Lekció: Jn 10:1-6

Alapige: Jn 10:7-10

 Énekek:
23 – Az Úr énnékem őriző pásztorom
756 – Áll a Krisztus szent keresztje
331 – Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben
627 – A mennybe’ fenn, a trónusnál

Talán ismerős lehet az a népmesékben fellelhető motívum, hogy a mesehős úgy tűnik megtalálja a boldogságát társa mellett egy kacsalábon forgó palotában. Ennek a palotának van száz szobája. Hősünknek a lelkére kötik, hogy mindegyik szobába bemehet, ami ott van azt használhatja és élvezheti, de az utolsó, a 100. szoba tabu. Oda semmiképpen se nyisson be, mert akkor bekövetkezik a legrosszabb. Természetesen megfogadja a hős, és sokáig úgy tűnik, hogy be is tudja tartani, van elég szoba minden jóval; de egy napon valahogy megakad a 100. ajtón a szeme. Vajon mi lehet mögötte? És nem tud úrrá lenni a kíváncsiságán és benyit azon az ajtón. És valóban megtörténik a tragédia – ám mivel meséről van szó, hogy elérkezzünk a végső happy endhez, új kalandok veszik a kezdetüket, amelyeken mesehősünk sikeresen átverekszi magát és a mese végén immár semmi sem ronthatja el az ismét megtalált boldogságot.

Most Jézusnak egy olyan példabeszédét fogjuk üzenetként megérteni, ami pont az ellenkezőjét mondja, mint a népmese. A példabeszéd azt mondja, hogy legyen előttünk akárhány ajtó, akármelyiken is akarjunk bemenni az életre csak egyetlen ajtó vezet. Ezt az ajtót kell megtalálnunk és azon bemennünk, ha élni akarunk. Mai példabeszédünk, amelyben a Krisztus megint arról beszél, hogy kicsoda ő. Alapigénk Jn 10:7-10.

Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. ⁸Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Ezt a példabeszédet szinte mindannyian úgy ismerjük, mint a jó pásztor példázatát. Ha belenézünk a Bibliába, akkor ezt a címet is kapta. „A jó pásztor”. Amikor Jézus elkezdi mondani ezt a példabeszédet, János közbeszúr egy megjegyzést: Jézusnak ezt a példabeszédét nem értik a hallgatói.

Jézus ezután folytatja a példázatot, jobban kifejtve és kibontva a képet, így adva annak egyfajta magyarázatot. Hallgatva ezt a példázatot azt vesszük észre, hogy Jézus ebben a példázatban nemcsak pásztor. Jézus ebben a példázatban, amelyben juhokról, akolról, pásztorokról, tolvajokról és rablókról beszél az ajtó is. Kétszer is mondja, nehogy elkerülje a figyelmünket.

„Én vagyok a juhok ajtaja … Én vagyok az ajtó …”

Én ma csak erről szeretnék beszélni. Szeretném, ha az ajtóra figyelnénk. Szeretném, ha most nem terelné el a figyelmünket a pásztor képe, ami egyébként könnyebben érthető, amivel könnyebben tudunk azonosulni, amiről Jézus máshol és máskor is beszélt. De ebben a négy versben Jézus azt mondja: ő az ajtó. A Messiás egy ajtóhoz hasonlítja magát, és azt mondja, hogy ő az egyetlen jó ajtó.

1. A meghívás

Amikor Jézus egy ajtóhoz hasonlítja magát, akkor egy meghívót ad hallgatóinak. Így ad most nektek is egy meghívót. Ez az ajtó hívogat, mert ez az ajtó nem egy bezárt, hanem egy nyitott ajtó. Ezt a meghívót a megdicsőült Krisztus megerősíti akkor, amikor a filadelfiai gyülekezetnek azt üzeni:

Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be. [Jel 3:8]

Ezt az ajtót senki sem zárhatja be előtted. Jézus meghívása így szólt és szól ma is neked. Egyszer be fog zárulni ez az ajtó, de most nyitva van, és nincs az a hatalom, amely bezárhatná előtted.

A tíz szűz példázatában a balga szüzek késve érkeztek a menyegzőre, mert nem vették komolyan, hogy készen legyenek a vőlegény fogadására, és amikor végül megérkeztek, az ajtót zárva találták és nem mehettek be, akármennyire szerettek volna.

Jézus egy másik helyen is figyelmeztet arra, hogy az ami ma nyitva van, egyszer be fog zárulni, és akkor már senki sem lesz képes kinyitni. Lukács evangéliuma szerint azt mondja:

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. ²⁵Attól kezdve, hogy felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. [Lk 13:24-25]

Ezeket most csak zárójelben jegyeztem meg, mert az, amit ma hangsúlyosan át kell adnom, az a nyitott ajtó üzenete, a meghívás üzenete. A Krisztus számunkra egy nyitott ajtó az örök életre. Nézzük meg ma, hogy Jézus Krisztus mire vagy hova nyitott ajtó?

2. Krisztus a nyitott ajtó …

Három dolgot szeretnék elmondani ezzel kapcsolatban az Írás alapján:

1. … az övéihez, a nyájhoz.

2. … az életre.

3. … egy rendkívüli vagy különleges életre.

4. … egy véget nem érő életre

2.1. Krisztus a nyitott ajtó az övéihez (a nyájhoz)

Isten választottait többször is hasonlítja egy kiválasztott és különleges nyájhoz, amelynek ő a pásztora. Ezékiel próféta ezt a képet használja akkor, amikor korának politikai és vallási vezetőit hűtlen pásztorokhoz hasonlítja, akik nem gondoskodnak a nyájról, hanem magukat legeltetik és hizlalják a nyájon, ahelyett, hogy gondoznák és a nyáj jólétét tartanák a szemük előtt.

Jézusnak ebben a példabeszédében is megjelennek ők, de már nem is úgy, mint hűtlen pásztorok, hanem egyenesen úgy, mint tolvajok és rablók, akik nem megfelelő úton és nem megfelelő szívvel jönnek a nyájhoz, hanem azért, hogy lopjanak, öljenek és pusztítsanak. Ezékiel ezzel szemben már arról is beszélt, hogy jönni fog egy jó pásztor, aki szétszóródott nyáját összegyűjti, legelteti és pihenőhelyet gyűjt nekik.[Ez 34] Jézus erre is utal, amikor azt mondja – „és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.”

Tehát a nyáj Isten választott népe. De hogy lehet valaki ennek a népnek a tagjává? Az Ószövetség idején ez Izráelt jelentette és ennek a népnek a tagjává beleszületéssel lehetett lenni. Akinek az apja, anyja izráelita volt, tagja volt a szövetséges népnek, az a születésével tagja lett ennek a szövetséges népnek. Lehetett ugyan csatlakozni ehhez a néphez egy pogánynak is, de ez viszonylag ritka volt.

Krisztus azonban Isten szövetségét kiterjesztette és felajánlotta minden nép számára. Krisztus minden ember számára felajánlja Isten kegyelmes szeretetét és ezzel szövetségi hűségét. Ennek a végeredményét láttatja János a Jelenések könyvében, amikor azt írja:

„Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél és véreddel vásároltad meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből;[Jel 5:9]

Ezek után láttam: íme, nagy sokaság volt ott, amelyet megszámlálni senki sem tudott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből; a trónus előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve, kezükben pedig pálmaágak, ¹⁰és hatalmas hangon kiáltottak: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónuson ül, és a Bárányé!” [Jel 7:9-10]

Kiderül ebből valami új az Ószövetség népéhez képest: ennek a nyájnak az ember nem úgy lesz a tagjává, hogy testileg beleszületik. Krisztus az, aki a saját vérén vásárolta meg ezt a nyájat magának.

Ha valaki izráelita családba született, az automatikusan izráelita lett. Nemcsak a zsidó nemzet tagja, hanem Isten választott szövetséges népének is a tagja. Ezzel szemben, ha valaki keresztyén családba születik az nem lesz automatikusan keresztyén. Külsőképpen igen, hiszen keresztyén szülei el fogják vinni a keresztyén közösségbe, ha komolyan veszik szülői hivatásukat, megkeresztelve őt beavatják a szövetség titkába, megélik és megismertetik gyermekeikkel a megváltás titkát – de a szívében akkor lesz keresztyénné az ember, amikor megérti, hogy Krisztus őt is kiválasztotta, megváltotta és meghívta a megváltottak szövetséges közösségébe. ekkor hitét megvallva belép ebbe a közösségbe és már nemcsak külsőleg lesz tagja, hanem a Krisztusban kapott hit által is tagja lesz.

A megváltott nyájba csak és kizárólag Krisztuson keresztül lehet bejutni. Ezt érzékelteti Krisztus az akol képével. Az akol az a hely, ahova a pásztor este beterelte a nyájat, az ajtónál megállt és botja alatt átengedve a juhokat meg is számolta őket, hogy megvan-e mind. A juhok az ajtón keresztül mentek be az akolba és voltak együtt annak védelmében éjszaka.

Más út nincs, hogy valaki ehhez a nyájhoz csatlakozzon, egyedül és kizárólag Jézus Krisztus. Ez az egyetlen lehetséges bejárat.

Természetesen lehetnek más indíttatások is a csatlakozásra. A nyájhoz oda is lehet csapódni – ez lehet hagyománytisztelet, lehet szeretet-vámpírság; itt legalább még valamiféle szeretet kapok és addig maradok, amíg ezt biztosítják a számomra; oda lehet csapódni úgy is, hogy itt lehet barátokra is találni; vagy egyszerűen csak vasárnap időnként jó valami mást is csinálni, mint a megszokott dolgokat. Van olyan hely is, ahol egyfajta tekintélyt, esetleg társadalmi előnyt is jelent odacsapódni a nyájhoz. De az odacsapódás csak egy külső, látszólagos dolog. A csatlakozás, a nyáj részévé válás csak Krisztuson keresztül lehetséges. Ő erre egy nyitott ajtó és hív a belépésre.

2.2. Krisztus nyitott ajtó az életre

Ezért másodszor azt szeretném megmutatni nektek, hogy Krisztus nyitott ajtó az életre. Mert hogy ez a nyáj az élet közössége. Isten életet kínál. Jézus azt mondja alapigénkben:

 én azért jöttem, hogy életük legyen

Ha Jézus azért jött, hogy megváltottainak élete legyen, akkor ez azt is jelenti, hogy akinek nem Krisztus a megváltója, annak nincs élete. Tehát a Krisztus nyájához tartozás nem is olyan kis dolog, mint amilyennek látszik.

Ezért is mondja:

„Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik …

Ezt a megtartatik kifejezést, az eredeti nyelvből többféleképpen is fordítják magyarra. Fordítják még úgy, hogy „megmenekül”, úgy, hogy „meggyógyul”, de legtöbbször úgy fordítják magyarra, hogy „üdvözül”.

Nézzünk néhány példát. Jézus azt mondja:

mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. [Mt 10:22]

Ugyancsak Jézus mondja:

Aki hisz, és megkereszteltetik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. [Mk 16:16]

Péter apostol pedig így hirdeti Krisztust pünkösdkor:

Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. [ApCsel 2:21]

Jézus tehát azt mondja, hogy aki rajta át megy be a juhok aklába, vagyis rajta keresztül, az ő nevében és a benne való hitben csatlakozik Isten szövetséges népéhez, az üdvözül – azaz megmenekül az életre.

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, üdvözül …

Az igehirdetés elején hoztam a népmesei példát, amelyben minden ajtó nyitva állt a mesehős, csak egyetlen ajtó volt zárva. A mesében minden ajtó valamilyen különleges örömöt vagy élvezetet kínált, egy ajtó mögött azonban a halál volt.

Az evangélium pontosan fordítottja ennek. Számos ajtóra van felírva az, hogy élet – ami mögött mégis a halál rejtőzik.

Van ajtó, ami mögött az ember féktelen bulizást és szórakozást talál – és az ajtóra az van írva: ez az élet! Van ajtó, ami mögött ott a karrier és a siker, és az van rá felírva: ez az élet! Van ajtó, ami mögött ott van a pénz és a vagyon ígérete és az van ráírva: ez az élet! De olyan ajtó is van, ami mögött ott a vallás és az van az ajtóra írva: ez az élet! Tartsd meg a törvényeket és akkor életed lesz. De ezek azok az ajtók, amelyek az élet illúzióira nyílnak és nem az életre. Mert csak egy ajtó van – aki maga Krisztus, ami mögött ott van az Isten népe. Erre az ajtóra is az van írva, hogy élet. És ez okoz annyi embernek nehézséget. Melyik az igazi? A bulizás? A karrier, a vagyon vagy a vallás? És Jézus azt mondja: egyik sem. Ezek a halálba nyílnak. Az menekül meg az életre, élete annak lesz, aki rajtam át megy be.

Bibliai értelemben az élet csak az lehet, amin nem uralkodik a halál. Amin a halál uralkodik az nem élet. Jobb híján annak nevezzük, de nem az. Élet csak az lehet, ami örök. De Jézus ezt az ajtót, az örök élet ajtaján nyitja meg önmagán keresztül.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. [Jn 3:16]

Jézus itt ezt megerősíti:

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik … én azért jöttem, hogy életük legyen

Az életre csak egy, csak egyetlen ajtó nyílik – ez Jézus Krisztus. Belépni ebbe az életbe csak rajta által, a benne való hitben lehet.

2.3. Krisztus nyitott ajtó egy rendkívüli, különleges életre

A harmadik dolog, amit szeretnék elmondani, hogy Jézus Krisztus nyitott ajtó egy rendkívüli életre. Ez a példabeszéd szövegében a következőképpen fogalmazódik meg, a szövegből kiemelem más színnel:

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. … én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

Az első kérdés, ami ennek a megértéséhez fontos, hogy mit is takar ez a „bőségben éljenek”. Ez a kulcskifejezés. Azt jelenti, hogy innentől kezdve megtöbbszöröződik az ember jövedelme és kétszer olyan vastagon kenheti a vajat a kenyérre mint addig? Jézus itt az életet a vagyoni gyarapodás ígéretével fejeli meg? Vannak, akik így értik vagy így akarják érteni. Vannak, akik így magyarázzák, hogy ezzel szerezzenek híveket; aztán ha valaki mégsem kezd el bővölködni e világ javaiban megkapja tőlük, hogy baj van a hitével. Engedjétek meg, hogy határozottan kijelentsem: ez félrevezetés. Akkor is az, ha ez esetleg néhányaknak nem tetszik.

Az a kifejezés, amit itt „bőségnek” fordítanak jelent még „rendkívülit” vagy „különlegeset”. És fenntartva azt, hogy a Bibliát nálam sokkal okosabb és képzettebb emberek fordították és a fordítás helyes és jó. Sajonos azonban nagyon alkalmas arra, hogy Jézus kijelentését eltorzítsa a nem megfelelő irányba. Mert a bővölködésnek sokkal gazdagabb a tartalma, aminek sokkal kevesebb köze van az anyagi bővelkedéshez, mint ahogy azt sokan érteni szeretnék.

„Én azért jöttem, hogy életük, sőt rendkívüli életük legyen.”

Mit is mond itt akkor Jézus? Azt mondja, hogy a benne bőségben való élet nem egy e földi életnek a jóléti kiterjesztése vagy felturbózása, hanem egy szellemi, lelki értelemben vett rendkívüli, egészen más minőségű élet.

Miben is áll ez a rendkívüliség?

2.3.1. A bűnbocsánatban

Először is elég rendkívüli az, hogy Jézus Krisztusban minden bűnünkre bocsánatot kapunk, ha hiszünk benne és megvalljuk neki a bűneinket.

A világ képtelen a megbocsátásra. Elvárja a bűn beismerését, elvárja a vezeklést – de azért, hogy még inkább megtiporhassa a bukottat, ezáltal nyerve valamilyen hamis kielégülést az önigazolásban. Az egyik legszélsőségesebb megnyilvánulásai voltak a Szovjetúnió koncepciós perei, ahol a vádlottak mindent bevallottak, azt is amit el sem követtek, mélységesen bánták, hogy megbántották, a nagy generalissimust, a hős Sztálint, hogy azután kivégezzék őket, vagy a Gulagra kerüljenek 10-25 évre, majd ha azt túlélték örök száműzetésre Szibériába.

Nem az a kérdés, hogy kell-e vállalni a következményeket a tetteinkért, a hibáinkért vagy a bűneinkért. De az, hogy van-e bocsánat a bűneinkre … azt nem kaphatjuk meg e világtól – de várhatjuk és megkaphatjuk Krisztustól, és Krisztus tanítványaitól, és már ez rendkívülivé teszi Krisztus tanítványainak az életét.

Sőt annyira rendkívülivé, hogy Isten azt mondja az a kegyelem, amelyen keresztül bocsánatot ad, rendkívüli bőséges. Azt is jelenti ez, hogy nincs az a megbánt bűn, amire Isten kegyelme ne lenne elég.

De ahol megnövekedett a bűn, ott még bőségesebben kiáradt a kegyelem; [Rm 5:20]

2.3.2. Az igazságban

Másodszor rendkívülivé teszi az életünket, hogy a bűnbocsánat után, mint igaz emberek léphetünk be Isten jelenlétébe. Máshogy nem is mehetnénk Isten elé. A 118. zsoltárban azt olvashatjuk a templom kapujáról:

Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! ²⁰Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta. [Zsolt 118:19-20]

A Jelenések könyvében azt olvassuk a 21. fejezetben, hogy a mennybe senki sem mehet be, akit bűn terhel.

De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban. [Jel 21:8]

A bűntől azonban saját jóvátételünkkel nem szabadulhatunk meg, csak Krisztus jóvátétele által, aminek következtében megkapjuk a bocsánatot, és Isten ezért minket igaznak, vagyis bűntelennek nyilvánít. Krisztus nélkül senki sem mehet Isten jelenlétébe – Krisztus tanítványai éppen ezért élhetnek rendkívüli életet, mert az egész életüket Isten jelenlétében élhetik.

2.3.3. Krisztusért való életben

És a harmadik amitől rendkívülivé válik annak az élete, aki Krisztuson keresztül megy be a Krisztus népének közösségébe, hogy többé nem önmagának él. Krisztus nélkül csak önmagunknak tudunk élni. Ennek van egy alacsonyabb és magasabb foka. Az alacsonyabb fok az, amikor valakit csak a saját jóllakása, a saját sikerei, a saját dicsősége érdekel. Mindent csak ebből a nézőpontból tud nézni. Jellemző szavai az én, a velem, az enyém, a nekem. Van azonban az önmagunkért való élésnek egy magasabb foka, ami elrejti az igazi motivációkat. Ez az, amikor valaki a családjáért él. A munkájáért él. A pártjáért él. A nemzetéért él. Sokan ezt látják az önzetlen életnek. De Krisztus nélkül ez is csak öncélú lehet, amelyben az ember önmagát terjeszti ki.

Egészen mássá válik az élet, sőt rendkívülivé válik az élet, amikor valaki Krisztusért kezd el élni. Onnantól kezdve mindent Krisztusban szemlél, Krisztuson keresztül néz, és Krisztusban helyén kezeli a dolgokat. Életében mindennek Jézus Krisztus válik a mércéjévé. A családját is Krisztusban éli meg. A munkáját is a Krisztusban való hivatásaként szemléli. A pénzével is Krisztus lelke szerint kezd el bánni. Az idejét is Krisztusban osztja be.

De amit Pál apostol mond, az teljesedik ki ebben a rendkívüli életben:

Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának; ⁸mert ha élünk, az Úrnak élünk, ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. [Rm 14:7-8]

2.4. Egy véget nem érő életre

Utoljára térjünk oda vissza, hogy ez a rendkívüli élet egy véget nem érő élet, amely Isten krisztusi birodalmában teljesedik ki. A bűn alá rekesztett világban az a rend, hogy egy ember megszületik, és van, aki jó helyre születik és előnnyel indul, valaki rossz helyre, nemegyszer behozhatatlan hátránnyal. Végigküszködi az ember az életét és az élete véget ér a halállal. Sokan azt gondolják, hogy attól lesz rendkívüli az életük, ha Ferrarival száguldozhatnak, ha a világ összes országába eljuthatnak, vagy éppen valami extrém dologra képesek. Isten szemszögéből nézve ennek semmiféle rendkívülisége nincs. De az az ember, aki nem ismeri Istent, nem juthat ennél tovább. Ki akar törni egy hétköznapi szürke életből, ki akar tűnni a tömegből és ha így sikerül máris rendkívülinek érzi magát. Ez szánalmasan tipikus.

A rendkívüliség az élet végtelenségében van, ahogy a mennyei királyságában Krisztus nekünk adja minden gazdagságát, amit itt a földön még nem kaphatunk meg. Azokat a kincseket, amelyekre Jézus azt mondja: „gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben.”

Mindezekre Jézus Krisztus a nyitott ajtó.

Összefoglalom:

1. Krisztus a nyitott ajtó az övéihez, a nyájhoz.
2. Krisztus a nyitott ajtó az életre.
3. Krisztus a nyitott ajtó egy rendkívüli vagy különleges életre.
4. Egy véget nem érő életre

Egyetlen ajtó – ezen az egy ajtón kell bemenni – mert ez az egy ajtó vezet az életre. Befejezném azzal a mondattal, ami mai igehirdetésünk címe is.

Azért jöttem, hogy ajtó legyek.

Ezen az ajtón menj be hit által, ha életet, sőt rendkívüli életet akarsz.

Ámen.