A 72 küldetése

Lekció: 1Móz 10

Alapige: Lk 10:1-16

Énekek:
116 – Szeretem és áldom az Úr Istent
658 – Jézus Krisztus, szép fényes hajnal
222 – Nagy hálát adjunk az Atya Istennek
834 – Ébredj, bizonyságtévő Lélek

Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.  

Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak! Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.  

Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa. Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa. Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.”

„Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!”

„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.”

Lukács evangéliuma olvasása során most jutottunk el Jézusnak a 72 tanítványt kiküldő beszédéhez. Sokan lehet, hogy úgy hallgatták, olvasták ma már ezt a történetet, hogy ezt már hallottuk, ismerjük, hiszen olvasható egy fejezettel korábban is, a Mt 10-ben is megtalálható. Viszont, ha egy történet visszatér, akkor kezdjünk el gyanakodni: lehet hogy nem azért írta le az evangélista, hogy fogyjon a papír, hanem volt ezzel valami célja; van ennek a történetnek jelentősége. Ilyenkor érdemes lehet a történeteket egymás mellé is tenni és akár egy kicsit jobban odafigyelve felfedezni, hogy miben is különbözik a látszólag olyan hasonló két történet. Mert bizony nem is annyira kicsit különbözik egymástól. Így fogom ma ezt a történetet előttetek magyarázni és az evangéliumot hirdetni. Azt mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a 72 tanítvány kiküldésének történetét csak Lukács írja meg a számunkra.

A különbségek

Csak nagyon röviden az említés szintjén vegyük sorra a különbségeket, hogy azután jól érthessük ezt a történetet.

Az egyik történetben Jézus a tizenkét tanítványát küldi ki, itt hetvenkettőt. A tizenkét tanítványt kifejezetten Izráel falvaiba küldi és tiltja nekik azt, hogy pogányokhoz menjenek, itt nincs ilyen korlátozás, és más a küldés módszere is. Ez két nagyon lényeges különbség, a többiben van hasonlóság. Ezért fontos, hogy megértsük a különbség lényegét is.

Másokat is szolgálatba állított

Ami rögtön szemet szúr az az, hogy Jézus nemcsak a 12 tanítványt küldi ki az örömhírrel, hanem még további 72 tanítványt is szolgálatba állít. És itt a számoknak kifejezett jelentősége és üzenete van, egyáltalán nem esetlegesek a számok, sem a 12 tanítvány, sem a 72 tanítvány esetében.

A 12 tanítvány Izráel népét jelképezte, annak 12 törzsével és azt, hogy Jézus Izráel megváltójának jött. A 72 tanítvány pedig a pogány népeket jelképezi, ahogy azt az özönvíz utáni leszármazásból vezeti le Mózes – vagy is a népek teljességére utal ezzel Jézus, azaz minden nép megváltójának is jött. Ez nagyon fontos Jézustól, hogy világossá tette az Isten országa eljövetelének és ajándékának minden embernek szóló örömhírét hozta el, és a megváltását minden népből kereső emberek számára felajánlja.

De valami mást is üzen még a 72 tanítvány szolgálatba állítása. Azt, hogy az evangélium hirdetése egyáltalán nem csak egy egyházi elit feladata. A 12 és a 72 tanítvány között van egy nagy különbség. A 12-t Jézus úgy hívta el a követésére és a tanítványságra, hogy mindent, de mindent hátra kellett hagyniuk, halászhálót, vámszedő asztalt, otthont, mindent. A 72 másik tanítványról ezt nem olvassuk. Ez nem jelenti azt, hogy ők félszívvel követhették volna az Urat. Az Urat csak teljes szívvel lehet követni – erre Jézus felhívta a figyelmet a tegnap olvasott szakaszban is, például azzal, amikor a követésére jelentkező azt kérte, hogy előbb hadd búcsúzzon el a háza népétől, akkor Jézus azt felelte neki:

Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.[1]

De azt jelenti, hogy Jézus szolgálatában vannak, akik teljes időben végzi a munkát, és vannak, akik más hivatásuk gyakorlása mellett végeznek szolgálatot az Úr Jézus küldetésében – de ez nem jelentheti azt, hogy félszívvel teszik, vagy megbízhatatlanul teszik; vagy éppen nem teszik. Ugyanis nagyon sok mindenben ugyanaz érvényes rájuk is, mint a 12-re.

Kikhez küldi őket Jézus?

Jézusnak ez az utolsó útja Jeruzsálembe. Elindult Galileából és egy nem ismert útvonalon ment Jeruzsálemig. Ezen az útvonalon voltak galileai, samáriai, pogány és júdeai városok is. A tanítványokat kettesével küldte maga előtt – minden olyan településre, ahova menni készült. Jézus tehát megtervezte az útját és két tanítványnak azt mondta, hogy ti menjetek előre ebbe a faluba, ti menjetek abba a városba és így küldte őket előre harminchat településre; ahova betért, onnan tovább küldte a két tanítványát egy következő településre. Ezeknek a tanítványoknak az volt a feladata, hogy mintegy előhírnökei legyenek az Isten országának. Hirdessék, hogy elközelített az Isten országa, jön a Krisztus, mi pedig békességet hirdetünk nektek a Krisztus nevében: fogadjátok őt békességgel. Jézus pedig világossá tesz valami nagyon fontosat. Nem egyformán fogják fogadni őket mindenhol. Lesz, ahol a békesség fiai fogadják, és befogadják őket; lesz ahol nem fogadják be őket, onnan tovább kell menni, még a port is leverve a lábukról.

Mit jelent ez most nekünk? Egyszerűen azt, hogy oda van küldetésünk, ahova Jézus menni akar. Egyedül vagy keresztyén a családodban? Jézus oda küld hozzájuk, hogy legyél békességének a követe. A barátaid még nem hallották az örömhírt? Jézus téged küld maga előtt, hogy mehessen hozzájuk. A munkatársaid között elhangzott már Jézus üzenete? Jézus elküldött maga előtt, hogy hirdesd: Jézus eljött a világba elközelített az Isten országa.

Azt is tudom, hogy sokszor ez egy félelmetes érzés – valóban olyan, mint a bárányoknak bemenni a farkasok közé. Nem feltétlenül azért, mert közvetlen életveszélyt jelent. Van, ahol azt jelenti. De azért is, mert féltjük magunkat attól, hogy hogyan fognak ránk nézni. Félünk attól, hogy ehhez mit fognak szólni. Félünk attól, hogy az addig jó kapcsolat emiatt talán megromlik. Van bennünk emiatt sok szorongás és félelem – Jézus mégis azt mondja: elküldelek titeket hozzájuk, mert nekik is szükségük van rám.

A békesség jó híre

Jézus a békesség jó hírét bízza rá tanítványaira. Ehhez felruházza őket a maga békességével, ahogy a János evangéliumában mondja a tanítványainak:

Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.[2]

Ezzel a békességgel ruházza fel minden küldöttét, hogy a békesség jó hírének követei legyenek. Ez a békesség van a szívükben és ezzel a békességgel tudják köszönteni a házat, ahova belépnek. Ha pedig ott békességgel fogadják a köszöntést, akkor ez a békesség megnyugszik a házon. Viszont, ha nem békességgel fogadják – a tanítványok békessége akkor is megmarad, így mondja Jézus „rátok száll vissza”.

Tudom, hogy sokszor mennyire könnyen zökkenünk ki a békességünkből – Jézus azt ígéri, hogy ha az ő békességével járunk, a békességünk akkor is megmarad, ha nem békességgel fogadnak bennünket az evangélium üzenetére válaszul. A békesség visszatér hozzánk – megőriz minket Isten békességében, amely minden értelmet meghalad.[3]

De mit is hirdetünk ezzel a békességgel? Mindenekelőtt, hogy elközelített az Isten országa. Ez egy olyan üzenet, amely nem átmeneti, hanem most is érvényes üzenet vagyunk. Bennünket Jézus az Isten országa békességének a jó hírével küld el. Pál apostol ezt így fogalmazta meg:

Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.[4]

Ebből az is kiderül, hogy senkinek nem lehet békessége, amíg nem jön létre az életének a békessége Istennel. És senki nem lehet békességben Istennel, akinek a bűn uralkodik az életében. Ezért szól a hívás: Krisztusért kérünk, béküljetek meg Istennel! Ő keresi velünk a békességet, a megbékélést és teszi ezt úgy, hogy Krisztus haláláért kiengesztelődik minden bűnünk iránt. Ő a megbocsátását nyújtja, hogy nekünk békességünk lehessen vele. A tanítványok küldetésének ez az egyik kulcseleme: Isten a bűneid ellenére is annyira szeret, hogy meg akar békülni veled és ezért hatalmas áldozatot hozott fiának a halála által.

A tanítványoknak ezt a békességet kell munkálniuk azzal, hogy gyógyítják a betegeket az örömhír hirdetésével. Ez minden tanítványnak küldetése. Ez sokkal sokrétűbb mint valamilyen kézrátételes csodás gyógyítás. Ha a békesség örömhírével küld bennünket Jézus, akkor bizony van gyógyítanivaló a beteg és megtört emberi kapcsolatokban. Keresztelő János a szintén Jézus előtt járó követnek is például ez is a küldetésének a része:

őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.[5]

És van mit gyógyítani házassági kapcsolatok területén. Van mit gyógyítani testvérek közötti kapcsolatban. Tele van a világ a békétlenségtől beteg életekkel. Gyógyítsatok és mondjátok el nekik: „Elközelített hozzátok az Isten országa.”

Az ítélet figyelmeztetése

Jézus arra is kitér, hogy mi az üzenet akkor, ha valahol nem fogadják el a tanítványok üzenetét. Ha valahol elutasítják őket. Észrevesszük, hogy az üzenet ugyanaz: elközelített az Isten országa.

ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt: Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.

Milyen érdekes. Ugyanaz az üzenet – de mindez valakinek vigasztalás, valakinek viszont az ítélet fenyegetése. Ez csak egy dolgon múlik: hogyan fogadja valaki az evangélium üzenetét. Ha befogadja: reménység és vigasztalás. Ha elutasítja: az ítélet fenyegetése. De tudnia kell, hogy mit választott. De azt is, hogy mekkora lehetőség és ajándék, micsoda kiváltság az, hogy hozzátok eljutott az evangélium üzenete. Jézus szava Bétsaidához és Korazinhoz, valamint Kapernaumhoz ezért olyan drámai.

Ezek a városok azok, Galileában, ahol Jézus a legtöbbet prédikált és a legtöbb csodát tette. Felhívja a figyelmet, hogy ehhez képest mennyire kevesen lettek a követői:

Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna. De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek. Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!

Ott volt Jézus az utcáikon, a zsinagógáikban – hallották Isten szavát, látták a csodáit és mégis milyen kevesen tértek meg, fogadták el a meghívást. A meghallott és mégis elutasított evangélium fájdalmasabbá és súlyosabbá teszi az ítéletet. De mitől lehet még súlyosabb az ítélet? Lehet az örök kárhozatban bármilyen különbség? Nos, azt nem hiszem, hogy a pokolnak különböző bugyrai lennének, de mégis lesz egy különbség, ami elviselhetetlenebbé teszi az ítéletet: az, hogy nemcsak a bűneivel szembesül az ilyen ember az ítéletkor, hanem azzal is, hogy neki lett volna lehetősége a megmenekülésre, de elutasította azt. Lehetett volna egészen más a sorsa. Ezért fontos még akkor is elmondani az evangélium üzenetét újra, ha az elutasításra talált.

Ezért szeretném befejezésül és összefoglalva is megkérdezni:

  • Tisztában vagy-e vele, hogy ha Jézus elhívott az üdvösségre, akkor elhívott arra is, hogy a követe légy; hogy Jézus előtt mész, ahova ő menni akar?
  • Tudod-e, hogy Jézus követeként a békesség követe vagy – olyan békekövet, aki maga is Isten békességével jár. Ez a békesség a bűnök bocsánatából fakadó békesség?
  • Tudod-e, hogy mekkora szüksége van az elveszetteknek rajtad keresztül Jézus gyógyító jelenlétére?
  • Van-e bárki a környezetedben, aki még nem hallotta tőled: Elközelített hozzátok az Isten országa?

[1] Lk 9:62

[2] Jn 14:27

[3] Fil 4:7

[4] 2Kor 5:18-21

[5] Lk 1:17

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük