Lekció: Lk 7:1-10

Alapige: Mk 6:1-6

A kapernaumi százados szolgájának történetében van egy apró és érdekes megjegyzés: Jézus elcsodálkozott a százados hitén. Az evangéliumokból nem sokszor látjuk csodálkozni Jézust, a csodálkozás sokkal inkább a hallgatóira igaz. Van azonban még egy eset, amikor Jézust csodálkozni látjuk. Ennek a története lesz ma előttünk az újszövetségi napi igéből. Mk 6:1-6

¹Jézus akkor elment onnan, a hazájába ment, és követték a tanítványai. ²Amikor azután eljött a szombat, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és álmélkodva így szóltak: Honnan kapta ezeket, miféle bölcsesség az, amely neki adatott, és hogyan lehet, hogy ilyen csodák történnek általa? ³Vajon nem az ácsmester ő, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is? És megbotránkoztak benne. ⁴Jézus pedig így szólt hozzájuk: Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a tulajdon hazájában, a rokonai között és a saját házában. ⁵Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni azon kívül, hogy néhány beteget – kezét rájuk téve – meggyógyított. ⁶Csodálkozott is hitetlenségükön. Majd sorra járta a környező falvakat, és tanított.

Jézus kétszer csodálkozik a hit miatt – egyszer egy pogány ember hitének izráelitákat felülmúló mértékén, egyszer pedig városának, Názáret lakóinak a hitetlenségén. Így nézzük ezt a történetet és annak üzenetét.

Názáretben

Az az általános kép él bennünk Jézus názáreti látogatásával kapcsolatban, hogy egyszer elment oda és a názáretiek elutasították őt. Azonban ha összevetjük az első három evangélium leírásait, abból az rajzolódik ki, hogy Jézusnak két názáreti látogatása is volt, aminek van jelentősége.

Első látogatás

Jézus első látogatásáról Lukács ír – ez Jézus megkeresztelése és a pusztai megkísértése után történt. Bár ekkor Jézus már Kapernaumban lakott és már az első názáreti látogatást is megelőzte, hogy különböző galileai települések zsinagógáiban tanított, de Názáretben történt az a jelentőségteljes esemény, hogy ő bejelentette és kinyilatkoztatta, azt hogy ő a Messiás. Felolvasta Ézsaiás könyvének 61. fejezetéből az 1-2. verset:

Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.[1]

Ezután jelentette be:

Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.[2]

Názáret városa, ahol felnőtt kapta azt a kegyelmet, hogy Jézus itt hirdette először, hogy ő az Isten Felkentje, a Megváltó Krisztus, akit az élő Isten küldött a világba, hogy hirdesse az Úr kegyelmének idejét.

Ez a bejelentés először zavart, majd olyan indulatokat váltott ki a názáretiekből, hogy meg is akarták ölni Jézust. Jézus ott nőtt fel közöttük, ismerték a családját nem volt könnyű elfogadni azt, hogy ő lehet a Messiás. Még akkor is, ha a tanításai megszólítóak és bölcsek voltak.

Második látogatás

Ha felfedezzük azt, hogy Jézus valójában kétszer is elment Názáretbe mélyebb igazságokat is meglátunk.

Amikor másodszor (és utoljára) látogatta meg Jézus Názáretet, sokkal ismertebb és elfogadottabb már a nép körében, mint rabbi. Nagyon sok tanítást elmondott már, nagyon sok beteget meggyógyított, sőt ha valaki az Újszövetséget (is) olvassa napi igeként a kalauz szerint, azt is tudja, hogy a mind közül legnagyobbnak tartott csodáján is túl van – feltámasztott a halálból egy 12 éves kislányt. Később még két halottat támaszt fel, a naini ifjút és a betánaiai Lázárt.

Így tért vissza Názáretbe. Ismét a zsinagógában tanított szombaton. Az emberek elismerték csodálkozva a bölcsességét. Sőt még a természetfeletti erejét is elismerték. Egészen különleges dolog történik:

• hallják a tanítását és elismerik, hogy nagy bölcsesség van benne
• ismerik a csodáit, amelyeket tett és elismerik, hogy ezek valóságos természetfeletti események voltak.

Eredmény: nem hisznek benne. Pedig Jézus nem kéri számon rajtuk az első elutasítást. Talán még meg is érti, hiszen ott jelentette be először, hogy kicsoda ő valójában. Azonban miután a tanításaival és a tanítását követő jelekkel is igazolta, hogy a kijelentése önmagáról igaz, visszatért hogy meggondolhassák magukat. De nem akarják meggondolni magukat. Miért?

Egy zsidó elképzelés

Az első amiért ellenállnak a hitnek az egy legendaszerű zsidó elképzelés a Messiásról. Eszerint az elképzelés szerint a Messiás származása ismeretlen lesz. Úgy száll alá a mennyből, hogy nem lesz visszakövethető a származása. A János evangéliumában ezekkel a szavakkal utasítják el Jézust:

Csakhogy róla tudjuk, honnan való; amikor azonban eljön a Krisztus, róla senki sem tudja majd, honnan való.[3]

Ezek az elképzelések azonban elszakadtak a bibliai kijelentéstől, hiszen világosak voltak Isten kijelentései, hogy a Krisztus Ábrahám leszármazottja lesz és Dávid király utódja. Egyáltalán nem véletlen, hogy az evangélisták közül kettő is nagyon fontosnak tartja bemutatni Jézus Krisztus leszármazását.

Az a legendás elképzelés azonban, hogy a Krisztus származása ismeretlen lesz elszakadt a teljes bibliai kijelentéstől, de olyan makacsul beivódott a zsidók gondolkodásába, hogy ez megvakította őket az igazi Krisztussal kapcsolatban.

Ma is megjelennek a keresztyén hitben is rendszeresen kegyes, vallásos elképzelések, amelyek azonban elszakadnak a bibliai kijelentéstől. Ezek között megtalálható a halál utáni élettel és a mennybemenetellel kapcsolatos kegyes téveszmék; hogy mondjuk aki meghalt, az a mennyből vigyáz ránk – ilyenről sehol nem ír a Szentírás; a Szentírás amit határozottan állít az az, hogy aki elhunyt, a Krisztus visszajövetelekor feltámad a halálból és Krisztussal együtt megy a mennybe.

Egy bizonyíték Jézus valódi emberségére

A másik ok amiért ellenálltak a hitnek az az, hogy emberségében nem látták meg istenségét. Ugyanakkor Jézus isteni természete mellett valóságos emberségének is bizonyítéka ez a történet.

A korai egyházban hamar felütötték a fejüket azok a tévtanítások, ami szerint a Jézus Krisztus nem is valóságos testben élt a földön, valójában csak látszatteste volt. Ezek a tévtanítók azt tanították, hogy a világot nem is az igaz Isten teremtette, hanem egy gonosz Isten; ezért az anyag is gonosz és a test is az. Így Jézus nem élhetett egy ilyen gonosz anyagi test börtönébe zárva, bár látszólag volt földi teste; de amikor járt, nem volt árnyéka és a lábának nem volt nyoma a földön. Ezek a tévtanítások már az Újszövetség írásának idején jelen voltak, az apostoli írások nagy része már ezekkel szemben igyekszik a tiszta apostoli tanítást érvényesíteni.

Nos a názáretiek reakciója világosan mutatja, hogy Jézus isteni természete mellett – amit ők nem ismertek fel – nagyon is valóságos volt az emberi természete. Amikor a földön járt, akkor nemcsak nyomot hagyott a porban, de az ő lába is poros lett; nagyon is volt árnyéka. És volt rokonsága, testvérei, nővérei.

Szóval a második látogatás lényegét tekintve ugyanúgy végződött, mint az első. Bár elismerték, hogy bölcsesség van benne, elismerték, hogy csodák történnek általa mégsem akartak hinne benne, bár újabb esélyt kaptak.

Ez is megmutatja Istenünk türelmét irántunk. Melyikünk volt az, aki már az első alkalommal, amikor hallotta, hogy Jézus az Isten Fia, az életünk bűnből való megváltója, aki a benne való hit által örök életet ad nekünk sietett azonnal hinni? A legtöbbünk szívéről egyből visszapattan az evangélium, a Jézusban való hit.

Annyira más, mint amit megszoktunk és ebből a világból magunkba szívtunk. Az, hogy ne mi legyünk az életünk középpontja, hanem Krisztus; az, hogy az életünk ne a bűnnek szolgáljon, hanem Krisztusnak; az, hogy ne a magunk dicsőségét, hanem Krisztus dicsőségét hirdesse az életünk, alapjaiban forgatja fel a világunkat és a világról alkotott képünket. Egyáltalán nem csoda, hogy alig van olyan ember, aki már akkor elfogadja Krisztust, amikor legelőször hall róla.

Látszólag ennek ellentmond az evangéliumokban az apostolok elhívási története, de ha mind a négy evangéliumot megvizsgáljuk ezek az apostolok sem az első találkozást követően lettek Jézus tanítványai.

Jézus maga is mondja, hogy a benne való hit melletti döntés komoly intellektuális, akarati és érzelmi folyamaton vezet végig minket. Erről szól ez a hasonlat is

Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, és nem számítja ki a költséget, hogy telik-e mindenre a befejezésig?[4]

Isten Krisztusban ezért nem mond le rólunk akkor, amikor egyből elutasítjuk őt, hanem újra keres minket. Újra megmutatja magát. De valamikor eljön az idő, amikor dönteni kell. Lehet, hogy most jött el a te időd a döntésre?

A názáretiek annyira ragaszkodtak az elképzeléseikhez, hogy továbbra sem fogadták el Jézust Krisztusnak, bűneik megváltójának.

A hitetlenség következménye

Ennek a hitetlenségnek mélyreható következménye lett a názáretiek számára. Ezt az evangélium így foglalja össze:

Nem is tudott itt egyetlen csodát sem tenni …

Persze néhány beteget meggyógyított, de az elutasítás, a hitetlenség következménye egyértelmű: „nem tudott egyetlen csodát sem tenni”.

Megfogalmazódnak ekkor a kérdések: vajon a hitetlenség korlátozza Isten hatalmát? Ha nem hiszek benne, akkor ő már nem is képes csodát tenni? Sőt vajon akkor magát Istent is nem a hit teremti meg? Sok ateista érvel azzal, hogy tulajdonképpen Isten nem létező, csak a hit teremti meg Őt.

Természetesen nem erről van szó, mint ahogy arról sincs szó, hogy a hitetlenségünkkel korlátoznánk, vagy akadályoznánk Jézus Krisztus hatalmát.

Világos volt, hogy a tanítványok a háborgó tengeren nem hittek Jézusban, amikor számon kérték rajta, hogy nem törődik vele, hogy elvesznek[5]. Jézus rámutatott a hitetlenségükre, de lecsendesítette a vihart és a tengert.

A feltámadásában pedig végképp nem hitt senki, mégis feltámadt a halálból. Tehát világos, hogy nem a hit teremti meg a csodát, és a hitetlenség nem tudja akadályozni Isten munkáját.

Természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy Jézus csodatetteiben mindig fontos szerepet hagyott a hitnek is.

Hogyan is közelítsük meg ezt, hogy a hitetlenségük és az elutasításuk miatt nem tudott egyetlen csodát sem tenni?

1. Először is azt, hogy ahol zárva marad a lélek Krisztus előtt ott még a csoda sem töri át a hitetlenség falát. A lator c. olasz filmben a főhős sehogy sem hajlandó elhinni Jézus csodatevő erejét, és mindig azt kutatja, hogy mi a trükkje, hogy ő maga is ebből ügyes szemfényvesztéssel vagyont tudjon gyűjteni. Látta Jézus csodáit – de nem látta Jézust.
2. A második a Krisztusban való hit gyakorlatilag egyáltalán nem függ a csodától. A Krisztusban való hitet nem a csoda hívja életre, hanem Krisztus értünk hozott engesztelő áldozata és a halál feletti győzelme. Még a názáretiek is rácsodálkoztak azokra a csodákra, amelyeket Jézus máshol tett; mégsem hittek benne és bezárult a szívük Isten bennük és értük végzett munkája előtt. Ezért történhet meg az:
   1. Hogy aki Krisztusra néz fel, az a hit szerzőjére és beteljesítőjére néz fel, aki a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet és az Isten trónjának a jobbjára ült.[6] És nincs szüksége csodára a hithez – aminek pedig éppen az lesz a paradoxona, hogy végül hamarabb tapasztalja meg Isten természetfeletti erejét az életében, mintha a hite a csodától függne.
   1. De megtörténhet az is, hogy ha valakinek a hite a csodától függ, akkor az elvárt és elmaradt csoda megroppantja őt hitében, és akár szembefordulhat még Krisztussal is, megtagadva őt. Mert hite nem Krisztustól függött, hanem a csodától, amelyet Isten adhat; de dönthet úgy is, hogy nem ad, hogy úgy találd meg a Krisztusban való hit útját.

A csodálkozás

Így térünk vissza a végére Jézus csodálkozására:

Csodálkozott is hitetlenségükön …

Szeretném leszögezni, hogy ez a csodálkozás nem azt jelenti, hogy Jézus meglepődött volna rajta. Jézusnak nem volt meglepetés a hitetlenség – a hitetlenség az embernek sajnos természetesebb állapota mint a hit. Mi is azt tapasztaljuk, hogy sokkal több a hitetlenség a világban, mint a hit; nincs benne sok meglepetés. Viszont rámutat arra a megdöbbentő tényre, hogy ennyire közel Jézushoz is hideg maradhat az ember szíve Jézus iránt. De kinek a hitetlenségéről is van itt szó?

Itt érdemes egymás mellett látni azt, hogy Jézus a pogány százados hitén is úgymond csodálkozott. Ezzel szemben itt a názáretiek hitetlenségén csodálkozik.

A názáretiek itt bizony az egyház hitetlenségét ábrázolják ki. Azoknak a hitetlenségét, akik még el is ismerik Jézus nagyszerűségét, sőt még akár hatalmát is – mégsem adják át az életük Jézus hatalma alá. Vajon nincsenek-e e többen a názáretiek az egyházban, mint Jézus követői? Számunkra ezért is olyan fontos önvizsgálati kérdés – bárkinek: nem vagy e te is egy a názáretiek közül?

Rendszeresen hallgatod Isten Igéjét, el is ismered az Igét – de mégis inkább önmagadban bízol Jézus helyett. Így viszont a legnagyobb csodát hagyod ki az életedből: magát Jézust.

Mitől függ a hited? Jézus csodáitól, vagy Krisztus keresztjétől?

Ezen is elcsendesedve imádkozzunk!

---

[1] Lk 4:17-18

[2] Lk 4:21

[3] Jn 7:27

[4] Lk 14:28

[5] vö. Mk 4:35-41

[6] Zsid 12:2