Jézus szombatja(i)

Lekció: Lk 4:14-30

Alapige: Lk 4:31-44

Énekek:
30 – Dicsérlek, Uram, tégedet
242 – Ó, seregeknek Hatalmas királya
204 – Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom
724 – Jézus, nyájas és szelíd

Jézussal három nagyon jelentős dolog történt, amikor megkezdte nyilvános messiási munkáját.

  1. Megkeresztelkedett, amivel betöltötte Isten igazságát és amit mennyei Atyja égi szózattal és a Szentlélek Jézusra ereszkedésével erősített meg.
  2. Megkísértetett a pusztában, amely kísértéssel diadalt aratott az ördög felett – és az ördög akárhányszor is kísértette a későbbiekben mindig diadalt aratott fölötte; még a kereszten is.
  3. Visszament a falujába, ahol felnőtt nekik is felajánlva az üdvösség jó hírét. Lukács azt sugallja, hogy ezt szolgálatának egészen az elején megtette. Akár a legelső szolgálata is lehetett ez. [Mt és Mk későbbre illeszti be az evangéliumába.]

Milyen is volt ez a názáreti szolgálat? Ha a végeredményt nézzük, akkor teljes kudarc. Abszolút elutasításban részesült.

Bement a zsinagógába, felolvasta Ézsaiásnak az egyik Messiásról szóló próféciáját és azt mondta, hogy ez a prófécia ma beteljesedett: Én vagyok az, akit vártok. A názáretiek úgy elhümmögtek ezen: hát igen, de azért mégiscsak ismerjük az apját, Józsefet, hogyan lehetne ez a Messiás. Viszont, amikor erre hümmögésre Jézus azzal válaszolt, hogy ószövetségi példát idézve elmondta nekik, hogy ha ők nem is fogadják el őt Megváltónak, a pogányok majd elfogadják; nos erre úgy feldühödtek – mi az, hogy minket a kiválasztottakat Isten majd megkerül és a pogányoknak adja az üdvösséget – egyből meg is akarták ölni Jézust. Mivel még nem teljesedett be a megváltás ideje, Jézus természetfeletti módon kimentette magát közülük.

Ezután elment Kapernaumba – kb. 30 km-re onnan. A mai igében azt fogjuk látni, hogy ott mennyire máshogy fogadták őt. A mai igeszakaszunk egy kis történetcsokor lesz Jézusnak egy szombatjáról. Alapigénk: Lk 4:31-44

31Jézus lement Kapernaumba, Galilea egyik városába, és tanította őket szombaton; 32ők pedig álmélkodtak tanításán, mert szavának hatalma volt.

33A zsinagógában volt egy tisztátalan, ördögi lélektől megszállott ember, aki hangosan felkiáltott: 34Ah! Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy, az Isten Szentje! 35Jézus azonban ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle! Erre az ördög odavetette az embert közéjük, kiment belőle, de semmi kárt nem tett benne. 36Rémület fogta el mindnyájukat, és így szóltak egymáshoz: Miféle beszéd ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?! 37És elterjedt a híre mindenütt a környéken.

38A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és kérték Jézust, hogy segítsen rajta. 39Jézus ekkor fölé hajolva ráparancsolt a lázra, mire az elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt, és szolgált nekik.

40Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét; ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. 41Sok emberből ördögök is kimentek, és ezt kiáltozták: Te vagy az Isten Fia! De rájuk parancsolt, és nem engedte őket beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.

42Napkeltekor pedig elindult, és kiment egy lakatlan helyre. De a sokaság megkereste őt, odamentek hozzá, és marasztalták, hogy ne menjen el tőlük. 43Ő azonban ezt mondta nekik: Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem. 44És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.

A kis történetcsokor 5 kis epizódot tartalmaz:

  1. Jézus szombatonként tanított a kapernaumi zsinagógában.
  2. Egy alkalommal kiűz egy démoni gonosz lelket egy emberből
  3. Még aznap kiparancsolja a lázat Péter anyósából
  4. Napnyugta után nagyon sokféle, testi és lelki bajból meggyógyít, démoni kötözöttségekből megszabadít embereket.
  5. Másnap bejelenti, hogy máshová is el kell vinnie az örömhírt.

Ez az öt kis epizód mutatja be nekünk Jézusnak egy szombatját.

Jézus tanított szombatokon

Jézust a názáreti „kudarc” nem kedvetlenítette el, hiszen a Lélekkel telve és a Lélek erejével járt. Kapernaumban folytatta, amit Názáretben elkezdett. Egészen más eredménnyel. A magyar fordítás így fogalmaz: „tanította őket szombaton”. Az eredeti szöveg azonban többes számban mondja: „tanította őket szombatokon”. Vagyis nem egyetlen alkalommal tanított, hanem több héten át. Jézus minden szombaton elment megünnepelni az Úr nyugalomnapját és tanította a Tórából kiindulva az ott hallgatókat. Az emberek pedig újra és újra meghallgatták és csodálkoztak, amikor hallották. Így olvassuk: „csodálkoztak a tanításán, mert szavának hatalma volt.”

Nem egyetlen tanítás volt, ami ilyen mélyen megérintette őket, hanem egy szombatonkénti tanítássorozat. Eleinte furcsa lehetett ez a különös rabbi. Érezték, hogy valamiképpen más, mint amit eddig hallottak. És minél többször hallották annál jobban megdöbbentek.

Olyan tömör Lukács. Azt mondja: „tanította őket szombatokon”. Ez pedig az emberek csodálkozását váltotta ki. Minket pedig nem önt el a kíváncsiság? Mire tanította őket, amitől ennyire csodálkoztak, és aminek ilyen „sikere” volt? Lukács nem mondja meg, csak ennyit: tanította őket. Vajon mire taníthatta őket? Két dologról egészen biztosan esett szó:

  1. Az egyik, ami Názáretben is elhangzott: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, 19és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”Illetve – „Ma teljesedett be ez az Írás a fületek hallatára.” [Lk 4:18-21] Lényegében azt, hogy ő a Felséges Isten Felkentje.
  2. A másikra pedig Lukács evangéliuma a mai szakaszunk végén utal, amikor Jézus azt mondja az őt marasztalni akaró kapernaumiaknak: „hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát,”

Vagyis Isten országának az evangéliuma azzal párosulva, hogy ő ennek az országnak a Felkent képviselője, az Isten Egyszülött Fia. És a kapernaumiak ezt csodálkozó örömmel hallgatták. Részesei lehetünk az Isten országának? Úgy tűnik, ellentétben a názáretiekkel, hogy itták Jézus szavait.

Tehát Jézus tanított. A szakaszunk végére azt is megtudjuk, hogy mit tanított. Az Isten országát – ami pontosabb, ha úgy értjük, hogy Isten királyságát, Isten királyi uralmát. Vagyis hirdette, hogy Isten a mindenek felett uralkodó király, akinek a meghívását átadja nekik. Ezt a meghívást azonban csak egyféleképpen lehet elfogadni – úgy, hogy ha az ember életében uralkodócsere történik, átadja az élete fölötti uralmat Istennek. De mi az, ami helyett Istennek kell átadni az uralmat? Erről több helyen és különböző módon, de nagyon egyértelműen beszél a Szentírás.

Jézus azt mondja:

Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. [Jn 8:34]

Pál apostol erről bővebben is beszél pl. az efezusiaknak, amikor azt írja:

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. [Ef 2:1-3]

Itt a Sátánt az apostol fejedelemnek nevezi – és világos, ahhoz hogy valaki el tudja fogadni az Isten királyságába szóló meghívást a Királynak, az Isten Felkentjének ki kell szabadítania a „levegő birodalmának fejedelmének” uralma alól. Nem lehetsz úgy az Isten királyságának gyermeke és vendége, ha az engedetlenség fiaiban működő lélekhez, az ördög lelkeihez igazodsz.

A démon lelepleződése és a láz legyőzése

Nem tudjuk, hogy hány szombaton hirdette Jézus a kapernaumi zsinagógában az evangéliumot, több szombaton, egy bizonyos szombaton azonban az egyik embert megkötöző démon már nem bírta tovább. Egy darabig próbált sunnyogni. Az ördögnek ugyanis az a legjobb, ha nem lepleződik le. Ha nem derül ki, hogy valójában ő tartja fogva a bűnös ember életét. Ez a démon azonban már nem bírta tovább, mert Isten Igéje leleplezte őt.

Próbált ellenállni Jézus szavának, de nem bírt – ezért tört elő ebből az emberből hangos kiáltozással. Ha az egész szakaszt figyelembe vesszük, akkor rájövünk arra, hogy nem ő volt az egyetlen ilyen megkötözött ember, hiszen pár verssel később azt is mondja a Szent Szöveg: „sok emberből ördögök is kimentek”. Figyeljünk ő nem egy megszállott őrült volt – egy megkötözött ember, akinek a megkötözött állapota eddig rejtve maradt talán előtte is, de a városlakók előtt is. De most az Ige ereje leleplezte.

Most pedig megpróbál ellenállni Jézusnak.

Az egyik, hogy ez a démon, ami azt az embert kötözte úgy próbált ellenállni Jézusnak, hogy megzavarta az istentiszteletet. Egy ilyen látványos „botrány”, amit csap ugyanis mit okoz? Az, hogy az emberek rá fognak figyelni és nem Jézusra, nem az Isten királyságának örömére. A hallgatók meg fognak tőle ijedni, meg fognak botránkozni, de mindenképpen elvész az az öröm, amit a királyság jó híre ad a számukra.

Manapság kevesebb ilyet tapasztalunk. Vajon ez azért van, mert az ördögök már nem mernek bejönni a keresztyén istentiszteletre, hogy le ne lepleződjenek? Nem kell, hogy ennyire naivak legyünk. Nem, ők továbbra is szeretnek sunnyogni az emberek életében.

Sokkal eredményesebben tudnak dolgozni akkor, ha sikerül elterelni a figyelmedet az Igéről. Sokkal eredményesebben tudják kifejteni az ellenállásukat, hogy ha megszólít az Ige, ha eltalál valamiben, akkor azt súgja a szívedbe, hogy ezt még alaposabban át kell gondolni, nem biztos, hogy teljesen úgy van, ahogy az ige hirdetője mondja. Vagy ha ezzel sem ér el eredményt, akkor azt súgja: valóban engedned kell az Igének, de még ráérsz, majd egy kicsit később. Bizony, de sokszor tud bennünket valamilyen démon becsapni: azzal, hogy összezavar, azzal, hogy elaltat, azzal hogy halogatásra bír vagy éppen nem engedi, hogy szembesülj önmagaddal, elveszett voltoddal, az életed reménytelenségével.

A szombati istentiszteleten csak egy emberből bukott ki és lepleződött le a démon – de kiderül, hogy Kapernaumban még rajta kívül is sok megkötözött és nyomorult ember élt, akiket Jézus megszabadított a bennük lévő démonoktól.

A démon nem tud ellenállni Jézus szava hatalmának. El kell némulnia és ki kell mennie abból az emberből.

Ezzel bemutatta Jézus szavának a valódi hatalmát. Bizonyította és igazolta, hogy Jézus szavának mekkora hatalma van. Ráparancsol a démonra és a démon megnémul, és kimegy. Ugyanúgy parancsol rá a lázra és az is elhagyja a beteget.

Egy rövid megjegyzés. Az Újszövetség világosan megkülönbözteti egymástól a démoni megkötözöttséget és a betegséget. Ez azért fontos, mert nem minden betegség démoni eredetű. Van démoni megkötözöttség, ami nem feltétlenül patologikus; és van betegség, ami nem démoni gyökerű és ezért nem „ördögűzéssel” kell gyógyítani. Ebben mindenképpen józanul és tisztán kell látnunk; már csak azért is, mert aki túl sokat emlegeti – indokolatlanul – az ördögöt vagy a démonokat, azzal szépen el fognak kezdeni foglalkozni az ördög és a démonjai.

Jézus tehát megtöri a démon és a betegség ellenállását. Azt viszont jól figyeljük meg, hogy Jézusnál mindig a királyság üzenete van a középpontban és nem a démonűzés vagy a gyógyító csodák.

A tilalom

A démonok viselkedése ebben a történetben rendkívüli. Azért rendkívüli, mert szavaikkal elismerik Jézust úgy is mint Messiást, mint Isten Fiát, mint az Isten Szentjét! Mi ez, ha nem a teljes győzelem!

Az ördögi lelkek azt kiabálják: „Te vagy az Isten Szentje!” „Te vagy az Isten Fia!” Nincs ennél nagyobb bizonyosság, mint hogy még az ellenségei is fejet hajtanak előtte és elismerik őt. De a démonok nem tehetnek bizonyságot Jézusról. Szeretném, ha ezzel tisztában lennénk.

Van ennek először is általános oka: a tilalom annak is szól, hogy még nem érkezett el Jézus megdicsőülésének az ideje. Ahhoz még az országban és Jeruzsálemben hirdetnie kell az Isten királyságának meghívását és idejét. Ahhoz még végig kell járnia a kereszt útját azért, megnyissa az utat a számunkra ebbe a királyságba azzal, hogy elhordozza a bűneinket a kereszten és feltámadásával utat nyisson a mi feltámadásunknak is, mennybemenetelével pedig előttünk megy, hogy helyet készítsen nekünk. Ez Jézus teljes kijelentése és megdicsőülése ezt a küldetést kell betöltenie. A kísértés az, hogy akár az ördögök bizonysága által lerövidítse az utat a megdicsőülés felé. De nem ez a megváltás útja. Ezért tiltja meg a tanítványainak is, hogy hirdessék azt, hogy ő a Messiás, amíg meg nem dicsőítette őt az Atya. Majd csak akkor hirdethetik ha beteljesedik a megváltás és elküldi a Szentlelket.

Van azonban ennek a tilalomnak egy speciális oka is. Jézust nem dicsőítheti semmilyen alulról jövő lélek bizonyságtétele; Őt csak a Szentlélek által ihletett bizonyságtétel dicsőítheti. Hányan veszik úgy a szájukra Isten szent nevét, és beszélnek úgy Krisztusról, hogy semmi közük hozzá. Jézusnak ezekhez az emberekhez is van szava:

Sokan mondják majd nekem ama napon: „Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” [Mt 7:22-23]

De az ilyen fajta dicséret – mint alapigénkben a démonoké – csak káromlás, csak nevének beszennyezése. Jézus elhallgattatja őket, mert azt is bizonyítania kellett, hogy közte és az ördög között kibékíthetetlen ellentét van. Örök és kibékíthetetlen ellentét van az örök üdvösség és élet szerzője, valamint a halál fejedelme és szolgái között. Semmit de semmit nem fogad el, mindent visszautasít tőlük. Semmilyen vélt jóért, jó célért nem lehet a legkisebb engedményt sem tenni az ördögöknek, mert nagyon magas kamatot számítanak fel viszonzásul.

Marasztalás

Legvégül azt látjuk, hogy Jézus egy nagyon sikeres kapernaumi időszak és egy nagyon erőteljes szolgálat után tovább megy máshová.

A kapernaumiak szeretnék, ha maradna. Nyilván milyen jó lenne, ha Jézus csak az övék lehetne. Ha nem kéne osztozni rajta senkivel, ha mindig ott lenne, amikor csak megbetegednek és mint egy csodarabbihoz odalehetne menni gyógyulásért. Inkább mások jöjjenek ide, de Jézus ne menjen el.

Jézus azonban nem enged – tovább kell mennie.

Más városokban is hirdetnem kell az Isten országának az evangéliumát.

Világossá teszi Jézus, hogy őt nem lehet kisajátítania embereknek. Ő csak az Istené, az Isten akaratát cselekvő Fiú. Másrészt világossá teszi, hogy az Isten országának evangéliumát senki elől nem akarja elzárni. Az jusson el minél messzebb és minél többekhez.

Ez viszont nekünk is üzen több dolgot.

Bátorítás: mindig a „rendelkezésünkre áll”

Az első dolog egy nagyon nagy vigasztalás. Jézus a földi testében nem állhatott mindig mindenki rendelkezésére. Most Kapernaumban volt, máskor Galilea, Samárai, vagy Júdea más városában. Ő azonban azt ígéret, hogy miután elmegy a Szentlélek által folyamatosan jelen lesz velünk. Így mondja:

én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. [Jn 14:16-18]

Jézus világosan megmondta a követőinek, hogy soha nem kell nélkülözniük sem a jelenlétét, sem a vezetését, sem a tanítását, sem a segítségét. Jézus minden nap velünk marad a világ végezetéig.

Kísértés: megtartjuk magunknak

Van azonban ennek a történetnek egy másik jelentésrétege is, mégpedig az, hogy Jézus nem hagyja azt, hogy megtartsuk őt magunknak. Ha már átadtuk neki az életünk feletti királyi uralmat, akkor egyértelműen azonosulni fogunk vele és az ő szándékával. Ez pedig nem kevesebb mint az, hogy azt akarja, hogy akik még nem hallották meg az Isten Királyságának a meghívását azok hallják addig, amíg meg nem hallják.

Olyan sok keresztyén akarja azt, hogy Jézus neki csak a saját magánügye legyen. Még a világ is helyez ránk egy ilyen nyomást: ne hozzátok ki Jézust a templomból. Még az otthonaitokba se mehessen veletek. Jézus azonban soha nem akart a tanítványai magánügye lenni. Ő azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket. És ha tudatosítjuk, hogy mi azért lehetünk Jézus követői, mert voltak Jézusnak korábban olyan hűséges követői – többen is – akik nem nyugodtak meg abban, hogy mi ne halljuk meg Jézus meghívását – és mi meghallottuk; nem sajátíthatjuk ki Jézust a magánügyünkké. Ebben olyan sürgető az is, ahogy mondja:

A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.

Nem teheti, hogy nem hirdeti. Így hirdeti most is Jézus az Igét a világ minden pontján.

Összefoglalás

  1. Az Isten királyságába szóló meghívást csak úgy tudod elfogadni, ha uralkodócsere történik az életedben. Ebben Jézus tanítása eligazít és segít.
  2. A démonok és gonosz erők és a bűnök igyekeznek elkerülni a lelepleződést. Isten Igéjének hatalma azonban leleplezi őket.
  3. Jézust nem dicsőítheti senki, csak a Lélek által. Nem fogadja el a más forrásból származó dicsőítést.
  4. Jézus azt ígéri, hogy miután elküldte a Szentlelket, mindig velünk marad a világ végezetéig.
  5. Jézus nem akar a tanítvány magánügye maradni.

Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük