Lekció: Mal 3:19-23

Alapige: 2Thessz 1:7b-10

Énekek: 191. 25. 805- 312. 796

Pál apostol a szeretett thesszalonikai gyülekezetet üldözései és elnyomásuk közben azzal vigasztalta, hogy minden ellenük irányuló üldözés és elnyomás annak a jele, hogy Isten igazságosan fog ítélni választottai érdekében. Ki is mondja: úgy igazságos, hogy a keresztyének gyötrőinek gyötrelemmel, a Krisztusért meggyötörteknek pedig enyhüléssel, megnyugvással fizessen. Isten igazságossága és igazságos ítélete vigasztalja a hívőket. A vigasztaláshoz azonban hozzátartozik az is, hogy ez az igazságos ítélet hogyan és mikor következik be. Az apostol vigasztalása Jézus Krisztus második eljövetelének ígéretével folytatódik. 2Thessz 1. A 7-10 verseket olvasom:

Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, ⁸tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. ⁹Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, ¹⁰amikor eljön azon a napon, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.

Isten végső és igazságos ítélete tehát akkor következik be, amikor Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival. Bár Isten addig is gyakorolja igazságát, ugyanakkor türelmét is megmutatja az istentelenek iránt, egy általános kegyelmet gyakorolva feléjük hívogatva őket is az üdvösségre megmentő kegyelemhez, Krisztushoz.

Nézzük először is mit hangsúlyoz Pál apostol Jézus megjelenésével kapcsolatban, ebben két fő témánk lesz ma:

1. A megjelenés rövid leírása
2. Azok bemutatása, akik Isten örök büntetésében részesülnek

Hatalmának teljében jelenik meg

Először is azt, hogy Jézus hatalmának teljében jelenik meg. Ez egy rendkívül fontos bátorítás a hívőknek, már csak azért is, mert Jézus első megjelenése alázatban és szelídségben történt és nem teljhatalomban és dicsőségben.

Az első eljövetel alázata és szelídsége

Ez is volt a baja a messiásváró zsidóknak, hogy Jézus azt mondta nekik, hogy azt tanulják meg tőle, hogy ő szelíd és alázatos szívű. Ők a próféciák alapján egy dicsőséges és hatalmas Krisztust várta, aki igazságos uralmával hatalma alá hajtja a világot. És valóban vannak ilyen Krisztusra vonatkozó próféciák, mint pl. a 2. zsoltár, ahol azt olvassuk az Úr felkentjéről, aki ellen lázadnak a föld királyai:

Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon! Kihirdetem az Úr végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged! Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt![1]

Valóban azt várták, hogy az Úr úgy jön el, hogy eltiporja ellenségeit és választottainak ellenségeit, olyan hatalommal, amit Malakiás, az ószövetségi próféciák lezárója is megfogalmaz könyvének a végén:

Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk.[2]

Jézus azonban első megjelenésekor nem ezeket a próféciákat teljesítette be, hanem az Úr szenvedő szolgájának a próféciáit, aki magára vállalja a bűn büntetését:

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. ⁴Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. ⁵ Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg. ⁶Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. ⁷Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki.[3]

Olyan Krisztusként jött el első megjelenésekor, aki irgalmat hoz a bűnösnek és

A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el, igazán hirdeti a törvényt.[4]

Aki bár igaz és diadalmas, mégis szelíden és alázatosan jön népéhez szamárcsikó  hátán.[5]

Gúny tárgya is emiatt a keresztyénség, amelynek jelenleg elsősorban Jézus első megjelenését kell magának is megjelenítenie a világban. Ezt az apostoli tanítás nagyon világosan tanítja, hogy Krisztus követői Jézus első megjelenésének formájában jelennek meg a világban: alázatban, szelídségben, elutasítottságban, megvetettségben, üldözésben.

Friedrich Nietzsche filozófus egyenesen gyűlölte a keresztyénséget amiatt, hogy szerinte a keresztyénség a gyengeséget dicsőíti, miközben elnyomja az erőt; emiatt a keresztyénség természetellenes és megvetendő. Szerinte az irgalom gyengeség, aminek nincs helye az életben; egyedül az erő jelenti az életigenlést, az irgalom életellenes, mert megőrzi azt, ami megérett a pusztulásra. Vajon a diktatúrák miért is dicsőítik annyira az erőt, gyűlölik annyira a keresztyénséget és miért találtak Nietzsche filozófiájában ideológiai alapot szemben a krisztusi világnézettel?

Milyen jó, hogy nekünk irgalmas Istenünk van, aki irgalmából ad időt; és irgalmának ebbe a szolgálatába von be minket is.

A második eljövetel: a hatalom angyalaival tűz lángjában

Csakhogy – és az apostol ezzel vigasztal minden Krisztusért üldözöttet és szenvedőt – ez nem szabad, hogy elfedje az azt igazságot, hogy Jézus világosan megmondta, hogy amikor ő visszatér a földre, akkor ez a második megjelenés egészen más lesz: hatalmas, dicsőséges és ellenállhatatlan; akkor a föld hatalmasai remegve menekülnek izzó tekintete elől, és igazságot szolgáltat választottainak, akiket megvetett, elutasított a világ ezen a földön.

Ezt erősíti az apostol részéről a „tűz lángjában”kifejezés. A tűz képe a Szentírásban rendszeresen használt kép és Isten izzó haragját fejezi ki a Szentírásban. Jézus maga is használja ezt a képet, például amikor azt mondja:

Ha megbotránkoztat téged az egyik kezed, vágd le, mert jobb, ha csonkán mégy be az életre, mint ha két kézzel mégy a gyehennára, az olthatatlan tűzre …[6]

Ézsaiás így fogalmaz:

Mert eljön az Úr tűzben … rájuk zúdítja lángoló haragját, és fenyítését lángoló tűzben. Mert tűzzel ítél az Úr …[7]

Világos, hogy ez az ítélet miközben teljesen igazságos – hiszen az Úr igazságot szolgáltat – ellenállhatatlan lesz, fájdalmas és pusztító.

Az Úr bosszúállása

Nagyon erős kifejezést használ az apostol arra, hogy mi fog történni akkor, amikor az Úr Jézus megjeleni a mennyből hatalmának angyalaival tűz lángjában:

bosszút áll

A bosszú kifejezésben van valami dermesztő és egyben taszító is. A bosszú szó mindig valami nagyon igazságtalan és túlzó visszavágás vagy megtorlás gondolatát képzi meg bennünk. Azonban elsősorban a mi gondolkodásmódunkból fakadóan félrevezető is. A bosszú szó valójában nagyon is kifejezi Isten bűn miatti haragjának mértékét; ugyanakkor semmi sincs benne abból, amit mi rendszerint túlzásnak gondolunk. Sokkal inkább a régi ius talionis vagy lex talionis törvényi elvre vezethető vissza, ami azt jelenti, hogy minden bűn büntetése az elkövetett tett súlyának feleljen meg. Ennek egyszerű megfogalmazása:

Életet életért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért![8]

Isten jelenlegi türelmes irgalma miatt az ördög nagyon szépen álomba tudja ringatni az embert afelől, hogy nem lesz igazságszolgáltatás, nem lesz büntetés. A zsoltáros is felhívja a figyelmet erre a jelenségre:

Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.[9]

Nos az Írás sokszor és határozottan kijelenti: Isten haragja olyan, mint a tűz lángja és teljesen igazságosan fog bosszút állni a bűnért, és övéi gyötrelmeiért, ez pedig megvigasztalja a hívőket, akik a világ terhei és hiábavalóságai alatt nyögnek.

Az örök büntetésben részesülők

Vajon kiket fog elérni Isten bosszúállása? Bárhol ha így tenném fel a kérdést, nagyjából olyan válaszok fogalmazódnának meg, hogy a gyilkosok, a rablók és tolvajok és hasonlók. Lehet, hogy valaki a házasságtörőket és bálványimádókat is említené. Nyilván azokra az emberekre, akik ilyeneket követnek el érvényes az ítélet fenyegetése; de oly sokszor elfelejtjük, hogy ezek a vétkek valójában csak tünetek. Mit mond a Szentírás kiken is fog bosszút állni az Úr, amikor eljön hatalmának angyalaival tűz lángjában?

akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának.

Az ítélet valódi oka nem az elkövetett vétkek, hanem valami ami sokkal mélyebben érinti az életünket.

1. Isten ismeretének a hiánya
2. Az Úr Jézus Krisztus evangéliumi iránti engedelmesség hiánya.

Ez az elveszettségünk és a bűn valódi oka. Ezt kell megoldani, ha nem akarunk Isten jogos és szigorú ítéletének hatálya alá esni.

„Nem ismerik Istent”

Az első ok tehát Isten ismeretének a hiánya. Ehhez tudni kell azt, hogy mit jelent ismerni Istent. Ez sokkal több, mint bármilyen tudás Istenről. Igen, tudjuk azt, hogy Isten

• mindenható
• mindent tudó
• térben és időben mindenütt egyszerre jelenvaló

Ő az, aki szavának erejével megalkotta világot és fenn is tartja azt. Aki gondoskodik a világ működéséről. Ő az, aki özönvizet bocsátott a földre és elhívta Ábrahámot; Ő az, vezette népét a pusztában, és aki törvényt adott népének Izráelnek. Ő az, aki lelkét adta a prófétáknak, hogy az istenfélelemre és a szövetség megtartására intse népét. És felidézhetünk számtalan bibliai történetet, amelyben Isten hatalmasan cselekedett, számtalan igét, amelyben önmagáról beszélt. De vajon ez a tudás egyenlő lenne Isten ismeretével? Persze valaki ezt is tagadja és a mesék, mondák és mítoszok világába valónak tartja. De még ha igaznak is fogadjuk el a Biblia kijelentéseit és történeteit Istenről – ez még mindig nem egyenlő Isten ismeretével. Az valami mélyebb és több. Isten ismerete nem egy megszerezhető tudás, hanem olyan, amiről Jézus így beszél:

Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.[10]

Ez az Isten ismerete – hogy Isten nem valamiféle tudásként, hanem az élő Jézussal együtt személyként, valóságos kapcsolatként van jelen az életünkben; ahogy Jézus egy másik szép képpel is kifejezi:

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.[11]

Jézus szereteteként, az Atya szereteteként napi kapcsolatban és vele való közösségben. Nem arról van szó, hogy nincs szükségünk tudásra Istenről. De az Isten ismerete több; Istenről való tudással még mindig el lehet veszni.

„Nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának”

A másik ok, amiért Krisztus bosszút áll az pedig az evangélium iránti engedelmesség hiánya. Mit tekinthetünk az evangélium iránti engedelmességnek? Ez megint több, mint az emberi és isteni törvények betartása. Nem kevesebb, ahogy néha szabados gondolkodású keresztyének szeretnék ezt beállítani, hanem több.

Azt jelenti, hogy meghalljuk és elfogadjuk a meghívást a mennyek országába. Meghalljuk és elfogadjuk, hogy mi nem tehetünk semmit azért, hogy a mennybe jussunk, de Isten ingyen ajánlja fel a mennyei életet azoknak, akik felismerik és megvallják a bűnüket; akik elfogadják, hogy a mennybe jutásuk ára Jézus Krisztus engesztelő áldozata. A Krisztus evangéliumának való engedelmesség nem valamiféle cselekedet, hanem az a hit, amellyel megragadod Isten nagyon drága, de számodra mégis ingyenes ajándékát. Istent is csak ezen evangélium által tudod megismerni szerető mennyei apukának.

Azok, akik nem ismerik Istent és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának az örök pusztulással bűnhődnek. Vajon te közéjük tartozol?

Vagy azok közé, akik hittel fogadták az evangélium bizonyságtételét és csodálni fogják Jézust az Urat szentjei között, amikor hatalmában és dicsőségben eljön – már nem, mint alázatos szenvedő szolgája az Úrnak, hanem mint király és úr, akit hatalmának angyalai vesznek körbe és maga mellé veszi övéit dicsőségben. Így fogjuk csodálni és magasztalni őt örökkön-örökké a tőle kapott nyugalomban, mennyei otthonunkban.

Ámen.

---

[1] Zsolt 2:6-9

[2] Mal 3:19

[3] Ézs 53:3-7

[4] Ézs 42:3

[5] vö. Zak 9:9

[6] Mk 9:43

[7] Ézs 66:15-16

[8] 5Móz 19:21

[9] Zsolt 10:4

[10] Jn 14:23 (Károli)

[11] Jel 3:20