Alapige: Mt 11:3
Lekció: Mt 11:1-6
Ma az ifjaink végre bizonyságot tehettek arról, amit a bibliai, evangéliumi, hitről, a református hitvallásról tanultak. Azt mondtam bizonyságot tettek. De ez csak akkor bizonyságtétel, ha az a hit is mögötte áll, amiről szól. Hit nélkül ez csak egy szép, nyilvános beszámoló volt a tanultakról. Azt, hogy kitől volt bizonyságtétel, kitől volt beszámoló nem a mi tisztünk megítélni. Azt látja a szíveket ismerő és vizsgáló Isten, és megmutatja az idő: ki az, aki Jézussal járja az életét és kitart az ő követésében; és ki az, aki nélküle járja az életének útját.
Emlékezzetek erre a napra ezen a kérdésen keresztül is: bizonyságot tettem a hitemről, vagy beszámolót adtam a tanultakról. A különbség nem kívül van, hanem belül.
A hitnek van egy sajátos vonása. A hit nap mint nap próba alá kerül. És ezek a próbák erősítik a hitet. A bizonyságtétel előtt felolvasott szakaszban Keresztelő Jánosról olvasunk, akinek hite súlyos próba alá került: ő, az Isten prófétája, Krisztus útkészítő követe Isten Igének igazságáért börtönbe került. Nem bűnökért, nem törvénysértésért – azért, mert következetesen kiállt Isten igazsága mellett. Vajon megérte? Vajon érdemes volt? Érdemes kiállni az igazságért, amikor ma már szinte minden azt mondja körülöttünk, hogy nincs igazság, legfeljebb igazságok vannak; és nincs abszolút értelemben vett igazság, csak az igaz, amit egy ember igaznak tart? Felteszi a kérdést, és ez a kérdés a mai alapigénk: Mt 11:3
„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A kérdés
Az Urat követve – ezt egészen biztosan mondhatom nektek – lesznek akadályok, buktatók és nehézségek. Lesznek próbatételek. Ezek a próbatételek három forrásból táplálkoznak.
A Sátán támadásai
Egyrészt a Sátán támadásaiból. Minden kísértés és próbatétel mögött ő áll. Ő az, akit Jézus embergyilkosnak nevez. A célja, hogy elszakítson benneteket az élet forrásától, Krisztustól. A Sátán csak a hívő embert támadja, hiszen ő van kapcsolatban az élet forrásával.
A világ részéről
Másrészt a világ részéről. A világ nem ismeri Istent, és akik nem a hit mértéke, hanem a világ mértéke szerint gondolkodnak azok számára Isten gondolatai érthetetlenek, értelmetlenek és botrányosak. Különösen is erkölcsi kérdésekben, hiszen gondolataik nem Istenhez és Krisztushoz igazodnak. Ők sem érteni, sem megérteni nem fognak benneteket, ha a hit útján akartok járni. Keresztelő János is azért került börtönbe, mert megmondta a királynak, hogy nem élhet együtt a testvére feleségével. Heródes király börtönbe vetette, hogy elhallgattassa, de bántani nem merte. Heródiás, az a bizonyos feleség, azonban az igazságért annyira gyűlölte Jánost, hogy végül sikerült elérni János megölését.
Saját belső késztetéseink
A harmadik forrás pedig a saját késztetéseink. Ezek nagyon sokfélék lehetnek. És amíg a hit útján járunk újra és újra kérdéseket generálnak. Kérdéseink a saját bizonytalanságainkból fakadnak. Biztos jó úton járok? Biztos jó döntést hozok? Ha a nehézségeket látom és érzem: biztos velem van Isten? De miért is bizonytalanodott el János, ez a nagyszerű próféta? Kérdésként mondja ki, de ez árulkodik valamiről. Mit kérdez?
„Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Keresztelő János mást várt! Ez bennünket is mérlegre tesz. Vajon mi nem mást várunk Krisztustól? Mást, mint amit ő hozott, ő kínált? Pál apostol, amikor a korinthusiaknak tanít a feltámadásról tesz egy fontos megjegyzést – ami arról is beszél, hogy a korinthusiak is mást vártak Krisztustól.
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.[1]
Mért is lennénk nyomorultabbak minden embernél? Mert nem azt várjuk Krisztustól, amit ő felkínált, azt pedig, amit felkínált, nem várjuk. Idézzük fel röviden Jézusnak az imádságából azt a részletet, amit követőiért mondott:
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.[2]
Őrizd meg őket attól, hogy tőlem, az élet forrásától elszakadjanak. Őrizd meg őket, ha bizonytalanok, ha félnek, ha csábítja őket a világ.
Van, azonban, amit Jánostól mégis megtanulhatunk, ami nagyon fontos. Amikor elbizonytalanodik a hitében, amikor kétségei támadnak, akkor odafordul Jézushoz. Őt kérdezi és tőle vár választ. Nem máshoz, mint magához Jézushoz. Mert János nem elveszíti a hitét, csak megrendül. És ahhoz fordul, aki megerősítheti őt.
Amikor hitünkben elbizonytalanodtok és nem Jézushoz fordultok válaszért, akkor azt kockáztatjátok, hogy feladjátok a hiteteket. Hogy ami eleinte bizonytalan, végül elvész. Ezért mindig jó ha bizonytalanságok között a legfontosabb kérdéseitek ezek lesznek: „Mit mond Jézus?” „Mit tenne Jézus?” „Merre mutat Jézus?”
A válasz
És Jézus válaszol. Ha jól megfigyeljük ezt a választ, akkor azt látjuk, hogy Jézus igével válaszol. Persze Jézus bármit mond, az Ige, hiszen ő az Isten Igéje, de most arra gondolok, hogy Ézsaiás prófétát idézi és ezzel egy nagyon fontos kulcsot ad a számunkra.
„Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: 5vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium …”
A választ János is az Igéből kapja. És ha a mai napról ennyit hazavisztek – amit biztos, hogy már sokszor hallottatok tőlem, és nem szégyellem végtelenszer újra ismételni: Isten újra és újra Krisztus Igéjével erősít meg. Ezért érdemes reggel az Igével kezdeni a napot és este is Isten Igéjével zárni. Mert ebben adja Jézus a folyamatos erősítést, bátorítást. Ezzel fejezi be Jézus:
boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.
Nagyon sok mindent gondolunk a boldogságról. De minden gondolatunkat átírja ez: boldog, aki nem botránkozik meg bennem. Boldog az, aki nem tántorodik el tőlem. Az az ember boldog, aki engem követ – az nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.
Ámen.
[1]1Kor 15:19
[2]Jn 17:15