Lekció: Zof 1:14-2:3
Alapige: 2Thessz 2:1-3
Énekek:
138 – Dicsér téged teljes szívem
192 – Drága dolog az Úr Istent dicsérni
453 – Jézusom, ki árva
Ahogy Pál apostol hálaadásán keresztül megismertük a thesszalonikai gyülekezetet, egy olyan közösség képe rajzolódott ki előttünk, amely
- erőteljesen növekszik a Jézus Krisztusban való hitben
- és folyamatosan gazdagodik az egymás iráni szeretetükben.
- ez annak ellenére van így az életükben, hogy közben el kell viselniük sok nyomorúságot és üldöztetést; de ők mindezek ellenére állhatatosan kitartanak a Krisztus követésében.
Ez a három fontos tulajdonságban mindkét levél szerint jellemzi őket – nem történt változás, vagy ha igen, az inkább fejlődés és növekedés.
Olyan dolgokat vitt Pál hálaadásként Isten színe elé, amely bármelyik keresztyén gyülekezetnek dicséretére válna mind a mai napig. Nemcsak hálát adott ezekért az apostol, hanem könyörgéseiben is úgy vitte őket az Atya elé, hogy ez a növekedés és gazdagodás továbbra is maradjon töretlen, hogy az elhívásukkal teljesen illeszkedjen mindez, hogy teljesen felkészültek legyenek arra a napra, amikor Jézus Krisztus ismét eljön, hogy megdicsőüljön szentjei között.
Mindezek alapján hajlamosak lehetünk a gyülekezetet idealizálni és hibátlannak látni. Fontos pozitív minta a hitben való növekedésben, a szeretetben való gazdagodásban és az állhatatos Krisztus-követésben; mégsem jelenthetjük ki azt, hogy a thesszalonikai gyülekezet egy hibátlan gyülekezet lenne. Nem az. A második fejezettől pedig Pál apostol rátér a hibás gondolkodásmód kiigazítására mind a hitükkel, mind az erkölcseikkel kapcsolatban. Ezek kiigazítása nem mellékes; az apostol nem mondja azt, hogy ezek a kis hibák beleférnek a kegyelem nagyságába, hanem azt mondja, ezek a most kicsinynek tűnők eltérések és hiányosságok később nagyon is nagy károkat tudnak okozni. Ez tényleg olyan, hogy ha egy kis kavicsot megtűrünk a cipőnkben, ami nem tűnik olyan jelentősnek, néhány kilométer megtétele után már olyan fájdalmakat és sebeket okozhat, ami akár járásképtelenné is tehet bennünket.
A thesszalonikai gyülekezetben a Jézus visszajövetelével kapcsolatban jelentek meg olyan félrevezetések, amelyek egyrészt összezavarták a hitüket, másrészt rombolták az erkölcsi hitelüket. Ezek a tévtanítások ma is megjelennek díszes köntösben. Ma a 2. fejezet 1-3. verse lesz az alapigénk:
Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti, arra kérünk titeket, testvéreim, 2hogy ne veszítsétek el egyhamar józanságotokat, és ne rémítsen meg benneteket sem prófécia, sem beszéd, sem nekünk tulajdonított levél, mintha az Úr napja már itt volna. 3Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia.
Pál apostol ebben a három versben világosan meghatározza tanításának a tárgyát és célját.
A tárgya: Jézus Krisztus második eljövetele, amit az „Úr napja”-ként is nevez.
A célja: a gyülekezet ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban maradjon józan és védjen ki minden félrevezető tanítást.
A második eljövetellel kapcsolatos kísértés
Jézus Krisztus második eljövetele egy állandó és forró téma az egyházban.
Az Egyház első évtizedeiben is az volt, de napjaink egyházának is igen forró témája és a 19. századtól kezdve napjainkig különösen is felforrósodott, aminek természetes okai között mindenképpen ott vannak azok a tapasztalatok, hogy a történelmi események globálissá váltak – és nem csak a két nagy világháborúra gondolok, hanem még az olyan háborúk is, mint az USA vietnámi háborúja, a Szovjetúnió Afganisztáni háborúja – meg az összes többi, a mostani ukrajnai háborúval is bezárólag, a világ történelmét globálisan is befolyásolják. Mindenkihez nemcsak eljutnak a háborúk képei, hanem konkrétan érzi a bőrén is – legyen az a tömegesen menekülők, vagy az árak változásai ill. a környezeti változások globális hatásai, amelyek mind negatívan befolyásolják az életünket és a jövőképünket.
Egyáltalán nem véletlen, hogy vannak, akik ezeket látva arra a következtetésre jutnak, hogy Jézus Krisztus második eljövetele megérkezett a küszöbre – sokkal érzékelhetőbb közelségbe jött, mint eddig bármikor a történelem során. És ezeket a Szentírás fényében látva én magam is úgy gondolom, hogy nem tévednek, akik erre figyelmeztetnek, és sokkal sürgetőbb felkészülni erre, mint a történelemben bármikor – bár tudjuk, hogy Isten hívő népének mindig készen kellett lennie erre.
Azonban minél forróbb a téma, annál könnyebb érzelmi manipulációkkal félrevezetni a hívőket – és ezt a veszélyt már Pál apostol is ismeri. Erre hívja fel a figyelmet a következő szavakkal.
ne veszítsétek el a józanságotokat …
ne ijedjetek meg …
ne tévesszen meg titeket senki …
Ebben egy manipulációs folyamat is kirajzolódik. Ha az embert ki tudják zökkenteni a józanságából, könnyebben megijeszthető és már elő is készítették a megtévesztésre, ami innentől kezdve már gyerekjáték.
Biztos magunk is éreztük már ezeket az érzéseket – megrémülünk és az érzelmeink elkezdik befolyásolni a gondolkodásmódunkat. Ilyenkor bizony nagyon is nyitottá tudunk válni a megtévesztésre. Márpedig Jézus Krisztus második eljövetele ingoványos talaj. Még a keresztyének között is sokféle biblikusan levezetett elmélet kering, amelyek között nem is annyira könnyű eligazodni. A Szentírásban ezt legrövidebben az „Úr napja” kifejezés adja vissza. Ezért most beszéljünk először az Úr napjáról. Erre hivatkozik Pál is amikor azt írja:
mintha az Úr napja már közvetlenül itt volna.
Az Úr napja
A fogalom először az Ószövetség prófétai üzeneteiben jelenik meg. Sajátosan a prófétai üzenetek fogalmaz ez, így került át az Újszövetségbe is – tehát mind az Ó- mind az Újszövetségi próféciák központi fogalma az „Úr napja”.
Ószövetségi próféciák
Ilyen próféciának a felolvasását hallottuk Zofóniás könyvéből, de foglalkoznak vele Ézsaiás, Ezékiel, Jóel, Ámósz, Abdiás, Zakariás és Malakiás próféták is.
A közös bennük az, hogy az Úr napját rettenetes, sötét és félelmetes napként írják le, amikor az Úr kiárasztja haragját és rettenetes ítélettel ítéli meg szövetségszegő népét, valamint az istentelen földet. Az ószövetségi próféták általában egy hamarosan bekövetkező történelmi eseményre utalnak, de mindezzel együtt ezeknek a próféciáknak a szavaiból érzékelhető, hogy a Szentlélek nagyobb távlatokat is nyitott előttük és hordozzák a világ legvégső ítéletének a jeleit is.
Jézus és az Újszövetség
Bár Jézus maga nem használta az „Úr napja” kifejezést, ahogy a második eljöveteléről beszélt, abban az apostolok felismerték az ószövetségi próféták által megfogalmazott Úr napját. Maguk a tanítványok kérdezik meg tőle azt, hogy
… mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?[1]
Ezután beszél róla Jézus, de ő is úgy kezdi a tanítását, hogy ezzel kapcsolatban legyenek nagyon észnél, mert a nevében sokan fognak megtévesztő tanításokat mondani. Annyit elmond, hogy eljövetelét meg fogja előzni a világ vajúdása, amely egy nagy nyomorúságba torkollik, aminek a végén eljön Krisztus az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel, a jelenlegi világ történelme pedig lezárul egy végső nagy ítélettel, amelynek végén az istentelenek, akik ellenálltak a Krisztus evangéliumnak és nem ismerték Istent, az Úr bosszúállásában megkapják megérdemelt sorsukat, Krisztus választottai pedig vele együtt dicsőülnek meg a mennyben.
Ebből kifolyólag az „Úr napja” kifejezés az Újszövetségben a Krisztus második eljövetelét és a közvetlenül ahhoz kapcsolódó eseményeket jelenti.
A keresztyének az Úr napján
Amivel azonban az Újszövetség egyértelműen kibővíti az Úr napjára vonatkozó próféciákat, az a kegyelem. Az Ószövetségben csak a szövetségszegők ítéleteként beszélnek róla a próféták, mondják is Izráelnek, hogy annyira ne akarjátok ti az Úr napját, mert az ítélet lesz a számotokra.[2]
Pál apostol már a thesszalonikai hívőket is azzal bátorítja, hogy amikor Jézus Krisztus eljön a mennyből angyalaival a tűz lángjában
- akkor bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek, a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának
- viszont a benne hívők között megdicsőül, és maguk is megdicsőülnek Krisztusban, hiszen Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy üdvözítsen minket a bűneinkből és felkészítsen minket az Úr napjára, vagyis az ő második eljövetelére.
Ez azért nagyon fontos üzenet, mert nekünk erre készülnünk kell, ezt várnunk kell, ennek eljöveteléért imádkoznunk kell – tehát a kegyelmi időben nem késleltetnünk, hanem sürgetnünk kell az Úr eljövetelét; talán úgy megszoktuk, hogy fel sem tűnik, de bizony minden alkalommal, amikor a Jézustól tanult imádságot imádkozzuk, azt kérjük tőle:
jöjjön el a te országod!
Tényleg kérjük is, vagy csak mondjuk?
Az elragadtatás
Van egy nagyon fontos bibliai és teológiai kifejezés, ami az Úr napjával kapcsolatos. Ez az elragadtatás. Pál itt nem használja ezt a kifejezést, de az első levelében igen, amikor azt mondja:
Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.[3]
Itt az elragadtatást a következő szavakkal írja körül:
Ami pedig a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való gyülekezésünket illeti …
Ez a mondat így adható vissza: Jézus Krisztus eljövetelét és a hozzá való összegyűjtésünket illeti …
Ezzel közvetlenül Jézus Krisztusnak a kijelentésére utal vissza, aki erről a következőt mondta:
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.[4]
Vagyis Jézus Krisztus az eljövetelekor angyalainak segítségével magához gyűjti egy helyre összes választottját, aki hisz benne, követi őt; aki hitben az ő keresztáldozatáért elfogadta a bűneinek a bocsánatát és Krisztust követve élt a földön és így mindannyian együtt megyünk át a mennybe, az új teremtésbe – a már elhunyt feltámadottak és az élőn megdicsőültek. Ezt nevezi az apostol elragadtatásnak, illetve Jézus Krisztus eljövetelének és a hozzá való gyülekezésünknek.
A bibliahű keresztyének között nincs vita arról, hogy lesz-e elragadtatás vagy sem; az elragadtatást mindannyian hisszük. De azzal kapcsolatban már nem egységesek a keresztyének, hogy ez az elragadtatás mikor fog bekövetkezni.
Az világos, hogy Jézus Krisztus második eljövetelének az időpontja semmilyen módszerrel nem határozható meg, ezt Jézus annyira világosan megmondta, hogy sem a napot, de még az órát sem tudjátok, hogy ezzel kapcsolatban nem lehet kétség.
Az elragadtatás idejével kapcsolatban két fő irány létezik a keresztyénségben belül. Csak röviden szeretnék most ezekre utalni:
Pre-tribuláció
Az egyik az úgynevezett pre-tribulacionalista nézet. Ez azt mondja, hogy az Úr napja azzal kezdődik, hogy a földön élő hívők elragadtatnak, amit követ a nagy nyomorúság időszaka, aminek a végén Krisztus visszatér a mennyből. Eszerint a nézet szerint tehát az elragadtatás megelőzi a nagy nyomorúságot. Különösen a neoprotestáns körökben divatos a pre-tribulacionalizmus – főleg amerikai hatásra. Ez a nézet leginkább a dánieli próféciákra és a Jelenések könyve egy bizonyos értelmezésére épít.
Post-tribuláció
A másik nézet a post-tribulacionalista nézet. Ez azt mondja, hogy a történelem a nagy nyomorúságban éri el a végpontját és ennek a záróakkordja lesz Krisztus visszajövetele. Ez a nézet főleg Jézusnak a visszajövetelével kapcsolatos kijelentéseit és Pál apostolnak az idevágó tanításait veszi figyelembe. Ez inkább a történelmi protestantizmusra jellemző.
Mind a két nézetnek megvannak a maga érvei – és megmondom őszintén, hogy én személy szerint a post-tribulacionalista nézetet vallom a kijelentéshez közelebb állónak; a másikban több a spekulatív elem, ami sokkal nagyobb teret ad arra, hogy összezavarják a keresztyéneket.
Erre ad példát a mai igében az apostol.
A gyülekezet érzékeny helyzete
Az látszik, hogy valamilyen megtévesztő tanítás keveredett a gyülekezetbe. Arra figyelmezteti őket, hogy ne veszítsék el a józanságukat, szó szerint fordítva ne tántorodjanak el az ésszerűségtől. Tehát a bibliai tanításnak van egy ésszerűsége, amit már efogadtak, amiről az apostol tanított a gyülekezet alapításakor, valamint erről írt az első levelében.
De több csatornán is érkeztek a megtévesztő tanítások:
- lélektől – azaz a Szentlélekre való hivatkozással valamiféle kitalált próféciákra utal
- igétől – azaz ún. igei kijelentésre való hivatkozással; ez nem bibliai útmutatás, hanem valamilyen elragadtatásban megnyilvánuló beszéd lehetett
- sőt valamilyen Pálnak tulajdonított hamisított levélre való hivatkozással is történhetett.
A hamisítás nem újkeletű, igen hamar elkezdték – már Pál életében – hamisítani a leveleit, ezért fejezi be ezt a levelét is úgy, hogy
A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel, minden levelemen, így írok.[5]
Mi adott teret és utat ennek a megtévesztő tanításnak? Az a helyzet, amiben állhatatosan ugyan kitartanak, de egyáltalán nem könnyű elviselni és elhordozni. Az üldöztetésük és a nyomorúságuk. És azon kezdtek el gondolkodni, hogy ez már lehet, hogy a nagy nyomorúság? Ebbe furakodott bele bele az ijesztő megtévesztés: az Úr napja már eljött. Megtörtént az elragadtatás, és ti kimaradtatok belőle.
Az apostol olyan kifejezéssel beszél róla, hogy a megtévesztő beszéd arról szól, hogy az Úr napja már eljött, már be is következett. Ők pedig ezt nem vették észre, kimaradtak belőle, ezért vannak nyomorúságban. Nem is csoda, hogy ez ijesztően hatott rájuk és egyrészt az apostolnak meg kell nyugtatnia őket; másrészt pedig vissza kell helyeznie őket az igazságba:
az Úr napja még nem jött el.
De hát miből fakadhat ez a megtévesztés, hogy az Úr napja – az elragadtatás már eljött, ők pedig kimaradtak belőle. Ezt Jézus és az apostolok félreértett és félremagyarázott hasonlatából vezették le a megtévesztők, amely a tolvaj hasonlatával mutatja be Jézus visszatérésének kiszámíthatatlanságát. Jézus azt mondja:
Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy betörjön a házába. Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok![6]
Mit mond Jézus? Mindig készen kell állni az ő visszajövetelére. Ebben az értelemben ír Pál is, Péter is és János is.[7]
A megtévesztők azonban azt mondták: A tolvaj nemcsak kiszámíthatatlanul jön, hanem rejtőzködve is. Tehát Jézus eljövetele rejtett lesz; lesz Jézusnak egy titkos eljövetele, amelyben a nagy nyomorúságból kimenti az övéit.
Jézus második eljövetelével kapcsolatban viszont nem írja a Szentírás azt, hogy az rejtetten következne be, vagy azt megelőzné egy titkos és rejtett eljövetel. Sőt az nagyon is látható lesz, ezt viszont több kijelentés is alátámasztja:
… az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában[8] … írja Pál ebben a levélben.
És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.[9] – ígéri Jézus.
Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége.[10] – vezeti be János a Jelenések könyvét.
Jézus mennybemenetelekor pedig ezt hirdették az angyalok:
Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.[11]
Ma is vannak olyan téveszméket hirdetők, hogy Jézus második eljövetele rejtetten már el be is következett 1914-ben, és azóta rejtetten uralkodni kezdett a mennyből. Ne higgyétek el, mert erre vonatkozó isteni kijelentés nincs a Bibliában, egy kudarcot vallott jövendölést magyaráztak így ki ezek a tévtanítók.
Jézus rejtett eljövetele
Azonban a Krisztusnak valóban volt egy rejtett eljövetele. A Krisztus első eljövetele rejtett volt. Amikor Isten az ő Fiába, az egyszülött Istenbe rejtette el isteni dicsőségét; úgy járt közöttünk mint valóságos ember, és úgy halt meg értünk mint valóságos ember. Őróla írja Pál:
Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte fel, mert ha felismerték volna, a dicsőség Urát nem feszítették volna meg.[12]
Így igyekszik Pál megtartani és megőrizni a thesszalonikaiakat a józanságban, az értelem és a kijelentések józanságában, igyekszik óvni őket, hogy hazugságok hatására megrémüljenek és a Szentírástól idegen és téves üzenetekkel megtévesszék őket. Elmondja nekik azt, hogy az Úr eljövetele előtt még meg kell jelennie a törvénytiprónak.
A törvénytipróval és a törvénytiprással a jövő héten folytatjuk.
Összefoglalás
- Az „Úr napja” egy sajátos prófétai kifejezés, amely összefoglalja Jézus második eljövetelének tanítását.
- Jézus második eljövetele mindenki számára látható, hatalmas esemény lesz, amely lezárja a földi történelmet. Nincs Jézusnak a második eljövetelét megelőző rejtett eljövetele, és második eljövetele sem rejtetten történik.
- Jézus eljövetelekor a választottait összegyűjti maga köré angyalainak segítségével és elragadva átviszi őket az új teremtésébe, a világot pedig megítéli tűznek lángjában.
Ha ebben a józanságban megmaradtok, akkor senki sem tud megtéveszteni benneteket a Lélekre, titkos kinyilatkoztatásokra hivatkozó hamis tanításokkal.
… a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.[13]
[1] Mt 24:3
[2] vö. Ám 5:18
[3] 1Thessz 4:16-17
[4] Mt 24:30-31
[5] 2Thessz 3:17
[6] Lk 12:39-40
[7] vö. 1Thessz 5:2; 2Pt 3:10; Jel 16:15
[8] 2Thessz 1:7-8
[9] Mt 24:30
[10] Jel 1:7
[11] ApCsel 1:11
[12] 1Kor 2:8
[13] 1Thessz 5:23