Jézus és a Szentírás

Lekció: 5Móz 6

Alapige: Jn 5:39-40

Énekek:
30 – Dicsérlek, Uram, tégedet
223 – Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
312 – Uram, a te igéd nekem
585 – Úr Isten, te tarts meg minket

Keresztyén református hitünk egyik alapvető lelki mozzanata a Szentírás rendszeres olvasása, sőt elmélyültségre törekvő tanulmányozása. A keresztyénség nem minden irányzata helyez erre akkora hangsúlyt, de mi azt valljuk, hogy a Szentírásból úgy kellene táplálkoznunk lelkileg, ahogy a testünket tápláljuk; naponta, akár többször is. Nem más mondja ezt, mint Jézus Krisztus, aki megkísértésekor azt mondja Isten Igéjéről – ami a Szentírásban van leírva –, hogy

Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. [Mt 4:4]

De már ezt is úgy mondja el Jézus Krisztus, hogy ez már megíratott Mózes könyvében. [vö. 5Móz 8:3 „Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami az Úr szájából származik.”]

Időnként nem árt tisztázni, újragondolni vagy éppen felülvizsgálni a Szentíráshoz való viszonyunkat. Ma ezt szeretném üzenetünk középpontjába állítani ezen a címen: Jézus és a Szentírás. Alapigénk: Jn 5:39-40

Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

Az Ószövetség tekintélye a zsidóságban

Jézus itt az őt elutasító júdaistáknak beszél. A zsidó vallásban a Mózesen keresztül kapott Tórának feltétlen tekintélye volt, ahogy Jézus néhány mondattal később utal is rá:

Van, aki vádol benneteket: Mózes, akiben ti reménykedtek. [Jn 5:45]

Erre még később visszatérünk, csak annyit szerettem volna érzékeltetni ezzel, hogy az Írások feltétlen tekintéllyel bírtak a zsidóság számára. Miből is származott ez a tekintély? Erről árulkodott a felolvasott lekció szövege.

Mózes a Tóra ötödik könyvét a negyven éves pusztai vándorlás vége felé fogalmazta meg és adta át Izráelnek, amelyben nagyon sokat ír arról, hogy milyen legyen az életük, miután elfoglalták az Istentől nekik ígért földet.

5Móz 6

 Ebben a következő fő elemek figyelhetők meg.

  1. Isten adott nekik rendelkezéseket és parancsolatokat, amelyeket azért adott nekik, hogy azt betartva és követve éljenek és megmaradjanak a hitetlen és istentelen pogány tengerben.
  2. Ezeket az igéket naponta ismételgessék gyermekeik előtt. Tegyék ezt az otthon nyugalmában, vagy éppen úton járva, utazva, felkeléskor, lefekvéskor.
  3. Legyen az életükben Isten Igéje látható helyen is – felírva az ajtófélfákra és kapukra, jelként a kezükre kötve és fejdíszként a homlokukon. Ennek az a világos üzenete, hogy Isten Igéje ne csak szó legyen az életükben, hanem látszódjon is az életükön.
  4. Amikor pedig a gyermekeik rákérdeznek az ismételgetett igék értemére, akkor tegyenek bizonyságot arról a nagy szabadításról, amelyet a rabszolganép átélt Egyiptomban, ahogy kihozta őket onnan erős kézzel.
  5. Mindennek pedig az a célja, hogy ne feledkezzenek meg Istenükről az Úrról, aki szabadítást és életet ad a számukra. Maradjanak hűségesek és ne kezdjenek el idomulni az őket körülvevő világhoz.

Alapelvek keresztyéneknek

Ha az ember jól érti Mózes könyvének ezt a 8. fejezetét (is), akkor nem kell különösebben megerőltetnie magát, hogy Krisztus követőjeként megfelelően tudja alkalmazni az életére. Röviden:

  1. Naponta ne csak magatokban ismételgessétek Isten Igéjének üzenetét – olvassátok a Bibliát, hanem családi áhítat keretében is, hogy azokat fiaitok és lányaitok, a családtagjaitok is hallják.
  2. Ebben ne akadályozzon meg azt sem, hogy utaztok, nyaraltok, vagy éppen vendégetek van.
  3. Legyen látható az életetekben Isten Igéje – nemcsak falra függesztett Igés táblákon.
  4. Amikor pedig megkérdeznek az Ige értelméről, akkor tegyetek tanúságot a szabadító Krisztusról, akiben meggyökerezett az életetek és akiben felépültök hit által.

Világos és egyértelmű alapelvek.

Visszatérve: itt alapozódott meg Izráelben a Szentírás tekintélye, amit az az Isten adott nekik, akik szabadítójuk lett.

Azt észrevehetjük, hogy Jézus elismeri azt a buzgóságot, amellyel a magukat hűségesnek tartó zsidók naponta olvasták, kutatták és tanulmányozták a Bibliát. Nem a buzgóságot hiányolja, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy buzgóságukban is tévúton járnak. Nem jól olvassák, nem jól tanulmányozzák az Írásokat.

A hibás tanulmányozás

Jézus így fogalmaz:

Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

A Szentírás életnek beszéde. De ha rosszul fordulunk az Írásokhoz, akkor nem lesz azzá. Jézus azt mondja a Szentírás csak úgy lesz életnek beszéde, ha felismerjük, hogy róla szól, ha Jézust ismerjük fel az Írásokból, ha Jézust akarjuk egyre jobban megismerni az Írásokból, ahogy Pál apostol is fogalmaz:

hogy megismerjem őt és feltámadása erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedést …[Fil 3:10]

Mert önmagában nem a szó az élet, hanem Jézus Krisztus az örök élet, ahogy János rámutat az első levelében:

Ő az igaz Isten és az örök élet. [1Jn 5:20]

A zsidók bibliatanulmányozása arra szorítkozott, hogy úgy értelmezzék a törvényt, hogy mit szabad és mit nem. Egyfajta bibliai jogászkodást végeztek.

A János evangéliuma ötödik fejezete azzal a történettel kezdődik, amikor Jézus meggyógyítja a 38 éve beteg embert a Bethesda tavánál. Csodálatosan kinyilvánítja isteni erejét és hatalmát. De nem ezt látják meg, hanem azt, hogy mindezt szombaton tette. Miközben hasogatják a szőrszálat, nem látják meg a lényeget. A gyógyítás után

Azért üldözték a zsidók, mert szombaton tette ezt. [Jn 5:16]

Ők – félreértve Mózes útmutatását – csak annyit voltak hajlandók a Bibliából megérteni, hogy mit szabad és mit nem szabad és azt gondolták, hogy ettől örök életük lesz. De Jézust nem ismerték fel, hogy az Isten Fia, aki egyedül tud örök életet adni.

Pedig az Írások lényege Krisztus, őt kell felismerni. Ez pedig két kérdést állít elénk:

Tanulmányozod-e egyáltalán az Írásokat?

Jézusnak nem a bibliaolvasásban tanúsított buzgóságukkal volt a baja. Az önmagában bizony még követendő is.

A reformáció ébredési mozgalmának több vívmánya közül éppen ez az egyik legjelentősebb: a hívők kezébe adta a Bibliát. Azért, hogy olvassák, általa is növekedjenek Krisztusban. Szakítottak azzal az addigra kialakult hagyományos felfogással, hogy csak a papok, sőt valójában csak a pápa magyarázhatja hitelesen a Szentírást. Azt vallották, hogy valójában a Szentlélek az, aki hitelesen magyarázza a Szentírást, aki adatik a hívőknek akkor, amikor megtérnek Krisztushoz. Igen is bátorították a hívőket, hogy olvassák, értelmezzék. Ez természetesen nem tette fölöslegessé az istentiszteleten elhangzó prédikációt és a tanítást – sőt valójában még jobban kiemelte és a középpontba helyezte azt.

Az újszövetségi tanítás is világossá tette:

És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére …[Ef 4:11]

Tehát amikor a reformáció az emberek kezébe adta a Szentírást, azt nem úgy tette, hogy azután mindenki kénye-kedve szerint magyarázza – a bibliai igazságoknak is van egy meghatározott rendje – de a számára szóló isteni üzenetet mindenki maga is megértheti a Szentlélek vezetése nyomán. A bibliai tanítás arra is felkészít, hogy az apostoli tanítás rendjében tudjuk értelmezni és magunkra alkalmazni.

Ezért olyan fontos: van-e benned buzgóság a Biblia olvasására és kutatására vagy tanulmányozására? Az a szó, amit itt Jézus használ: „azért kutatjátok”, az egy olyan szó, ami arra utal, hogy a Szentlélek vezetése mellett sem lehet kispórolni a Szentírás olvasásából a „munkát”. Igenis oda kell szánni naponta egyen-egyenként legalább annyi időt, amennyit az ember evéssel tölt.

Tehát az első kérdés, amit mindenképpen fontos önmagunknak feltenni: tanulmányozom-e a Bibliát oly módon, ahogy azt az Írás szentsége és mélysége megkívánja?

Hibás olvasási modellek

De ezután jön a másik kérdéskör. Jézus megmutatja, hogy önmagában a bibliatanulmányozás, sőt még a buzgó bibliatanulmányozás is lehet hibás. Ezekből szeretnék bemutatni néhányat, csak nagyon röviden.

Unott kötelezettség

Az első ilyen, amikor valaki egyfajta lélektelen kötelességből olvassa. Tudja, hogy egy „jó keresztyén” minden nap olvassa a Bibliát és ezért nagy nehezen előveszi és unottan elolvassa, de nem tud vele mit kezdeni. Ezért olyan is lesz, mint az az ember, aki úgymond csak hallgatója és nem cselekvője az igének. Róluk Jakab apostol ír:

Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. [Jak 1:23-24]

Sokan panaszkodnak arra, hogy sokszor járnak úgy, hogy elolvassák a napi igét, de azután nem emlékeznek rá, hogy mit olvastak. Ennek lehet az oka ez a fajta unott kötelesség is, ami sokszor abból a félelemből fakad, hogy vajon mi fog történni, ha nem olvasom el a napi igét. Ezt még szeretném kiegészíteni azzal, hogy a Biblia világossá teszi, hogy ez is a szellemi hadviselés része. Tudjuk, hogy az ördögnek egyértelmű célja, hogy kikapkodja a szívünkbe vetett igét, ahogy a madarak felkapkodják az útfélre esett magot.

Nyilván senkit sem akarok arra biztatni, hogy ne olvassa el a Bibliát kötelességből. Nem jobb nem olvasni a Bibliát. Sokszor a kötelességérzet át tud segíteni nehéz időszakokon, de az bizonyos, hogy ez a fajta bibliaolvasás nem tud hosszú távon célt érni, mert nem jut mélyre és nem változtatja meg az életet.

Lelki fröccs

Egy másik hibás bibliaolvasási modell a „lelki fröccs”-szerű olvasás. Vagy mondhatni olyan, mint bedobni egy felest. Egy gyors igevers és már megyünk is. Le van tudva. Van, aki még a facebookon is megosztja, hogy milyen remek igét olvasott. Talán öt percet sem tölt el vele. Vagy gyorsan vezetés közben – mondván csak erre van ideje, nincs több energiája. Mindenki tudja, ahhoz valami igazán mély hatást érjen el az életünkben, idő kell. Odafigyelés kell. Egész egyszerűen ha valaki csak ilyen „lelki fröccsöket” dob be, egyfajta rövid távú érzelmi hatásokat el tud érni magában, de nem fogja jobban és jobban megismerni Krisztust és feltámadása erejét.

Erről a két hibás bibliaolvasási modellről nem úgy beszélek, hogy valaki ebből lépjen vissza, hanem sokkal inkább úgy, hogy ebből lépjen tovább, lépjen előre, küzdjön meg önmagával, testi erőtlenségeivel, ha egészségesen akar lelkileg táplálkozni és fejlődni. De az biztos, hogy nem megy anélkül, hogy valaki tudatosan ne szánja oda magát arra, hogy ennek megfelelően átalakítsa az életét.

Most szeretnék két további hibás és nagyon káros modellt bemutatni.

Napi horoszkóp

Az a fajta bibliaolvasás, amely szinte babonás-mágikus módon olvassa. Többször találkoztam már azzal, hogy valaki olvasott vagy kapott egy igét és azon kezdett el aggódni, hogy milyen szörnyű dolog fog történni vele aznap. Valamiféle napi jóslatot keresett magának. Még ha történhet is ilyen a bibliaolvasásnak ez nem célja – annak valami más célja van, erre mindjárt visszatérek.

Önigazolás

Az utolsó hibás bibliaolvasási modell, amikor valaki mindenáron a Bibliából akarja igazolni a cselekedeteit, az álláspontját vagy az igazát egy vitában. Az ilyen típusú bibliaolvasók nemegyszer kiváló buzgóságot is tudnak mutatni a bibliatanulmányozás terén; lehet, hogy mindenre van egy jó igeversük, megsemmisítő ismeretekkel rendelkeznek a vitapartnereikkel szemben, csak egyvalami hiányzik – ami a buzgó zsidókból is: Krisztus ismerete. Mindent tudnak, csak Krisztus nem tükröződik vissza bennük.

Márpedig a cél, a bibliatanulmányozás valódi és legitim célja ez: megismerni Jézus Krisztust.

Krisztus megismerése

Mit is mond Jézus az Írásokról?

azok rólam tesznek bizonyságot

Nem is az a bibliatanulmányozás célja, hogy egyre több ismeretet szerezzük Krisztusról vagy éppen dogmatikai titkokról, hanem az, hogy egyre jobban megismerjünk egy személyt: Jézus Krisztust. Minél mélyrehatóbban ismerjük őt, annál jobban ő tükröződik vissza az életünkről. Minél jobban felismerjük Jézus Krisztus a Biblia igéiből, annál „fényesebben ragyog fel előttünk Isten dicsőségének ismerete a Krisztus arcán.” [vö. 2Kor 4:6]

A cél tehát magának Krisztusnak a megismerése egyre jobban, hogy ő tükröződjön vissza rajtunk egyre inkább és így ragyogjon rajtunk Isten dicsősége.

Az 1959-ben készült Ben Hur c. film egyes jelenetei ezt kiválóan érzékeltetik. Aki nem látta a filmet, vagy olvasta a regényt ajánlom, mindenképpen nézze meg. Bár nem direkt „Jézus film”, mégis az egyik, ha nem a legjobb Jézus film, amit leforgattak. Éppen azért, mert Jézus közvetlenül nem jelenik meg benne. Mindig csak a szereplők arcán tükröződik vissza, hogy felismertek benne valami szentet, valami többletet. Nézzünk meg pár percet két jelenetből. (Ben Hur vizet kap Jézustól, ill a római katona; Jézusnak Ben Hur vizet ad.).

Ez a bibliaolvasás célja: egyre jobban megismerni őt és felismerni azt, hogy Írások róla tanúskodnak.

Ez néha nem annyira könnyű művelet. Még az Újszövetségben sem, ahogy arra Péter utal a második levelében. Azt írja, hogy Pál leveleiben:

van néhány nehezen érthető dolog, amelyeket a tanulatlanok és az állhatatlanok kiforgatnak, mint más írásokat is a maguk vesztére. [2Pt 3:16]

De még nehezebb tud lenni az Írások ószövetségi része – amikről Jézus egyébként az alapigénkben közvetlenül beszél. Teljesen egyértelművé teszi, amikor azt mondja:

ha hinnétek Mózesnek, hinnétek nekem: mert énrólam írt ő. [Jn 5:46]

Sok részről nem értjük hogyan szól Jézusról, némelyik egyenesen botránkoztató vagy nem érthető, mert túl korhoz kötött, túl költői és még sorolhatnám. De Jézus maga mondta, hogy azok az Írások is róla tanúskodnak – ezért szükséges a rendszeres és odaszánt bibliaolvasás, hogy ezek a titkok is egyre inkább megnyíljanak előttünk és – őt ismerjük meg minél inkább.

Miért is ismerjük meg őt egyre jobban? Így zárja le Jézus ezt a kijelentést:

azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

Örök életet csak Jézus adhat – akartok-e hozzá menni, hogy életetek legyen? Ezt legelőször az Írásokon keresztül tudjuk megtenni.

Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük