Lekció: 5Móz 30:15; Mt 7:13-14

Alapige: Zsolt 139:23-24

Énekek: 344. 139. 666. 291

Ma az egyházi liturgiai naptár végére érünk. Az egyházi liturgiai év adventtel kezdődik és adventig tart. Ma van az ún. egyházi év utolsó vasárnapja, amelyet a liturgiai naptár az örökkévalóság, vagy örök élet vasárnapjának nevez, amikor leginkább az örökkévalóságot állítja a figyelem középpontjába. Persze minden istentisztelet – ha az valóban istentisztelet – három üzenetre figyel alapvetően: Istenre minden dolgok teremtőjére és mozgatójára; Krisztusra mint tökéletes engesztelő áldozatra, életünk megváltójára a bűnből; és teszi mindezt az örökkévalóság üzenete alatt. Hiszen Krisztus a bűneinkből az örök életre váltott meg minket. Lényegében mindig eköré összpontosul a keresztyén üzenet, még ha keresztyén életünk egy-egy fontos részterületére is esik a fény.

Ma az örökkévalóság útjáról szeretnék beszélni. Alapigénk a Zsolt 139:23-24

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!

A zsoltáros a 139. zsoltár végén az kéri Istentől, hogy vezesse őt az örökkévalóság útján. Mielőtt erre rátérnénk nézzük meg azt, hogy hogyan is érzékeljük az időt.

Körforgások az időben

Ha felidézzük a lekcióban hallottakat az élet és halál útjáról, valamint Jézusnak a szoros kapu és keskeny út képét, akkor abból az rajzolódik ki, hogy életünk útja egy „egyenes” vonal, amely tart valahova. Ugyanakkor az életünk folyását mégis három kör jellemzi. Gyakorlatilag az életünkben minden körkörös.

A napok körforgása

Az első kör a napok körforgása. Minden egyes napunk egy 24 órás kör, amelynek egyik fele nappal, a másik fele éjszaka. Így is osztottuk fel a napot kétszer tizenkét órára. Egy nap éjféltől éjfélig tart, más kultúrákban napkeltétől napkeltéig; esetleg napnyugtától napnyugtáig. Ez az az időtartam amikor a nap egy teljes kört ír le az égen.

A hónapok körforgása

De nemcsak a nap naponkénti körforgása mutatja az időt, hanem az ősvilág emberei azt is megfigyelték, hogy kb. 30 naponként a hold teljesen elfogy majd újra telik. Teliholdtól teliholdig egy picivel több mint 29 és fél nap telik el. [Ha jól számoltam, akkor 29 nap 12 óra 43 perc és 12 másodperc] Így az időben a második kör, amit átélünk az a hónapok körforgása. 30 naponként megújul a hold, megújulnak a hónapok.

Az évek körforgása

És életünk idejének a harmadik köre az évek körforgása, amely január 1-től december 31-ig tart, legalábbis a Juliánus naptár szerint, amelyet a rómaiak Kr. e. 46-ban vezettek be; ezt a keresztyén egyház később elvetette, de a Gergely-naptár 1582-ben visszahozta.

Ez három körben forog az életünk, napról napra, hónapról hónapra és évről évre élünk, amíg véget nem ér az életünk.

Van-e negyedik kör?

Ebből a megfigyelésből, hogy az időben három kör ismétli egymást felmerül egy nagy kérdés: vajon van-e egy negyedik kör az ember életében?

Ebből a megfigyelésből bizonyos kultúrák és gondolkodók azt a következtetést vonták le, hogy igen, van egy negyedik kör is az élet körforgásában. Ez pedig egy olyan kör, amelyben a halhatatlan lélek a test halálakor elhagyja a testet, majd visszatér a földi életbe egy új testben vagy új létformában. A negyedik kör tehát az ún. lélekvándorlás.

Nos ebben a kérdésben a Biblia egy nagyon határozott állítást tesz: nincs negyedik kör. Az első három kört a Biblia is ismeri, de a negyedi kört ezzel szemben határozottan tagadja, ami szerint

• ismeri a napok körforgását – ahogy Jézus fogalmaz pl. így: „mennyei Atyátok felhozza a napját gonoszokra és jókra.” [vö. Mt 5:45]
• A Tóra az ószövetségi nép istentiszteletében elrendelt egy havonkénti áldozatot, amelyet az újhold égőáldozatának neveztek. Tehát minden hónapot egy különleges istentisztelettel kezdtek meg. [vö. 4Móz 28:14]
• Az éves körforgást is leírja a Szentírás az özönvíz utáni szövetségkötésben: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka.” [1Móz 8:22]

Isten Igéje azonban nemhogy nem beszél negyedik körről, hanem egészen világossá teszi, hogy nincs negyedik kör. Miközben a világ a napok, hónapok és évek körforgásában él mégis egy határozott irányba halad, amit az Újszövetség így nevez: az Isten nyugalma. A világ nagy körforgása egyszer megáll – mint egy lejáró óra, hogy azután egy végső nagy ítéletben megsemmisüljön, hogy így átadja a helyét egy teljesen új égnek és új földnek, amit az Isten nyugalmának nevezünk. A Zsidókhoz írt levél 4. fejezete beszél erről:

A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis bement az Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól. [Zsid 4:9-10]

Nincs tehát negyedik kör – és éppen ezért a lélek nem elhagyja a testet a halál után, hogy azután visszatérjen egy másik létbe, hanem ahogy szintén a Zsidókhoz írt levél írja:

És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, [Zsid 9:27]

Világos tehát – egy élet, egy halál és egy ítélet. Minden emberi élet egyszeri és megismételhetetlen.

Ez teszi olyan jelentőssé ennek a zsoltárnak az üzenetét is, amelyben az utolsó kérése a Dávidnak:

vezess az örökkévalóság útján!

Az örökkévalóság útja

Ez pedig felhívja a figyelmünket arra, hogy az életünket Isten alapvetően az örökkévalóságra teremtette. Ádámnak adta az Éden kertjében az élet fáját, hogy ehessen róla és ne kelljen meghalnia. Világosan jelzi ezzel Isten, hogy Isten bennünket Ádámban vele közösségben örökkévaló életre teremtett. Az engedetlenség ezt tette tönkre. Isten elzárta az élet fáját és végessé, halandóvá lett az életünk. Megszűnt-e ezzel Istennek az a célja, hogy örök életet adjon az örök életet vesztett embernek? Világossá teszi mind az ó-, mind az újszövetségi kijelentés, hogy Isten eredeti teremtői szándéka nem változott.

Erről tanúskodik Dávid imája, de még inkább az, hogy a mennyei Atya a Fiát küldte el a világba, hogy a kereszten hozott áldozatával levegye rólunk a bűn átkát és így vezessen vissza minket mennyei Atyánkhoz és adja nekünk ismét Isten örökkévalóságát, az élet örökkévalóságát.

Egyet semmiképpen ne feledjünk el: minden ember az örökkévalóság útján halad, ezt akár hiszi, akár nem. De az örökkévalóságban kétféle végállomás van.

Isten többször és újra és újra elmondja nekünk, hogy van az élet útja és van a halál útja. Jézus ezt megerősíti a szoros és tágas kapu, valamint a széles és keskeny út képével. Nem hagy kétséget afelől, hogy az egyik út vége a kárhozat: ez is egy végleges, örökre lezárt állapot. A másik vége élet, a maga boldogságában, teljességében az Isten örökkévalóságában. Dávid vajon melyikre gondolhat, amikor azt kéri Istentől:

vezess az örökkévalóság útján!

A kérdés nyilván költői: természetesen ő az élet örökkévalóságáról beszél, nem a halál és a kárhozat örökkévalóságáról.

Egy új út

A kérésből azonban az is világossá válik a számunkra, hogy az ember számára egyáltalán nem természetes az örökkévalóság útján járás. Sőt!

Életünk első lépéseit nem is ezen az úton tesszük meg, hanem azon a széles úton, amelyen sokan járnak, amit valójában nem is kell választani, mert életünk kezdete ezen az úton kezdődik. Tulajdonképpen mindenki ugyanonnan indul.

A születésekor a tágas kapun lépünk be a földi életbe és a széles úton indulunk el, aminek az iránya a kárhozat felé halad. Ebben nincs különbség, mindannyian bűnösen születünk meg, nélkülözzük Isten dicsőségét, ebből következően csak a test kívánságaitól vezetve élünk. Hogy azután ebből milyen bűnök származnak az egyéni helyzetünktől, a hozott örökségünktől függően sokban különbözik – ahogy Pál apostol nagyon változatosan írja le a test cselekedeteit, amelyek lehetnek a házasságtörés, paráznaság, bálványimádás, varázslás, viszálykodás, a féltékenység, a harag, az önzés, az irigység, a részegeskedés, a gyilkosságok különböző formái és hasonlók, és az ezekből fakadó cselekedetek. [vö. Gal 5:19-21] De láthatjuk, hogy van egy pont az életben, amikor elérkezik hozzánk Jézus Krisztus hívása. Amikor dönthetünk, hogy egy másik útra lépünk. Ez a döntés: hogy ha meghallottuk Jézus Krisztus hívását, akkor dönthetünk, hogy azt elfogadjuk, átmegyünk a szoros kapunk, és elindulunk Jézus követésében a keskeny úton. Engedjük-e azt, hogy Jézus Krisztus követésében és vezetésében elhagyjuk a széles utat, amely a kárhozatra visz, rátérünk a keskeny útra, amely az életre vezet. Jézus a két kapu és két út példázatában csak egy döntést említ: „Menjetek be a szoros kapun!” [Mt 7:13]

Ez a döntés most is meghozható. Ehhez azonban őszinte felismerésre van szükség: annak a felismerésére, hogy minden jószándékommal, jóra törekvésemmel együtt is csak a széles úton, a kárhozat útján tudok járni, mert életemben Krisztus nélkül nincsen semmi jó, csak rossz; és amit eddig jónak gondoltam, azt is mélységesen megfertőzték a test cselekedetei; az önzésem, a haragom, az irigységem és ezekhez hasonlók. Ha még nem hoztad meg a döntést itt van Jézus hívása: „Kövess engem!” Ahogy odaállt Lévi elé a vámszedő asztalnál és hívta őt. Lévi pedig úgy döntött, hogy Jézussal új életet kezd, amihez ott kellett hagynia a vámszedő asztalt.

Vezetve az úton

Dávid azt kéri, hogy Istene ezen az úton vezesse. Ebből az következik, és ezt kell Dávid alázatos kéréséből megtanulnunk, hogy ha meg is halljuk Jézus hívását, csak akkor tudunk ezen az új úton járni, ha ő vezet bennünket, mint jó pásztorunk. Mi nem tudunk ezen az úton járni, csak ha Krisztus lelkétől vezetett emberek vagyunk.

Ebben pedig szükségünk van, hogy Isten Lelke újra és újra átvizsgálja az életünket, feltárja előttünk is a szívünkben rejlő igazságokat, feltárja a rejtett és rejtőzködő hazugságokat, amelyeken keresztül félre akar vezetni bennünket az ördög; szükségünk van, hogy leleplezze a gondolatainkat kötöző hazugságokat, amelyek félrevezetnek és le akarnak téríteni az örökkévalóság útjáról, csábítva vissza a széles útra. Ezért kéri Dávid:

Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat!

Egész egyszerűen szükségünk van arra, hogy Isten Igéjébe tekintve ismerjük meg önmagunkat. Sokkal tisztább és igazabb képet kapunk tőle önmagunkról mint bármilyen evilági és divatos önismereti tanfolyamból.

Ha valaki megfigyeli a teljes zsoltárt, akkor a zárógondolat bevezetőjében nagyon fontos dolgokat tud meg Istenről. Dávid ezekre alapozva meri kérni teljes bizalommal azt, hogy Isten legyen az, aki átvizsgálja és próbára teszi az életét, és megismeri a szívét és a gondolatait.

Istennek három nagyon fontos isteni tulajdonsága van, ami Istenné teszi és amivel rajta kívül senki nem rendelkezhet:

• mindenhatósága
• minden tudása
• és mindenütt jelenvalósága

Isten tehát mindenható, mindent tud és mindenütt jelen van. Ebből az utóbbi kettő domborodik ki erőteljesen a 139. zsoltárból. Tehát mindent tud és mindenütt jelen van.

A zsoltár így kezdődik:

URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. ²Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. ³Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. ⁴Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. [Zsolt 139:1-4]

Tehát Dávid gyönyörködik Isten minden tudásában. De gyönyörködik mindenütt jelenvalóságában is:

Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. ⁹Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, ¹⁰kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. ¹¹Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: ¹²a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság. [Zsolt 139:8-12]

Dávid gyönyörködik és csodálja Istennek a mindentudását és mindenütt jelenvalóságát. Ebből kétféle következtetést lehet levonni:

1. Ez félelmetes. A bűnös embernek valóban az és inkább nem is akar belegondolni, nem is akar tudni róla. Ne is beszéljünk Istenről; vagy ha már beszélünk róla, akkor torzítsuk el az Istenről szóló igazságot a saját gondolatainkkal.
2. Ez csodálatos. Azoknak, akik meghallották Jézus hívását és elfogadták a keskeny útra szóló meghívót, azoknak csodálatos. Mert tudják, ahogy Jézus is tudta, hogy az Atya mindig velünk van. Ismer minket, jobban, mint mi saját magunkat – és szeret. Szeret annyira minket bűnösen is, hogy odaáldozza az életét értünk. És mindenhol velünk van, – hiszen ő az aki minket az örökkévalóság útján vezet.

Kérjétek folyamatosan ezt a vezetést és kövessétek ezt a vezetést, mert az örökkévalóság útján csak a Krisztus Lelke által vezetett emberek tudnak végigmenni.