Útmutatás keresztyéneknek

Lekció: Jel 6:12-17

Alapige: Lk 21:20-24

Énekek: MonGYÁLdást
– Jézus nyájas és szelíd
– Csak Istenben nyugoszik meg szívem
– Mily nagy az Isten szerelme
– Krisztus lett a szegletkő
– Áll a Krisztus szent keresztje

Bár virágvasárnapot majd csak a jövő héten ünnepeljük, a napi igék olvasása során már Jézus utolsó hetének eseményeit, vitáit és tanításait olvassuk. Ezeknek a tanításoknak a nagy részét teszik ki azok a beszédek, amelyek arra vonatkoznak, hogy mire számíthatnak a keresztyének – Jézus követői – akkor, amikor már nem lesz itt a földön. Ebben világossá válik, hogy feltámadásával és az ebből következő mennybemenetelével és a Szentélek eljövetelével egy új világkorszak kezdődik el, amely egyben az általunk teremtett világ utolsó szakasza, vagy nevezzük így a végső korszak, a végidő. Jézus sehol sem mondta el, hogy ez a végidő meddig fog tartani, csak annyit, hogy a követői úgy éljenek a földön, hogy a végidők lezárása, Krisztus visszajövetele, a teremtett világ megsemmisülése és az új teremtés létrejötte bármikor is következik be, az felkészülten találja őket. Legyetek készek arra, hogy bármelyik pillanatban is tér vissza Krisztus az övéiért, akkor készen fogadjátok őt.

Ebben a tanítássorban helyezkedik el a mai igénk, amely Jeruzsálem pusztulásának próféciája. Ennek az Igének az üzenetét igyekszünk ma megérteni, úgy ahogy azt Lukács evangélium közli velünk. Lk 21:20-24

²⁰Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet ellenséges seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak pusztulása. ²¹Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. ²²Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. ²³Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre és harag erre a népre. ²⁴Kardélre hányják és fogságba viszik őket mindenféle nép közé, és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.

Lukács úgy írta le Jézusnak ezt a próféciáját, hogy abban Jeruzsálem pogányok általi elpusztítását helyezi a középpontba, minimális kitekintéssel az Emberfia eljövetelére. Akik folyamatosan együtt olvassuk most a Lukács evangéliumát, azt is tudjuk, hogy ez a szakasz ugyanakkor beékelődik Jézusnak a nagy megpróbáltatás idejéről[1] és az Emberfia eljöveteléről szóló, a végidőkre vonatkozó próféciái közé.

Tehát amikor vizsgáljuk ezt a próféciát, akkor két dolgot kell figyelembe vennünk.

1. Amiről itt Jézus beszél, az egy már beteljesedett prófécia
2. Ugyanakkor mégis van a végidőkre vonatkozó jelentősége a mai keresztyének számára is.

Ahhoz viszont, hogy a mai érvényes üzenetét is megértsük, meg kell értenünk az eredeti üzenet értelmét is, ahogy az beteljesedett. Már csak azért is, mert a keresztyén teológiában is, a Szentírásból is levezetve nagyon sokféle végidőkre vonatkozó következtetés és tanítás van, amelyek egy része rettenetesen bonyolult, másrészt egymással is sokszor ütköznek ellentmondásba, és nem kevés olyan is van, ami hamisnak bizonyult. Nem könnyű ezekben tisztán látni.

A próféciák megértésének szabályai

Szeretnék pár szót mondani a próféciák megértésének szabályairól. Ez általában igaz a próféciákra – bár nem mindegyikre, de a Jeruzsálem pusztulására vonatkozó prófécia ilyen.

1. A próféciáknak az elsődleges üzenete – vagy rétege – valamilyen belátható időn belül bekövetkező történelmi eseményre vonatkozik. Az Ószövetség prófétáinak a legtöbb üzenete ilyen.
2. Van azonban ezeknek a próféciáknak – a próféták szándékától függetlenül is – egy sokkal távolabbra mutató, a Krisztusban beteljesedő esetleg a végidőkre vonatkozó üzenete is. Ezeket nem mindig könnyű megérteni és szétválasztani egymástól.

Jeruzsálem pusztulásának történelmi eseménye

Jeruzsálem az a város, amely a történelme során valószínűleg a legtöbb háborút és ostromot élte át. Jézus azonban egy egészen konkrét eseményre utal, arra, amely kb. 40 évvel később az i. sz. 70-ben érte a várost.

Miből lehet erre következtetni?

Néhány verssel korábban néhányan úgy mutogatták Jézusnak a templomot, hogy micsoda csodálatos építészeti mű, amelyben az élő Istennek mutatnak be áldozatokat. És nyilván azt is várták ettől a templomtól, hogy Isten majd innen fogja kormányozni az egész világot a Messiás uralkodása alatt. Erre jött hidegzuhanyként Jézus válasza:

„Jönnek olyan napok, amikor ezekből, amiket itt láttok, nem marad kő kövön, amit le ne rombolnának.”[2]

A tanítványokat természetesen érdekelte, hogy mikor számíthatnak erre, meg is kérdezik Jézustól. Jézus ezután mondja el a visszajövetelével kapcsolatos próféciákat – amibe beágyazta Jeruzsálem pusztulásának próféciáját is.

És hogy honnan tudjuk, hogy ez arra vonatkozik? Onnan, hogy Jézus egy korábbi Dánieltől származó próféciát erősít meg, amely arra vonatkozik, hogy miután elutasítják és megölik Krisztust, a templom is elpusztul. Jézus erre mondta:

Mert ezek a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék, ami meg van írva.

A dánieli prófécia így hangzik:

Hetven hét van kiszabva népedre és szent városodra. Akkor véget ér a hitszegés, és megszűnik a vétek, engesztelést nyer a bűn, és eljön hozzánk az örökké tartó igazság. Beteljesül a prófétai látomás, és felkenik a szentek szentjét. Tudd meg azért, és értsd meg: Attól fogva, hogy elhangzott a kijelentés Jeruzsálem újjáépüléséről, hét hét fog eltelni a fejedelem felkenéséig. Azután még hatvankét hét, és újjáépülnek a terek és a falak nyomorúságos időkben. A hatvankét hét eltelte után megölik a felkentet, senkije sem lesz. Egy eljövendő fejedelem népe pedig elpusztítja a várost és a szentélyt. Elvégzett dolog, hogy pusztán álljanak a háború végéig. De a fejedelemnek is vége lesz, ha jön az áradat.[3]

A prófétai szövegből emeljük ki az erre vonatkozó lényeget:

1. A babiloni seregek pusztítása után egy meghatározott idő múlva a templom újjáépül és újra felszentelik a templomot, valamint újjáépül a város.
2. Ezt követi a felkent, a Krisztus megölése.
3. Ami után egy újabb birodalom elpusztítja mind a várost, mind a templomot.

Jézus tudja, hogy ezen a héten meg fogják ölni – ezután pedig azért, mert Jeruzsálem, azaz népe elutasította és kivetette őt, a szentélynek is el kell pusztulnia.

Nem másért kell elpusztulnia, mint azért, mert népe elvetette Krisztusát. Erről maga Jézus beszélt akkor, amikor megsiratta és meggyászolta szeretett városát:

„Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”[4]

Jézus gyászbeszéde világos: eddig volt lehetősége Jeruzsálemnek megtérni a Krisztushoz. Ők azonban a teljes elutasítás útját választották, így sorsa bevégeztetett.

Ez következett be a 66-74. között zajló nagy zsidó háborúban, amely során 70-ben Titus csapatai öthavi ostrom után elfoglalták és porig rombolták Jeruzsálemet, benne a zsidó szentéllyel, amelynek csupán egyetlen fala maradt meg, ami ma Siratófal néven a zsidók egyik szent imahelye.

Jézus azonban ezt a próféciát a követőinek úgy mondta el, hogy mit kell tenniük akkor, amikor ez bekövetkezik. A keresztyének azért menekültek meg a borzalmaktól, mert komolyan vették Krisztus szavát.

Útmutatás az első keresztyéneknek

Jézus azonban ezt a próféciáját úgy mondta el, hogy azzal útmutatást adott követőinek arra, hogy felismerjék, amikor ez bekövetkezik; és mit is kell tenniük.

²¹Akkor azok, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe, és akik a városban vannak, menjenek ki onnan, akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda.

Feltámadás után 50 nappal, amikor eljött a Szentlélek megalakult az első keresztyén gyülekezet Jeruzsálemben. Ez az első gyülekezet háromezer tagot számlált, ami nem sokkal később már egy ötezer fős gyülekezet lett.

Jeruzsálemben elég hamar elkezdődött a keresztyének üldözése, ami elől sok keresztyén elmenekült, de sokan kitartottak és a városban maradtak. Jézus azt mondta, hogy amikor megkezdődik Jeruzsálem ostroma, azok a keresztyének, akik akkor még a városban laknak, meneküljenek a hegyekbe, akik pedig a környéken laknak nem menjenek be a városba.

De hogyan is ismerhették ezt fel? A rómaiak a háború során nem egyszer ostromolták meg Jeruzsálemet, hanem kétszer. Az első ostromot Cestius vezette, aki bár bevehette volna a várost, mert megvolt hozzá a katonai ereje, mégis rosszul mérte fel az erőviszonyokat és visszavonult a város ostromából. Ezután nyílt egy rövid időszak, amikor a keresztyének felismerve Jézus próféciájának megvalósulását elhagyhatták a várost. Így mentek ki Pella városába és megmenekültek.

Amikor a rómaiak visszatértek Titusz vezetésével, már nem volt menekülés. Aki mégis megpróbált menekülni, azt a rómaiak a környező hegyeken keresztre feszítették. És hogy ezek után milyen borzalmakat kellett átélnie a Jeruzsálemben körbezárt és ostromlott embereknek, arról inkább nem beszélnék, de el lehet képzelni Jézus szavai alapján:

Jaj azokban a napokban a terhes és a szoptatós anyáknak, mert nagy nyomorúság szakad a földre, és harag erre a népre.

Jézus nyíltan kimondja: ez Isten bosszúállása és haragja azokon, akik elutasították és elvetették őt – akár öregek, akár fiatalok, akár férfiak, akár nők. Akik viszont hallgatnak a szavára, Krisztus beszédére megmenekülnek. Mert azok az első keresztyének Jeruzsálemben azért menekültek meg Jeruzsálemben – ahogy kimenekültek abból –, mert Jézusnak ezt a próféciáját komolyan vették.

A prófécia tanítása

Mi az, amit a keresztyének komolyan vettek – és ezért megmenekülhettek?

Amit Isten kijelentett, azt véghez viszi

Először is azt, ahogy amiről Isten kijelentette, hogy véghez viszi, azt véghez is fogja vinni. Jeruzsálemről Isten döntött és ezért Jeruzsálemet nem mentheti meg semmi. Sem a magas és jól megépített falai és védművei, sem védőinek elszántsága. A zsidók nagyon elszántan védekeztek, a város jól meg volt erősítve, ostrommal gyakorlatilag bevehetetlennek tűnt. Titusz nem is nagyon támadott, csak hermetikusan körülzárta és alaposan kiéheztette a várost.

Ezért mondja Jézus, hogy a keresztyének pont ellentétesen cselekedjenek, mint ami ostrom előtt megszokott. Amikor közeledett egy ostrom az emberek rendszerint a megerősített falakon belül kerestek menedéket és mentették az értékeiket, így remélve maguk is megmenekülni. Ez sok esetben így is történt.

Jézus viszont azt tanítja a követőinek, hogy ne ott keressék a biztonságot, ahol mindenki más – ne az erős falak mögött és ne is a harcosok elszántságában. Mert azok nem tudják feltartóztatni Isten haragját és bosszúállását. Még akkor sem, ha az ott levők abban bíznak, hogy Isten úgysem fogja hagyni elpusztulni a Szentélyét. Jézus azonban kijelentette: ennek a Szentélynek pusztulnia kell, mert Isten Fiának, a Krisztusnak nem volt benne helye.

A keresztyének egyetlen igazi menedéke Krisztus szava

A keresztyének életének egyetlen igazi biztonsága az, ha hisznek Isten Igéjének igazságában és engedelmeskednek annak.

A világ minden a saját bölcsességének rendszerében intéz. Ha vastagok és erősek a falak, azok megvédenek. Ha elszántak vagyunk és jól felkészülünk, akkor visszaverhetjük a támadást. Ez nyilvánvalóan így is van a mulandó világ bölcsessége szerint. Csakhogy amint mások Isten végzései, minden világi bölcsesség érvényét veszti, sőt bolondsággá válik. Ezt Krisztus követőinek fel kell ismernie.

Pál azt írja korinthusiaknak:

E világ bölcsessége ugyanis bolondság az Isten előtt.[5]

A világ bölcsessége senkit sem tud megmenteni Isten eljövendő haragja és bosszúállása elől. Ezért is tesz bizonyságot így az apostol

… mi is bölcsességet szólunk, de nem e világnak, sem e világ mulandó fejedelmeinek bölcsességét, hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.[6]

Ezért olyan fontos, hogy Krisztus kijelentését tekintsük olyan útmutatásnak, amely gondoskodik a biztonságunkról.

A prófécia a végidőkre nézve

Természetesen ha megértettük azt, hogy Jézus próféciája milyen pontosan megvalósult a történelemben, és hogy ez milyen fontos útmutatás volt a keresztyéneknek, adott a kérdés a számunkra: hogyan érvényes ez a mi számunkra? Mit jelentenek nekünk ezek a prófétai igék?

Az Írások olvasása, értelmezése és alkalmazása

Először is azt, hogy ne fáradjunk bele az Írások olvasásába, megtanulásába és értelmük keresésébe. Mert az Írások nem minden aktuális értelme tárul fel nekünk azonnal, sokszor csak az életünk eseményeiben nyernek értelmet – legyen az a személyes életünk, legyen az a történelem menete. Amikor Jézus próféciája elhangzott Jeruzsálemről, a hallgatók még nem tudták hogyan és mikor fog mindez bekövetkezni – de amint megjelentek a rómaiak seregei, már értették, és tudták mit kell tenniük.

Erre is vonatkozik Jézusnak az itt nem sokkal később mondott példázata a fügefáról:

Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa.[7]

Nem mondom, hogy könnyű, de fontos, hogy a világ eseményeit igyekezzünk Isten Igéjének a fényében értelmezni.

Persze nem úgy, ahogy egyesek teszik, hogy minden világpolitikai eseményt hozzá akarnak erőltetni valamilyen bibliai próféciához – ezek általában elég hamar korrekcióra szorulnak. De az általános trendet mutatják – Isten terve a végéhez közeledik. Ez pedig megállíthatatlan.

Krisztusban keressük a menedéket

Az utolsó, amit mindenképpen lássunk: Krisztusban keressük a menedéket, ne az emberi bölcsesség megoldásaiban. Különösen, ha világosan és tisztán látjuk, hogy Jézus szava szerint

az ég és a föld elmúlik, de az ő beszédei nem múlnak el.[8]

Az emberiség folyamatosan világvége félelemben él. Atomháborús világvége, meteorbecsapódós világvége, járvány okozta világvége és hasonlók. A saját világi bölcsességükben azt gondolják, hogy erre fel lehet készülni és próbálkoznak.

Mindenféle szuperbiztos bunkereket építenek, ki-ki a pénztárcájának megfelelően. Több ilyen is van a világban. Németországban például van olyan szuperbunker, az Europa One, Németországban, ahova a legolcsóbb szoba 5 millió dollárba kerül és vannak benne még medencék és edzőtermek sok minden mással együtt. Csehországban is van ilyen, természetesen Amerikában is. És nyilván a szupergazdagok titkos bunkerei is rendelkezésre állnak. Nos a Jeruzsálem pusztulásáról szóló prófécia megmutatja azt is, hogy ezek mennyire hiábavalóak és fölöslegesek e világ bölcsessége szerinti próbálkozások. Miért?

Mert akik így gondolkodnak összekeverik a szezon a fazonnal. Ők azt gondolják, hogy a világvége túlélhető. Azért, mert a világ végét összekeverik a civilizáció végével. De a civilizáció vége és a világ vége között nem lehet egyenlőségjelet tenni. Elméletileg a civilizáció vége ugyan túlélhető, de Jézus nem erről beszél, hanem a világ végéről, amikor „az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.”[9] – írja Péter apostol. Azt is elmondja, hogy erre hogyan lehet megfelelően felkészülni. És nem szuperbunkerekről ír, hanem miről?

Azt írja:

„Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét …”[10]

Nem a szuperbunkerekkel lehet erre felkészülni, hanem abban, hogy az ember alázatos szívvel igyekszik növekedni Krisztus szentségében – mert egyedül Krisztus a menedék.

A Jelenések könyvében, amikor a Bárány feltöri a hatodik pecsétet azt olvassuk, hogy azok a szupergazdagok meg a szolgáik, akik bebújtak a szuperbunkereikbe rettegve kiáltanak a hegyekhez és a sziklákhoz:

„Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”[11]

Rá fognak döbbenni arra, hogy a szuperbunkerek sem érnek semmit, amikor eljön a Bárány haragja. Állítólag Nyikita Hruscsov mondta azt az atomháború következményéről, hogy az olyan lesz, amikor a túlélők irigyelni fogják a meghaltakat.

De még egyszer mondom: ne keverjük össze a világ végét, ami egy természetfeletti esemény és Krisztus visszajöveteléhez kapcsolódik, azzal, amit a világi gondolkodás a világ végének gondol.

Eközben Isten gyermekei Krisztusban keresik a menedéket és ezért menekülnek meg. Eközben üldöztetés, nyomorúság és még a test halála, a gyötörtetés sem veheti el az örömünket és a biztonságukat – mert

1. Tudjuk, hogy itt nincsen maradandó városunk[12]
2. Tudjuk, hogy nekünk Krisztus a halálával és feltámadásával az új teremtésben nekünk helyet készített.[13]
3. Tudjuk, hogy bennünket már nem ér el Isten bosszúállása és haragja, mert nem elutasítottuk, hanem elfogadtuk Krisztus megváltását.[14]

Ámen.

---

[1] Lk 21:5-19

[2] Lk 21:6

[3] Dán 9:24-26

[4] Lk 19:42-44

[5] 1Kor 3:19

[6] 1Kor 2:6-7

[7] Lk 21:29-31

[8] vö. Lk 21:33

[9] 2Pt 3:10

[10] 2Pt 3:11

[11] Jel 6:16-17

[12] Zsid 13:14

[13] Jn 14:2

[14] Rm 8:1