Lekció: 2Thessz 2:13-14

Alapige: 2Thessz 1:3-4

Énekek: MonGYÁLdást

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amellyel minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.

Pál Istennek hálás

Ahogy Pál a gyülekezetnek írt első levelében is az apostoli köszöntés után rögtön elmondja a gyülekezetnek, hogy mennyire hálás értük. Pál azt is világosan kimondja, hogy kinek hálás: Istennek, méghozzá úgy mondja ezt, hogy nem pusztán azért hálás, mert ezt érzi, hanem mintegy kényszerítve is érzi azt, hogy ezt a hálát megfogalmazza.

Akik rendszeresen Isten Igéje hallgatói vagyunk, teljesen természetesnek vesszük azt, hogy Pál Istennek ad hálát. De világunkban már nem ennyire természetes ez. A pszichológia, ezen belül az ún. pozitív pszichológia ugyanis felfedezte azt, hogy a hálában – a hála érzületében – milyen pozitív energiák vannak és többnyire arra igyekeznek rávezetni az embereket, hogy legyenek hálásak. Mit is fedeztek fel?

Például többek között, a hála érzése (és kifejezése):

• megerősíti a szociális kapcsolatokat
• javítja a testi és mentális kapcsolatot
• javítja a testi és mentális egészséget – következésképp általános értelemben meghosszabbíthatja az életet
• növeli az önértékelést

Ha a hála ennyire pozitív hatásokkal bír, akkor vajon ez tanulható? A pszichológusok szerint igen. A hála gyakorlása is tanulható, javasolják is, hogy mindenki igyekezzen beépíteni a napi rutinjába olyan időket, ahol a hálát gyakorolja. Van azonban egy bökkenő. Sikerült felfedeznie a pszichológiának azt a spanyolviaszt, ami a keresztyénség történetének évezredes lelki gyakorlata, csak éppen úgy, hogy mindezt elválasztják Istentől. Egy pszichológus így fogalmaz:

A hála a köszönet érzése, amely akkor jelenik meg, mikor nem vesszük magától értetődőnek a velünk történő jó dolgokat, az életünkben jelen lévő pozitív eseményeket. Amikor tudatosul bennünk, hogy van valamink, vagy történt velünk valami, ami nagyon jó, és ezért köszönettel tartozunk – a természetnek, egy felsőbb hatalomnak; Hálát érezhetünk más emberek, személytelen és nem emberi források felé, sőt, akár saját magunk, saját képességeink, tudásunk irányába is.

Szeretném felhívni a figyelmet az utolsó mondat végére. Hálát érezhetünk

• más emberek
• személytelen és nem emberi források felé
• saját magunk, saját képességeink, saját tudásunk irányába

Bár utal rá, hogy adhatunk hálát egy felsőbb hatalomnak, de valójában ez nem is lényeges. A hála érzése a lényeges. Ha értő módon olvassuk, akkor meglátszik, hogy itt megint nagyon finom istentelen, sőt nevezhetjük ördögi megtévesztésről van szó. Ne annak adj hálát, akit megillet mindenért a hála, hanem egyszerűen csak érezz hálát és meglátod, mennyivel jobb lesz az életminőséged. Rossz a lelkiállapotod, rossz a közérzeted? Akkor dobj be egy kis hálát, ahogy más a felest és jobban leszel. Ne dőljetek be ennek! Figyeljetek – és ebben nagyon következetes hitünk forrása a Szentírás – az apostoli bizonyságtételre:

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek …

Pál Istennek hálás a gyülekezetért. Nem magának hálás, pedig ott volt, amikor a gyülekezet alakult, hiszen ő hirdette Krisztus az Írásokból és ennek hatására lettek hívőkké Thesszalonikában a keresztyének, hanem Istennek aki előhívta a gyülekezetet a hitetlenségből a hitre, a halálból az életre, a kárhozatból az üdvösségbe a Jézus neve által. Istennek ad hálát azért, hogy ők

… a Szentlélek örömével fogadták be az élő igét …[1]

és tették mindezt a zaklatások ellenére;

Istennek ad hálát azért,

… ahogyan elfordultak a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljanak …[2]

Pál Istennek ad hálát és úgy fogalmaz, hogy ezzel a hálaadással igenis tartozik Istennek, amivel kifejezi, hogy a hála sokkal több, mint valamilyen spontán vagy éppen magunkban felgerjesztett érzés. Igenis tartozunk a hálaadással azért, ha tapasztaljuk Isten munkáját, látjuk Isten munkáját, nemcsak a mi életünkben, hanem mások életében; és látjuk megvalósulni egy gyülekezet életében.

Pál a gyülekezetért hálás

A másik, amit megfigyelhetünk az az, hogy Pál a gyülekezetért hálás. Nem a gyülekezetből egyesekért – őértük is külön-külön – hanem a gyülekezetért, mint közösségért, mint egységért. De nem általában a gyülekezet létéért, hanem több területet is megfogalmaz hálaadásában, amit külön kiemel. Pál a levélben később, a második fejezetben visszatér a hálaadásra és kiegészíti a most felolvasott alapigét kiegészíti. Ezt olvastam lekcióként. Lássuk ezt az egészet most együtt.

Alapigénkben három területet emel ki az apostol, vagyis hálát ad

• hitük növekedéséért
• szeretetük egymás iránti gazdagodásáért
• és a hitből fakadó állhatatosságukért, amellyel elviselnek minden üldöztetést és nyomorúságot;

Ezt egészíti a 2. fejezet 13. versében a következőkkel:

Mi pedig hálával tartozunk az Istennek mindenkor értetek, testvéreim, akiket szeret az Úr, mert kiválasztott titeket az Isten kezdettől fogva az üdvösségre, a Lélek megszentelő munkája és az igazságba vetett hit által.

Most együtt fogjuk nézni ezeket.

Isten szeretetéből választotta ki őket

Pál apostol leszögezi, hogy azért tartozik hálával értük Istennek, mert szeretetéből választotta ki őket. A gyülekezet létrejötte valójában az örökkévalóságban gyökerezik és az örökkévalóság felé tart. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a gyülekezet az egyedüli közösség a világban, amelyik az örökkévalóságban él. Lehet, hogy egy adott gyülekezetnek van az időben kezdete és vége – ahogy a mi gyülekezetünknek is van kezdete és velünk is megtörténhet, hogy még az idők vége előtt vége lesz; vannak ilyen gyülekezetek. Sok helyi gyülekezetnek lett vége a történelemben; de a gyülekezet mégis az örökkévalóságban él és ezt a gyülekezetet Isten az örökkévalóságban választotta ki, az időben pedig előhívta. Ha igazán bibliai módon akarjuk megfogalmazni a gyülekezet létét, a mi gyülekezetünk létét is, akkor nem is beszélhetünk róla máshogy, mint ami Krisztusban már az idők kezdete előtt megalapozódott és az időben Isten előhívta a gyülekezetet. Szeretetéből hívott elő minket is azért, hogy nevének magasztalására legyünk itt a földön és a mennyben. (Szeretett testvéreim), azért vagyunk itt és most, mert Isten szeretetéből kiválasztott minket és előhívott, hogy nevének magasztalására legyünk együtt őelőtte. Mindezt pedig azért, hogy az örökkávalóságban is az ő nevének magasztalására legyünk. Mindez megelőzi a hálaadásban azt, amit Pál a levél elején hálaadásként megfogalmaz.

Hálával tartozunk Istennek azért, hogy mi az örökkévalóságban, Krisztusban kiválasztott, megalapozott és előhívott gyülekezet lehetünk.

Növekednek a hitben

Pál Istennek hálás azért is, hogy a gyülekezet növekedik a hitben.

… hiszen hitetek nőttön-nő …

Mit jelent a hitben növekedni? Mit lát az apostol? Ne felejtsük el, hogy ez a második levél. Bizonyára az első levélhez képest is növekedtek a hitben.

A Biblia a hitéletet úgy írja le, mint folyamatos növekedést. Lelki csecsemő, ill. gyermekkorból a felnőttkorra. Az apostolok egy olyan hasonlatot alkalmaznak erre, mint amikor az újszülött csecsemőt eleinte még tejjel táplálják, majd, ahogy egyre növekedik, úgy van szüksége szilárdabb táplálékra.[3]

Világosan bemutatják, hogy a hitben növekedés nagyon is összefügg azzal, hogy mivel tápláljuk a lelkünket. Ahogy egészségesen fejlődni testileg is csak úgy lehet, ha megfelelő mennyiségű és minőségű étellel, megfelelő rendszerességgel táplálkozunk, ez igaz a hitben való növekedésre is. Ha Isten Igéjével a megfelelő módon, és rendszerességgel táplálkozunk, és azt be is építjük az életünkbe, elkezdjük alkalmazni, észre fogjuk venni, hogy a hitünk, Istennek ez a csodálatos ajándéka növekedni fog bennünk. Egyre ellenállóbbak leszünk az ördög kísértéseivel és a világ támadásaival szemben. Egyre nehezebben leszünk kizökkenthetők az Istennel való kapcsolatunkból, egyre több mindent veszünk észre az életünkben Isten munkáiból, egyre szorosabbá válik a kapcsolatunk Krisztussal, és egyre inkább bízunk mennyei Atyánk szeretetében, hogy ő ebben a világban mindent a javunkra munkál. Pál apostol ezt látja a thesszalonikaiak életén, még a távolból is. Ezt pedig megköszöni Istennek.

Gazdagodnak az egymás iránti szeretetben

… az egymás iránti szeretet gazdagodik mindnyájatokban …

A szeretetük gazdagodása a hitben való növekedésük következménye. Nagyon fontos, hogy a gyülekezet szeretetben való gazdagodása szoros összefüggésben van hitük növekedésével. Ez a szeretet a hitből fakad. Ahol nincs meg a szeretetnek ez gazdagsága, ott hit is bizony meghidegül. Nem beszélhetünk a hit növekedéséről, ahol ezt nem kíséri a szeretetben való gazdagodás. A hit célja ugyanis nemcsak az üdvösség, hanem a szeretet is. Ez természetes is, hiszen a hitünkkel nem másra kapcsolódunk rá, mint minden szeretet forrására, Krisztusra. Aki annyira szeretett bennünket, hogy még a keresztet is vállalta értünk, hogy levegye rólunk a bűneink terhét, amely minden gyűlölet, irigység és meghasonlás forrása.

Sokan követik el azt a hibát, hogy a szeretetet teljesen függetlenül akarják kezelni a hittől. De nem kezelhetjük, ahogy az apostol az első levélben is tanítja a gyülekezetet:

A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában. De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben,[4]

Itt az apostol megerősíti azt, hogy ők bizony hallgattak az apostoli igére, ezért tudtak gazdagodni az egymás iránti szeretetben.

Állhatatosak a nehézségek ellenére

… dicsekszünk Isten gyülekezeteiben veletek állhatatosságotokkal …

Erről az állhatatosságról azonban már a következő alkalommal szeretnék beszélni, mert akkor egy kicsit részletesebben fogunk beszélni a gyülekezet helyzetéről, ami komoly veszélyforrás volt a gyülekezet hitére.

Hibátlan gyülekezet?

Éppen ezért legutoljára, látva azt, hogy az apostol mennyire hálás Istenek a gyülekezet hitben való növekedéséért, a szeretetben való gazdagodásáért és az üldöztetések között tanúsított állhatatosságáért megállapíthatjuk-e azt, hogy ez a gyülekezet egy minden tekintetben hibátlan gyülekezet? Nem az. Látni fogjuk, hogy azért vannak még olyan hiányosságok, olyan zavarodottságok, amelyekről beszélni kell.

De miért fontos ez? Azért, mert most szeretnélek arra kérni benneteket, hogy ki-ki fogalmazza meg azt, hogy mit lát a gyülekezetünkben hálaadásra méltónak? Jó lenne, ha mindenki meg tudná magában fogalmazni az imádság csendjében, sőt akár leírni ezt a regisztráció lapra is. Olyan dolgokra gondolok, amiben meg tudjuk fogalmazni Istennek a hálánkat a gyülekezetünkért Istennek.

Mondok néhányat, amit a saját nézőpontomból tudok megfogalmazni. Nyilván mindannyian egy kicsit más nézőpontból látjuk, de jó, ha a hálaadás felől látnánk a gyülekezetet még úgy is, ha egyébként láthatunk hiányosságokat, hibákat és bűnöket, ha látjuk azt, hogy miben kellene megújulnunk, növekednünk. De nézzük előbb a hála felől. Hadd bátorítsak mindenkit, hogy egy-két saját nézőpontjából mondja el a háláját Istennek a gyülekezetérét. Az én hálám néhány eleme így hangzik:

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, amit a gyülekezeti napunkon is tapasztaltam. A terített asztal gazdagságát és a jó testvéri beszélgetéseket az asztal körül, a közös jó hangulatú előkészületeket és elpakolást.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy amikor hívtam a gyülekezetben önkéntes szolgálatot végző testvéreket, akkor több mint negyvenen jöttünk elcsendesedni és megbátorodni a szolgálatban.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy sokféle kiscsoportban is növekedhetünk Isten igéje körül.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért a jókedvű adakozásért is, amivel tudjuk biztosítani a gyülekezet stabil működését és ahogy felelősséget hordozunk a felújításokért.

És hiszem, hogy ezek mögött a nagyon is kézzelfogható és látható dolgok mögött nem más van, mint az, hogy együtt növekedünk a hitben és gazdagodunk az egymás iránti szeretetben. És nagyon örülök annak, hogy ezt a hálámat, amit Istennek ajánlok, veletek is megoszthatom.

Én nektek csak ugyanazt mondhatom, amit Pál is mond:

Szüntelen hálával tartozunk Istennek értetek, testvéreim, amint ez méltó is, hiszen hitetek nőttön nő, és az egymás iránt való szeretet gazdagodik mindnyájatokban, úgyhogy mi magunk dicsekszünk az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel,

---

[1] vö. 1Thessz 1:6

[2] vö. 1Thessz 1:9

[3] vö. 1Pt 2:2; 1Kor 3:1-3; Zsid 5:12-13

[4] 1Thessz 4:9-10