Lekció: Lk 6:17-19

Alapige: Lk 6:36-42

Énekek:
345 – Jöjj, térj be, kapum tárva!
40 – Várván vártam a felséges Urat
332 – Mennybéli felséges Isten

A keresztyén hitből fakadó életvitel sarkalatos pontja a keresztyén etika, amivel sok problémánk van. Sokan a keresztyén etikáról azt gondolják, hogy az a Tízparancsolatra épül. Ez azonban még csak az ószövetségi zsidó etika alapja. A Tízparancsolat a keresztyén etikában is megkerülhetetlen, mégis, ha elolvassuk Jézus etikai tanítását – ami az Atya akaratát foglalja össze az életvitelünkkel kapcsolatban – akkor azt látjuk, hogy ez az etikai tanítás messze meghaladja azt, amit a keresztyén etikáról a Tízparancsolat alapján gondolunk.

Jézus etikája sokkal mélyebb. Az a szakasz, amit felolvastam egy bevezetés Jézus nagy etikai tanításához, amit Lukács evangéliumában „mezei prédikáció” néven is ismerünk. Ahogy ezt a mezei prédikációt olvassuk, azt látjuk, hogy nagyon sok hasonlóságot mutat a Hegyi Beszéddel, annak egy szikárabb, tömörebb és rövidebb változata. A bibliakutatók és az elmélyültebb olvasók is tanakodnak azon, hogy itt ugyanannak a tanítási eseménynek két különböző leiratát olvassuk, vagy esetleg két különböző eseményen elhangzott tanítást. Én inkább az utóbbira hajlok, mert Jézus városról városra, faluról falura járt és ha nem is mindig mindenhol szóról szóra ugyanazt mondta el, mert alkalmazkodott a hallgatósághoz, felmerülő kérdésekre is válaszolt, de bizonyosan volt minden beszédnek egy közös magja, amit minden hallgatója, akár többször is, az apostoloknak választott tanítványok pedig mindig hallottak. Ezt tartalmazza a Hegyi Beszéd és a Mezei Prédikáció, amiből most felolvasok egy részletet mai alapigeként. Lk 6:36-42

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek.

Példázatot is mondott nekik: A vak vezetheti-e a világtalant? Nem esnek-e mind a ketten verembe? A tanítvány nem feljebb való mesterénél; aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint a mestere.

Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a saját szemedben pedig nem veszed észre a gerendát? Hogyan mondhatod atyádfiának: Atyámfia, hadd vegyem ki szemedből a szálkát! – mikor a saját szemedben nem látod a gerendát? Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát atyádfia szeméből.

A bevezetés a Mezei Prédikációhoz

Szeretnék még visszaugrani az eseményhez, ami bevezette ezt a Mezei prédikációt. Látjuk, hogy Jézushoz már tömegek jöttek, azért, hogy

• Jézust hallgassák
• meggyógyuljanak betegségeikből

Ezután Lukács röviden összefoglalja, hogy a betegeket meggyógyította, a megkötözötteket feloldozta, a tanítást azonban sokkal részletesebben írja le, és ebben a tanításban mutatta be nekünk Jézus és az evangélista Isten erkölcsi akaratát az életünkkel kapcsolatban.

A keresztyén tanítás etikai dilemmái

A keresztyén tanításnak az egyik vitathatatlan célja, hogy arra az időre, amit itt a földön töltünk erkölcsi iránytűt nyújtson. De a prédikáció mégsem csak az erkölcsről szól. Jézus egész működése azt bizonyította, hogy a keresztyén etikának van egy kihagyhatatlan előzménye az ember életében – ami megalapozza azt. Ezután viszont beszélnünk kell a keresztyén etika következményeiről, ami egy cél felé mutat. A keresztyén etikát körbefogja az oka – e az előzmény és a célja – ez pedig a következmény.

A keresztyén etika előzménye

Jézushoz rengeteg ember, nagy néptömeg ment, hogy őt hallgassák, de ebben a tömegben sokan kifejezetten azért keresték Jézust, mert gyógyulni akartak. Azt olvassuk, hogy nemcsak szűkebb hazájának és munkaterületének lakói keresték fel, hanem jöttek kifejezetten messziről is. Jézus országos, sőt nemzetközi hírnévre tett szert: jöttek Júdeából és Jeruzsálemből, de még a tengermelléki pogány városokból Tíruszból és Szidónból is. Mindenki várt valamit Jézustól. Jöttek az életük megoldatlanságaival, amire megoldást vártak. Jöttek a

• szegények és elesettek
• betegek és nyomorultak
• a megkötözött életűek, akikben felébredt a vágy, hogy megszabaduljanak.

Ez a hatalmas néptömeg jött az összes bajával és nyomorával. Jöttek százával és ezrével. Vajon meg tud-e birkózni ezzel a tömeggel Jézus? Látjuk, hogy ennek a rengeteg embernek a sok nyomorúsága nem tudta felülmúlni Jézus erejét. Sőt, a belőle áradó erő mindenki számára elég volt.

Időnként felmerül egy-egy olyan gondolat, hogy Jézus sem gyógyított meg mindenkit, de mindenkinek felkínálta a kegyelem által Isten országát. Egy gond van ezzel: az evangéliumok egyetlen olyan esetről sem tudósítanak, amikor Jézus egy hozzá forduló beteget nem gyógyított meg, de felkínálta neki a megtérést és az üdvösséget. Ellenben az evangéliumok azt mondják: „mindenkit meggyógyított”, aki hozzá fordult. Mégsem ígérhetjük meg minden szemüvegesnek, hogy eldobhatja a szemüvegét, és minden sántának, hogy eldobhatja a mankóját, ha Jézushoz megtér, és látjuk azt is, hogy nem minden imádságnak eredménye a testi gyógyulás. Sőt az ilyen természetfeletti, csodás gyógyulások meglehetősen ritkák – ahhoz képest mindenképpen, hogy Jézus „mindenkit meggyógyított.”

Van azonban egy fontos kifejezés ebben a mondatban, ami ha kellő hangsúlyt kap, akkor segíthet feloldani bennünk ezt az ütközést. Ez a kifejezés pedig az „erő áradt ki belőle”. Ugyanis mit történik, ha Jézusből erő árad ki? Az, hogy az az erő nem oszlik szét, ellenkezőleg, az az erő beárad valakibe. Ez pedig igaz maradt. Ha Jézusból erőd árad ki, és te hittel ennek az erőnek az útjába állsz, akkor az az erő beárad az életedbe.

Az az erő, ami megszabadítja a bűnöst a bűneitől. Mert Jézus gyógyított, és mindenkit meggyógyított, mégsem orvosnak jött a világba, hanem üdvözítőnek. Ez volt az angyali ígéret is:

Nevezd el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. [Mt 1:21]

Születésekor ezt hirdették az angyalok, a templomban, amikor bemutatták, ezt ismerte fel Simeon és Anna, akiknek a Szentlélek ezt jelentette ki a szívében. Jézus üdvözítő – az ereje üdvözítő, ami szétfeszíti ennek a világnak a kereteit, megsemmisíti ennek a világnak a vágyait – mert az ember miután megismeri Jézust és Jézus ereje beárad az életébe, úgy megy végig ezen a földi életen, hogy egy vágy viszi előre egy jobb világba. Ez az erő tölt el bennünket hit által, és amikor megingunk, amikor kételkedni kezdünk, Isten megkérdez minket:

Olyan rövid már a kezem, hogy nem tud megváltani? Nincs már annyi erőm, hogy megmentselek? [Ézs 50:2]

Jézus minden hozzá fordulót, őt hallgatót, aki megnyitja előtte a szívét, a belőle kiáradó erővel tölti el; ki meggyógyul; ki megszabadul – és senki sem marad Jézus ereje nélkül.

A Mezei Prédikációt – a keresztyén etika tanítását és követelményét – a szabadítás előzi meg, amiben Jézus a belőle kiáradó erővel lát el minket. Egy rövid megjegyzés, amivel csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy bár Jézus messze felülhaladja a Tízparancsolatot, mégsem tehetjük azt zárójelbe. Az ószövetségi etika alapja is a szabadítás volt, ezt viszi tovább az újszövetségi, jézusi etika. A Tízparancsolat bevezetőjében ezt halljuk:

Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. [2Móz 20:2]

Jézus iránytűje az élethez

Ahogy olvassuk a Mezei prédikációt és benne a ma kiemelt szakaszunkat az Isten akaratáról az életvitelünkkel kapcsolatban, a szemünkbe ötlik valami nagyon fontos. Afelől ne legyen kétségünk, hogy amit itt olvasunk nem ajánlások, hanem a követők számára eligazítások, amiket Jézus mond, azokat határozott felszólító módba teszi. Tehát ez Atyánk határozott akarata az életünkkel:

• ne üljünk Isten bírói székébe mások élete felett ítélkezve és azt kárhoztatva
• ne vonjuk meg másoktól az irgalom cselekedeteit
• ne akarjunk másokat vezetni, tanítani és gyógyítani, amíg mi sem látunk tisztán.

Szeretném, ha most ennek a szakasznak nem egyes elemeire figyelnénk, hanem egyetlen dologra fordítanánk a figyelmünket, ami ezt az egész szakaszt, mint egyetlen összefüggő egészet mutatja be nekünk.

A térképen illetve a terepen való tájékozódásban az alapkérdés, hogy tudjuk merre van észak. Ha tudjuk merre van észak, akkor már be tudjuk azonosítani a térképen is a körülöttünk levő tereptárgyakat, majd ennek alapján tudni fogjuk, hogy merre kell indulnunk ahhoz, hogy elérjük a célunkat.

Ha a Mezei Prédikációt ilyen térképhez illetve iránytűhöz hasonlítjuk, akkor vajon merre lehet észak? Merre lehet a fő tájékozódási irány? Az északi irányt, ami érthetővé teszi mindazt, amit a térképen látunk a 36. versben jelölte ki Jézus:

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

Amit felolvastam alapigeként, abból mindent ez az isteni irgalom fog egybe.

Isten irgalmasan nem ítéli el és nem kárhoztatja a hozzá térőt:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.  

Isten irgalmasan,  mindent felülmúlóan adj a bűneink bocsánatát és még ráadást is ad.

De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem. [Rm 5:20]

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? [Rm 8:32]

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. [Mt 6:33]

Isten irgalmasan vezet az ő világosságával – Jézus nem sötétségbe és gödörbe vezet.

Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. [Jn 8:12]

Mindezt az irgalom, mennyei Atyánk irgalma foglalja egybe – az iránytű pedig ez:

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.

De hogyan lehetünk erre képesek? Honnan van ehhez az erő? Mert bennünk nincs ilyen irgalom és nincs ilyen erő.

Az irgalomhoz erő kell, ami legyőzi bűnös irgalmatlanságunkat, meggyógyítja vakságunkat úgy, hogy kiveszi a gerendát a szemünkből, ami miatt nem láthatunk tisztán. Enélkül az erő nélkül nagyjából addig juthatunk el, amit egy ismert és népszerű humorista mondott saját magáról:

„nem hívő Jézus szimpatizáns” [Bödöcs Tibor]

Vajon hányan vannak ilyen nem hívő Jézus szimpatizánsok közöttünk?

A következmény

Végül a keresztyén etika következményéről is beszéljünk, Isten szabadítás utáni nagy ígéretéről. Van nyilván egy jótékony hatása a világra, amit Jézus így foglalt össze:

Ti vagytok a föld sója. … Ti vagytok a világ világossága. [Mt 5:13-14]

De nem erről a jótékony hatásról szeretnék most beszélni, hanem arról, hogy Jézus felhívja a figyelmet, hogy az ő etikájának a követése vagy elutasítása örökkévaló hatással bír az életünkre. Örökké tartó következményei vannak.

Ezt az etikát nagyon sokszor amiatt utasítjuk vissza, hogy félünk Jézus követésének rövid távú következményeitől – de nem félünk az örökkévaló hatásától.

Arra gondolok, hogy rendszeresen hivatkoznak hívők arra, hogy ha olyan irgalmas vagyok, mint mennyei Atyánk, akkor kihasználnak, eltaposnak. Lehet. Ezért fontos, hogy nézzünk Jézusra is, aki

aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. [Zsid 1:2]

De Jézus csak a mi üdvösségünk érdekelte. Maga Jézus is úgy mutat az Atyára, aki türelmesen tűri és hagyja, hogy irgalmával és türelmével visszaéljenek.

ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.

A vetés és aratás törvénye

Éppen ezért fontos az is, hogy ez a türelem nem szüntet meg egy nagyon fontos törvényt, a vetés és aratás törvényét.

Pál apostol Jézusból levezetve azt mondja:

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. [Gal 6:7-8]

Isten megengedi, hogy ha valaki akar, visszaéljen a türelmével, de azért ne felejtsük el: vagy a testnek vetünk, vagy a Léleknek, és mindkettőnek megvan a maga természetes következménye. Ezt mutatja be Jézus is, amikor azt mondja:

Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik.

Ezzel nem arra utal, hogy ha kárhoztatunk másokat, akkor minket is kárhoztatni fognak mások, ha nem bocsátunk meg másoknak, akkor nekünk sem fognak megbocsátani mások. Amit itt olvasunk: „nem fogtok ítéltetni”, „nem lesz kárhoztatásotok” „nektek is meg fog bocsáttatni”, azt úgy mondják, hogy ez egy passivum divinum, azaz isteni szenvedő szerkezet. Vagyis mások kárhoztatásával Isten kárhoztatását hívjuk ki magunk ellen, mégpedig azért, mert nem követtük az Ő Fiát, aki nem ítéletet, hanem irgalmat gyakorolt felénk.

Ez a jézusi etika földi életünk iránytűje.

Ámen.