ha kitartanak ebben végül az igazság előtt kell majd leplezetlenül állniuk és megkapják, amit megérdemelnek. Mindenki. A főpapok és az írástudók is, a katonák is; és mindenki aki ellenáll az igazságnak, ahogy az Írás mondja:
akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd. [Rm 2:8]
Ez nem más mondja, mint Pál, a kegyelem apostola.
Aki nem akar hinni
Márpedig sokan vannak, akik nem akarnak hinni a feltámadott Krisztusban, aki által meghalunk a bűnnek és élünk az igazságnak.
Ebben az a szomorú, hogy ahol elutasítják a hitet, ott valójában nem a hitetlenség, hanem a hiszékenység tör utat magának. Egy egyszerű példával szeretném ezt megvilágítani. Sok példát hozhatnék, de ezen a héten az internet feldobott egy cikket – amit végül elolvastam; nem bántam meg, mert beszélhetek nektek róla. De ezzel is csak annyit szeretnék nektek megmutatni, hogy az ember inkább elhisz bármit, csak az élő Isten Fiában ne kelljen hinnie.
Az emberi életünket egyik legfoglalkoztatóbb kérdésről van szó. Mi van a halállal és az élettel? Hadd kezdem a Bibliában kinyilatkoztatott igazsággal.
Egyszeri és megismételhetetlen
Isten a Bibliában kinyilatkoztatja azt, hogy minden egyes emberi élet egyszeri, teljesen egyedi és megismételhetetlen. Ezzel kapcsolatban a következőket érdemes tudni:
- Isten minden egyes életet már a világ kezdete előtt – tehát még a teremtés előtt – eltervezett. Már a világ teremtése előtt tudott rólad: mikor és hova fogsz megérkezni a világba; milyen lesz a hajad, az egészséged, milyen hosszú életet szán neked ebben a földi létben.
- Az Isten által tervezett időben és helyen pedig belépsz a világba, megfogansz és megszületsz. Ezzel kezdődik el az életed, amiről tudjuk, hogy ezen a földön egy meghatározott rövid ideig tart. Minden élet rövid. Nincs hosszú élet csak rövid és rövidebb. Ezt azok tudják a legjobban, akik már több évtizeddel a hátuk mögött, már tudják, hogy milyen gyorsan múlik – vagy éppen telik – az élet. De akkor meg végképp rövid az élet földi szakasza, ha megtanuljuk az örökkévalóság fényében látni.
- A földi életünk a halállal zárul le. De a halállal átlépünk az örökkévalóságba, amiről viszont Isten szava leszögezi, hogy nem egyforma örökkévalóság vár ránk. Valakire az vár, hogy „dicsőségesen menjen be a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába” [2Pt 1:11]; valakire viszont a külső sötétség, sírás és fogcsikorgatás vár.
Mindez pedig egyetlen igaz és jogos ítéleten fog alapulni. Egyetlen és megismételhetetlen élet, amelyre vagy örök dicsőség vagy örök gyötrelem vár. A kijelentett igazság szerint:
elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik [Zsid 9:27]
A Biblia ígérete is álljon mindez mellett, amely azt mondja:
Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. [1Jn 4:17]
Egyszerű és világos kijelentés – de egyszerűen milyen sokan megbotránkoznak rajta, kinevetik és nem akarnak hinni.
A „versenytárs”
Van azonban a mi kultúránkban a bibliai kijelentésnek egy komoly versenytársa. Újra és újra beleütközünk: ez pedig a lélekvándorlás tana, azaz az, hogy valakinek a lelke a halála után más testben születik újra. Ez nemcsak a keleti filozófiák sajátja, a platóni görög filozófia is így képzelte el. Tehát az európai kultúra bölcsőjében is ez a hiedelem volt az egyik uralkodó irányzat.
Jöjjön az újságcikk ami az ezzel kapcsolatos hiedelmekre, vagy inkább hiszékenységre játszik rá. A cikk szerint mindenkinek a születési dátumából azaz év, hó nap kombinációjából ki lehet számítani, hogy valaki hányadi életét éli. Amikor ezt elolvastam egy jót nevettem, bár szörnyülködtem is az ostobaságon. Félek azonban sajnos sokan lelkesen számítgatni akarják. Mert a Gergely-naptár számaiból számolhattam volna ki az életeim számát. De miért nevettem? És miért szörnyülködtem? Milyen alapon vesszük készpénznek, hogy a Gergely-naptár alapján kéne kiszámítani?
Mert az a zsidó ember, aki velem egy napon született, annak a születési dátuma 5729.05.06.
Ha szaud-arábiai arabnak, akkor 1389.05.06.
Ha perzsának, akkor 1348.05.29.
Ha indiainak, akkor 1891.05.29.
És ha netán valaki francia és a forradalmi naptár szerint akarná meghatározni, akkor 177.12.13.
Na erre varrjon gombot, aki tud. De könnyebb elhinni egy hazugságot csak azért, hogy az igazságot ne kelljen.
Pont így működött a Jézus feltámadásával kapcsolatos hazugság is.
Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.
Valóban az igazságot néha nehezebb elhinni – de attól még az igazság az, ami megmenti az életünket az örök kárhozattól. Ezért ne féljetek hinni az igazságot akkor sem, ha az igazság hitetlenséggel és hazugságokkal van körülvéve.
Ámen.