Lekció: Ézs 30:8-11
Alapige: Rm 16:17-20
Énekek:
342 – Úr Isten, kérünk tégedet: Keresztelj és moss meg minket
130 – Tehozzád teljes szívből
658 – Jézus Krisztus, szép fényes hajnal
546 – Adj, Úr Isten, nékünk Szentlelket
Éppen a mai napon értünk a folyamatos bibliaolvasásunk során a római levél végére. Akik már tegnap olvasták ezt a levelet azzal találkoztak, hogy Pál apostol név szerint rengeteg embert köszönt a gyülekezetből, köztük több rokonát is megnevezve. Ebből kiderül az, hogy bár sohasem járt a római gyülekezetben, mégis milyen sokakat ismer személy szerint. A köszöntéseknek ebbe a sorába egy hirtelen és éles váltással beszúr egy nagyon erős hangvételű figyelmeztetést, amely eddig nem volt jellemző ennek a levélnek a hangvételére. Ebből kiderül, hogy a római gyülekezetet is fenyegette az a veszély, amely folyamatosan fenyegeti a mindenkori keresztyén gyülekezetet: hogy vannak vagy lesznek olyanok, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a gyülekezetben olyan tanításokkal vagy magatartással, amelyek fenyegetik a gyülekezetnek az egészséges tanításban való növekedését, a Krisztus békességét. Azt is megmutatja, hogy ebben milyen magatartást kell tanúsítania a hívőknek. Ezt a beszúrt figyelmeztetést nézzük meg ma röviden a Rm 16:17-20 alapján.
Kérlek titeket, testvéreim, tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok. Térjetek ki előlük! Mert az ilyenek nem a mi Urunknak, Krisztusnak szolgálnak, hanem a saját hasuknak, és szép szóval, ékesszólással megcsalják a jóhiszeműek szívét. Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök. De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra. A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!
Hogy ez mennyire folyamatos veszélyt jelent Isten népére azt már az ószövetségi próféták is megmutatták. Egy ilyen részt olvastam fel Ézsaiás könyvéből. Ézsaiás 30. fejezetéből, ahol egyszerre látjuk a hamis próféták és az elhajlott nép együttműködését. Így fogalmazott a próféta:
Bizony engedetlen nép ez, hazug fiak, fiak, de nem akarnak hallgatni az Úr tanítására. Azt mondják a látóknak: Ne lássatok! – a látnokoknak pedig: Ne a valóságot lássátok! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, lássatok kedvünkre valókat![1]
Ez itt már a végeredmény, amelyről Pál apostol az utolsó levelében így figyelmeztette Timóteust, Efezus lelkipásztorát:
Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.[2]
Hogyan ne jussunk el ebbe a rettentes állapotba? Ebben ad segítséget nekünk itt az apostol. Három dologra szólít fel az apostol bennünket:
- Éberségre – „tartsátok szemmel azokat, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak azzal, hogy az ellenkezőjét tanítják annak, amit tanultatok.”
- Távolságtartásra vagy elhatárolódásra – Térjetek ki előlük!
- Tisztánlátásra – „szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.”
Éberség
Először is tehát éberségre figyelmeztet. Mert időnként megjelenik a gyülekezetben is olyanok, akik elkezdenek fonák dolgokat beszélni. Erre az efezusi véneket a búcsúbeszédében már figyelmeztette az apostol.
Tudom, hogy távozásom után dühös farkasok jönnek közétek, akik nem kímélik a nyájat, sőt közületek is támadnak majd férfiak, akik fonák dolgokat beszélnek, hogy magukhoz vonzzák a tanítványokat.[3]
(Ez a beszéd, akkoriban hangzott el, amikor a levél is keletkezett – ld. Rm 15:25)
Krisztus gyülekezete egyszerre olyan mint a hegyen épített város, amely mindenhonnan jól látszik. Ugyanakkor sok esetben hasonlít egy ostromlott várhoz.
Krisztus evangéliuma kiemelkedik a világban és hívogatja magához azokat, akik meg akarnak szabadulni az ítéletre váró világból Isten megváltottainak az üdvösségére. De olyan szellemi tanítások tengerében kell megszólalnia az evangéliumnak, amelyek folyamatosan torzítják, mérgezik az evangélium tisztaságát. Ezekkel nap mint nap találkozunk, a munkahelyeinken, a közösségi médiában.
Ez utóbbi pedig a különböző algoritmusokon keresztül tálcán kínálja az elménket és lelkünket mérgező információkat. Ránk szabja azokat, és újra és újra belecsepegteti a maga mérgeit. Nagyon ritkán magam is ránézek a facebook oldalamra és elcsodálkozom, hogy miket tol elém. Elgondolkozom azon, hogy vajon milyen módon dolgozik ez az algoritmus. Egyébként tudatosan távol tartom magamat tőle, mert úgy döntöttem, hogy ne egy algoritmus döntse el, hogy engem mi érdekeljen; beszélgetésekből azonban azt szűröm le, hogy mennyire le tudja tapogatni az internetes szokásaink alapján akár a Meta, akár a Google a gondolattérképeinket, hogy azután azon keresztül befolyásoljon és kötözzön meg bennünket, majd rajtunk keresztül is mérgezze a világ a gyülekezet gondolkozását.
Éberség – mit tehetünk? Mire van szükségünk? Testvéreim! Arra bátorítalak benneteket, hogy lázadjatok fel ez ellen. Mert azt gondoljuk, hogy milyen jó, amikor az algoritmus igéket küld egy szép képbe ágyazva. Nem! Tudjátok mire van szükségünk? A régi jól bevált módszerre! (Biblia! Kalauz!) Engedjétek meg a Szentléleknek, hogy ő adja az Igéket ne az algoritmus.
Az apostol azonban beszél olyan emberekről is, akik meghasonlást és botránkozást szítanak. Azt mondja az jellemző rájuk, hogy ezt azzal a tanítással szemben teszik, amit tanultatok. Vajon a Krisztushoz vonzott-e benneteket a tanítás? Ahhoz, aki szeretett benneteket mindvégig, egészen a kereszthalálig? Hogyan ismerhetők fel azok, akik ezeket a hasadásokat és botránkozásokat okozzák?
Pál a rómaiaknak azt írja:
- Nem Krisztusnak szolgálnak
- a saját hasuknak – eben összefoglal minden önző érdeket; nyilván vezető pozícióra is törnék, elismertséget keresnek és népszerűséget hajhásznak.
- jó a beszélőkéjük – a beszédük ékesszóló, akik ki tudják használni Krisztus gyermekeinek a jóhiszeműségét. Nagyon beszédes, ahogy az efezusiaknak mondta az apostol: „magukhoz vonzzák a tanítványokat”.
Van egy általam sokszor megismert folyamat, amit ha nem veszünk komolyan, mindig ugyanaz a vége:
- Az ilyen ember lelkiséget álcázva elkezd elégedetlenséget gerjeszteni a gyülekezet alkalmaival szemben. Úgymond az kevés, nem elég lelki. Neki lelki szükségletei vannak.
- Megveti a gyülekezet alkalmait és saját maga köré elkezd szervezni lelkibb alkalmakat.
- Akiket sikerül ezekbe beszerveznie egyre jobban sikerül kiszervezni a gyülekezetből.
- Végül annyira sikerül ez a lelki folyamat, hogy sikerül teljesen elszakítani a gyülekezettől. Nem egy ilyen elmagányosodott emberről tudok, akinek a hitének a valósága nagyjából a frázispuffogtatásban merül ki, de nincs lelki közössége, nem is növekedik lelkileg.
Mindig fogjatok gyanút, ha valaki kifelé hívogat a gyülekezetből – akármilyen ékesszólónak vagy lelkinek tűnik is – és nem befelé hívogat a gyülekezetbe. Legyen intő szó Péter apostol szava, aki az ördögről azt mondja:
Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, …[4]
Nagyon beszédes ez a kép. Az ellenség körbejár és mindig a széléről, az eltávolodottakból tud hatékonyan zsákmányolni. Egyszerűen testvéri közösség nélkül – legyenek azok a testvérek bármennyire esendők is – az ember zsákmányul kínálja fel magát az ördögnek.
Távolságtartás
Ezért olyan fontos figyelembe venni az apostolnak ezt az intését:
Térjetek ki előlük!
Ennek a kifejezésnek így is visszaadhatjuk a jelentését: határolódjatok el tőlük.
Világos határokat húz körénk a tiszta evangélium tanítása. Mindig csodálkozom azon, hogy vannak olyan naiv keresztyének, akik minden lelki bizsut és minden tévelygést, keresztyénnek látszó tanítást követőket ölelnek keblükre mint testvéreket.
Nem! Mindig érdemes tisztázni: mit vallasz? Krisztusról azt vallod, hogy testben megjelent Isten? Ha nem, akkor nem vagyunk testvérek.
Vallod-e, hogy ha megtértél Krisztushoz, akkor a Szentlélek újjászült minden további feltétel nélkül? Ha nem, akkor nem vagyunk testvérek.
Nekem az kell, amit Krisztus az evangéliumban kínál és nincs szükségem másra, látszólag többre, ami valójában kevesebb, mert megszegényíti az evangéliumot. Ehhez szükséges a harmadik intése az apostolnak:
Tisztánlátás
Az apostol itt megdicséri a gyülekezetet:
Hiszen a ti engedelmességetek híre eljutott mindenkihez. Nektek tehát örülök.
Lényegében azt mondja: szeretném ha így is maradna.
De szeretném, ha bölcsek lennétek a jóra, és képtelenek a rosszra.
Alapjában véve kétféle engedelmesség van: vak és tisztán látó. Ebből a mondatból világosan látszik, hogy az apostol nem vak engedelmességet vár el, hanem tisztán látó engedelmességet. Az engedelmesség következetes Krisztus evangéliuma iránt és nagyon fontos az ebben való állhatatosság – a világ ezt néha vaknak látja; de ne essünk abba a csapdába, hogy a világ fiainak a mércéjét fogadjuk el magunkra.
De milyen a tisztán látó engedelmesség?
- Tudja, hogy Krisztus szabadságra szabadított meg bennünket a bűntől.
- Tudja, hogy aki Krisztus követésében állhatatosan kitart, az üdvözül.
- Tudja, hogy Krisztus erőt és bölcsességet ad a követéshez, mert saját erejéből nem lenne rá képes.
- Krisztustól kéri ezért a bölcsességet is, hogy a jóra legyen bölcs az életében. Ez természetesen az Isten és nem az emberek szerinti jót jelenti.
Tegnap a kiránduláson is az egyik testvér így fordult hozzám egy kérdéssel – amit szívesen megosztanék veletek, de személyes jellege miatt nem tehetem – de, amikor ezek kérdések megfogalmazódnak, akkor látom azt, hogy milyen fontos, hogy igenis legyenek kérdéseink Istenhez és Krisztusban keressük a jóra való bölcsességet.
Pálnak ez a mondata a keresztyén etika egyik fontos alapmondata: legyetek bölcsek a jóra és képtelenek a rosszra.
Hétfőn az a nyolcadikos Adys hittanosokkal tartottunk egy búcsúzó órát, amelyen pár szót beszéltem nekik az etikaoktatás értelméről. Az adta most az apropóját, hogy megint felmerült az etikaoktatás kivezetésének ötlete az oktatásból. Van-e szükség etika oktatásra? Igenis van! Az etika a filozófiának egy fontos részterülete: filozófia és etika nélkül minden egyéb fontos tárgy, legyen az humán tudomány, reáltudomány vagy éppen művészeti tudomány alaptalan. És tudatos etikai háttér nélkül ezek a tudományok okosságot adhatnak, de bölcsesség nélkül maradnak. Bölcsességre pedig szükségünk van, hogy jól alkalmazzuk a tudást. Hogy a jóra legyünk bölcsek.
Isten azt akarja, hogy a jóra legyünk bölcsek. A gonoszra pedig ebből kifolyólag képtelenek. Ha ez így lesz, akkor egészen bizonyosak lehetünk az ígéretben:
A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan.
Így Krisztussal együtt taposhatunk a kígyó fejére.
Ámen.
[1] Ézs 30:9-10
[2] 2Tim 4:3-4
[3] ApCsel 20:29-30
[4] 1Pt 5:8-9