Lekció: 5Móz 13:1-12

Alapige: 2Thessz 2:3-12

Énekek:
105 – Adjatok hálát az Istennek
228 – Jer, Krisztus népe, nagy vígan
312 – Uram, a te igéd nekem
289 – Ó, maradj kegyelmeddel mivelünk, Jézusunk

A múlt héten megállapítottuk, hogy Jézus második eljövetele egyrészt forró téma az egyházban, amely forró volt az ősegyházban, de újra felforrósodott a 19. századtól, érezve és látva a beteljesedést egyre nyilvánvalóbban előrejelző jeleket. De nemcsak forró téma, hanem egyben csúszós is, mert teret ad a hamis tanítóknak, hogy tévtanításokkal tévesszék meg Isten gyermekeit, amire az apostol is utal azzal, hogy

• ne veszítsék el a józanságukat
• ne ijedjenek meg
• és ezért ne is téveszthesse meg őket senki ebben a témában.

A nagyon fontos alapvetés, amiből Pál továbbtanítja őket, hogy az Úr napja még nem jött el; nyomorúságaik nem a nagy nyomorúság része és egészen biztosan nem maradtak ki a Krisztus visszajöveteléhez tartozó elragadtatásból. Ezek után lényegében átismétli velük a legfontosabb dolgokat, amelyek meg tudják őrizni őket a józanságban; és ami védetté teszi őket a félrevezető manipulációkkal szemben. Ma a második eljövetelt megelőző törvénytiprásról és az azt megszemélyesítő törvénytipróról fogok beszélni.

1. Ki ő?
2. Milyen módszerekkel dolgozik?
3. Mi lesz a sorsa neki és azoknak, akik hagyják magukat megtéveszteni?

Mai alapigénk a 2Thessz 2:3-12

Senki semmiféle módon ne vezessen félre titeket. Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia. ⁴Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.

⁵Nem emlékeztek rá, hogy még amikor nálatok voltam, megmondtam nektek mindezt? ⁶És tudjátok, hogy mi az, ami most még visszatartja, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. ⁷A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. ⁸És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével. ⁹Mert ennek a törvénytiprónak az eljövetele a Sátán munkája a hazugság minden hatalmával, jelével és csodájával ¹⁰és a gonoszság mindenféle csalásával azok számára, akik elvesznek, akik nem szerették az igazságot, hogy általa üdvözüljenek. ¹¹Ezért szolgáltatja ki őket Isten a tévelygés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, ¹²és ezáltal mindazok elvegyék ítéletüket, akik nem hittek az igazságnak, hanem a hamisságban gyönyörködtek.

Pál emlékezteti őket arra, hogy olyan dolgokat ír le, röviden összefoglalva, amit korábban részletesebben is tanított nekik, amikor náluk volt és evangélizált közöttük.

Ebből egy nagyon fontos következtetést levonhatunk: Jézus második eljövetele egyértelműen az evangélium üzenetének központjában helyezkedik el; vagyis nem odáig tart az evangélium, hogy Jézus meghalt a kereszten és ezzel levette rólunk a kárhoztató ítéletet; és nem is csak odáig, hogy Jézus feltámadt a halálból ezzel a mi feltámadásunknak és halál feletti győzelmünknek zsengéje és záloga; hanem odáig, hogy ez a Jézus másodszor is el fog jönni ítélni élőket és holtakat, és második eljövetelét követően örökké együtt leszünk vele a mennyben. Mert nemcsak, sőt elsősorban nem ebben az életben és erre az életre, reménykedünk a Krisztusban. Ezek az evangéliumhoz tartozó cölöpök, amelyekre épül a hit és épül az egyház és amikor Krisztus hirdetik az apostolok nemcsak ez első eljövetelt hirdetik, hanem mindennek végét a második eljövetelt is, mert akkor lesz egészen teljessé Isten megváltó munkája. Így olvassuk pl. a korinthusi levélben:

Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: „Teljes a diadal a halál fölött!”[1]

Vagy ahogy a római levél mutatja be a hívő élet három szakaszát:

Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.[2]

Az első szakasz a bűnös élet, amiből Krisztus megszabadított; a második szakasz, hogy itt a földön Isten szolgáiként élünk Krisztusban, amelynek gyümölcse a szent élet; a harmadik pedig mindennek a végcélja az örök élet. Ennek a kezdete Krisztus második eljövetele a hívők számára.

A gyülekezetet a második eljövetellel kapcsolatban igyekeztek megtéveszteni, ami meg is ijesztette őket; ezért mondja nekik az apostol, hogy nem emlékeztek arra, amit tanítottam? Akkor röviden vegyük át újra.

1. A törvénytipró

Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró, a kárhozat fia.

Pál azzal nyugtatja őket, hogy Krisztus második eljövetelét mindenképpen meg kell előznie a törvénytipró színre lépésének, aminek következtében egy egészen egyértelmű eseménysor, a hittől való elszakadás végbemegy.

1.1. Jellemzői

Nézzük meg, hogy pontosan milyen jellemzői vannak ennek a törvénytiprónak és ismertebb nevén is fogunk beszélni róla.

1. Ez a törvénytipró egyértelműen egy ember lesz, azaz történelmi személyiség a történelem végén. Azért mondom ennyire határozottan, hogy egy valódi történelmi személyiség lesz, mert a Szentírás maga nevezi így alapigénkben: „a törvénytelenség embere” – ezt fordítják itt törvénytiprónak. Márpedig ha ember, akkor történelmi személyiségnek kell lennie.
2. Egészen bizonyosan hatalmat fog gyakorolni az emberi életek, sőt az emberi lelkek felett, mert, sőt még az egyházban is átveszi az uralmat azzal, hogy „beül az Isten templomába”. Egy minden eddigit felülmúló diktátor lesz.
3. Mindeközben azonban mindent elferdít és kicsavar, amit az evangélium igazsága hirdet nekünk Istenről, Krisztusról, igaz és szent életről, a megváltásról és az Istennel való közösségről; bármiről, amit Isten kijelent a Szentírásban; azt valahogy sikerül elferdítenie, eltorzítania vagy éppen annak az ellenkezőjét elhitetnie.
4. Olyan megtévesztő erővel bír, hogy el tudja még azt is hitetni magáról, hogy ő isten – nem feltétlenül úgy, hogy istennek kell őt hívni, de azt eléri, hogy tömegek úgy imádják őt, olyan szenvedéllyel és odaadással, ami csak Istennek jár egyedül.
5. Maga a Sátán ruházza fel őt olyan erőkkel, csodákkal és jelekkel, a gonoszság mindenféle csalásával és hazugságával, amellyel meg tudja téveszteni még a hívőket is, hiszen képes arra is, hogy a hittől elszakítson.

Röviden összefoglalva ezek a legfőbb jellemzői a törvénytiprónak és ez alapján egyértelmű, hogy Pál nem másról beszél, mint arról a személyről, akit a Biblia alapján leginkább antikrisztusként nevezünk. A törvénytipró az antikrisztus.

1.2. Az Egyház világszintű kiterjedtsége – a hittől való elszakadás

Látszik, hogy Pál apostol számol azzal, hogy az evangélium terjedése következtében egyre többen és többen lesznek keresztyének, az evangélium eljut a föld végső határáig; maga is nagyon erőteljesen törekedett erre; és az Egyház a földre kiterjedve olyan állapotba jut, amely számottevő a föld népességén belül – és amikor ez végbemegy, akkor következik be a hittől való tömeges elszakadás. Tehát olyan emberekről beszél az apostol, akik már Krisztushoz lettek kötve, akik részesültek Krisztus új szövetségében a keresztségben; pontosan ezért lehet hitehagyásról vagy hittől való elszakadásról beszélni, mert itt az apostol az Úr második eljövetele előtt a látható egyháznak valamilyen általános lázadását prófétálja meg, ami nagyon is összhangban van az Antikrisztusnak azzal a törekvésével, hogy beüljön az Isten templomába, azaz átvegye az uralmat a látható egyházon belül. Tehát az evangélium eljut a föld végső határáig és akkor megjelenik a törvénytipró, az Antikrisztus, aminek következtében emberek tömegei fordulnak szembe az evangélium igazságával, Krisztussal és tagadják meg a Krisztussal kötött szövetséget.

1.3. Az Antikrisztus beazonosításának kísérletei a történelemben

Az egyház története során többször igyekeztek már beazonosítani az antikrisztust. A reformáció idejében egyértelműen a pápasággal azonosították és azt kell mondjam, hogy a középkori pápai egyház a levélben megfogalmazott kritériumoknak meg is felelt.

A későbbi teológusok a történelem nagy diktátorait is bevonták ezek sorába. Valóban – bár a nagy diktátorok maguk nem voltak ugyan egyházi emberek, de akár a sztálini Szovjetúnióban, akár a hitleri Németországban, akár a kelet-európai kommunista diktatúrákban igyekeztek uralmuk alá hajtani nemcsak a társadalmat, hanem a lelkeket is és leigázni az egyházat; elvárták az egyháztól a politikai behódolást, a rendszert éltető prédikációkat, egyházi belső besúgóhálózatot is működtettek. Végül egyik diktátor sem bizonyult a történelem végén fellépő antikrisztusnak. De vajon tévedés volt-e keresni ezekben az antikrisztust?

Semmiképpen nem volt tévedés, hiszen maguk egyébként hordozták az antikrisztusi jegyeket. Jézus is előre megmondta, hogy az antikrisztus pozíciójára a történelem során folyamatosan lesznek jelentkezők.

Mert hamis krisztusok és hamis próféták jelennek majd meg, jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat.[3]

János apostol is említi őket:

Mert sok hitető jött el a világba, akik nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben jött el: ez a hitető és az antikrisztus.[4]

Vagyis az, hogy az antikrisztusként megnevezett történelmi alakok végül mégsem az antikrisztusnak bizonyultak, az nem teljesen tévedés. Sőt. Nagyon is fontos, hogy figyeljünk az antikrisztusi jellemvonásokra, mert nyilván nem ezen a néven, de sokan próbálkoztak már a történelem során azzá válni. Végül nem rajtuk múlt, hogy mégsem bizonyultak a történelem vége antikrisztusának. Igénk elmondja, hogy az Antikrisztus megjelenését akadályozza valami és valaki. A Krisztus visszatérését megelőző időkig a Szentlélek tartja vissza az antikrisztus megjelenését; addig az evangéliumnak hirdettetni kell, mégpedig abból a célból, hogy csak az Istentől rendelt idejében jöhessen el. Előbb a kegyelemnek kell hirdettetnie, hogy azok, akik elfogadják megmeneküljenek a kárhozattól, akik pedig visszautasítják, megérdemeltem kapják meg büntetésüket. Amikor pedig félreáll az útból, aki visszatartja az antikrisztus nyílt színrelépését, akkor megkezdődik a Krisztus által megjövendölt nagy nyomorúság időszaka.

Szóval a kezdetektől kezdve jelennek meg olyan hitetők, hatalmasok, akik magukon hordozzák az antikrisztusi jegyeket, nekünk pedig Isten gyermekeinek fel kell ismernünk ezeket, hogy ne végül  a történelem végének antikrisztusát is felismerhessük, ne legyen képes minket megtéveszteni hitetésével és manipulációival.

1.4. Megtévesztésének ereje

Megtévesztésének ereje rendkívüli. Egyrészt hazugsága hihetetlen meggyőző erejű lesz, de még jeleket és csodákat is bevet a hitetés érdekében. Van rá hatalma. Ez teszi különösen veszélyessé, és éppen ezért is kell nagyon észnél lenni, nagyon józannak maradni. A Sátán ruházza fel a hazuságnak, a manipulációs képességnek és a természetfeletti csodáknak ezzel a hatalmával.

Ez sem lesz teljesen új keletű. Jó példa erre, ahogy Mózes könyvéből vettük az olvasmányt, ahol arra figyelmezteti az Úr Izráel fiait, hogy még akkor se hallgasson a hamis prófétákra, álomlátokra és jelmagyarázókra, ha azok bekövetkeznek, mert ezek az Úrtól annak a próbái, hogy valóban teljes szívvel szeretik-e Istenüket az Urat? Ez teljes mértékben igaz az Antikrisztusra is.

Vannak olyan emberek, akik minden csoda és jel után futkorásznak, és azt feltételezik, hogy minden ilyen mögött Isten áll. Semmi sem áll távolabb az igazságtól; az Ó- és Újszövetség nagyon határozottan kiáll amellett, hogy a törvénytipró még ezeket is beveti a választottak megtévesztése érdekében.

Ezek a csodák és jelek után rohangáló emberek a baromfiudvar csirkéit juttatják eszembe. Gyerekkoromban nagyon szerettem etetni a nagyszüleim csirkéit. Azt vettem észre, hogy amikor kiszórtam a magot, akkor a csirkék odarohantak. És mivel egy helyre összegyűlt az összes, hogy könnyebb legyen az ételhez férniük, egy kicsit távolabbra szórtam a következő adagot. Erre odarohant az összes, otthagyva az előzőt. Később már azzal szórakoztam, hogy hol ide dobtam, hol oda, a csirkék meg rohangáltak össze-vissza, mindig a legutoljára kidobott adag után, ahelyett hogy ettek volna. Az antikrisztus és lelke által megtévesztett emberek így „futkároznak” össze-vissza mindig valami újabb lelki szenzáció után – és ennek a vége nem is lehet más, csak a hittől való tömeges elszakadás.

2. A törvénytiprás

A törvénytiprás azonban nem a törvénytipró megjelenésével kezdődik el. A nyílt megjelenéséig is zajlik, de titokban. Néha az az érzésünk, hogy nem is annyira titokban, hiszen ki az, aki ma egyáltalán komolyan veszi az isteni törvényeket?

Abban azt gondolom mindannyian egyetérthetünk, hogy Isten akaratát valóban egyre kevesebben veszik figyelembe és még büszkélkednek is azzal, hogy ők nem vaskalaposok, szabad és független szellemek. Az egyházat és a hívőket elmaradottaknak tartják az élet tisztelete, a szexuális tisztaság, Isten által adott életritmus tisztelete és az Istennek átadott szolgáló életük miatt. Akármennyire nyíltnak is tűnik az a teljes körű lázadás, ami az antikrisztus és a hittől való elszakadás miatt fog bekövetkezni még nem jött el. A nagy nyomorúság idején valósul meg a nyílt törvénytiprás az Antikrisztus vezetésével. Sajnos kevesen fognak megmaradni, legalábbis a Szentírás több helye is erre enged következtetni. Ezért fontos, hogy a szívetekben és a lelketekben újra és újra elkötelezzétek magatokat Krisztus és az ő igazsága mellett.

3. Az antikrisztus veresége

Mert afelől nem hagy kétséget a számunkra Isten szava, hogy kié a valódi erő és kié a valódi hatalom. Ez egy nagyon fontos vigasztaló és bátorító információ az apostoltól; ez az amivel meg akarja óvni a bizonytalanságtól és a kétségbeeséstől és ha lehet a hittől való elszakadástól is az életünket.

Mi lesz végül az Antikrisztus sorsa? A Jelenések könyve részletesebben leírja, Pál apostol itt csak annyit ír, hogy amikor Krisztus megjelenik, akkor egyetlen leheletével elpusztítja. Még fújnia sem kell, a lehelete elég; és csak Krisztus megjelenése örök pusztulással megsemmisíti.

akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.

Világosan érzékelteti Pál apostol, hogy az, aki olyan nagynak látszik a földön az emberek szemében: Isten trónjára kepeszkedik, Istennek járó imádatot követel; hazugságának az ereje hatalmas, természetfeletti erőket is be tud vetni (vagy legalábbis annak látszatát); akiért ezért tömegek rajonganak: valójában csak semmi. Egy egyszerű kis lehelet elsöpri, mint a porcicát. De hasonló lesz imádóinak és követőinek a sorsa is, akiket megtéveszt.

De vajon a megtévesztett emberek tényleg ezt érdemlik? – tehetjük fel a kérdést. Igen, hiszen saját maguk tehetnek a megtévesztésükről. Mert Krisztus evangéliumában Isten felkínálta a megmentő igazságot az embereknek. Két nagyon erős ellentétpárral írja le az Antikrisztussal együtt örök pusztulásra jutó emberek tömegét a Szentírás:

nem szerették az igazságot – higgyenek a hazugságnak

nem hittek az igazságnak – a hamisságban gyönyörködtek

Jézus maga is beszél azokról az emberekről, akik elvesznek, pedig Jézus egészen másért jött a világba: azért, hogy megmentse őket.

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.[5]

Jézus első eljövetelének célja, hogy megmentsen minket második eljövetelének ítéletétől. Ehhez azonban szeretni kell az igazságot: Jézust; hinni kell az igazságnak: Jézusnak.

Igen. Vigasztalás azoknak, akik már hiszik Jézust, hogy érdemes minden körülmények között kitartani Krisztus mellett, mert

aki mindvégig kitart, üdvözül.[6]

Az apostol gondolata itt visszatér a már első részben is megfogalmazott vigasztaláshoz, amikor azt mondta:

hiszen igazságos dolog az Isten előtt, hogy gyötrőiteknek gyötrelemmel fizessen, nektek pedig, akiket gyötörtek, enyhülést adjon mivelünk együtt. Mert amikor az Úr Jézus megjelenik a mennyből hatalmának angyalaival, tűz lángjában, bosszút áll azokon, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Ezek majd örök pusztulással bűnhődnek az Úrtól és az ő dicső hatalmától, amikor eljön az a nap, hogy megdicsőüljön szentjei között, és csodálják mindazok, akik benne hittek, aminthogy ti is hittel fogadtátok bizonyságtételünket.[7]

De nemcsak vigasztalás, hanem meghívás is azoknak, akiket nyugtalanít a Szentlélek a bűneik miatt; azoknak, akik esetleg szájjal és füllel közeledtek Krisztushoz, de a szívükben még távol vannak tőle: Krisztusban megismerhető Isten örök életre megmentő igazsága és elfogadható az örök élet. Nem kell, hogy kiszolgáltatva legyél a saját vágyaidnak; nem kell, hogy kiszolgáltatva legyél a tévelygés hatalmának, csak el kell fordulnod a hamisságtól, amelyben eddig gyönyörködtél. Gyönyörködhetsz az igazságban és növekedhetsz napról napra Krisztus ismeretében és a kegyelemben.[8]

Még vissza van tartva a törvénytipró, az antikrisztus, hogy meghalld az evangélium hívó szavát – de a történelem állása szerint minden készen áll a megjelenésére, amikor megjelenik. Mert végül az egyik bejelentkező erre a kétes pozícióra valóban a törvénytiprónak, az antikrisztusnak fog bizonyulni. Meg tudsz-e maradni akkor is Krisztusban? Csak akkor, ha szereted az igazságot: Krisztust; ha hiszel az igazságnak, Krisztusnak.

Ámen.

---

[1] 1Kor 15:54

[2] Rm 6:22

[3] Mk 13:22

[4] 2Jn 7

[5] Jn 3:17-21

[6] Mt 24:13

[7] 2Thessz 1:6-10

[8] vö. 2Pt 3:18