Lekció: Jn 8:30-36
Alapige: Hós 5:4
Énekek:
28 – Hozzád kiáltok, kegyes Uram
223 – Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
761 – Mily jó, ha bűntől már szabad
Az utóbbi hónapokban a napi bibliaolvasásunk része a próféták. Sokáig olvastuk Jeremiást, és a héten kezdtük el olvasni Hóseást. Nagy kihívás a prófétákat olvasni. Egy egyszerű kis kutatást végezzünk.
Ki az – tegye fel a kezét -, aki nemcsak az Újszövetséget olvassa el a napi igék közül, hanem az Ószövetséget is, most éppen Hóseás könyvét? Most csak az tartsa fenn a kezét, akinek nem jelent komoly kihívást ezeknek az Igéknek az olvasása? – Hogy mit is jelent, milyen aktuális üzenetet hordoz a mai olvasó számára?
Miért kérdeztem ezt? Nem azért, hogy vizsgáztassalak, pláne nem, hogy lebuktassalak benneteket, hanem csak azért, hogy egy-két egyszerű kulcsot adjak ezeknek a prófétai üzeneteknek az értelmezéséhez. Most elsősorban Hóseásra gondolok hiszen Hóseás nem nekünk írta a könyvét, hanem elsősorban a kettészakadt Izráel északi felének. De azután majd jönnek sorban Amósz, Abdiás, Náhum és Habakuk könyvei is.
Visszatérve Hóseásra: az északi országrész úgy szakadt el a déli országrésztől, amit Júdának nevezünk, hogy fellázadtak a dávidi királyi trón ellen. A lázadásban voltak jogos követelések is, de akkor is szembefordultak az Isten által alapított dinasztiával, ami azután meg is teremte a maga halálos gyümölcseit. Nagyon gyorsan szembefordultak Istenükkel is és idegen isteneket kezdtek el imádni, idegen kultuszokat gyakorolni, amivel végtelenül ingerelték maguk ellen az Urat. Ennek ellenére Isten küldte hozzájuk a prófétákat, hogy hirdessék a szövetség igéit, és az ahhoz való visszatérésre szólítsák fel a népet. A prófétai szóban volt kedves hívogatás is Istentől:
Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívére beszélek. [Hós 2:16]
volt leleplezés:
Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. 2Esküdöznek és hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér![Hós 4:1-2]
és az Úr kemény fenyítésének kilátásba helyezése is.
Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint az oroszlánkölyök. Én magam tépem szét, aztán elmegyek, és elviszem menthetetlenül. Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek … [Hós 5:14-15]
De mégis, mi hogyan olvassuk? Van bármi közünk ezekhez az Igékhez? Vagy mondhatjuk azt, hogy ez az ószövetségi Izráel és az úr dolga, nekünk Krisztusban már nincs mit ezzel foglalkoznunk?
Van azonban valami, ami mégis kapcsolatot teremt köztünk és a 2800 évvel ezelőtti kijelentések között. Ez pedig a szövetség. Ezek az igék Isten szövetségén belül szólalnak meg. Jézus Krisztusban Isten bennünket is bevont ebbe a szövetségbe, és kiterjesztette azt ránk, amikor részesültünk a keresztségben. Nyilván van különbség is, hiszen Izráel egy nemzeti királyság volt, az Egyház pedig nem kötődik egyetlen földi nemzethez sem – de a szövetség, amelyet Isten Ábrahámban kötött és Krisztusban minden népre kiterjesztett összeköt bennünket ezekkel az igékkel.
Tehát úgy olvassuk ezeket prófétai igéket mint, akikkel Krisztusban szövetséget kötött. Így érkezünk meg a mai szakaszunkhoz, amelyben a prófétával megérteti Isten, hogy miért nem térnek meg Izráel fiai:
- akár kedvesen hívogat
- akár leleplez
- akár meghirdeti a legszörnyűbb ítéletet.
Bármit mond – nem térnek meg. El tudom képzelni, hogy a próféták többsége, így Hóseás is abban reménykedett, hogy Isten üzenetére megtérnek. Nem térnek meg. Sajnos ennek a valóságával kell szembenéznie Isten mai szolgáinak is. Szól a Krisztus evangéliuma, hív a kegyelem trónjához – és néha elcsodálkozunk azon, hogy miért olyan kevesen fogadják el ezt a hívást. Ezt segít megérteni a mai alapigénk a kalauz szerinti napi igéből. Hós 5:4
Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az Urat.
A megtérés
Kezdjük azzal, hogy röviden körbejárjuk a megtérés kérdését. A Biblia két szövetségének nyelvében nem teljesen ugyanúgy fogalmazódik meg a kettő. Természetesen a két megtérés fogalmat egymást kiegészítő módon kell látnunk.
Fordulat
Az Ószövetség nyelvében egy a megtérést egy egyszerű képpel fejezik ki. Azt jelenti, amikor valaki elfordul azoktól a cselekedeteitől, amelyeket a Biblia bűnnek jelent ki és odafordul Istenhez. Ez automatikusan azt is jelenti, hogy aki Isten Igéje szerint engedetlen életet él, az hátat fordított Istennek. Jeremiás többször is fogalmaz így az engedetlen népről:
Hátukat fordították felém, nem arcukat …[vö. Jer 2:27; 7:24; 32:33]
A megtérés ebben az esetben az, amikor valaki odafordul szövetséges Istenéhez, engedelmes szívvel fogadja a tanítást. A héber nyelvben tehát egy teljes életfordulatot jelent.
A gondolkodásmód megváltozása
Az Újszövetség nyelvében ennél mélyebbre megy a megtérés fogalma. Az Újszövetség már nemcsak a cselekedetre figyel, hanem a teljes lelkületre, amikor a megtérés szót megfogalmazza. A megtérés újszövetségi szava szó szerint azt jelenti: a gondolkodásmód átalakulása. Ezért is írja Pál apostol a rómaikhoz írt levélben:
változzatok meg értelmetek megújulásával [Rm 12:2]
Egyrészt tehát a megtérés egy olyan fordulat az ember életében, amelyben hátat fordít korábbi élete cselekedeteinek, amelyekkel csak a bűnt és az ítéletet halmozta az életében, ugyanakkor egy nagyon mély gondolkodásmódbeli változás is, amelyben ráhangolódik Isten gondolataira és akaratára.
Eddig rendben van. De mi okozza azt, hogy olyan sokan nem hozzák meg az életükben a döntést, nem fordulnak meg és nem változtatják meg a gondolkodásmódjukat?
Hóseás a következő választ értette meg:
- A tetteik nem engedik meg, hogy megtérjenek Istenükhöz. Vagyis odaforduljanak Istenhez.
- Parázna lelkület van bennük. Itt a lelkületen – azaz a gondolkodásmódon van a hangsúly, amely megveti és elutasítja Istent.
A lelkület határozza meg a cselekedeteket
A cselekedeteit minden embernek a belső lelkülete határozza meg. A lelkület szót nyugodtan érthetjük és fordíthatjuk szellemiségként is. Alapigénkben a prófétai Ige ezt mondja:
parázna lelkület van bennük
Szó szerint: „parázna lélek van bensőjükben”. A „lélekre” itt olyan szót használ a szöveg, amely magában hordozza a „szellemiség” jelentését.
Minden ember valamilyen szellemiség mentén él – és a cselekedetei árulkodnak is erről.
A minap egy cikket olvastam, amely arról szólt, hogy egy francia filozófus, Geoffroy de Lagasnerie tavaly megjelent könyvében azt állítja, hogy a gyerekvállalás társadalmi nyomás eredménye, aminek következménye az, hogy ha valaki enged a nyomásnak és gyereket vállal, az boldogtalan lesz. Szerinte a hagyományos felfogás a gyerekvállalással kapcsolatban csupán egy ideológia, amellyel az elidegenedett és kizsákmányoló viszonyainkat valahogy élhetővé tesszük. Szerinte a valódi boldogságot nem a családi, hanem a baráti viszonyok alakítják. Tehát mit állít a szerző? Azt, hogy, aki gyereket vállal nem lehet boldog. Erős állítás. Nézzük meg, hogy ki mondja?
Könyvének témája annak az életformának a leírása, amelyet Didier Eribon filozófus és szociológus, Édouard Louis író és az említett szerző alakított ki. Mindhárman Párizsban élő meleg férfiak, akik úgy döntöttek, hogy olyan életformában szeretnének élni, amely a közös jelenléten alapul és a közös időtöltés köré szerveződik. Például, ha az egyikük konferenciára utazik, a többiek igyekeznek elkísérni és élményeiket folyamatosan megosztják egymással. Következtetés: akinek gyereke van, nem lehet boldog. Világos a szellemiség, amit vallanak és a cselekedeteik is árulkodnak erről.
Egy kicsit utánaolvastam a gyerekvállalás és boldogság kérdésének. Csak felszínesen, de az ezzel kapcsolatos kutatások a jelenlegi korszellem és társadalmi viszonyok között a következőt állapították meg. A nagy általánosságban azt mérték a kutatók, hogy huszonéves korban úgy tűnik valóban boldogabbnak érzik magukat a gyermektelen párok, mint a gyerekesek. Viszont nagyon érdekes, hogy a negyven éves kor felett ez elkezd megfordulni, idős korban pedig teljesen az ellenkezőjére áll át. De – hogy ne térjünk el a lényegtől, szögezzük le a boldogságot nem gyerekben mérik. Mint ahogy pénzben sem mérik, státuszban sem mérik – sőt még egészségben sem mérik. Az igazi mély boldogságot nem lehet semmilyen mulandó dologra építeni, csak az örökkévalóra, amelyet Krisztus ad. A boldogságot örök életben mérik.
Alapvetően mindig a lelkület – illetve szellemiség – határozza meg a cselekedeteket.
Hóseással azt érteti meg Isten, hogy az izráeliek azért nem térnek meg, mert parázna lelkület van bennük. Alapvetően nem az Úr iránti hűség határozza meg a lelkivilágukat, hanem a környezetük szokásai, vallási és ideológiai nyomása.
Hóseás szolgálata különleges volt. Azzal indul a prófétai szolgálata, hogy Isten azt mondja neki, hogy vegyen feleségül egy olyan nőt, aki hűtlen lesz hozzá, módszeresen meg fogja csalni, sőt el fogja hagyni a szeretői kedvéért. Ő azonban továbbra is legyen hűséges hozzá, fogadja, sőt vásárolja vissza a feleségét. Isten nagy terhet rakott a vállára, hogy az élete ilyen jelképes cselekedet legyen – de ezzel Isten ki akarta ábrázolni, hogy hogyan tekint Izráelre. Mint hűtlen feleségre, akikhez ő hűséges marad. Izráel népe mégsem akart megtérni. A kánaáni isteneknek áldoztak. Baaltól és Astartétől várták az esőt és a termést. Ezekhez a kultuszokhoz az is hozzátartozott, hogy a Baal és Astarte szentélyeknél az ottani áldozatoknak része volt, hogy férfiak nőkkel, a nők férfiakkal létesítettek szexuális kapcsolatot, hűtlenül a házastársaikhoz. Kétségtelenül nagyon kellemes istentiszteletnek tűnik, biztosan nagyon erős volt a vonzereje Izráelre. Isten azonban azt mondta, hogy amilyen hűtlenek vagytok a házastársatokhoz, ugyanolyan hűtlenek vagytok hozzám, amikor így fordultok a baalokhoz esőért, amikor én adom az esőt.
Isten szövetséges népe ma is pontosan ugyanilyen nyomás alatt van a világ részéről. Ha visszatérünk az előző példához. Amikor azt kihirdetjük az Úr szavát:
Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom. [Zsolt 127:3]
Akkor előáll a francia filozófus és azt mondja: aki gyereket vállal nem is lehet boldog. És borzasztó szimpi dolgokat állít. Igen. A bibliai keresztyén hit óriási nyomás alatt van. Mindig is nyomás alatt volt. Ennek a világnak a szellemisége újra és újra el akar fordítani Istentől – illetve minden eszközzel akadályozza, hogy odaforduljunk hozzá – és a bennünk levő szellemiség alapján fogunk dönteni arról, hogy mit választunk. A férfiakkal úgy döntöttünk, hogy csütörtökönként C. S. Lewis Csűrcsavar levelei c. könyvét beszéljük meg. Nos az kiváló irodalmi illusztrációja mindannak, hogy hogyan is igyekszik hatni az ördög e világ lelkületén keresztül. Ha valaki elolvassa meglepő felfedezéseket tehet.
Hóseás így foglalja össze: azért nem térnek meg, mert parázna lelkület van bennük és nem ismerik az Urat.
A tetteik nem engedik
Van azonban más is. Azt mondja:
Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz …
Vagyis azért nem tudnak megtérni, mert a tetteik foglyai. Az ember a saját cselekedetei miatt nem tud megtérni. A saját cselekedetei. A felolvasott lekcióban Jézus azt mondja:
Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. [Jn 8:34]
Ez azért igencsak más fénytörésbe helyezi a szabadságot és a szabad akaratot.
Az ember azt hiszi, hogy az szabadság, ha azt tehet, amit csak akar. Ezzel szemben a Szentírás azt mondja, hogy az a szabadság, ha az ember Istennel összhangban azt tudja tenni, ami helyes. Annak az embernek, aki bűnt cselekedve a bűn szolgája, valódi szabad akarata nincs. Mert nem tudja tenni azt, ami a helyes. Vagy ahogy Pál apostol fogalmaz:
„Arra, hogy megtegyem a jót, nincs lehetőségem. Csak a rosszat tudom cselekedni. A bűn foglyul ejt a tagjaimban levő törvényével. [vö. Rm 7:18.21.23]
Egész egyszerűen a Krisztus nélkül élő ember a tagjaiban uralkodó bűn foglya, a saját tetteinek a foglya, amelyek nem engedik, hogy megtérjen.
Ahhoz, hogy ez a fogság megszűnjön egy olyan szabadítóra van szükségünk, aki letöri a bűnös cselekedetek láncait. Erre vállalkozott Jézus, aki ki is jelentette nekünk:
Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek. [Jn 8:36]
Egészen addig, amíg nem fordulsz oda Jézushoz, hogy megszabadítson tetteid fogságából, a cselekedeteid nem fogják engedni azt, hogy megtérj.
A tettek három csoportja
A tetteket három csoportra oszthatjuk – erről most már csak röviden szeretnék szólni.
A múltbeli tettek
Az első csoportot a múltbeli tetteink képezik. Amit elkövettünk. Amit már nem tudunk visszafordítani. Amelyek megítélnek bennünket, amelyek teherként nehezednek ránk és húznak le a kárhozatba és amelyeket jó lenne elfelejteni. De nem lehet elfelejteni, mert Isten is számon kéri azokat. Világos isten Igéje. Az utolsó ítéletkor azok az emberek, akiket nem találnak beírva az életnek könyvébe a cselekedeteik szerint ítélik meg és vettetnek a tűznek tavába. [vö. Jel 20:13-15]
Itt egyetlen lehetőségünk van a szabadságra. Az őszinte bűnbánat. A megbánás. Enélkül nem tudunk megszabadulni és megtérni. Megtérni ezért is nehéz, mert nehéz eljutni az őszinte bűnbánatra. Mert akkor szembe kell nézni önmagunkkal, a tetteinkkel. És senki sem szereti bűnösnek érezni magát. ezért van az, hogy bűnbánat helyett sokan csak mentegetőznek és vádolnak másokat, vádolják Istent, vagy vádolják az ördögöt. Ez már az Édenkert óta így van.
Viszont az őszinte bűnbánat elsegít a megtérésig és megérkezik Isten válasza:
Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem. [Ézs 43:25]
Ennek a szabadságnak a jele a bocsánatkérés. Nem a bocsánatkérés szabadít fel, Krisztus keresztje szabadít fel, de a bocsánatkérés annak a legbiztosabb jele, hogy valóban szabad vagy a múltbeli tetteidtől.
A jelenlegi tettek
A következő csoportja a tetteknek, amelyek nem engednek megtérni, azok a jelenlegi tettek. Amikor az ember egyszerűen nem akarja elhagyni azokat a tetteit, amelyeket a Szentlélek az Igében a napvilágra hozott. Mert nem akar lemondani azoknak a cselekedeteknek a vélt előnyeiről. Az izráeliek nem akarták abbahagyni a Baal oltárokhoz való járkálást és ott a termékenységi rítusokban való részvételt.
Amikor Filippiben Pált és munkatársait napokon át egy démoni lélektől megszállt jövendőmondó lány kísérgette és Pál Jézus nevében megszabadította ettől a démoni lélektől, a lány gazdái bevádolták Pált és társait, ami után börtönbe is vetették őket. Miért? Mert a jövendőmondásból szép pénzt kerestek. Az nem számított, hogy mi a forrás, az még kevésbé, hogy az a lány szenvedett a démoni megszállottságtól – ők nem akartak megtérni abból a gonoszságból, hogy egy szerencsétlen sorsú lányból hasznot húzzanak [vö. ApCsel 16].
Jézus, amikor a követésére hív azt mondja:
Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem. [Lk 9:23]
Naponta kell dönteni Krisztus mellett és Krisztus keresztje mellett és elhagyni azokat a tetteket, amelyek Isten számára utálatosak, bármekkora haszonnal is kecsegtetnek. Ebben az esetben a kulcsszó az elhagyás. Ha valamire Isten rámutat, azt akkor és ott meg kell hagyni.
Ez rávilágít arra, hogy a megtérés alatt nem csak azt a megtérést értjük, amikor az ember életében bekövetkezik a nagy életfordulat, amikor behívja Jézust az életébe a befogadó imádsággal, hanem azt is, amikor Isten a keresztyén életfolytatásunkban rávilágít valamire és azt el kell hagyni.
A jövőbeli tettek
Ugyanez érvényes a jövőbeli tettekre. Hány ember mondja azt, hogy még nem most, mert ezt meg ezt még szeretném megvalósítani, elérni. Most nincs időm még megtérni, de majd ha elértem a céljaimat, majd akkor megtérek. Itt viszont a kulcsszó a lemondás. Egyszerűen a lemondasz mindarról, amiről Isten világosan megmondta, hogy ha azt teszed, akkor nem a Krisztus útján jársz.
Vajon téged engednek-e megtérni a tetteid? Akár a múltbeliek, akár a jelenlegiek, akár a jövőben tervezettek? Három kulcsszó segít megérteni:
- megbánás
- elhagyás
- lemondás
Az Úr Jézus azt mondja: ha ő szabaddá tett, akkor valóban szabad leszel arra, hogy megtérj egyszer és a naponkénti keresztfelvételben minden nap. Az ő követése pedig az örök élet.
Ámen.