Lekció: Mk 3:20-21
Alapige: Jn 7:1-10
A mai igénk kapcsán az volt az egyik bennem felmerülő kérdés: Vajon Jézus a szolgálatának az eseményeit – mint egy influenszer – kitette volna-e az Instagramra? Vagy a TikTok-ra? Instagram fókja van. Vajon tanítványainak az lett volna az egyik fontos feladata, hogy látványosan dokumentálják a világhálón mindazt, amit Jézus tett? A kérdésre adjon választ az ige, amit most felolvasok és hirdetek. Jn 7:1-10
Jézus ezután Galileát járta. Nem akart ugyanis Júdeában tartózkodni, mivel a zsidók meg akarták ölni. Közel volt a zsidók ünnepe, a lombsátor-ünnep. Testvérei ekkor ezt mondták neki: „Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.” Mert a testvérei sem hittek benne.
Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas. Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én arról tanúskodom, hogy a cselekedetei gonoszak. Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.” Ezeket mondta nekik, és ott maradt Galileában.
Miután azonban elindultak testvérei az ünnepre, akkor ő is felment, nem nyíltan, hanem – amennyire lehetett – titokban.
A család
Ennek a történetnek a főszereplői Jézus mellett most kivételesen nem a tanítványai, hanem a testvérei. Bár az evangéliumok kevés figyelmet szentelnek a testvéreknek, és nem bontják ki Jézus és a köztük levő kapcsolatot, mégis abból a kevés nyomból, amit adnak, levonhatunk néhány következtetést.
Jézus testvérei Máriával együtt folyamatosan jelen voltak Jézus életében. Nem szakadtak el Jézustól, egy családként vele együtt mozogtak. Názáretből Kapernaumba is leköltöztek vele.[1] Élvezték a reflektorfényt, ami Jézus mellett rájuk is vetült. Valószínűleg a maguk testvéri módján szerették is Jézust és szoros volt a családi kötelék. Sehol sem olvasunk róla, hogy Jézussal szembefordultak volna, vagy ne támogatták volna őt. Amit a Márk evangéliumából olvastam, ami szerint Jézusról azt mondták, hogy „magán kívül van”, inkább tekinthető egyfajta féltő szeretetnek, amivel menteni igyekeznek, akármennyire is tűnik bántónak a kijelentésük. Még akkor is láthatjuk, hogy családja a mindennapi része volt Jézus életének, hogy nagyon hangsúlyosan a vérségi rokonság elé helyezte a lelki testvéri kapcsolatot. Amikor pedig a kereszten anyját Máriát és tanítványát Jánost rendelte egymáshoz mint anyát és gyermeket ez valószínűleg az ő isteni mindentudásából következett mint abból, hogy megtagadta volna a testvéreit. A teljes történet titok marad.
Jézus négy fiútestvérét név szerint is ismerjük. Ők voltak voltak Jakab, József, Simon és Júdás, akik közül többen is hitre jutottak Jézus feltámadása után. Pál apostol úgy hivatkozik Jézus testvéreire, mint akik apostoli szolgálatban állva az evangéliumhirdetésre is odaszánták az életüket. Ketten közülük, Jakab és Júdás pedig apostoli levelet is írtak.
Alapigénk róluk mondja ezt:
Mert a testvérei sem hittek benne.
A hitetlenség természete
Hogy ezt a hitetlenséget megértsük, valami fontosat meg kell látnunk a hitetlenségről. János az evangéliumában több figyelmet szentel a hitetlenség különböző megnyilvánulásainak mint a többi evangélium. Ő jobban rávilágít arra is, hogy létezik olyan hitetlenség, ami elsőre hitnek tűnhet.
Az elutasítás
Hitetlenség alatt mi legtöbbször Jézus elutasítását, az iránta való gyűlöletet értjük. Volt benne része bőven, mint ahogy ma is gyakori a hitetlenségnek az ilyen megnyilvánulása. Amikor vádolják, hogy az ördöggel cimborálva szabadít meg lelki megkötözötteket, az ilyen fajta hitetlenség. De ilyen fajta az a hitetlenség is, amikor azzal vádolják, hogy megtöri a törvényt, hogy istenkáromló; amikor híresztelnek róla mindenféle rágalmat, aminek a végén, megcsúfolják, megkínozzák és kegyetlenül kivégzik. Ez a hitetlenségnek a nyers és durva lázadó formája Isten szeretetével és kegyelmével szemben. Lázadás Isten megváltásával és isteni uralmával szemben.
Az evangélium azonban megmutat mást is.
Ami hitnek tűnhet
Több esetet is bemutat, amikor úgy tűnik, hogy az emberek hisznek Jézusban.
Jn 2:23 – A templomtisztítás után
Egy korábbi húsvéti ünnepen Jézus megtisztította a templomot a pénzváltóktól és az árusoktól, akik áldozati állatnak való állatokat árusítottak a templom udvarán. Ezután azt olvassuk az emberekről:
Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett.
Örömteli is lehetne ez a megjegyzés, de az Írás úgy folytatja, hogy Jézus ismerte őket, tudta, hogy mi van a szívükben. Ez alapján pedig a hitük inkább csak lelkesedés, olyan mint a köves talajba hullott mag. Hitnek tűnik, de valójában hitetlenség.
Jn 6:15 – A kenyér megsokasítása után
A jóllakott sokaságot is elfogta ez a fajta lelkesedés és egyből királlyá akarták Jézust tenni. Tapasztalták és hitték azt, hogy Jézus tud nekik úgy kenyeret adni, ahogy Isten korábban minden nap adta a mannát a pusztában. Jézus ettől is elhatárolódott, holott nyilvánvalóan megvolt erre a hatalma.
A testvérek hitetlensége
Jézus testvéreinek is ilyen természetű a hitetlensége. Világos, hogy tisztában voltak Jézus természetfeletti erejével. Egészen biztosan hitték, hogy a jelek, amiket tesz nem trükkök. Ugyanakkor azt is látták, hogy a népszerűsége megcsappant, sőt ellenségei még jobban teret nyertek. Ebből pedig így nem lesz messiási királyság. Láthatóan zavarja őket, hogy Jézust egyáltalán nem érdekli a népszerűség. Hirtelen kitör belőlük a kampánytanácsadó: Jézus. Megvannak a képességeid, hogy fordíts a helyzeten. Még megfordítható ez trend – lépj a nyilvánosság elé újra, még több, még nagyobb jelekkel. Hallgattasd el ellenségeidet, nyerj magadnak tömegbázist.
Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.
Íme a recept. Teljesen logikus ajánlás. Pont mint az ördögé:
Ezután magával vitte őt az ördög a szent városba, a templom párkányára állította, és így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat, mert meg van írva: Angyalainak parancsot ad, és azok tenyerükön hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.”[2]
Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk benne![3]
Egyáltalán nem gondolom, hogy rosszindulatúak lennének Jézussal szemben. A testvérei semmivel nem rosszabbak, mint mondjuk az egymás között hatalmai kérdéseken torzsalkodó tanítványok. Ők is egyszerűen e világ törvényei szerint, test szerint gondolkodnak.
Jézus ettől is elhatárolódik. Egyszerűen a testvéreinek is nemet mond azzal, hogy nincs itt annak az ideje, hogy Jeruzsálembe menjen. De miért is határolódik el? Mert a testvérek is teljesen félreértették Jézus célját.
Ha van életveszélyes céltévesztés az ez. Ránk ugyanolyan veszélyesen leselkedik, mint Jézus testvéreire vagy Jézus tanítványaira.
Jézus egyértelművé tette, hogy az ő célja nem evilági cél. Ő azért jött, hogy az embereket a bűn fogságából, aminek a vége az örök halál megmentse az örök életre. Ez a cél, a csodák és jelek csak olyan eszközök voltak a kezében, amit csak akkor alkalmazott, amikor azt szükségesnek látta. De valahányszor bele akarták kényszeríteni, inkább kitért előle. Mert az nem hit. Itt is ez történik. Határozottan visszautasítja testvérei „jótanácsát”. És milyen beszédes a folytatás – a héten részletekben fogjuk is olvasni. Amikor eljön az ideje felmegy Jeruzsálembe és mégis a nyilvánosság elé lép. És mi lesz kifejezetten feltűnő? Az, hogy a templomban tanít és kifejezetten nem visz végbe egyetlen csodás cselekedetet sem. Ezen az ünnepen egyetlen csodát sem tesz, csak tanít és vitatkozik. Az ünnep utolsó napján pedig mindenki számára látható módon felállt és nagy hangon elkiáltotta magát:
Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek![4]
És bátran vállalta ezt a kiállást úgy, hogy azon a héten nem tett semmilyen jelet csak tanította az embereket. Mégis sok emberből kiváltotta azt a felismerést, hogy ő a Krisztus.[5]
Viszont maga Jézus világosan jelzi, és ezt szerintem jó, ha szem előtt tartjuk:
Jézus nem kényszeríthető csodára
Jézus mi is jelen van a világban és jelen van Egyházában. Ő ígérte meg ezt.
Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.[6] … íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.[7]
Ebből következően nem szűntek meg jelei és csodái sem a világban. Ugyanakkor mégsem szabad elfelejtenünk, hanem hitben észben kell tartanunk: célja az életünkkel továbbra sem földi, hanem örökkévaló.
Azt is észben kell tartanunk, hogy ő Úr, akit mi nem kényszeríthetünk semmire, nem is manipulálhatjuk arra, hogy a mi akaratunk szerint cselekedjen. Erre a testvérei sem voltak képesek. Éppen ellenkezőleg: nekünk kell cselekednünk az ő akaratát, és ez nagy különbség.
Amikor ezeket leszögezzük azt mégis azzal a hittel és hitvallással tesszük, hogy számtalanszor átéltük és átéljük jelenlétéből fakadó csodáit, ahogy cselekszik az életünkben szeretettel és hatalmasan. Látjuk kezének csodálatos munkáját az életünkben. De a hitünk akkor is benne nyugszik meg, ha imádságainkat máshogy hallgatja meg, mint ahogy azt kértük vagy reméltük. Még így is tudjuk azt, hogy bármit kérünk, meghallgat minket.[8] Mert tudjuk, hogy az életünk a földön tartson akármeddig is valójában csak átmeneti és kegyelme a földi életünkön túlra is kitart. Mert úgy nézünk fel rá, aki a gyalázattal nem törődve vállalta a keresztet és ezáltal az Isten trónjának a jobbjára ült.[9]
Mindezt azért kellett elmondanom nektek, hogy lássátok meg: annak a hite tart ki és marad meg, akinek a hite a megfeszített Krisztusban és nem a csodatevő Krisztusban van. A kettő nem zárja ki egymást, de ha a fókusz eltolódik a megfeszített Krisztusról a csodatevő Krisztusra, ingatag hitet eredményez, sőt akár olyan hitetlenséget is mint amilyen Jézus testvéreié volt.
[1] Jn 2:12 „Ezután lement Kapernaumba anyjával, testvéreivel és tanítványaival együtt, és ott tartózkodtak néhány napig.”
[2] Mt 4:5-6
[3] Mt 27:42
[4] Jn 7:37-38
[5] vö. Jn 7:41
[6] Jn 16:7
[7] Mt 28:20
[8] vö. 1Jn 5:15
[9] vö. Zsid 12:2