Lekció: Jn 15:1-8
Alapige: Jn 15:9-11
Énekek:
91 – Aki a felséges Úrnak
477 – Uram, bűneink soksága
461 – A töredelmes szívet
821 – Isten szívén megpihenve forrjon szívünk egybe hát
„Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben. Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.”
Ma a keresztyén élet – a Jézust követő tanítványi élet három nagy szaváról fogok beszélni nektek a mai ige alapján:
- Szeretet
- Engedelmesség
- Öröm
Ez a három szó nem egymástól függetlenül jellemzi a keresztyén életet, hanem ahogy összefüggött egymással Jézus életében úgy függ össze a mi életünkben is.
A keresztyén élet e három nagy szavának a megértéséhez az ezt bevezető példázat adja meg a kulcsot. Foglaljuk össze ennek a példázatnak az értelmét.
A szőlőtő példázata
Jézus a példázat képét olyan egyszerűen fogalmazta meg, hogy aki egyáltalán nem ért a szőlőműveléshez az is megértse, hogy mit akar mondani. Ez Jézusnak a János evangéliumában mondott utolsó „én vagyok” hasonlata. Azt mondja el, hogy ő az igazi szőlőtő. A mennyei Atyát szőlősgazdának nevezi, aki gondoskodik a szőlőről, tanítványait pedig szőlővesszőknek.
A szőlő célja a gyümölcstermés. A szőlővesszők a szőlőtőből nőnek ki, és a vesszőkön terem a gyümölcs. A szőlővessző a tőkéből kapja az életerőt, amelyből a gyümölcstermés fakad. Egyetlen szőlővessző sem képes teremni a szőlőtő éltető ereje nélkül. A hozzáértő szőlősgazda pedig úgy gondozza a szőlőjét, hogy az minél több és minél egészségesebb gyümölcsöt teremhessen. Ennek érdekében végzi a metszést is; az alkalmatlan és elszáradt vesszőket lemetszi, az élő és alkalmas vesszőket pedig visszametszi, hogy több gyümölcsöt tudjanak teremni.
Ha azon gondolkozunk, hogy mi az a gyümölcs, amit a termő szőlővesszők teremnek, akik Krisztusban vannak arra adja meg a választ Jézus ebben a szakaszban: a szeretet, az engedelmesség és az öröm. Ezek azok a gyümölcsök, amelyek Krisztus-követő életünkben teremnek. Nemcsak ezek, de ezek igénk szerint nagyon fontosak.
Szeretetlánc
Az első ilyen gyümölcs a keresztyén életben a szeretet. A példázat azt is elmondja nekünk, hogy ha nem kapcsolódunk Jézushoz ezt a gyümölcsöt nem tudjuk teremni. Pál apostol a Szentlélek gyümölcsének is nevezi a szeretetet a Gal 5:22-ben. Jézus is azt mondta, hogy
nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.[2]
Ebből következik az a nagyon határozott állítás és következtetés, hogy Jézus nélkül képtelenek vagyunk szeretni. Legalábbis azzal a szeretettel, ahogy a mennyei Atya szeret minket és Jézus is szeret minket. Úgy nem tudjuk szeretni egymást Jézus nélkül.
A szeretet elemi igényünk. Mégis mennyi ember él a világban szeretet nélkül. Elhagyott vagy árván maradt gyermekek tömegei, akik szörnyetegeknek vannak kiszolgáltatva. Elmagányosodott idősek, akik emiatt könnyen lesznek kihasználhatóak és becsaphatóak. Férjek és feleségek, akik abban a kapcsolatban szomjazzák a szeretetet, amelyet Isten a legszentebb és legbensőségesebb emberi szeretetkapcsolatnak tervezett a földön.
Újra és újra szembesülünk azzal, hogy ez a világ tele van hamis szeretettel, amely legtöbbször testi és érdekszeretet; sokkal inkább önszeretet, mint szeretet valójában. Pedig Isten szeretetre teremtett bennünket és mégis mennyire nélkülözzük azt. Miért? Mert a világ nem ismeri a szeretet forrását. Ahhoz, hogy megismerjük annak úgy kell táplálnia bennünket, ahogy a szőlőtő táplálja a szőlővesszőt – saját életerejével. Ez Pál apostol úgy fejezi ki:
a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.[3]
Ahogy kapcsolatba kerülünk Jézussal és ebben a kapcsolatban megmaradunk Isten szeretete árad be az életünkbe. A Szentlélek ezt a szeretet árasztja be az életünkbe. Erről beszél az is, amit szeretetláncnak neveztem el igénk alapján.
- az Atya szereti a Fiút
- a Fiú szereti az övéit
- az övéiből pedig kiárad ez a szeretet a világba. Krisztus tanítványai egymás felé is ezt a szeretet árasztják, de nemcsak egymás felé, hanem az Istentől elidegenedettek, a megkötözöttek, a gyűlölettől elvakultak felé is. Valahogy úgy, ahogy a virág árasztja magából az illatot nemcsak azok számára, akik gyönyörködnek illatában, hanem még azok számára is, akik eltapossák őt.
Jézus ezt a szeretet mutatja meg. Ő az életében sokkal többet mutat meg ebből a szeretetből, mint amennyit prédikál róla. Ő olyan tanítómester, aki nemcsak a szavaival tanít, hanem az egész életét mintaként állítja elénk – mind a három területen, amiről ma beszélek.
Nézzétek milyen nagy szeretettel fordult a megvetett és parázna samáriai asszony felé. Csak annyit tett, hogy elbeszélgetett vele, de már ebben is mennyi szeretet sűrűsödött össze, hiszen szégyene miatt már senki sem állt szóba vele; inkább egyedül ment a kúthoz is, hogy ne kelljen elszenvednie a bántó szavakat és pillantásokat.
Milyen nagy szeretettel fordult Zákeus felé, akit mindenki megvetett és akit korrupt hatalma miatt mindenki félt és gyűlölt. Mégis nála szállt meg azon az estén Jerikóban. És milyen erőteljes hatása volt ennek a szeretetnek Zákeus életére – olyan erő áradt ki Jézus szeretetéből, hogy Zákeusnak azon a napon üdvössége lett.
Ez is mutatja, hogy Isten Igéje, amely az Isten törvénye is, bár drága kincs és hihetetlen értékes kijelentése Istennek – nem tud megszabadítani a bűn súlyától, önmagában nem tud megmenteni az üdvösségre. Arra csak Jézus Krisztus szeretete képes.
Az a szeretete, amely magára vette és felvitte a keresztfára minden bűnünket így hordozva el Isten haragját. Amely még eközben is imádkozott keresztre feszítői bocsánatáért és megmentett egy gonosztevőt is azon a napon.
Azt mondja Jézus: ha ez a szeretet elért benneteket, akkor maradjatok meg ebben. Hogy mennyire fontos ez Jézus tanítványainak az életében, azt az is aláhúzza, hogy az Jézus az utolsó időkről azt mondja:
megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.[4]
Akit pedig nagyon sok negatív hatás ér, abban bizony meghidegül a szeretet is. De szeretet nélkül nem lehetünk Jézus tanítványai. Ha úgy érezzük, vagy azt tapasztaljuk, hogy kevés bennünk a szeretet, ha meghidegül bennünk a szeretet, ha túlságosan személyválogatóvá válik a szeretet, az azért történhet meg, mert nem megyünk eléggé és nem megyünk elégszer Jézushoz. Elfelejtjük, elfelejtettük, hogy Jézus a szeretet tiszta forrása.
Engedelmesség szeretetből
A keresztyén élet második nagy szava alapigénkből merítve az engedelmesség. Ez az engedelmesség azonban szoros kapcsolatban van a szeretettel. Jézus ezt mondja:
Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok a szeretetemben, ahogyan én mindig megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.
Mennyire máshogy beszél Jézus az engedelmességről, mint ami a mi gondolatainkban van erről. Számunkra az engedelmesség valahogy mindig összekapcsolódik az alávetettséggel. De az evangélium bár nem tagadja el ezt az alávetettséget sem, mégsem ezt helyezi az engedelmesség homlokterébe. Az engedelmességet nem az alávetettséggel kapcsolja össze elsősorban, hanem a szeretettel. Éppen ezért az engedelmesség nem kikényszerített, hanem olyan magától értetődő, mint a gyümölcstermése a szőlővesszőnek, ha össze van kapcsolódva a szőlőtővel.
Jézus nélkül még engedelmeskedni sem tudunk, hiszen nélküle semmit sem tudunk tenni Istennek tetsző módon. Nélküle engedelmesség helyett csak lázadni tudunk.
Jézusnak ez a szeretetből fakadó engedelmesség annyira fontos, hogy nagyon sokszor beszél róla. És mindig az iránta való szeretettel köti össze:
„Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat, … Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. … Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála.[5]
Világos – a Krisztus igéje iránti engedelmesség hiánya a Krisztus iránti szeretet hiányát mutatja. Minél jobban kiteljesedik benned Megváltód iránti szereteted, annál hűségesebb leszel igéje iránti engedelmességedben. Ehhez természetesen növekedned is kell az igéjének elmélyült ismeretében. Pál apostol tanítása a rómaiaknak erről is beszél, amikor azt írja:
… amint meg van írva: Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül?[6]
Ha szereted Jézust, akkor igéjét is szereted. Ha szereted igéjét, akkor nemcsak az irántad való szeretetének kifejezését szereteted, hanem szereted megvalósítani Isten igazságát a földön. Jézus azt mondja: ha szeretsz, akkor ebből a szeretetből engedelmesség fakad. Nem kényszerítelek semmire. Én előbb szerettelek téged, ha ezt megérted a keresztből és elfogadod, befogadod ezt, a benned lévő szeretet fogja kimunkálni ezt az engedelmességet. Nézzétek, hogy én hogyan engedelmeskedtem Atyámnak – és így mindvégig megmaradtam a szeretetében.
Jézus öröme
Harmadszor Jézus beszél az öröméről. Mi volt Jézus öröme? Hozzákapcsolja az előző kettőhöz:
Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.
Fontos látnunk Jézus örömét. Mert a keresztyén életet örömmel teli életként is írja le a Szentírás. Erre buzdít az apostol is, amikor azt írja:
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.
Ez az öröm is a szőlőtőből árad a szőlővesszőkbe. Jézusból az őt követő tanítványokba. Jézus nélkül örömtelenek vagyunk. Vagy csak fellobbanó és múló örömökben találunk örömöket, amelyek jönnek és mennek.
De mi volt Jézus öröme?
- Az, hogy a mennyei atya szereti őt. Tudjuk, hogy kétszer látványosan is kifejezte az Atya az iránta való szeretetét. Egyszer, amikor megkeresztelkedett, másodszor pedig akkor, amikor megdicsőült a hegyen. De Jézus folyamatosan élvezte mennyei Apjának a szeretetét. Például akkor, amikor Lázárt feltámasztotta így imádkozott:
„Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
- Jézus öröme az, hogy engedelmeskedhet a mennyei Apjának. Hogy az Atyának örömet okoz, sőt az Atyát dicsőíti azzal, hogy engedelmeskedik neki. Soha nem tett és soha nem mondott mást, mint amit az Atya akart.
- Jézus öröme az, ha valaki meghallja a hívó szót a halálból az életbe és megmenekül. Azt mondja azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Milyen öröm Jézus számára, amikor valakinek az életéről elmondhatja, hogy meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.
Jézus ezt az örömöt kínálja fel. Az ő örömét, amely a mennyei Atyában nyugszik, a mennyei Atyának engedelmeskedik és ebben örömöt talál.
Ennek az örömnek az a tulajdonsága, hogy tartós, növekedő és végül beteljesedik. Ez az öröm elkezdődik a földön, amikor megragadod Jézus megváltását, erősödik a keresztyén élet útján, együtt nő a hitünkkel, a szeretetünkkel, a lelki fejlődésünkkel és beteljesedik akkor, amikor végül Isten színe elé jutunk.
A keresztyén élet három nagy szava: szeretet, engedelmesség, öröm. Mind a háromnak Jézus a forrása – arra hív Jézus, hogy maradj meg az ő szeretetében, engedelmességében és örömében. Ámen.
[1] Énekek: 91. 477. 461. 821.
[2] Jn 15:5
[3] Rm 5:5
[4] Mt 24:12
[5] Jn 14:15.21.23
[6] Rm 10:13-14