Lekció: Ézs 35
Alapige: Mk 7:31-37
Énekek:
342 – Úr Isten, kérünk tégedet: Keresztelj és moss meg minket
5 – Úr Isten, az én imádságom
184 – Mindenek meghallják és jól megtanulják
268 – Istennek Báránya, ki bűnünket elveszed
834 – Ébredj, bizonyságtévő Lélek
Kossuth Lajosról maradt fenn az a történet, hogy a börtönévei alatt megtanult angolul. Később, amikor önkéntes száműzetésben Angliában az angol emberekhez angolul szólt, a hallgatósága a beszédére a következőképpen reagált: „szép ez a magyar nyelv, hogy hasonlít az angolhoz.” Szinte semmit sem értettek a beszédből, azt gondolták, hogy Kossuth Lajos magyarul szólt hozzájuk, de néhány szót felismerni véltek a beszédben.
Beszélni, csak beszéd által tudunk megtanulni. Lehet, hogy Kossuth Lajos tökéletesen megtanulta az angol nyelvtant és az angol szavakat, de azt nem tanította meg neki senki, hogy azokat a szavakat hogyan kell kiejteni – ezért a beszéde nem is volt érthető.
Mai újszövetségi igénkben Jézus elé visznek egy süketnémát és kéri, hogy kézrátétellel gyógyítsa meg. Erről a történetről szól ma hozzánk Isten üzenete, és arról fogok beszélni, hogy hogyan hat a hit hallása a hit beszédére. A történetet Mk 7:31:37-ből olvasom.
31Jézus ismét elhagyta Tírusz határát, és Szidónon át a Galileai-tengerhez ment a Tízváros vidékén keresztül. 32Ekkor egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét. 33Jézus félrevonta őt a sokaságtól, ujját a süket fülébe dugta, majd ujjára köpve megérintette a nyelvét; 34azután az égre tekintve fohászkodott, és így szólt hozzá: Effata, azaz: Nyílj meg! 35És megnyílt a füle, nyelvének bilincse is azonnal megoldódott, úgyhogy rendesen tudott beszélni. 36Jézus megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el; de minél inkább tiltotta, annál inkább híresztelték, 37és szerfölött álmélkodtak, és ezt mondták: Milyen jó mindaz, amit tesz! Képes azt is megtenni, hogy a süketek halljanak, és a némák beszéljenek!
Jézus itt pogány területeket jár be tanítványaival és azokkal, akik követték őt. Jézushoz ezeken a pogány területeken is fordultak emberek segítségért és világos, hogy Jézus a pogány – azaz nem zsidó – emberektől sem tagadta meg a segítséget.
Gondolhatunk a gadarai megszállott megszabadítására vagy a pogány asszony démonoktól megkötözött lányának a megszabadítására. Erről az emberről nem derül ki, hogy pogány, vagy ezen a pogány területen élő zsidó; de valójában nem is érdekes, mert Jézus számára nem a bajban levő ember származása vagy éppen vallása a döntő, hanem maga a bajban lévő ember. Bár a pogány asszony hitét próbára tette, mégsem személyválogató akkor, ha baj van.
A süketnéma
Mi a baja ennek az embernek? A szöveg „süketnémának” nevezi. Némaságának azonban pusztán a siketsége az oka. Azért nem tanult meg beszélni, mert nem hall. Nem hallja a szavakat, amiket mondanak neki. Hiába nincs beszédszervi problémája: nyelve, hangképző szerve rendben lenne, de hallás hiányában nem tudta elsajátítani az emberi kapcsolat egyik legfontosabb közvetítő eszközét a beszéd általi kommunikációt. Az ilyen ember nyilván igyekezett valamilyen módon jelekkel is kommunikálni, de a ma ismert fejlett – és önálló nyelvként is elismert – jelelés kidolgozása csak a 17. századtól indult fejlődésnek.
Ez az ember tehát fogyatékos, mert nem hall és ezért csak nagyon korlátozottan tud kommunikálni az embertársaival.
Viszik őt
Az első, ami nekem ebben a történetben feltűnt az, hogy ő nem magától meg Jézushoz, odaviszik. Mondhatjuk úgy is, hogy oda kell vinni. Tudna ő menni magától is, mégsem megy. Vajon miért?
Lehet, hogy azért, mert egyszerűen nem tudják elmondani neki azt, hogy Jézus segítség lehet a számára. Ő egyszerűen nem tud hallani Jézusról, azért mert süket. Ha pedig nem hall és nem tud Jézusról, akkor nem is tudja keresni őt. A süketsége éppen abban akadályozza meg, hogy hallva Jézusról, elhiggye a Jézusban megnyíló lehetőséget a számára és ezért keresse őt gyógyulásért.
Ezért is olyan fontos a hallás képessége, amiről Pál is ír a rómaiakhoz írt levélben:
Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? [Rm 10:13-14]
Ez az ember nem hall, ezért beszélni sem tud. Nem tudja meghallani az üdvösség beszédét, nem tudja ezért segítségül sem hívni Jézust.
Ezért olyan fontos, hogy az ő esetében is vannak olyanok, akik odaviszik Jézushoz őt. Nem tudjuk kik ők: Jézus tanítványai, vagy a követők vagy olyan emberek, akiken Jézus már segített? Egy biztos, hogy segítséget kérnek ennek az embernek – hiszen ő maga nem tud. Bizonyságtételük csak ennyi: odaviszik Jézushoz és kérik, hogy segítsen rajta.
Ez megmutat a számunkra egy rendkívül fontos szolgálati területet. Hiszen ez az ember kiábrázolja süketnémaságában egy nagyon fontos képtelenségünket: süketek vagyunk a hit hallására és éppen ezért némák vagyunk a hitnek a beszédére.
Nagyon fontos a keresztyén hit beszéde, nagyon fontos a bizonyságtétel; de ami még fontosabb, hogy először vigyük oda Jézus elé azokat a süketeket, akik nem hallhatják Isten beszédét és ezért nem is tudják segítségül hívni Jézus Krisztust.
Állítólag Szent Ágoston mondta azt, hogy mielőtt Istenről beszélnénk a gyermeknek, beszéljünk a gyermekekről Istennek. Ez például természetes lehetősége és felelőssége a szülőknek is, akik már gyermekük fogantatása után, sőt akár már előtte is imádságban hordozhatják a gyermekeiket Isten előtt és nemcsak azért, hogy egészségesen születhessenek meg, hanem azért is, hogy hallóvá lehessenek az felséges Isten beszédére. Természetesen azután nemcsak Istennek kell beszéni a gyermekről, hanem a gyermeknek is Istenről. Hogy hallja ő is a hitnek beszédét. Mert egyedül Jézus képes a Lélek által megtenni azt, hogy „a süketek halljanak és a némák beszéljenek”. – ahogy ezt történetünkben a szemtanúk meg is fogalmazták.
Legyenek példák előttünk ezek a névtelenek, akik Jézushoz vitték a süketnémát, hogy gyógyítsa meg. Hány embernek pusztán csak ennyi az esélye: van valaki, aki imádkozik érte, hogy kezdjen el hallani és tudja segítségül hívni Jézus Krisztust.
A Krisztusra vonatkozó jövendölések között éppen ezért is olyan fontos, hogy amikor a Krisztus eljön, akkor hallóvá teszi a süketeket és beszélővé a némákat. Ézsaiás szerint:
Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. [Ézs 35:5-6]
Jézus csodái mindig túlmutattak önmagukon. Az evangélium beszámolójában már nem pusztán az adott csoda a fontos, ilyen értelemben ez nem egy szimpla beszámoló, hanem azt is megmutatja, hogy Isten Lelke mit végez el bennünk, amikor mi hallóvá leszünk az hitnek a meghallására és képesek leszünk a hitnek beszédére.
A hit hallása – új teremtés
Jézus Krisztus az új teremtésre váltott meg bennünket. Pál így tesz erről bizonyságot:
Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.[3]
Ilyen értelemben fontos, hogy lássuk: Jézus ebben a gyógyításban és csodában is az új teremtésre helyezi a hangsúlyt. Ő a Krisztus, aki hallóvá teszi a süketeket az új teremtés királya, a felséges Isten új teremtésének a kezdete.
Vajon hogyan kezeljük a csodákat? Mi történik? Ehhez értenünk kell azt, hogy a régi teremtés – amiben még most is élünk javíthatatlanul elromlott. A bűn olyan mértékig járta át az ember vétke miatt az egész teremtést, hogy az egészet romlandóvá és mulandóvá tette.
Ezen nem változtat semmi. Ebben a romlandó világban csodaként éljük meg, amikor meggyógyul egy súlyos beteg, akiről már lemondtak az orvosok, vagy egy születésétől fogva fogyatékkal élő ember váratlanul képessé válik arra, amiről azt hittük, hogy végleg kimarad az életéből. Nyilván a szkeptikusok itt is megtalálják a kiskapukat, és beszélnek az orvostudomány vívmányairól vagy éppen spontán gyógyulásról; de az alázatos ember mindenképpen meghajtja a fejét és azt mondja, isteni beavatkozás történt. Mondhatjuk csodának? Igen. Csodálatosan meggyógyult ez az ember, javult az életminősége, az életkilátásai mindenképpen jobbak lettek. De ne felejtsük el:
Itt is elsősorban még mindig csak a régi teremtés reparációja történt.
Isten azonban Jézusban új teremtést készített és a csodákat akkor fogjuk meglátni a maguk isteni nagyszerűségében, ha meglátjuk mögöttük úgy Istent, aki nem egyszerűen cselekszik valami természetesen nagyszerűt és különlegeset, természetfelettinek hatót, vagy éppen természetfelettit, hanem ahogy kinyitja előttünk az új teremtés csodáját, meghív és bevezet abba. Új teremtés nélkül bármilyen csoda is csak a mulandó reparációja, komfortosabbá tétele történik meg; és milyen szomorú, amikor ennyit várunk Istentől, aki az új teremtést kínálta fel Krisztusban és az új teremtésbe akar átvezetni, az örökkévalóba, már itt a mulandóban.
A hallásra jutás ennek az új teremtésnek a csodája. Amikor az evangélium nemcsak egyfajta érthetetlen zümmögés lesz, hanem megnyílik előttünk a Felséges Isten hangja.
Jézus egy alkalommal, amikor így imádkozott az Atyához:
Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet!
Az Atya válaszolt az égből:
Már megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.
Az emberek közül, akik hallották nem értették az Atya hangját és azt mondták: mennydörgés volt. Ők csak pusztán mennydörgésnek hallották az égből megszólaló isteni hangot. Mások viszont tisztán értették[4]. Ez az isteni hallásra, a hit hallására jutás csodája.
Pünkösd
Ez a csoda történt meg pünkösdkor is, amikor kitöltetett a Szentlélek és az apostolok különböző nyelveken szólták a Felséges Isten beszédét, olyan nyelveken, amiket értettek a Jeruzsálembe érkező ünnepi zarándokok. De akik süketek maradtak, azok úgy értékelték ezt a jelenséget, hogy csak részeg karattyolás az egész. Akik viszont értették, mert ők hallóvá lettek így értékelték:
halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.[5]
Hogy miért fontos hallani a hit beszédét Isten felséges dolgairól? Mert az új teremtés ereje által fog gyógyulni az életünk. Nemcsak a hallásunk, hanem az egész életünk. Mert a hit beszéde gyógyító beszéd és a hit hallása az életünk régi teremtésből új teremtésbe gyógyulás útja és eszköze Istentől.
A hitnek beszédének a gyógyító hallásának a fontossága nélkül nem lehet meggyógyulni az új teremtésre. De az emberek gyógyulni akarnak és keresik a gyógyulás útját. Dóri mesélte, hogy egy ismerőse, akivel együtt tanult az egyetemen megosztotta vele azt a megdöbbenését, hogy van két olyan barátja is, aki a ChatGPT-t terapeutaként használja. Vagyis a lelki gondjait a mesterséges intelligenciával osztja meg. Azt mondja, az döbbentette meg, hogy ezek az emberek a barátai. És már a barátjukkal sincs olyan kapcsolatuk, hogy megosszák vele a belső lelki gondjaikat. El tudom képzelni, hogy a ChatGPT tud adni valami átmeneti megnyugvást, de hogy tudna a mennyei világ erőiből a hit beszédén keresztül gyógyulást adni az új teremtésre, azt finoman szólva is kétlem.
Mennyire elszigetelődtünk egymástól és elidegenedtünk. Nyilván egy terapeuta sokaknak drága lehet, másokkal meg beszélni sem merünk – akkor jöjjön a ChatGPT.
A vándortáborban részt vett egy fiatal budapesti nő, akinek az élete már 23 évesen is rengeteg traumát hordozott. Küzdött már alkohol- és drogfüggőséggel, bántalmazó kapcsolattal, szülői elutasítással; amikor beszélgettünk és hozzászólt, mindig azzal kezdte: biztosan most fogjuk őt elküldeni magunk közül. A hét végére azt hiszem azzal a tapasztalattal gazdagodott, hogy a Krisztusban való élő közösségben létezik gyógyító hallgatás és szeretetteljes gyógyulásra néző elfogadás.
A hit gyógyító beszéde és annak hallása Istentől drága ajándékként ott van előttünk. De az már hány embernek csak zümmögés.
Larry Crabb keresztyén pszichológus és lelkigondozó az egyik könyvében tett egy megdöbbentő kijelentést. Összefoglalva azt mondja, hogy ahol a hit hallásának és a hit beszédének élő és gyógyító közösségei jelen vannak, ahol ezekben jelen lehet lenni ott valójában az ún. professzionális lelkigondozókra és terapeutákra nem is lenne szükség. Bizonyos értelemben ezek a profi lelkigondozói és terapeuták is pótlékai csak egy élő lelki közösségnek. Akkor vajon mi lehet a ChatGPT?
Ennek az egyszerű kis történetnek itt nyílnak meg az igazi mélységei: azt látjuk, hogy ennek az embernek a hallása meggyógyul a hit hallására. Történik ez úgy, hogy odaviszik Jézushoz és kérik, hogy gyógyítsa meg és a gyógyulás közben ott vannak a háttérben a hit közösségeként.
A hit beszéde
Ez az ember azonban nemcsak a hit hallására gyógyult meg. A hallásával együtt elkezdett gyógyulni a beszéde is. Erről a körülállók tettek bizonyságot:
Mindent helyesen cselekedett: a süketeket is hallóvá teszi, a némákat is beszélővé.
Vagyis ez az ember is nemcsak hallóvá lett, hanem beszélővé is. Nemcsak a hallása gyógyult meg, hanem a beszéde is.
Így van mindenki, akinek meggyógyul a hallása a hitre. Annak a beszéde is meggyógyul és megtanulja a hit beszédét. A nyelve is megújul egy teljesen új beszédre. A hit megvallásának a beszédére. A hit igazságainak a beszédére és a hit gyógyító beszédére is.
Az ember azt mondja, amit hall. Ha a pletykákat hallgatja a pletykákat fogja beszélni is. Ha Jézust hallgatja, akkor Jézus szerint fog beszélni is. Hogyan is mondja Jézus?
amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.[6]
Az újjáteremtett, újjászületett ember tud beszélni Jézusról és tud beszélni a világban Jézus szerint. Valaki egyszer úgy fogalmazott:
„A református hívő ember mégis olyan, mintha némasági fogadalmat tett volna.”
Nem akarom feltételezni, hogy azért nem beszél Jézusról, mert a hallásával is probléma van. Annyi bizonyos, hogy feltűnően hallgatagok tudunk lenni. Nagyon kevés hívő embernek van bátorsága arra, hogy beszéljen arról a Krisztusról, aki meggyógyította. Beszéljenek róla mások, én nem tudom jól kifejezni magam, nekem csomó van a nyelvemen, ha Jézusról és a hit dolgairól kell beszélnem. Pont így mentegetőzött Mózes, akinek az Úr csak annyit mondott:
Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?![7]
Tegyük fel magunknak a kérdést: A mi környezetünkben élők mi módon hallanának Jézusról, ha mi némák maradunk? „A hit hallásból van” – mondja Pál (Róm 10,17). Egyszerűen nyissuk meg a szánkat szólásra, és meg fogjuk tapasztalni, hogy „hibátlanul” tudunk beszélni az új életre támasztó Úrról. A hit beszéde is hitből fakad.
Isten bennünket – a régi süketnémákat is a hit hallójává és a hit beszédére gyógyított meg. Éljünk hitben bátran gyógyulásunk ajándékaival:
Ha Isten meggyógyított a hit hallására hallgassuk a hit beszédét, hogy minél bátrabban és tisztábban tudjuk szólni a hitnek beszédét.
Összefoglalás
- Vigyük Jézushoz azokat imádságban, akik nem hallják a hit beszédét, hogy Jézus tegye hallóvá őket.
- Gyakoroljuk magunkat minél hűségesebben a hit hallásában, hogy egyre jobban tisztuljon a hallásunk a hitnek meghallására.
- Ha a hallásunk meggyógyult a hitre, higgyük el azt is, hogy a beszédünk is meggyógyult a hitnek beszédére. Ámen.
[1] Rm 10:13-14
[2] Ézs 35:5-6
[3] 2Kor 5:17
[4] vö. Jn 12:28-29
[5] ApCsel 2:11
[6] Mt 12:34
[7] 2Móz 4:11