Lekció: 1Krón 5
Alapige: Jel 20:11-15
Énekek:
47 – No, minden népek, Örvendezzetek
696 – Adjunk hálát megtartó Istenünknek!
160 – Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem
762 – Uram, tied vagyok én
A héten kezdtünk bele a Krónikák könyveinek olvasásába, amely a napi igeolvasóknak komoly kihívás, hiszen a Krónikák első könyvének első kilenc fejezete gyakorlatilag névsorokat, leszármazási táblázatokat tartalmaznak. Időnként van benne elszórva egy-egy olyan megjegyzés, amelybe próbálhatunk belekapaszkodni, hogy abban bizonyosan van elrejtve valami aktuális üzenet is, de a nevek hosszú sorába ezek néha úgy belesimulnak, hogy még észrevenni sem könnyű őket, nemhogy napi táplálékként magunkhoz venni. De mégis része mindez az Istentől ihletett teljes Írásnak, ami azt jelenti, hogy Istennek fontos volt mindezt kijelentenie.
Most az 5. fejezetet olvastam fel és az a sejtésem, hogy keveseknek sikerült mindezt teljes és osztatlan figyelemmel végighallgatni. Nem csodálom. Ezért szeretnék ezekhez a fejezetekhez néhány átfogó támpontot adni, hogy ebből érthessük Istennek ránk vonatkozó és velünk kapcsolatos célját is.
Ezekben a névsorokban van sok, a bibliai történetírásból ismert név, de még több olyan, akiről fogalmunk sincs, hogy ki volt és mit tett. Sokszor csak összekötő láncszemek az ősatyák és egy későbbi ismert személyiség között, vagy még az sem. És bár nekünk, néha még kiolvasni is nehéz, és nem sok fontosságot tulajdonítunk a személyüknek, de a számukra bizonyára nem lényegtelen, hogy bekerültek ezekbe a névsorokba, és ami még fontosabb – bár fogalmunk sincs, hogy kik is ők, de Isten nyilvánvalóan tudja és számon tartja őket; az ő számára fontos volt, ezért a Szentlélek ihletésére fennmaradt a nevük az utókor számára.
De kik ők? Ehhez érdemes látni, hogy a Krónikák könyvei mikor keletkezett – hiszen ha valaki figyelmesen olvassa ezeket a könyveket, az látja, hogy nagyon sok történetet megoszt velünk, amelyet Sámuel könyvei és a Királyok könyvei is megírtak. Csakhogy a Krónikák könyvei jóval később keletkeztek. A nagy babiloni fogságból való hazatérés után, amikor újra helyre kellett állítani a népet, újra helyre kellett állítani Jeruzsálemet és az istentiszteletet a Sion hegyén. Lényegében azoknak a névsora van itt – visszavezetve az ősatyákig, akik megmaradtak a nagy ostromok, a fogság után és hazatérhettek. Egy olyan névsor ez, amelyik azokra emlékezik, akiket Isten megtartott a szövetségében; akik megmaradtak a kiválasztott szentek közösségében – akik Istenhez tartoznak, akikről a próféta előre megmondta:
Akkor szentnek mondják majd azt, aki megmarad a Sionon, és életben marad Jeruzsálemben, aki csak föl van írva az élők közé a jeruzsálemiek közül.[1]
Hogy is mondta előre a próféta? Aki megmarad a Sionon, azt szentnek mondják majd. A Krónikák írói ennek a prófétai szónak a beteljesedéséről számolnak be. És így már mennyivel más megvilágításba kerül ez a névsor – akik nevei bele vannak írva a könyvbe, azok tartoznak Isten szent népéhez, amely megmaradt, akik benne maradtak a szentek közösségében.
A prófétai szó beszél egy könyvtekercsről, amelyben azoknak a nevei vannak felírva, akik az utolsó ítélet után is megmaradnak Isten szent népében. Nemcsak olyanok nevei vannak ebben, akiket a történelemben számon tartanak, hanem olyanoké is, aki olyan mint te meg én.
Saját nevünk keresése
Vannak névsorok, amelyek jobban izgatnak minket, mint amelyet a Krónikák könyveiben olvasunk. Azok, amelyekben a saját nevünket keressük. Például egy középiskolai vagy egyetemi felvételi. Egy emléktáblán megemlítik-e a nevünket? Mert ha ott látjuk a nevünket, akkor érezzük, hogy valakik vagyunk. Fontos a számunkra, hogy legyünk valakik. Nem a kivagyiság értelmében, hanem ebből tudjuk, hogy kik vagyunk, mik a gyökereink – és ha jövünk valahonnan, talán tartunk is valahova. Hogy számon vagyunk tartva, és ha számon vagyunk tartva, akkor számítunk is.
Ezért is igyekszünk valamelyest az őseinkről is megemlékezni. Különös érzés például az anyakönyvek böngészése. Amikor teológusként gyakorlaton voltam a Fasori gyülekezetben, akkor megkerestem a keresztelési bejegyzésemet: meg lettem keresztelve, és a házassági anyakönyvben a szüleim házasságának a bejegyzését. Amikor a Zuglói gyülekezetben voltam, akkor megkerestem a nagynéném konfirmációi bejegyzését. Apám, már nem konfirmált, mert elárvult fiúként elkanászodott. De ezek izgalmas bejegyzések. Időnként megkeresnek azzal, hogy valamilyen egyházi igazolás érdekében keressem ki valakinek az anyakönyvi adatait.
Sokszor még hívő embereket is kevéssé izgat, de szerintem fontos a lelki élet szempontjából: vajon számon tartanak-e a gyülekezetben; és én számon tartom-e magamat annyira, hogy tudatos és elkötelezett egyháztag legyek – lépjek túl az egyházi közönség státuszon; vagy lépjek túl az élvezem a közösséget addig, amíg nekem tetszik státuszon. Krisztushoz tartozom és ezért a Krisztus teste, a gyülekezet, az egyház iránt is elkötelezem magamat. Erről egy lelkiismeretesen, az egyháztagság lelki és egyházjogi kritériumait komolyan vevő gyülekezet választói névjegyzéke árulkodik.
Van azonban egy igazán izgalmas névsor – és itt is az a kulcs: benne vagy-e? De van egy kis bökkenő. Ezt a névsort nem tudjuk böngészni, hanem az fogja áttekinteni, aki igazságosan ítél. Ez a névsor pedig az Élet Könyvének a névsora. Ehhez most olvasom a Jel 20:11-15-öt.
És láttam egy nagy fehér trónt és a rajta ülőt: színe elől elfutott a föld és az ég, és nem maradt számukra hely. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trón előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Egy másik könyv is kinyittatott, az élet könyve, és a halottak a könyvekben írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki a maga cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába. Ez a második halál, a tűz tava. Ha valaki nem volt beírva az élet könyvébe, az a tűz tavába vettetett.
Most nem fogom kibontani ennek a szakasznak minden részletét, csak összekötjük a Krónikák könyvében található névsorokkal és ez lesz a mai üzenetünk.
Az utolsó ítélet
A látomás az utolsó ítélet jelenetét foglalja össze. A következőket figyelhetjük meg:
A trón előtt áll minden ember, kivétel nélkül. Azok is, akik a történelem során már meghaltak. Ezt nyilvánvalóan megelőzi a feltámadás, amikor Isten feltámaszt és maga elé állít minden embert. Ebben természetesen benne vannak azok is, akik testben élik meg a Krisztus második eljövetelét.
Ebben az utolsó ítéletben mindenki a cselekedetei alapján kapja meg az ítéletet. Érzékelteti, hogy a mennyei nyilvántartásban fel van jegyezve minden cselekedetünk; de nemcsak a cselekedeteink, hanem a szavaink, sőt még a gondolataink és a mulasztásaink is. Ezek alapján mindenki jogosan kapja meg a kárhoztató ítéletet, a második halált, azaz a halállal és a pokollal együtt a tűznek tavába vettetik, ahova az ördög és az angyalai is kerülnek. Ez a szakasz azonban a mentség reménységét is megmutatja. Azt a bizonyos könyvet, amelybe ha valakit beírva találta, annak nem kell a tűznek tavába vettetnie. Na, ez valóban izgalmas névsor.
Logikai rendben ez úgy néz ki, hogy az ítéletkor az első, amit megvizsgálnak az az, hogy benne vagy-e az élet könyvében. Ha nem, akkor végig kell hallgatnod az összes ellened szóló vádat, még az ítélet előtt. Mindegyik bizonyítottnak és igaznak fog bizonyulni, nem lesznek mentségek és enyhítő körülmények sem. Sőt az összes addigi önfelmentésed is megsemmisül, semmi sem fog működni, mert nem lesznek hazugságok az igazán Ítélő előtt, amelyek el tudnák homályosítani az igazságot.
Szóval az a kérdés, hogy ki van benne ebben a könyvben? Egyáltalán milyen könyvről beszélünk?
A könyv tulajdonosa
Említsük meg ennek a könyvnek a tulajdonosát. A Jelenések könyve két helyen is úgy nevezi:
A Bárány életkönyve[2]
Ezt a könyvet tehát a Bárány, Isten Fia, a názáreti Jézus Krisztus írta a kegyelem vérével. Ezért egészen bizonyosan azok lehetnek benne, aki hiszen Jézus Krisztusban, az Isten Fiának a nevében. Akik ezen hit által már teljesen megszabadultak a kárhoztató ítélettől, mert ennek az átkát az Isten Báránya elhordozta a kereszten. Ebbe a könyvbe nem a mi cselekedeteink alapján kerültünk bele, hanem a Bárány értünk hozott áldozata alapján. A Biblia világosan mondja, hogy a mennybe csak azok mehetnek be, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe: akik megtartották a hitet, akik földi életükben követték Krisztust.
Nagyon világosan mondja a Jelenések könyve 21. fejezetében Isten, hogy a mennybe nem mehetnek be:
tisztátalanok …, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.[3]
Viszont ennek a könyvnek a tartalmát a jelenlegi világban nem tudjuk böngészni és tanulmányozni. Mert az utolsó ítéletkor nyitják ki. Vajon addig bizonytalanságban kell élnünk?
Sok hívő embernek okoz ez kínzó bizonytalanságot. Most akkor nem futok hiába, ha Krisztust követem, mert mi van, ha nem vagyok beírva ebbe a könyvbe? Amit határozottan állíthatunk
- senki nincs benne, aki nem hisz Krisztusban
- mindenki benne van, aki Krisztusban hisz; itt olyan hitről van szó, amit a Biblia jelent ki hitnek, nem az, amit az emberek elképzelnek.
E felől maga Krisztus nyugtat meg mindannyiunkat, amikor azt mondja:
Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem …[4]
Ha Krisztusban hiszel, Őt uradnak vallod és követed őt, akkor ismered a te jó pásztorodat, aki megtart minden kísértés között, sőt bukásod ellenére is a hitben, mert ismer téged. És minél bizonyosabb vagy Krisztus ismeretében, az ő követésében, annál bizonyosabb lehetsz abban, hogy benne vagy abban a könyvben kitörölhetetlenül.
Jézus egy alkalommal azt mondta a tanítványoknak, amikor beszámoltak neki a szolgálatuk megtapasztalásairól és eredményeiről.
De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.[5]
A Bárány életkönyvébe írottakat a Bárány ismeri. Aki pedig ismeri a Bárányt, azt a Bárány ismeri és ha így van ez lehet az örömöd: a neved fel van írva a mennyben. A hitedet nem a sikereid, a szellemi győzelmeid minősítik, hanem a menny bizonyossága és öröme.
Ahogy az idők végéig kitörölhetetlenül ott vannak azok az ismert és ismeretlen nevek a Krónikák könyveiben, úgy az örökkévalóságban fel van írva a neved a mennyben a Bárány életkönyvébe. Isten ahogy számon tartotta azokat az embereket szövetségi ígéretei alapján, úgy tart számon téged is a Krisztusban neked adott ígérete és szövetsége alapján.
Ámen.
[1] Ézs 4:3
[2] Jel 13:8; Jel 21:27
[3] Jel 21:27
[4] Jn 10:14
[5] Lk 10:20