Lekció: Mt 20:1-16
Alapige: Rm 3:1-8
Minden sportversenyben egy fontos alapelv, hogy a versenyben résztvevők egyenlő eséllyel lépjenek be a küzdelembe. Csak a felkészültségük és a tehetségük alapján dőljön el, hogy ki nyerjen. Így alakítják ki a küzdősportokban a súlycsoportokat, egy kanyarodó sportpályán a startpozíciókat a rövidtávokon. Mert az, hogy Dávid legyőzi Góliátot nagy ritkán megtörténik, de nem ez az általános. Nem is tartjuk igazságosnak, ha nem egyenlőek a feltételek.
A felolvasott szőlőmunkásokról szóló példázatban az igazságosság, előny-hátrány kérdésén háborodnak fel azok a szőlőmunkások, akik egész nap dolgoztak és megkapták a megállapodás szerinti egy dénárt. A felháborodásuk oka az volt, hogy akik kevesebbet dolgoztak, azok is egy dénárt kaptak. Vajon ki volt előnyben? Azok, akik egész nap dolgoztak? Vagy azok, akik kevesebbet dolgoztak, némelyek csak egy órát? Jézus világosan megmondja, hogy a példázat a mennyek országáról szól; ha pedig így van, azt kell mondanunk – most nem kibontva a példázat teljes értelmét -, hogy azok voltak előnyben, akik egész nap dolgoztak a dénárjukért. Ők a kegyelemben előnyben voltak. Erről a kérdésről szeretném kifejteni Isten üzenetét mai igénk a Rm 3:1-8 alapján.
Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled.” Ha pedig éppen a mi hamisságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát, akkor mit mondjunk? Emberi módon szólok: igazságtalan az Isten, hogy kiönti ránk haragját? Szó sincs róla! Hiszen akkor hogyan ítélhetné meg Isten a világot? Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által lett naggyá az ő dicsőségére, akkor miért esem én még mindig ítélet alá, mint bűnös? Vagy talán igaz az, amivel rágalmaznak minket, és amit állítanak némelyek? Hogy tudniillik így beszélünk: tegyük a rosszat, hogy a jó következzék belőle! Az ilyeneket méltán sújtja az ítélet!
Van-e előnye a zsidóknak és mi az?
Az apostol ezzel a kérdéssel nyit:
Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok.
Ezzel a kérdéssel az apostol az előző mondatok fejtegetésire reagál, amit engedjetek meg, hogy röviden összefoglaljak:
- feddi a zsidókat, hogy bár dicsekszenek Isten törvényével; de az életük nincs összhangban vele, sőt miközben a törvény rendelkezéseit tanítják, cselekedeteikkel megsértik a törvényt.
- a körülmetélkedést, mint a törvény szövetségének a jelét, az Istenhez tartozás jelét, mintegy isteni kiválasztottságuk és a pogányokkal szembeni felsőbbrendűségük jelét tekintették. Azt mondja az apostol, hogy ez a körülmetélkedés semmit sem ér akkor, ha egyébként a törvényszegéssel meggyalázzák Istent.
- az igazság kifejtése során Pál még azt a botrányos kijelentést is megengedi, hogy az a körülmetéletlen pogány, aki egyébként megtartja a törvény rendelkezéseit, annak a körülmetéletlenségét Isten körülmetéltségnek tekinti.
- eljut oda, hogy a körülmetélkedés külsőképpen nem teszi zsidóvá az embert, csak az a „körülmetélkedés”, ami a szívben van; ezzel visszautal a prófétákra, akiken keresztül már Isten előre megmondta, hogy nemcsak a külső körülmetélést adja népének, hanem a szív körülmetélését is elvégzi a Lélek által.[1]
Ez a fejtegetés természetesen az apostoltól csak elméleti, hiszen a Szentírás – és ebben Pál apostol elöl jár – világosan kifejti, hogy nem tudunk olyan mértékben megfelelni Isten törvényének, hogy azáltal Isten igaz embernek tudjon tekinteni bennünket és ezáltal üdvösségünk legyen. Mégsem fölösleges ez a fejtegetés, hiszen elvezet bennünket oda, hogy megértsük mennyire rá vagyunk szorulva a Krisztusban adott kegyelemre.
Most akkor van-e bármi előnye a zsidó körülmetélkedésnek? Azért is fontos kérdés, mert a zsidók a történelem során de sokszor megtapasztalták ennek a hátrányát. A hellenista korban, amikor a görög kultúrát erőszakosan terjesztették Nagy Sándor utódai, például a zsidók kifejlesztettek egy olyan műtéti eljárást, amivel el tudták tüntetni a körülmetéltségüket. És hát hányszor jelentett hátrányt zsidónak lenni a történelemben; és nemcsak puszta hátrányt, hanem kifejezett életveszélyt – és akkor Pál, aki maga is zsidó elveszi tőlük még azt az egyet is, amit a körülmetélkedés jelez: az Istenhez való különleges tartozás érzését?
Így tér vissza arra, hogy mégis a külsőleg adott jel jelent valami előnyt? És az Írás válasza az, hogy igen: mégis ad előnyt zsidónak lenni, mégis ad egy előnyt a körülmetélkedés.
Minden szempontból sok. Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
Pál később még megnevez más előnyöket is, mint a fiúság és a dicsőség, a szövetségek, a törvény, az istentisztelet és az ősatyák, sőt maga a Krisztus is, aki közülük származott[2], de itt most egyetlen dologra hívja fel a figyelmet: ők előbb kapták az igét.
Vagyis ők voltak azok, Ábrahámtól kezdve, akikhez Isten szólt. Akiket Isten megajándékozott a szavával. A törvény is Isten igéje. A Tízparancsolat bevezetője erre világít rá:
Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket[3]
Ezzel Isten világosan érzékelteti, hogy ezek több mint törvényi rendelkezések – mert az Ige teremtő erő. Olyan teremtő erő, amely világokat hozott létre; amely önmaga képes lett testté, emberré lenni. Isten Igéje, Isten szava az az erő, amely az evangélium által is munkálja a megtérésünket, az újjászületésünket és az üdvösségünket. És ezt legelőször Isten titokzatos végzése során Ábrahám, Izsák és Jákób utódai kapták meg – ők voltak először az Isten szőlőskertjében.
A hűtlenség dilemmája
Megmarad-e ez az előny, ha hűtlenné válnak? Vagy ha egyesek hűtlenné válnak, magukkal rántják-e az egész Izráelt?
Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az ő hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét?
Itt van egy nagyon nehéz kérdés, hiszen Isten önmagát világosan úgy jelenti ki, hogy mindvégig megmarad hűséges Istennek. Ez viszont adhat lehetőséget a félremagyarázásra. Mert vajon azt jelenti-e ez, hogy akkor nem is számít a hűtlenségük, Isten még a hűtlenségük ellenére is kitart mellettük?
Vajon tényleg ezt jelenti? Sokszor hallom így idézni a 2Tim 2:13-at, ami nagyon hasonlít mostani alapigénkhez
Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.
Úgy idézik, mintha azt mondaná Isten, hogy még a hűtlenségünk sem számít, Isten akkor is üdvözít bennünket. De mihez marad pontosan is Isten hűséges? A hűtlenekhez? Nem. Saját szavához, és szövetségi ígéretéhez. Márpedig azt is elmondja, hogy ha megtagadjuk, akkor ő is megtagad minket. Ő világosan megmondta, hogy azoknak, akik megtérnek hozzá és Igéjét befogadják, azokat semmi, de tényleg semmi nem választhatja el Isten szeretetétől. De ha valaki hátat fordít neki, hiába volt előnyben, hiába kapott előnyt, ez hátránnyá válik. Olyanok fognak szégyenszemre bemenni az Isten országába helyette, akikkel szemben dicsekedett.
Mi keresztyének akkor hátrányban vagyunk?
Ha olvassuk ezeket a sorokat óhatatlanul felmerülhet bennünk a kérdés. Akkor mi keresztyének a zsidókkal szemben hátrányban vagyunk? Hiszen Pál egészen sokat beszélt a zsidókról a római keresztyéneknek.
Ahogy a múlt héten mondtam Claudius császár 49-ben kitiltotta a zsidókat a városból, és csak 5 évvel később Néró engedte vissza őket. A zsidók valószínűleg zaklatták a keresztyéneket, ebből alakultak ki zavargások és a császár ezért tiltotta ki a zsidókat Rómából. Nem tudni pontosan, hogy Pál mikor írta a levelet, de vagy akkor amikor a zsidók nem is voltak Rómában, vagy nem sokkal a visszatelepülésük után. A keresztyének nem értették, hogy a zsidók miért olyan ellenségesek Krisztussal szemben, hiszen az ő Krisztusuk is, ráadásul közülük származott. Akkor a zsidók elvesztették volna minden előnyüket? Később az apostol a 9. fejezetben visszatér erre a kérdésre és azt igyekszik kifejteni, hogy nem erről van szó, itt azonban most még nem erre akarja ráirányítani a keresztyének figyelmét az ő esetükön keresztül.
Azt akarja megmutatni, hogy Krisztusban mi keresztyének rendelkezünk az összes olyan előnnyel a kegyelemben, amivel a zsidók is rendelkeztek.
Isten kijelentette számunkra Krisztusban az evangéliumot. Azt, hogy Isten kiterjesztette ránk szeretetét és szövetségét. Megajándékozott bennünket Krisztus ismeretével, bűneink bocsánatával. Nekünk adta szövetségi jelül, egyfajta külső jelként a keresztséget, amellyel biztosít bennünket a víz képében arról, hogy Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden gonoszságtól. Nekünk adta az élő Igét, Jézus Krisztust. Minden előnyt megkaptunk Krisztusban, amit a zsidók is megkaptak. Nem vagyunk hátrányban a zsidókkal szemben – sőt még azt is mondhatjuk, hogy Krisztusban még előnyben is vagyunk azokkal a zsidókkal szemben, akik a körülmetélkedéshez és a Tórához ragaszkodnak, de Krisztust megvetik.
Rendelkezünk minden előnnyel és kiváltsággal, amit a keresztség és az evangélium ad nekünk. Az a kérdés, hogy mit kezdünk ezzel az előnnyel? A római keresztyéneknek éppen ezen kellett elgondolkozniuk, amit mi sem spórolhatunk meg.
Pál apostol a zsidóság példáján mutatja meg, hogy hogyan lehet azokat a kiváltságokat és előnyöket semmivé tenni, amivel az evangéliumban megajándékoz bennünket Isten Krisztusban.
Körülmetélkedés és keresztség
Az apostol az érvelésével az Ószövetség nagy szövetségi jelén – az Ószövetség sákramentumán keresztül – vezet minket végig a gondolatmeneten.
Az érvelés világos: ahogy Isten Ábrahámon keresztül a zsidó nép számára szövetségi jelként és kiváltságként adta a körülmetélkedést, mi a Krisztusban velünk kötött szövetségének jeleként a keresztséget adta. A keresztség jele egy olyan külső jel – itt most a víz keresztségéről beszélünk – amellyel Isten biztosít bennünket arról:
- Jézus Krisztusban eltörölte a bűneinket, Jézus Krisztus áldozata és vére által
- Hogy velünk lesz minden napon a világ végezetéig
- Hogy olyan hűséges lesz irántunk ebben a szövetségben, amilyen hűségesen ment végig Jézus értünk engedelmesen a kereszthalálig.
- Hogy Krisztusban miénk lettek az ígéretek, a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, az istentisztelet, sőt még az ősatyák is[4] – hiszen máshol azt is mondja: „Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai.”[5]
Krisztusban kapott minden előnyünk összefoglalása a keresztség. Ahogy a keresztségben kiterjeszti ránk az ajándékát. Röviden: aki a keresztség jelével külsőképpen is rendelkezik az mindenképpen előnyben van azzal szemben, aki nem. Pont úgy, ahogy az apostol a körülmetélkedésről is mondta:
Mi akkor a zsidó előnye, vagy mi a körülmetélés haszna? Minden szempontból sok.
A folytatás azonban nagyon komoly felelősséget is jelent:
Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
A keresztség által Isten bevon minket az evangéliumon keresztül azzal, hogy ránk bízta igéit. Az igében való növekedés hiányában ez az előny semmivé foszlik. Isten hűséges a szavához, aki a következőt mondta:
Aki hisz, és megkereszteltetik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik.[6]
Ez a hit ránk bízott igén keresztül ébred fel bennünk, ahogy hitvallásunk is fogalmaz arra a kérdésre: Honnan származik a hit … ?
A Szentlélektől, aki a hitet a szent evangélium hirdetésével szívünkben felébreszti …[7]
Hogyan biztosít előnyt tehát a keresztség? Úgy, hogy bevon az evangélium hallgatásába. Ezért olyan fontos, ahogy a zsidók számára sem csak annyi volt a feladat a gyermekeikkel kapcsolatban, hogy körülmetéljék őket, hanem az is, ahogy Mózes mondja:
Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz![8]
A körülmetélkedéssel ily módon párhuzamba állítva nyugodtan mondhatjuk azt: a keresztség minden szempontból sok előnyt ad, ám anélkül, hogy a ránk bízott evangéliumot hallgatnánk, azt a szívünkbe zárnánk, az életünket ahhoz szabnánk elporlasztja a kegyelem minden előnyét. Nem azok a szülők teljesítik a gyermekeik iránti kötelességeiket, akik bár megkeresztelik őket, de azután azt hiszik ezzel minden le van tudva, hanem azok, akik Krisztus szeretetében, Krisztus igéjével nevelik őket, behozva őket a Krisztus test titkába, a gyülekezetbe, ismételgetve az evangéliumot otthonaikban.
Mindenképpen előnyben van az a gyermek, akit a szülei megkeresztelnek, de még inkább az, akit Krisztus ismeretében és szeretetében nevelnek.
Éppen a párhuzamon keresztül ez az, amit a római keresztyéneknek és nekünk is végig kell gondolnunk: Nem az a Krisztusé, aki külsőleg az, sem nem az, aki külsőleg ugyan meg van keresztelve, hanem az a Krisztusé, aki belsőleg az, és az a keresztség, ami a szívben van Lélek szerint és nem pusztán víz szerint.
Van-e tehát előny a kegyelemben? Világosan látszik, hogy igen. Ezt az előnyt kaptuk Krisztusban, a keresztségben, az evangéliumban. Minden előnnyel és kiváltsággal rendelkezünk ahhoz, hogy miénk legyen a bűnbocsánat, a szövetség, a fiúság, a dicsőség és az örök élet. Azt viszont nem szabad elfelejtenünk: az előny még nem a célbaérés.
Ámen.
[1] 5Móz 30:6
[2] Rm 9:4-5
[3] 2Móz 20:1
[4] Rm 9:4
[5] Gal 3:7
[6] Mk 16:16
[7] HK 65.
[8] 5Móz 6:6-7