Lekció: Mt 2:1-11
Textus: Jn 1:14
Amikor Jézus megszületett, nagy mozgásban volt a világ. Lukács írja, hogy az elrendelt népszámlálás miatt, az embereknek el kellett menniük a saját származási helyükre, hogy ott írják össze őket. Így ment el Mária és József is Betlehembe. Mások meg máshova. Az emberek mentek innen oda, onnan ide. Voltak azonban néhányan, észrevehetetlenül kevesen, akik egészen más céllal haladtak Betlehem felé.
Két kis csoportról beszélek, ismerősek ők, hiszen így vagy úgy, mindig megjelennek a karácsonyainkban.
Egy egyik kis csoport, amelyik Betlehem felé halad, a pásztoroké. Amikor angyal hirdeti nekik az örömhírt, azt mondják: „Menjünk el Betlehembe …
A másik kis csoport a messzi keletről jött bölcseké. Ők eleinte még nem tudják, hogy Betlehem felé tartanak, csak Jeruzsálemben tudják meg, hogy amit keresnek, azt Betlehemben találják meg, ahova azután a nekik megjelent csillag el is vezette őket. „Eljöttünk, hogy imádjuk őt!” – mondják.
Két kis csoport, aki a világ nagy mozgásában egy nagyon határozott cél felé tartanak – egy kisgyermeket keresnek azért, hogy ha megtalálják őt, akkor hódoljanak neki. Mindenki más ment a népszámlálásra, ment a dolgára, semmit sem észrevéve annak a világmegváltó eseménynek az első epizódjából, amit a pásztorok és a bölcsek kerestek, majd megtaláltak.
Mi történt, amikor odaértek és megtalálták? Hódolat, dicsőítés és imádat. Mi a titka annak, hogy leborulnak egy kisbaba előtt a földre, és magasztalják Istent, és elhalmozzák hódolatukkal a kisbabát, egy csöppnyi emberkét?
János evangélista foglalja össze ezt a titkot. Négy szóban! Ez a négy szó szólaljon meg közöttünk. Jn 1:14
Az Ige testté lett…
Ez a titok! János nem egy történetet oszt meg velünk – azt elmondta Lukács és elmondta Máté. Ő azt mondja el, hogy miért imádják a pásztorok és a bölcsek a kisbabát. Azért, mert ő a testté lett Szó.
Ez a Szó az, amit mi Igeként ismerünk és emlegetünk. De amit Igeként hívunk, annak az elsődleges jelentése Szó. A magyar nyelvbe a latin nyelv közvetítéseként került be Igeként – maga Kálvin is megjegyzi, hogy nem is érti, hogy a latinok miért fordították a Szót, Igének. De nem akarok most ebbe mélyebben belemenni. Ma nem elemezni szeretném nektek és veletek mindezt, hanem azt szeretném tenni, amit tettek a pásztorok és a bölcsek. Csodálni és imádni a Szót, aki egészen különleges módon lett testté. Mikor azt mondom egészen különleges módon, akkor eszünkbe juthat, hogy mi lenne benne különleges, hiszen ennél hétköznapibb nem is lehetne. Egy szegény fiatal pár, akiket senki sem fogadott be, egy istállóban hozza világra a gyermekét. Mi az egészen különleges ebben a hétköznapiban? Pont ez – hogy a Szó, amikor testté lesz, nem a kiváltságosok, hanem a alávetettek sorsát veszi magára. Egy közülünk, de még ott is a társadalom legalsó szintjén; az elutasítottság, kivetettség és üldöztetés szintjén. Amikor a Szó testté lesz, olyan sorsot vesz magára, amit soha nem választanánk magunktól.
Nos ki ez a Szó, aki testté lett, hogy imádja őt a kis pásztorcsapat és a bölcsek csoportja.
János azt mondja el, hogy ő már a kezdetben volt. Soha nem lett, mindig volt. A Szó kezdetben Istennél volt, sőt a Szó mindörökre Isten volt.
A Szó kezdetben életre hívja az eget és a földet.
- Legyen látható és láthatatlan világ! És lesz látható és láthatatlan világ.
- Legyen világosság – és lesz világosság!
- Legyenek vizek, szárazföldek; legyen égbolt – és lesz égbolt, szárazföldek és vizek!
- Legyenek növények és sarjadnak a növények – nyüzsögjenek a vizek állatoktól és a szó életre hívja az állatokat, majd a Szó betölti a levegő madarakkal és a szárazföldet mindenféle vadállattal és jószággal.
- Ez a Szó az, aki Isten Lelkeként lebegett a vizek felett.
A nagy Szó, aki égő csipkebokor lángjában kiáltott Mózesnek, aki el tudta érni Ábrahám szívét, hogy 75 évesen új utakra induljon ígéreteket követve. A Szó, aki a Sínai-hegyen Tíz Igeként törvénnyé lett.
A Szó, amely kijön mindig eléri célját, nem tér vissza a mennybe üresen, véghezviszi, amit kimondója akar. [Ézs 55:11]
És akkor a Szó úgy dönt, hogy megtermékenyít egy fiatal lányt, 9 hónapig fejlődik az anyaméhben, majd egy csillagfényes éjszakán kicsiny újszülöttként belép a világba, hogy a földön megkezdje a nagy művet, annak a szellemi hatalomnak a végső megtörését, aki sziszegve csalta lépre Ádámot és Évát; aki soha nem ölt testet, de mindig más alakjában közelít hozzánk.
Nemrég valaki megkeresett azzal a kérdéssel, hogy lehet valaki a megtestesült gonosz? Igen, arra jutottunk, hogy tud a gonosz olyan erővel és koncentrációval erőt venni valakinek az életében, hogy már nem marad benne semmi, amit jónak lehetne mondani – de Jézus őt is ki tudja menteni ebből az állapotából. Amit viszont érdemes figyelembe venni: a gonosz soha nem ölt testet. Mindig álruhában jön. Hol kígyó, hol oroszlán, hol ideológia, hol politikai rendszer formájában – de az soha sem az ő teste. Mást használ, de annyira gyűlöl bennünket, hogy irtózik tőlünk. Akármilyen álruhát is ölt magára, nekünk tudnunk kell, hogy soha nem test és vér ellen folyik a harcunk. [Ef 6:12]
Ebben rejlik a Szó testet öltésének az ereje. Annyira szeret bennünket, hogy eggyé lesz közülünk. Annyira szeret bennünket, hogy bátran vállalja, hogy a gonosz céltáblája legyen. Annyira szeret bennünket, hogy megölhetővé teszi magát, hogy rá zúduljon a világ összes gyűlölete és rá terhelődjön a világ minden bűne ott a kereszten. Mert a Szó nemcsak testté lett – hanem a gyalázattal nem törődve a keresztet is vállalta.
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen [Jn 3:16]
Amikor belépett a világba kevesen haladtak felé, hogy imádják őt. Ma is nagy mozgásban van a világ. Sokan kelnek útra – vajon hányan azért, hogy elmenjenek és imádják őt. Én hiszem, hogy ma este ezért vagyunk itt. Hogy csodáljuk a Szót, aki testté lett; aki annyira szeretett minket, hogy magára vette emberi sorsunkat, hogy azután magára vegye a bűneinket.
Lássátok, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya … [1Jn 3:1]
Lássátok, ahogy a pásztorok meglátták; lássátok, ahogy a bölcsek meglátták – és aki meglátja csodálja, imádja őt és hódol neki nagy örömmel és hittel. Mert a Szó testté lett!
Ámen.