Lekció: ApCsel 17:1-9

Alapige: 2Thessz 1:1-2

Énekek: MonGYÁLdást

Réges-rég egy messzi-messzi galaxisban … Nos nem annyira rég, és nem is olyan messze, csak 2008-2009-ben itt a gyülekezetben végigvettük a thesszalonikaiakhoz írt első levelet, aminek a végére érve – már nem is tudom miért – de nem folytattuk a második levél megismerését. Ezt fogom most pótolni, aminek az adja az indíttatását, hogy a református bibliaolvasó rendünkben a thesszalonikai első levélből vannak az újszövetségi szakaszok és csütörtöktől öt napon át a második levelet fogjuk olvasni. El lehet előre is olvasni az elkövetkező hetek üzeneteit, akár kérdésekkel is lehet készülni nyugodtan.

Ma az első két vers lesz előttünk, ami a gyülekezetnek szóló címzés és köszöntés. De már a címzés és a köszöntés is ad nekünk egy egész istentiszteletre való üzenetet.

Pál, Szilvánusz és Timóteus, a thesszalonikaiak gyülekezetének Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól.

Két fő dologról szeretnék ma beszélni:

1. A gyülekezet meghatározása
2. A gyülekezetet köszöntő szavak

A gyülekezet meghatározása

Az első, ami a szemünkbe ötlik az, hogy a gyülekezet a thesszalonikaiaké, a második, hogy ez a gyülekezet az Atya Istenben – aki a mi Atyánk – és az Úr Jézus Krisztusban van.

Már az első levélben is pontosan így határozta meg Pál a gyülekezetet – sőt a levél írói is ugyanazok. Pál saját szavai szerint nem egyedül írta a levelet, hanem hárman közösen írták; ők hárman voltak azok, akik a gyülekezet létrejöttének munkatársai voltak; Timóteus még egészen kezdő hívőként, mivel ő is azon a 2. missziói úton csatlakozott Pálékhoz Lisztrában. Tehát egyikőjük sem idegen a thesszalonikai hívők előtt. Nézzük is meg, hogy mit takar a gyülekezetnek ez a meghatározása: a gyülekezet „Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban.”

Az, hogy a gyülekezet Istenben, ill. Krisztusban van egy nagyon fontos meghatározás. Mert az életünk vagy Krisztusban van, vagy Krisztuson kívül. Az pedig hogy az életünk Krisztusban van vagy Krisztuson kívül meg fogja határozni az életminőségünket.

Életszínvonal vagy életminőség

Az életminőség nem keverendő az életszínvonallal. Ez nagyon fontos. Mert az életszínvonal és az életminőség nem ugyanaz.

Mi az életszínvonal? Az életszínvonal egy társadalomnak, egy közösség tagjainak jóléti szintje. Leegyszerűsítve: mindaz, amijük van. Az életminőség ennél sokkal tartalommal bír. Az életszínvonal összetevőin kívül tartalmazza az emberek közérzetét befolyásoló egyéb tényezőket. Az például, hogy mennyire vagyunk boldogok. Egyáltalán nem biztos, hogy azokban az országokban, amelyekben a legmagasabb az életszínvonal, egyben a legmagasabb az életminőség is. Amikor egy embernek az élete Krisztusba kerül, az életszínvonala nem feltétlenül, de az életminősége gyökeresen megváltozik.

Erről az életminőségváltozásról szól az apostoli köszöntés, ami több mint puszta köszönés, egyből áldást is mond rájuk az apostol.

A gyülekezet köszöntése

Pál apostol az ismert, most már apostolinak nevezet köszöntéssel köszönti őket:

kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól

Ez a köszöntés olyan meghatározóvá vált a keresztyénségen belül, hogy „apostoli köszöntés” néven liturgiai elemmé vált. Pál azonban nem liturgiai szófordulatként fogalmazta meg ezt a köszöntést.

A köszöntés tehát attól jön, akiben van az életük. Itt az apostol úgy mond áldást, hogy mint testvér köszönti a testvéreket két olyan köszöntés összekapcsolásával, amelyeket az emberek hétköznapi módon használtak, mint a „Jó napot kívánok …”, vagy mondjuk mi reformátusként az, hogy „áldás, békesség”.

A köszöntések nem keresztyén jelentése

Kegyelem

Az egyik köszönés a kegyelem. Ez az antik görög világban elterjedt és mindennapos köszönési forma volt – bár a jelentése kicsit más. Olyasmit jelentett, ha az sokistenhívő gondolkodásmódjukból indulunk ki, hogy „találj kedvességet az istenek előtt”.

Ha nem vallásos tartalmú volt a köszöntés, mert mondjuk valaki nem hitt az istenekben, akkor meg valami ilyesmit fejezett ki tömören, hogy „legyen örömed”. Mindenképpen egy jókívánságot kifejező köszönés volt ez. Pont olyan, mint a „Jó napot”. Amikor azt mondjuk valakinek, hogy jó napot kívánok, akkor ennek az igazából át nem gondolt tartalma az, hogy legyen a másiknak tényleg egy jó napja, sikeres és eredményes legyen az, amit azon a napon végez – és én magam sem akarom elrontani a napját.

Békesség

A másik köszönés a békesség viszont egy sajátosan zsidó köszönési forma volt. A zsidók így köszönnek egymásnak: sálóm. A héber sálóm szónak olyan gazdag és mély a jelentéstartalma, hogy a Bibliában összesen huszonöt kifejezéssel fordítják és adják vissza. Legalapvetőbb jelentése a jólét, boldogság, boldogulás, mind egyéni, mind közösségi értelemben.

De a sálóm jelenti még két fél kiegyensúlyozott és rendezett viszonyát, amelyben bíznak egymásban, szeretik egymást és számíthatnak egymásra. Tehát nem olyan békességről van szó, ahol szögesdrótok és békefenntartók tartják azt fenn, hanem olyanról, ahol nincs félelem, szorongás; nincsenek szögesdrótok és nincsenek védelmi állások a másikkal szemben.

Hogy mennyire átitatja a sálóm gondolata a nem keresztyén zsidók gondolkodását mutatja az is, hogy legszentebb városuk neve a Jeruzsálem is azt jelenti: a „béke városa”. És hogy mennyire vágyik a békességre egy olyan nép, aki annyi zaklatást, üldözést és szenvedést, állandó háborúságot, kiirtási szándékot élt át, mint egy más nép sem a világtörténelemben. Ezért is várják annyira a Messiást, mert bíznak abban, hogy a Messiás el fogja számukra hozni ezt a békességet. A Messiás már eljött, csak el kellene fogadniuk.

A két köszönés összekapcsolása

Pál apostol ezt a két különböző köszöntést gyúrja egybe és egy teljesen új tartalmat ad neki, amikor így köszönti testvérként a keresztyén testvéreket: „kegyelem nektek és békesség”. A forma hétköznapi, a tartalom viszont már nem az, sőt egészen rendkívüli. Pál nemcsak egymás mellé tesz két különböző kultúrából származó köszönést, hanem kifejezetten összekapcsolja őket.

A kegyelem

A kegyelem az, amin az egész keresztyén élet alapszik. A kegyelem az, amire a keresztyén élet felépül. Ahogy a kegyelem nélkül a saját testi cselekedeteinkre és az „emberek szerinti” gondolkodásunkra építettük fel az életünket, a kegyelemben egy más alapra: Isten cselekedetére és az Isten szerinti gondolatokra épül fel az életünk.

A kegyelem az, ahogy az Atya Isten Jézus Krisztuson keresztül hozzánk fordul és keres bennünket.

A kegyelem az, amiből a hívők örök élete származik. Az örök életünk forrása nem a mi jó cselekedeteink; még csak nem is a hitünk, hanem egyedül a kegyelem. A kegyelem az, ami az üdvösségünk gyökere.

A kegyelem az amit Isten cselekszik a kereszten azért, hogy megmentsen bennünket a kárhozattól és a pokoltól.

A kegyelem azt üzeni: nincs semmi, amivel érdemként Isten elé állhatnánk, hogy azért cserébe nekünk örök életet adjon.

A kegyelem, az a mi nemcsak a köszönésben előzi meg a békességet.

Békesség

A békesség az, amit a kegyelem teremt meg az Istennel való kapcsolatunkban, bennünk és az egymással való kapcsolatunkban. A békétlenkedő szív, a lázadó jellem, a sértődés, a harag és a gyűlölet nem a kegyelem szerinti gondolkodásnak a jelei, hanem a test cselekedeteinek a jelei.

A kegyelem nélkül nem tudunk békességre jutni, mert a békességet Isten felénk nyúló kegyelme fogja kimunkálni a szívünkben, és tesz erőssé Istenben minden körülmények között.

Ez pedig fontos volt a thesszalonikai keresztyének számára, hiszen miközben rátaláltak Istenre, a gyülekezet maga üldöztetések között született és a második levél írása idején is nyomorgatások és zaklatások közepette élnek.

Ezért is rendkívül fontos, hogy Isten kegyelme teremtse meg bennünk a békességet, hogy így legyünk magunk Isten fiai; Isten legyen az Atyánk és Jézus Krisztus a mi urunk.

Pál ezt a levelét is úgy kezdi, ahogy az elsőt:

Szeretetett gyülekezet – testvéreim: az életetek Istenben a mi Atyánkban van és az Úr Jézus Krisztusban. Nem azon kívül. Így jut el hozzátok az Atya Isten az Úr Jézus Krisztus kegyelme és békessége. A mi Atyánkban és Istenünkben, Urunkban Jézus Krisztusunkban van a kegyelem és ami békességünk.

A levél üzenete

A levél ezek után a következőkről fog szólni nekünk is: hogyan kell élnünk a Jézus Krisztus eljövetele előtt és mivel kell tisztában lennünk Jézus Krisztus második eljövetelével kapcsolatban.