Alapige: Zsid 4:12

Református Egyházunk az elmúlt évet az „Élő Ige” évének hirdette meg. Természetesen a Krisztust követő ember számára nem minden év, hanem minden egyes nap az „Élő Ige” közösségében telik, amelyről azt mondja a Szentírás, hogy az élő és ható. Ma esti alapigénk a minden istentisztelet elején rövidített formában elhangzott bibliavers lesz a Zsidókhoz írt levélből. Zsid 4:12

Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

A ma esti igehirdetésem címe és egyben központi gondolata egy kérdés hozzánk: hatott-e az élő Ige? Hiszen ha Isten Igéje élő és ható, szembe kell néznünk azzal, hogy hatott-e az élő Ige ránk. Hogyan hatott?

• változtatott-e a gondolkodásmódunkon
• indított-e az életünk megváltozására
• segített-e elhagyni olyan dolgokat, amelyek Isten előtt utálatosak
• segített-e olyan cselekedetek és szokások kialakításában, amelyek szükségesek Jézus Krisztus követéséhez

Valamikor – különösen egy új élet kezdetén – ennek vannak nagyon látványos elemei, de ennek a hatásnak folyamatosan kell érvényesülnie az életünkben.

Olyan ez, mint amikor egy kicsi magból kikel az élet, az gyorsan növekedik, látványosan. Azután a növekedés lelassul, de megjelennek a virágok és ezt követően már a gyümölcsöket érleli a növény. Ha növekedik is, az már nem olyan látványos, de közben jönnek a gyümölcsök.

Lehet, hogy észre sem vesszük, csak ha visszanézünk, magunkba nézünk, akkor fedezzük fel ezeket az aprónak látszó, mégsem lényegtelen változásokat. Szóval ez a kérdésünk: hatott-e ránk az élő ige?

Így figyeljünk először alapigénk két jelzőjére, amely Isten Igéjét leírja a számunkra, és végül nagyon röviden szeretnék visszatérni az év eleji üzenetünkre, amelyet január 1-én hallottunk.

Isten Igéje élő

Isten Igéjét először is élőnek nevezi az Írás ezen a helyen. Élet van benne. Amiben élet van az valamilyen formában maga képes életet támasztani, életet továbbadni.

Amikor tehát Isten Igéjét élőnek nevezi Isten, akkor az azt is jelenti, hogy életet tud tovább adni. Semmi más nem képes bennünk, akik az efezusi levél kijelentése szerint halottak vagyunk vagy voltunk a vétkeink miatt, életet teremteni csak az élő Ige. De amikor az élő Ige, mint egy mag a földbe, a szívünkbe jut és ott jó talajra talál, abból élet születik. Egy vadonatúj élet. Ez az élet már nem a mi életünk, hanem Krisztusé, aki nem más, mint maga az élő Ige, akit János így magasztal:

Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. … Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. [Jn 1:1-2.14]

Tehát az, hogy az Ige élő, nem pusztán egy hasonlat, hanem maga a testet öltött valóság Jézus Krisztusban.

Ezért, amikor a Szentírásról is úgy beszélünk, mint Isten Igéje, akkor nem pusztán a nyomtatott és bekötött lapokról beszélünk, hanem arról, Aki most is élő módon szólal meg belőle. Akkor is, amikor olvassuk és megragadja a szívünket, és akkor is, amikor a ma érvényes üzenete megszólal felénk az Ige hirdetésében.

Ezért mivel élő, szeretném ha nagyon komolyan és konkrétan látnánk, hallanánk azt is, hogy az élő ige hogyan fejti ki ma is a szív gondolatit szétválasztó és megítélő – azaz megkritizáló tevékenységét.

Nem szabad elfelejtenünk azt a tényt, hogy amikor a levél íródott az írott ige még csak az Ószövetség volt. Még nem volt egybefoglalt újszövetségi Szentírás. Az élő ige azoknak a keresztyéneknek két dolgot jelentett. Jelentette egyrészt magát az ószövetségi kijelentést – ahogy erről éppen a Zsidókhoz írt levél rengeteg ószövetségi hivatkozása is bizonyságot tesz. És jelentette az élő keresztyén igehirdetést a gyülekezetben, ahogy az ószövetségi írásokból Krisztusra mutatott. És bár ma már van újszövetségi része is a Szentírásnak, mégsem szabad megfeledkeznünk, hogy az élő ige az életünket újra és újra kritika alá vonó keresztyén igehirdetést is jelenti.

Erről szeretünk megfeledkezni. És bár jó keresztyénként óvakodunk attól, hogy kritika alá vonjuk a Szentírást – bár vannak, akik hitetlenül ezt bátran megteszik – de azt mégsem hagyjuk, hogy a Szentírás kritika alá vonjon bennünket. Ha egy szentírási részt kellemetlen olvasni, akkor könnyedén átsiklunk fölötte, vagy valami más értelmet szeretnénk belemagyarázni, ami nekünk kellemesebb.

De még rosszabb a helyzet az igehirdetéshez való viszonyunkban. Gondoljuk végig csak az idén meghallgatott üzeneteket. Hagytuk mi azt, hogy azok a szívünk mélyéig megkritizáljanak minket? Vagy inkább mi kritizáltuk meg azt? Ez jó volt, ez nem volt jó. Ez igaz volt, ez nem volt igaz. Túlságosan bűnközpontú volt … vagy jaj de jó, eléggé kegyelem központú volt. Csak éppen az nem történt meg, hogy végiggondoljuk: mit is akart nekem mondani Isten? Hatott-e az élő Ige?

Sajnos a mai keresztyénség egyik gyengesége éppen ez. Sokkal inkább kritika alá vonja az igehirdetést, mintsem, hogy hagyná, hogy az élő ige kritika alá vonja az életünket. Ráadásul nagyon elkényeztetett helyzetben is vagyunk, hiszen ha nem tetszik az egyik igehirdető, akkor keresünk másikat. Sőt már csak el sem kell menni otthonról, otthon a számítógép előtt néhány kattintással azt az igehirdetőt és igehirdetést hallgathatjuk meg, amelyiket éppen akarjuk, akár élőben, akár felvételről. De az igazi lelkület e mögött nem kevesebb: ne kritizáljon engem az élő ige, hadd tartsam meg a függetlenségemet abban, hogy én kritizálhassam meg az igét.

A holt dolgokat boncolgathatjuk. Ha Isten Igéje élő, amely áthatol az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait, akkor sokkal inkább az boncolgat bennünket. Tudom, hogy ennek van egy kellemetlen felhangja, de próbáljunk most ettől elvonatkoztatni és megérteni: az élő Igét hiábavalóan kritizáljuk; ellenben ha az élő Ige kritizál bennünket és mi ezt be tudjuk építeni az életünkbe, akkor abból nem halál, hanem az élet növekedése lesz. Hatott-e az életünkben az élő Ige?

Isten Igéje ható

A második, amit hallunk az ez: Isten igéje ható. Úgy is érthetjük: hatékony. Ezt a hatékonyságot mutatja meg az éles kard metaforáján keresztül. Isten igéje olyan hatékony mint egy minden más kardnál élesebb kétélű kard. Mind a két éle vág, és rendkívül hegyes. Olyan kard ez, ami könnyedén áthatol a legkiválóbb páncélzaton, és könnyedén behatol még a csontba is a velőkig. Ha megérint minket ez a hasonlat, akkor ez valóban felkavaró. Hogy még a csontjaimban lévő velőkig is könnyedén elhatol? Igen. Ilyen hatékony.

De mit jelent ez? Azt, hogy semmit nem vagyok képes elrejteni előle. Amikor ő belenéz, sőt belevág az életembe, akkor az olyan mintha teljesen meztelenül állnék előtte. Az életünk egyik nagy játéka, hogy hogyan rejtőzködhetünk. Hogyan rejthetjük el a hibáinkat, a bűneinket? Hogyan tudjuk esetleg a bűneinket erények hamis álarca mögé bújtatni? Hogyan rejthetjük el valódi énünket a világ, sőt maga Isten elől is?

Van, aki így imádkozik:

Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is. Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek. [Lk 18:11-12]

Odaáll büszkén Isten elé, miközben mélyen elrejtőzik, és amikor megszólal hatékonyan Isten igéje a számára

hasonlók vagytok a meszelt sírokhoz, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak halottak csontjaival és mindenféle tisztátalansággal. Így kívülről ti is igaznak látszotok az emberek szemében, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel. [Mt 23:27-28]

akkor kiderül, hogy Isten élő Igéjét nem tévesztik meg a hamis hálaadások és képmutató vallási teljesítmények.

Isten Igéje annyira hatékony, hogy át tud hatolni a képmutatás minden páncélján, egészen meztelenségünkig. És minden páncélzat előtte ugyanannyit ér, mint az a néhány fügefalevél, ami mögé Ádám és Éva próbálta bújtatni meztelenségét.

Isten igéje rendkívül hatékony fegyver arra, hogy a szívünkig hatoljon és ott szét tudja választani egymástól bennünk, hogy melyek azok, amelyek Istentől vannak és melyek azok, amelyek a test istentelen indítékai és szándékai. Az Igének ezt a hatását nem érdemes semlegesíteni, mert akkor abból nem élet lesz, hanem halál.

Üzenet a királynak

Ezt szemlélteti Jeremiás próféta és Cidkijjá király története az Ószövetségből. A Jeremiás próféta könyvéből szólt hozzánk az Ige – ahogy szólt annak idején Cidkijjához.

Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz! [Jer 38:20]

Akkor mondta el ezt az üzenetet Jeremiás, amikor a káldeusok – azaz babiloniak – ostromolták Jeruzsálemet.

Jeremiás prófétai üzenete az volt Jeruzsálem népéhez, hogy – miután minden megtérésre hívó szó hiábavalóvá lett, a város és benne a templom el fog pusztulni. Ezen már nem fog változtatni semmi. Lelkileg már átlépték azt a vörös vonalat, hogy Isten véghezviszi büntetését Nebukadneccaron keresztül. Viszont van egy lehetőség a megmenekülésre: bárki, aki elhagyja Jeruzsálemet és átáll a káldeusokhoz, az megmenekül. Ezt hirdette egy idő után Jeremiás következetesen, még azután is, hogy börtönbe vetették:

Aki ebben a városban marad, az fegyver, éhség és dögvész miatt fog meghalni. Aki azonban kimegy a káldeusokhoz, az megmarad, életét ajándékul kapja, és élni fog. [Jer 38:2]

A város politikai és katonai vezetői epét hánytak attól, hogy nem tudták elhallgattatni Jeremiást, így a királyhoz fordultak azért, hogy ítélje halálra Jeremiást. Nem is csoda, hiszen Jeremiás a beszédeivel csak a katonai ellenállást gyengítette: az ő szemükben Jeremiás nem volt más, mint hazaáruló. Politikai értelemben lehetett rá így tekinteni. Nyilván ezért sem volt könnyű Isten szavát következetesen hirdetni. Jeremiás mégsem hazaáruló – ezt viszont egyvalami döntötte el: hogy ő az Istentől vett kijelentéseket hirdette: akkor is ha az nem tetszett, akkor is, ha az veszélyes volt.

Így került Jeremiás a város ciszternájába, de a király egyik szolgája Ebed-Melek közbenjárt Jeremiás érdekében, így újra kiemelték őt onnan.

Ezután történt egy érdekes fordulat. Cidkijjá király, akinek eddigre teljesen kicsúszott a kezéből az irányítás egy titkos beszélgetést kezdeményezett Jeremiással és lényegében prófétai útmutatást kért. Jeremiás ekkor megintette állhatatlan természete miatt, de adott neki az eddigi próféciákkal kapcsolatban igét az Úrtól:

Így szól az Úr, a Seregek Istene, Izráel Istene: Ha van bátorságod kimenni a babilóniai király vezéreihez, akkor életben maradsz, és nem perzselik föl ezt a várost sem; életben maradsz házad népével együtt. De ha nem mégy ki a babilóniai király vezéreihez, akkor ez a város a káldeusok kezébe kerül, és fölperzselik. Te sem menekülsz meg a kezükből! [Jer 38:17-18]

Világos beszéd: ha megadod magad a város is megmenekül, és te magad is. Cidkijjá azonban nem mert engedelmeskedni Isten szavának; gyávának bizonyult ahhoz, hogy az Úr szavához igazodjon. Ennek borzalmas következményei lett a városra nézve is, de rá nézve is.

Nebukadneccar elfogatta, szeme láttára ölette meg az összes gyerekét, ezután megvakíttatta, hogy a gyerekeinek a kiirtása legyen az utolsó, amit lát, és élete végéig börtönben tartotta.

Ha Cidkijjá engedelmeskedik az Úr szavának – még akkor is, ha ijesztő annak engedelmeskedni, sőt egyenesen bolondságnak tűnik, hogy adja a kezére magát annak, aki ellen fellázadt – akkor életben marad a családja és ő sem vakon tölti élete hátralevő napjait börtönbe zárva, aminél azt is jobbnak érezhette, ha meghalt volna.

Ha Isten Igéje élő, akkor Isten igéje életben is tartja azokat, akik rábízzák életüket az élő Igére.

De mit is jelent ez Krisztus népének?

Jézus a visszajövetelével kapcsolatban mond egy nagyon fontos mondatot.

Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el. [Mk 13:31]

Hihetetlen, de igaz. Az a világ, amit ismerünk valamikor a jövőben – és azt nem tudjuk, hogy már holnap vagy valamikor a távolabbi jövőben – teljesen meg fog semmisülni. Péter azt mondja, hogy ennek a világnak az elemei „égve felbomlanak, illetve megolvadnak”[2Pt 3:10.12]. Minden, ami stabilnak és biztosnak látszik, annak is vége lesz. De Jézus beszédei – amelyek ebből következően Isten élő Igéi nem bomlanak fel. Éppen ezért tudnak életet adni. Sok mindenhez próbáljuk kötni az életünket, bízva abban, hogy azok megtartanak bennünket. Jézus maga mondja pl. a vagyonról, hogy „ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg.[Lk 12:15]

Ellenben, ha valaki Isten Igéjéhez köti az életét – ezt hitben és engedelmességben tudja megtenni, azt az élő Ige menti át az elmúló világból az eljövendő világba – éppen úgy, ahogy a bárka mentette át az özönvízen át Noét.

Viszont érdemes odafigyelni, hogy Cidkijjá hiába kapta meg az élet ígéretét – a gyávasága, ami miatt nem mert hittel az Úr Igéje szerint lépni, végül a vesztét okozta, és nemcsak neki, hanem családjának és népének is.

Meghallani és engedni az igének bátorság kell. Nem véletlen az, hogy a Jelenések könyvében ezt mondja az Úr:

De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál.[Jel 21:8]

Itt a gyávaság nem általában vett gyávaságot jelent, hanem sajátosan azt a fajta gyávaságot, amikor az ember az Igének nem mer engedelmeskedni.

Szóval ha az évet értékelned kell az évi igénk fényében, akkor ezzel a kérdéssel érdemes foglalkozni:

Az élő és ható Ige hatott-e?

Adott-e növekedést? Adott-e bátorságot, meghozni nehéz döntéseket? Ténylegesen hozott-e változást az életembe?

Ámen.