Lekció: 2Krón 9:1-12

Alapige: Lk 11:29-32

Énekek:
42 – Mint a szép híves patakra
566 – Téged, Úr Isten, mi, keresztyének dicsérünk és áldunk
617 – A mi szívünk csak tehozzád, Jézus
624 – Emeljük Jézushoz szemünk

Min múlik az, hogy hitre jutunk?

Szokták mondani, hogy Júdás hallgathatta a legjobb igehirdetőt, mindennapi kapcsolatban lehetett a legjobb lelkigondozóval, végül mégis hátat fordított neki, elárulta őt, nem az életet választva, hanem a halált. Júdás egy nagy kérdőjel az embernek, de nem is róla szeretnék beszélni a mai igénk kapcsán, hanem arról a kérdésről: min múlik az, hogy valaki hitre jut. Min múlik az, hogy hitre jutunk?

Szeretném leszögezni, ennek csak az emberi oldaláról fogok szólni. Csak arról, ami bennünket embereket felelőssé tesz ennek a kérdésnek a körbejárására. Azért hangsúlyozom ezt, mert annak, hogy valaki megtér, hitre jut, elfogadja Jézus megváltójának van egy isteni oldala, amely az örökkévalóságban történt kegyelmi kiválasztáson nyugszik. Én ezt hiszem a Szentírás alapján – de mégis ennek az emberi oldaláról is kell beszélnünk, mivel Jézus is beszélt róla, méghozzá elég radikálisan. A mai igehirdetésnek ezt a címet adtam: A gonosz nemzedék ítélete, és alcímként ezt fogalmaztam meg hozzá: Min múlik az, hogy hitre jutunk?

Alapigénk a Lk 11:29-32

Amikor pedig egyre nagyobb sokaság gyülekezett hozzá, elkezdett beszélni: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele. Mert amiképpen Jónás jellé vált a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek. Dél királynője feltámad az ítéletkor e nemzedék férfiaival, és elítéli őket, mert ő eljött a föld végső határáról, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét; de íme, itt nagyobb van Salamonnál. A ninivei férfiak feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására; de íme, itt nagyobb van Jónásnál.”

Jézus nagyon változatos körülmények között végezte a szolgálatát. Volt követőinek kis csapata, aki mindent hátrahagyva vele tartottak, akár volt ennivaló, akár nem, akár volt fedél a fejük fölött akár nem. Volt nagyon sok ember, akit tanítványának tekinthetünk, akik rendszeresen hallgatták, ha a lakóhelyük közelében járt, elmentek, hogy meghallgassák. És sokáig a követői maradtak, és feltámadása után az első követők között is ott voltak. Voltak nem kevesen olyanok, akik hallottak erejéről és csodáiról és maguk is segítségért fordultak hozzá. Ki azután hálás követője lett, ki pedig megelégedett életének átmeneti gyógyulásával. és voltak a szkeptikusok, a kíváncsiak, a cinikus kételkedők és azok, akik teljesen elfogadhatatlannak tartották Jézust. Ők is fordultak kérésekkel és kérdésekkel Jézushoz igen sokszor.

Az egyik ilyen tipikus kérés Jézus felé, hogy adjon jelet, mennyei jelet azért, hogy elhiggyék neki a küldetésre szóló felhatalmazását. Az evangéliumokban összesen hat olyan különböző esetet találtam, amelyek különböző szituációkban mutatja be, hogy az emberek újra és újra jeleket kértek Jézustól.

A jel

Álljunk meg ezért egy picit ezen, hogy mi is ez a jel? Mit is vártak tőle? A jel az egy olyan megerősítő csoda, ami túlmutat önmagán. Nem pusztán egy csoda, hogy azután csodálkozzunk, hanem azt erősíti meg, hogy az elmondott üzenet igaz. Ha Jézus szolgálatát megnézzük, akkor számtalan csodája ellenére is csak azt állapíthatjuk meg, hogy az ő szolgálatának elsődleges területe az evangélium hirdetése volt. Mivel azonban igehirdetését rengetegszer hallgatták olyanok, akik elutasítással, gyanakvással tekintették, nem egy csodájának pont az volt a célja, hogy igazolja: amit hirdet, azt Atyjától veszi, azt Istenből meríti az igaz. Csak néhány esetet nézzünk:

A sorvadt kezű

Egy szombati zsinagógai tanítása közben hallgatta őt egy sorvadt kezű ember is. A hallgatóságának egy része már nem is az igehirdetésre figyelt, hanem azt figyelték, hogy vajon meg fogja-e gyógyítani azt az embert. Amikor befejezte a tanítást, látva hogy mi van a gondolataikban azt mondta az embernek, hogy álljon középre, mindenki által jól látható helyre. Majd egy rövid kérdést feltett a hallgatóknak:

Megkérdezem tőletek: szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni vagy kioltani? [Lk 6:9]

Világos tanítás és világos jel. Bármilyen különös ez – az igazán különös mégis az, hogy akik a szívükben így megszégyenültek, még jobban gyűlölték Jézust, egyenesen „esztelen indulat” szállta meg őket.

A talpra állított béna

Említsük meg a talpra állított bénát is. Jézus ekkor is tanít, és sokan hallgatják. A házban összezsúfolódott emberektől nem is tudják odavinni a barátai ezt a bénát. A kibontott tetőn át engedik le Jézus elé. Ő pedig befejezve vagy megszakítva a tanítást azt mondja a bénának:

Ember, megbocsáttattak a te bűneid. [Lk 5:20]

Természetesen a teológiai szakértők ebbe is belekötnek. Csak Isten bocsáthat meg így bűnöket, az ember ha Isten helyére lép, akkor Istent káromolja. Jézus itt is levezeti, és bizonyítja, hogy ha természetfeletti erővel képes talpra állítani a bénát, akkor bizony fel is oldozhatja azt az embert a bűnei alól. Ereje és felhatalmazása van rá.

Így sokasította meg az ötezer embernek is a kenyereket. Így mondta azt is:

Ha viszont én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.[Lk 11:20]

Jézus újra és újra jelekkel is megerősítette, hogy tanítása igaz. Bár más esetekben nem tett így. De akkor, amikor jelet, sőt egyenesen mennyei jelet követeltek tőle, annak mindig ellenállt. De miért? Hiszen, ha bizonyítékot kell adni, hogy igazoljuk az állításunkat, miért ne adnánk bizonyítékot, ha azok a rendelkezésünkre állnak?

Az evangélium 11. fejezetének is az a nagyobb egysége, amelynek mai alapigénk is része éppen így kezdődik:

Mások pedig kísértették, és mennyei jelt követeltek tőle. [Lk 11:16]

Néha elgondolkozom, hogy mit vártak? Ha az nem elég, hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a süketek hallanak, akkor nem tudom még mi. Ha nem látják meg a vihar és a tenger lecsendesítésében, a kenyér megsokasításában, a leprások megtisztításában, hogy az Isten országa közöttük van, mi kell még? Ezután Jézus mond egy nagyon meghökkentőt:

Ez a nemzedék gonosz nemzedék: jelt követel, de nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.

A klasszikus szónoklattannak van egy nagy szabálya, amit úgy neveznek, hogy captatio benevolentiae, ami azt jelenti: a jóindulat elnyerése. Nyerd meg hallgatóidat, hogy dicséred erényeiket, vagy nevettesd meg őket; sokféleképpen lehet ezt megtenni. Nos, nagyon úgy tűnik, hogy Jézus nem nagyon adott a klasszikus retorika szabályaira. Fel is tehetjük a kérdést: hogy lehet így megszólítani a hallgatókat? Hogy akarja elnyerni a jóindulatukat, hogy meghallgassák? A keresztyén prédikációkban is rendszerint úgy szólítják meg az igehirdetők hallgatóságukat, hogy „kedves testvérek”, vagy „szeretett gyülekezet”.

De Jézus egészen más utat jár: hallgatóit gonosz nemzedéknek nevezi, amivel Jézus azt érzékelteti, hogy mondanivalója sokkal fontosabb, mint hogy hízelegjen a hallgatóságának. A megszólítással számon kéri rajtuk a hit hiányát.

A jelet követelő gonosz nemzedék

Ezért érdemes megállnunk ennél a megszólításnál? Kit is értsünk gonosz nemzedék alatt? Jézus kortársait? – Nyilván a szöveg jelentésének első rétege egyértelműen ez, hiszen ők hallgatják, őket szólítja meg. Vagy inkább a zsidókat – akik Isten választott népeként elutasították a hozzájuk küldött Messiást? Nyilván ez is igaz, hiszen nekik adatott a kijelentés, aminek alapján felismerhették volna Megváltójukat. De – és ez a lényeges kérdés – vajon külső szemlélőként tekinthetünk erre az evangéliumi történetre, vagy Jézus bennünket is bevon ebbe, hogy gondolkodjunk magunkról – vajon ránk érvényes-e mindez: ez a nemzedék gonosz nemzedék”.

Abból tudjuk ezt megérteni, hogy ha megnézzük miért nevezi Jézus a hallgatóit „gonosz nemzedéknek”. Azt mondja nekik: „jelet követel”. Egyetlen oka van a gonoszságuknak: ez pedig a jelkövetelés, ami saját hitetlenségüket leplezi le. Miközben ők állandóan keresik és követelik a jelet Jézustól, saját hitetlenségüket jelzik vele.

Ez tényleg különös és fura, hiszen Jézus szolgálatát végigkísérték a jelek. A misszióba kiküldött tanítványoknak is azt mondta, hogy lesznek jelek, amelyek kísérni fogják a szolgálatukat. A jel keresését és követelését mégis Jézus egyértelműen gonoszságnak tartja. Miért? Mert nem a jelek alapján, vagy a jeleknek kellene hinniük: hanem az evangélium szavára akkor is, ha nincsenek jelek és csodák.

A gazdag és Lázár

Jézus ezt húzza alá a gazdag és Lázár példázatában is. Amikor a lángokban gyötrődő gazdag azt kéri Ábrahámtól, hogy küldje el Lázárt a testvéreihez, hogy ne kerüljenek ők is a gyötrelem helyére, akkor Ábrahám azt feleli:

Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! [Lk 16:29]

Mire a gazdag úgy gondolva, hogy megmondja a tutit azzal érvel Ábrahámnak:

Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül. [Lk 16:31]

És még ma is vannak, akik ennek ellenére hajszolják a jeleket ezzel is nem egy embert csapdába ejtve – hazugságokba és kétségbeesésbe kergetve.

Szeretném aláhúzni: Isten szuverén módon adhat jeleket, amikor azt jónak látja; de mi emberekként nem hajszolhatjuk és nem követelhetjük tőle – sőt minél görcsösebben tesszük ezt, Jézus annál inkább azt mondja: Gonosz nemzedék – nem kaptok jelet, mert kaptatok eleget; nem kaptok jelet, mert nektek is az ige alapján kell hinnetek.

Pál apostol saját maga is így fogalmaz:

És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük … [1Kor 1:22-23]

Ha ad Isten jelet, ha nem ad, mindannyiunknak és mindig ugyanaz adatik a hitre – az evangélium igéi. Mert lesznek olyanok, akik a gonosz és jeleket követelő nemzedéket megszégyenítik. Ezek pedig azok, akik a megfeszített Krisztus hirdetésére térnek meg.

Jónás jele

Azt mondja Jézus, hogy egyetlen igazán fontos jel adatik, ezt pedig Jónás jelének nevezi.

nem adatik neki más jel, mint a Jónás próféta jele.

Valójában két példát is mond Jónás jelére. Az egyik Jónásé, a másik Sába királynőjéé. De mit is takar a Jónás jele? A Bibliát ismerő legtöbb embernek a hal gyomrában eltöltött három napos idő jut eszébe, mert Jézus egy másik helyen arról is beszélt, hogy amint Jónás három napig volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében, mielőtt feltámad. És valóban – hitünk szíve a megfeszített Jézus feltámadása. Itt azonban Jézus másfajta jelként utal Jónásra. Maga Jónás a jel. De miben? Nézzük a két példát.

Sába királynője

Az első példa Sába királynője, akiről azt mondja, hogy amikor bekövetkezik az utolsó ítélet, ő is fel fog támadni, ugyanúgy mint Jézus hallgatói és el fogja ítélni őket. Azért, mert ez a pogány királynő egy hosszú utat megtett azért, hogy meghallgassa Salamon bölcsességét. Azt olvassuk, hogy miután meghallgatta Salamon bölcsességét, elismerte Izráel Istenének felségét és magasztalta Őt ezért.

Áldott legyen Istened, az Úr, aki kedvét lelte benned, és trónjára emelt, az Úrnak, a te Istenednek a királyaként! [2Krón 9:8]

Salamon bölcsessége Isten Igéjén nyugodott. Sába királynőjét pedig nem messiási és csodás jelek győzték meg Isten fenségéről, hanem egyedül és kizárólag az élő Isten Igéje. Ezzel szemben Jézus hallgatóságát nem győzte meg Jézus Krisztus Igéje, pedig ő nagyobb Salamonnál. Az állandóan jeleket követelőket és jeleket hajszolókat az a pogány királynő is elítéli, aki amikor hallotta Isten Igéjét Salamon bölcsességébe csomagolva, és eljutott oda, hogy áldja a Felséges Istent. Csak az igét hallva jelek és csodák nélkül.

Ninive lakói

Még erőteljesebb a ninivei férfiak megtérése. Ninive a bibliai világban a legmélyebb elvadultság és gonoszság szinonimája is. Isten közéjük küldte Jónás prófétát, akinek emberileg teljesen érthető az első reakciója: Ezek közé? Még nem untam meg az életemet. Isten azonban a tengeri viharral és a hal gyomrában eltöltött idővel hatékonyan győzte meg Jónást arról, hogy menjen el Ninivébe az üzenettel. Ráadásul az üzenet sem volt túl kedves. Jónásnak nem az Isten kegyelmét és szeretetét kellett hirdetnie, hanem Isten teljes pusztítást jelentő ítéletét.

Még negyven nap és elpusztul Ninive! [Jón 3:4]

Ez volt Jónás igehirdetésének az üzenete, hogy ezen kívül mit mondott még el, nem tudjuk, de a niniveiek megértették. Nem volt megtérésre hívás – csak ítélethirdetés és Ninive lakói, mégis megértették, hogy megmenekülhetnek, ha megtérnek gonoszságukból az élő Istenhez. És megtértek. Ők is fel fognak támadni és el fogják ítélni a meg nem térő hallgatóit Jézusnak. Mert Jézus üzenetének a középpontjában nem az ítélet van, hanem Isten mentő szándéka és ahelyett, hogy befogadnák az Igét újra és újra csak a jeleket követelik. Nézzük meg Ninivét. Jónásnak sem adattak jelek és csodák, ahogy Salamonnak sem Isten Igéje mégis meggyőzte a hallgatókat.

Jézus hallgatóinak pont ezt kellene megérteniük: Jónás a jel – az, hogy igehirdetésére megtértek még az olyan emberek is, mint Ninive lakói.

Így térjünk vissza a kiinduló kérdésünkre: Min múlik az, hogy hitre jutunk? Azon, hogy mennyi jel és csoda kíséri az igehirdetést? Jézus szerint sem, és Jézus apostola Pál szerint sem ezen múlik. Mert ezek nélkül a jelek nélkül is még a legmélyebb gonoszságból is, a legmesszebbről érkezve is meg lehet térni az Ige befogadásának és elfogadásának hatására.

Jézus feltámadása után Tamásnak is azt mondja:

Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek. [Jn 20:29]

Jézus egyenesen stabilabbnak és megalapozottabnak és mélyebbnek tartja azt a hitet, amely képes és tud hinni az ő megváltó kegyelmében jelek nélkül is. Mondhatjuk úgy is: inkább tartja azt hitnek. Amely számára csak egyetlen jel elég megérteni Isten kegyelmét és szeretetét: a golgotai kereszt. A megfeszített Krisztus, akinek egyetlen áldozata tökéletesen elég volt ahhoz megtisztítson és megváltson a bűneinkből – és akinek feltámadása által újjászülethettünk élő reménységre [vö. 1Pt 1:3].

Ha kevesled Krisztus Igéjét a hithez és újra és újra jeleket vársz, hogy győzködd magad, vagy a környezeted akkor még Sába királynője és Ninive lakói is megszégyenítenek az utolsó ítéletkor, mert ők nem az Isten Fiának a hallgatása nyomán ismerték el Isten Felségét, ti viszont az evangélium és a Szentlélek által őt halljátok – ez pedig Őszerinte elégnek kell lennie ahhoz, hogy hitre juss és hitben járj.

Ámen.